Julius Caesar/Ötödik felvonás, 5. szín

Julius Caesar
szerző: William Shakespeare, fordító: Vörösmarty Mihály
Ötödik felvonás, 5. szín
Vörösmarty Mihály szövegét átdolgozta:
Más része a harcmezőnek.

Brutus, Dardanius, Clitus, Strato és Volumnius jőnek.

SCENE V. Another part of the field.

Enter Brutus, Dardanius, Clitus, Strato, and Volumnius.

BRUTUS
Szegény maradvány hű barátaimból,
Nyugodjatok meg e sziklán.
BRUTUS.
Come, poor remains of friends, rest on this rock.
CLITUS
Uram,
Statilius fáklyáját fölmutatta,
De nem jön; fogva, vagy tán ölve van.
CLITUS.
Statilius show'd the torch-light; but, my lord,
He came not back: he is or ta'en or slain.
BRUTUS
Clitus, jer, ülj le. „Ölni” most a jelszó;
Divat lett ölni. Hallod-e, Clitus?
Súg.
BRUTUS.
Sit thee down, Clitus: slaying is the word;
It is a deed in fashion. Hark thee, Clitus.
Whispering.
CLITUS
Mit? Én, uram? Nem, széles e világért.
CLITUS.
What, I, my lord? No, not for all the world.
BRUTUS
Csitt, szót se többé.
BRUTUS.
Peace then! no words.
CLITUS
Inkább magamat.
CLITUS.
I'll rather kill myself.
BRUTUS
súgva.
Dardanius, halld.
BRUTUS.
Hark thee, Dardanius.
Whispers him.
DARDANIUS
Én tenném-e azt?
DARDANIUS.
Shall I do such a deed?
CLITUS
Ó, Dardanius.
CLITUS.
O Dardanius!
DARDANIUS
Ó, Clitus.
DARDANIUS.
O Clitus!
CLITUS
Mily rossz ajánlást tett Brutus neked?
CLITUS.
What ill request did Brutus make to thee?
DARDANIUS
Hogy őt megöljem. Nézd, mint elmerült.
DARDANIUS.
To kill him, Clitus. Look, he meditates.
CLITUS
A jeles edény most már úgy telve van
Keservvel, hogy szemén kiömledez.
CLITUS.
Now is that noble vessel full of grief,
That it runs over even at his eyes.
BRUTUS
Egy szóra, jó Volumnius, jövel.
BRUTUS.
Come hither, good Volumnius; list a word.
VOLUMNIUS
Mit szól uram?
VOLUMNIUS.
What says my lord?
BRUTUS
Csak ezt, Volumnius.
Caesarnak lelke megjelent előttem
Két ízben éjjel. Sardisnál előbb
S múlt éjjel itt Philippi síkjain.
Órám eljött, tudom.
BRUTUS.
Why, this, Volumnius:
The ghost of Caesar hath appear'd to me
Two several times by night; at Sardis once,
And this last night here in Philippi fields:
I know my hour is come.
VOLUMNIUS
Nem úgy, uram.
VOLUMNIUS.
Not so, my lord.
BRUTUS
Sőt ez bizonyos, Volumnius.
Mint áll a világ, látod, Volumnius.
Az ellenség az örvényhez szorított;
Távoli zaj.
Jobb önként ugranunk, mint várni, míg
Belé taszítnak. Jó Volumnius,
Egy iskolába jártunk, jól tudod;
E régi szeretetünkre kényszerítlek,
Tartsd kardomat, míg én beléesem.
BRUTUS.
Nay I am sure it is, Volumnius.
Thou seest the world, Volumnius, how it goes;
Our enemies have beat us to the pit:
Low alarums.
It is more worthy to leap in ourselves
Than tarry till they push us. Good Volumnius,
Thou know'st that we two went to school together;
Even for that our love of old, I pr'ythee,
Hold thou my sword-hilts, whilst I run on it.
VOLUMNIUS
Ez nem baráthoz illő tiszt, uram.
Zaj közelít.
VOLUMNIUS.
That's not an office for a friend, my lord.
Alarums still.
CLITUS
Fuss, fuss, uram, tovább itt nem maradhatsz.
CLITUS.
Fly, fly, my lord! there is no tarrying here.
BRUTUS
Az istenek veled - s veled, Volumnius.
Strato, te eddig folyvást csak aludtál,
Élj boldogul, Strato. Jó földiim!
Örül szivem, hogy teljes életemben
Nem leltem embert, hozzám hűtelent.
Engem nagyobb dics ér e rossz napon,
Mint Marcus Antonius s Octavius
Ez aljas győzelemmel nyerni fognak.
Most éljetek mindnyájan boldogul,
Mert Brutus nyelve már bezárja élte
Történetét. Szememre éj borong,
Testem pihenni vágy, mely csak azért
Fáradt, hogy ezt az órát érje el.
Zaj, közben kiáltás: „Fuss, fuss, fuss!”
BRUTUS.
Farewell to you;—and you;—and you, Volumnius.—
Strato, thou hast been all this while asleep;
Farewell to thee too, Strato.—Countrymen,
My heart doth joy, that yet in all my life
I found no man but he was true to me.
I shall have glory by this losing day,
More than Octavius and Mark Antony
By this vile conquest shall attain unto.
So, fare you well at once; for Brutus' tongue
Hath almost ended his life's history:
Night hangs upon mine eyes; my bones would rest
That have but labour'd to attain this hour.
Alarums. Cry within, "Fly, fly, fly!"
CLITUS
Fuss, fuss, uram!
CLITUS.
Fly, my lord, fly!
BRUTUS
El, majd követlek.
Clitus, Dardanius, Volumnius el.
Kérlek, Strato, maradj urad körül.
Te jószivű legény vagy: életed
Ezáltal vett becsületízt magába.
Tartsd kardomat és fordulj el, amíg
Belé nem omlom. Strato, megteszed?
BRUTUS.
Hence! I will follow.—
Exeunt Clitus, Dardanius, and Volumnius.
I pr'ythee, Strato, stay thou by thy lord:
Thou art a fellow of a good respect;
Thy life hath had some smack of honor in it:
Hold, then, my sword, and turn away thy face,
While I do run upon it. Wilt thou, Strato?
STRATO
Add jobbodat, s az istenek veled.
STRATO.
Give me your hand first: fare you well, my lord.
BRUTUS
Élj boldogul. - Caesar, most légy nyugodt:
Nem öltelek meg fél ily örömest.
Kardjába omol s meghal.
Zaj. Visszavonulás. Octavius, Antonius, Messala, Lucius s a sereg jőnek.
BRUTUS.
Farewell, good Strato.—Caesar, now be still:
I kill'd not thee with half so good a will.
He runs on his sword, and dies.
Alarum. Retreat. Enter Octavius, Antony, Messala, Lucilius, and
Army.
OCTAVIUS
Mi ember ez itt?
OCTAVIUS.
What man is that?
MESSALA
Uramnak embere.
Szólj, Strato, hol van urad?
MESSALA.
My master's man.—Strato, where is thy master?
STRATO
Ment a bilincstől,
Melyet te hordasz, Messala; tetemét
Égethetik csak porrá a nyerők,
Mert Brutus önnön győzte meg magát
És senki másnak díszt nem ád halála.
STRATO.
Free from the bondage you are in, Messala:
The conquerors can but make a fire of him;
For Brutus only overcame himself,
And no man else hath honour by his death.
LUCILIUS
Így kelle Brutust lelni. Köszönöm,
Brutus, hogy megbizonylád szavamat.
LUCILIUS.
So Brutus should be found.—I thank thee, Brutus,
That thou hast proved Lucilius' saying true.
OCTAVIUS
Brutus cselédit mind megfogadom.
Legény, akarod idődet nálam tölteni?
OCTAVIUS.
All that served Brutus, I will entertain them.—
Fellow, wilt thou bestow thy time with me?
STRATO
Igen, ha általenged Messala.
STRATO.
Ay, if Messala will prefer me to you.
OCTAVIUS
Tedd azt, jó Messala.
OCTAVIUS.
Do so, good Messala.
MESSALA
Strato, mint halt uram?
MESSALA.
How died my master, Strato?
STRATO
A kardot én tartám s úgy dőlt belé.
STRATO.
I held the sword, and he did run on it.
MESSALA
Octavius, tehát vedd által őt,
Ki uramnak e végszolgálatot tevé.
MESSALA.
Octavius, then take him to follow thee,
That did the latest service to my master.
ANTONIUS
Ez volt a legnemesbik római
Mindnyája közt; a többi lázadók,
Amit tevének, őkivűle, mind
Irígységből tevék nagy Caesar ellen.
Ő tiszta szándékból és egyedül
Közjó miatt szövetkezett velök.
Szelíd volt élte; s úgy vegyültenek
Az elemek benne, hogy fölkelhete
A természet s világnak mondhatá:
„Ez férfi volt.”
ANTONY.
This was the noblest Roman of them all:
All the conspirators, save only he,
Did that they did in envy of great Caesar;
He only, in a general-honest thought
And common good to all, made one of them.
His life was gentle; and the elements
So mix'd in him that Nature might stand up
And say to all the world, "This was a man!"
OCTAVIUS
Erényéhez képest bánjunk vele
Temetési gyásszal s minden tisztelettel.
Bajnokhoz illő díszben teteme
Az éjjel sátoromban fog fekünni.
Most hadd nyugodjék a nép és mi menjünk
A nap dicsőségét megosztani.
El.
OCTAVIUS.
According to his virtue let us use him
With all respect and rites of burial.
Within my tent his bones to-night shall lie,
Most like a soldier, order'd honorably.—
So, call the field to rest; and let's away,
To part the glories of this happy day.
Exeunt.