Intés (Ha szól a kürt...)
Ha szól a kürt a végitélet napján
S a sírok nyílnak és e lét bezárúl,
Az ember számot ád minden szavárúl,
A mely hiába jött ki egykor ajkán.
S hát vajmi lesz ama sok szóval aztán,
Mit én, remélve, hogy tán szíved lágyúl,
Előtted ejték - mi lesz, ha sivárúl
Elutasítasz, most is kő maradván?
Gondold meg hát, te kérlelhetlen szentem,
Hogy millióknak üdve forg veszélyben,
Ha jutalmát szerelmem meg nem kapja.
Mert ha beszámolok s illőn kimentem
Mindazt, mit néked hasztalan beszéltem:
Esztendeig tart az ítélet napja.