Kár...

Kár... szerző: Charles Baudelaire, fordító: Babits Mihály

ly célnak vinni terheit
Sisiphus bátorsága kéne:
de a bátorság is mit érne?
A munka nagy, a nap rövid.

Dísztemetőktől messze-távol,
magányos sír felé kopog
szivem, mint fátyolos dobok,
halottas induló szavával.

Sok kincset temet föld meg éj,
csákány, fúró hozzá nem ér,
feledve aluszik magában

és titokédes illatát
bús-bujva hinti sok virág
mélységes és messze magányban.