Hatalmas meglepetés
Folyót bocsát ki felhős szikla-katlan.
A sietős hab medrét fúrja, ássa.
Bármit tükrözzön változó folyása,
Tenger felé tör, föltartózhatatlan.
De Oreas, daemoni forgatagban
Mohón jön, hogy hevét a hűsbe mártsa,
S erdőt, hegyet görgetvén szélcsapása.
Kerítve tartja meredő falakban.
Hökken a hab, magát ámulva issza ─
Serczen, de enged ─ partot ver dagálya ─
Az atya-tengerhez hiába törne.
Csapkod s megáll, tóvá szorúlva vissza.
S a csillaghad, egy új létet csodálva
Nézi magát az éjjeli tükörbe.