Kora tavasz (Goethe)
1801.
Oh gyönyör napjai,
Nincs-e korán,
Rügyet fakasztani
Bokron és fán?
Telnek a friss erek,
Duzzad a báj.
Reád sem ismerek,
Tegnapi táj!
Kéklik a magasból
Ég, bájoló,
Aranyos halaktól
Hemzseg a tó.
Tarkáló szép sereg
Szárnya suhog -
Mennyei énekek,
Földi dalok!
Új termő kedv ered
Mind fölfelé,
S szíva dús nedveket
Zümmög a méh.
Halkan buzog, dagad
A levegő,
Enyhítő mozdulat,
Szenderitő.
Éles szellőcske sem
Késik soká,
De elbú hirtelen
Bokor alá.
Majd megtér, hűteni
Hő kebelem...
Tegnapról mára mi
Történt velem?
Rózsák, köny-nedvesen
Már sejtitek?
Megjött a kedvesem,
Testvéretek!