Julius Caesar/Negyedik felvonás, 1. szín

Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Negyedik felvonás, 1. szín
Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:
Ugyanott. - Szoba Antonius házában.

Antonius, Octavius, Lepidus, asztalnál ülnek.

SCENE I. Rome. A room in Antony's house.

Antony, Octavius, and Lepidus, seated at a table.

ANTONIUS
Tehát ezeknek meg kell halniok,
Kiknek nevét megjegyzők.
ANTONY.
These many then shall die; their names are prick'd.
OCTAVIUS
Lepidus,
Testvéred is meghal. Beleegyezel?
OCTAVIUS.
Your brother too must die: consent you, Lepidus?
LEPIDUS
Bele.
LEPIDUS.
I do consent,—
OCTAVIUS
Húzz jelt rá, Antonius.
OCTAVIUS.
Prick him down, Antony.
LEPIDUS
De úgy
Hogy Publius, ki nénédnek fia,
Antonius, ne éljen.
LEPIDUS.
—Upon condition Publius shall not live,
Who is your sister's son, Mark Antony.
ANTONIUS
Hát ne éljen.
Nézd, e huzás itt sírba veti őt.
De most eredj el Caesar hajlokába,
S végrendelését hozd el, Lepidus.
Itéljük meg, hogy mit lehet leütni
Hagyományiból.
ANTONY.
He shall not live; look, with a spot I damn him.
But, Lepidus, go you to Caesar's house;
Fetch the will hither, and we shall determine
How to cut off some charge in legacies.
LEPIDUS
S itt keresselek fel?
LEPIDUS.
What, shall I find you here?
OCTAVIUS
Vagy itt, vagy a Capitoliumban.
Lepidus el.
OCTAVIUS.
Or here, or at the Capitol.
Exit Lepidus.
ANTONIUS
Haszontalan, silány egy ember ez,
Csak hírhordásra jó. Érdemli-e,
Három felé szakadván a világ,
Hogy harmadát ő bírja?
ANTONY.
This is a slight unmeritable man,
Meet to be sent on errands: is it fit,
The three-fold world divided, he should stand
One of the three to share it?
OCTAVIUS
Te akartad úgy,
S rá hallgatál a számüző tanácsban,
Kiket kelljen halálra jegyzeni.
OCTAVIUS.
So you thought him;
And took his voice who should be prick'd to die,
In our black sentence and proscription.
ANTONIUS
Én több napot is láték, Octavius!
Habár ez embert dísszel rakjuk is meg,
Lerázni némi rágalmak sulyát:
Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
Izzadva, nyögve munkája alatt,
Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
S a kincset elvivén, hová kivántuk,
Levesszük terhét és üres szamárként
Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
S legeljen a gyepen.
ANTONY.
Octavius, I have seen more days than you:
And, though we lay these honors on this man,
To ease ourselves of divers slanderous loads,
He shall but bear them as the ass bears gold,
To groan and sweat under the business,
Either led or driven, as we point the way;
And having brought our treasure where we will,
Then take we down his load and turn him off,
Like to the empty ass, to shake his ears
And graze in commons.
OCTAVIUS
Tégy, mint akarsz;
De ő derék és edzett katona.
OCTAVIUS.
You may do your will;
But he's a tried and valiant soldier.
ANTONIUS
Lovam is az, Octavius, s azért
Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
Tanítok állni, futni, forgani,
Uralkodván mozgásin szellemem.
Ő ilyen némi részt. Tanítani
S izgatni kell; egy meddő lélek, aki
Utánozásból teng, s elkoptatott
Tárgyak- s müvekből, melyek, már avulván,
Most jönnek nála divatba. Szót se róla,
Csak mint eszközről. S most, Octavius,
Nagy dolgokat hallj: Brutus s Cassius
Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
Mennünk; azért is álljunk frígybe; legjobb
Barátainkat összesítve és legitten
Tartsunk tanácsot, mint lehessen
A rejtett rosszat felfödözni s nyílt
Bajokkal legbiztosabban dacolni.
ANTONY.
So is my horse, Octavius;and for that
I do appoint him store of provender:
It is a creature that I teach to fight,
To wind, to stop, to run directly on,
His corporal motion govern'd by my spirit.
And, in some taste, is Lepidus but so;
He must be taught, and train'd, and bid go forth:
A barren-spirited fellow; one that feeds
On objects, arts, and imitations,
Which, out of use and staled by other men,
Begin his fashion: do not talk of him
But as a property. And now, Octavius,
Listen great things. Brutus and Cassius
Are levying powers: we must straight make head;
Therefore let our alliance be combined,
Our best friends made, our means stretch'd;
And let us presently go sit in council,
How covert matters may be best disclosed,
And open perils surest answered.
OCTAVIUS
Tegyük azt. Kutyaszorítóban vagyunk,
Körül csaholva számos elleninktől.
S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
Ezer veszélyt kohol.
El.
OCTAVIUS.
Let us do so: for we are at the stake,
And bay'd about with many enemies;
And some that smile have in their hearts, I fear,
Millions of mischiefs.
Exeunt.