Indító ok
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Ha lányt, ki minket hőn szeret,
Az anyja szigorúan fedd,
Erényre int, tanácsot ad
S a lányka szót még sem fogad.
S daczára minden intelemnek
A csók után mohón rohan,
Ebben talán több része van
A dacznak mint a szerelemnek.

De ha az anyai erény
Erőt vesz a leány szivén
S dicsekszik a szülő talán,
Hogy tőlünk elfordúlt a lány:
Nem tudja, mi a fiatalság.
Mert ily lány szíve fenekén
Tán kevesebb a szűz erény,
Mintsem a női ingatagság.