Hamlet/Első felvonás, 3. szín

← Első felvonás, 2. szín

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 3. szín)

Első felvonás, 4. szín →

Szoba Polonius házában.	Scene 3. A room in Polonius' house.
Laertes és Ophelia jőnek.	Enter LAERTES and OPHELIA
LAERTES Poggyászom a hajón; Isten veled Aztán, ha kedvező szél lesz; hugom, S indul hajó: ne szunnyadj ám, hanem Halljak felőled.	Laertes My necessaries are embark'd: farewell And, sister, as the winds give benefit And convoy is assistant, do not sleep, But let me hear from you.
OPHELIA Kétkednél azon?	Ophelia Do you doubt that?
LAERTES Mi nézi Hamlet bíbelő kegyét Vedd azt divatnak s játszi vér gyanánt; Vedd ibolyának az ifjú tavasztól. – Korán nyit, elhull, kedves; de mulékony, Illatja, színe pillanatnyi élv – Ne többnek.	Laertes For Hamlet and the trifling of his favour, Hold it a fashion and a toy in blood, A violet in the youth of primy nature, Forward, not permanent, sweet, not lasting, The perfume and suppliance of a minute; No more.
OPHELIA Ó, ne?	Ophelia No more but so?
LAERTES Mondom; annyinak. Mert nem csupán idomra és tömegben Nő a természet; e templommal együtt Az elme, lélek belszolgálata Szintén öregbül. Most talán szeret; Tán ronda célzat még nem szennyezi Szándéka értékét; de óvakodjál Amily nagy ő, szándéka nem övé, Mert szűletése rabja maga is. Nem kérhet ő, mint közsorsú személy, Leányt magának; mert egész haza Jólléte, üdve, lépésén forog. Azért e lépésnek határt ama Test szavazatja s engedélye szab, Amelynek ő feje. Ha hát szeret; Mint mondja, illő hinned józanul Amennyiben saját állása, rangja Be hagyja tettel a szót váltani Azaz, míg Dánia is mellé szavaz. Vedd fontolóra hát, mily csorba éri Becsűleted, ha túl-bízó fülekkel Dalára hallgatsz, vagy szívet veszítsz, Vagy szenvedélye zaklatásinak, Melyen nem úr, szűz kincsed megnyitod. Vigyázz, Ophelia, szép hugom, vigyázz; Állj tartalékban vonzalmad megett, Vágyak s veszély lőtávolán kivűl. A legszemérmesb lányka is pazar, Kecseit habár a holdnak fölfedi. Erény se ment a rágalmas fulánktól, Üszög senyveszti a tavasz szülöttit Gyakran előbb, mint bimbajok fesel; S az ifjúság harmatdús hajnalán A mételyes kór legjárványosabb. Óvd hát magad, legbiztosb a vigyázat; Az ifjú, ha más nincs, magára lázad.	Laertes Think it no more; For nature, crescent, does not grow alone In thews and bulk, but, as this temple waxes, The inward service of the mind and soul Grows wide withal. Perhaps he loves you now, And now no soil nor cautel doth besmirch The virtue of his will: but you must fear, His greatness weigh'd, his will is not his own; For he himself is subject to his birth He may not, as unvalued persons do, Carve for himself; for on his choice depends The safety and health of this whole state; And therefore must his choice be circumscribed Unto the voice and yielding of that body Whereof he is the head. Then if he says he loves you, It fits your wisdom so far to believe it As he in his particular act and place May give his saying deed; which is no further Than the main voice of Denmark goes withal. Then weigh what loss your honour may sustain, If with too credent ear you list his songs, Or lose your heart, or your chaste treasure open To his unmaster'd importunity. Fear it, Ophelia, fear it, my dear sister, And keep you in the rear of your affection, Out of the shot and danger of desire. The chariest maid is prodigal enough, If she unmask her beauty to the moon Virtue itself 'scapes not calumnious strokes The canker galls the infants of the spring, Too oft before their buttons be disclosed, And in the morn and liquid dew of youth Contagious blastments are most imminent. Be wary then; best safety lies in fear Youth to itself rebels, though none else near.
OPHELIA Megtartom e szép lecke bényomásit Őrül szivemnek. De, jó bácsikám, Magad se tégy úgy, mint rossz pap, nekem Az égbe tüskés, zord ösvényt mutatván, Míg ő szeles, hiú kéjenc gyanánt Az élvek rózsás útjain halad, Feledve, mit papolt.	Ophelia I shall the effect of this good lesson keep, As watchman to my heart. But, good my brother, Do not, as some ungracious pastors do, Show me the steep and thorny way to heaven; Whiles, like a puff'd and reckless libertine, Himself the primrose path of dalliance treads, And recks not his own rede.
LAERTES Attól ne félj. De késem is már; – itt jő az atyám. Polonius jő. Két üdv, az áldást kétszer venni el; Másod bucsúra alkalom mosolyg.	Laertes O, fear me not. I stay too long: but here my father comes. Enter POLONIUS A double blessing is a double grace, Occasion smiles upon a second leave.
POLONIUS Még itt, Laertes? Ejh! siess, siess. A szél vitorlád vállán ül; hajóra! Várnak. Ne, még ez, – áldásom veled; Kezét Laertes fejére teszi. S elmédbe vésd jól e nehány szabályt. A gondolatnak nyelve sose keljen Nálad, se tettre ferde gondolat. Légy nyájas ámbár, de ne köznapi; Kémlelve rostáld meg barátidat, Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal; De minden első jöttment cimbora Üdvözletén ne koptasd tenyered. Kerüld a patvart; de, ha benne vagy, Végezd, hogy ellened másszor kerüljön, Füled mindenki bírja, szód kevés; Itéletet hallj bárkitől, ne mondj. Öltözz, miképp erszényedtől telik, Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán, Mert a ruha jellemzi emberét, S a franciák közt a jobb rangbeli Legválasztékosabb főmester ebben. Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel Elveszti önmagát, el a barátot; Viszont, adósság a gazdálkodás Hegyét tompítja. Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz. Isten veled: áldásom benned ezt Érlelje meg majd.	Lord Polonius Yet here, Laertes! aboard, aboard, for shame! The wind sits in the shoulder of your sail, And you are stay'd for. There; my blessing with thee! And these few precepts in thy memory See thou character. Give thy thoughts no tongue, Nor any unproportioned thought his act. Be thou familiar, but by no means vulgar. Those friends thou hast, and their adoption tried, Grapple them to thy soul with hoops of steel; But do not dull thy palm with entertainment Of each new-hatch'd, unfledged comrade. Beware Of entrance to a quarrel, but being in, Bear't that the opposed may beware of thee. Give every man thy ear, but few thy voice; Take each man's censure, but reserve thy judgment. Costly thy habit as thy purse can buy, But not express'd in fancy; rich, not gaudy; For the apparel oft proclaims the man, And they in France of the best rank and station Are of a most select and generous chief in that. Neither a borrower nor a lender be; For loan oft loses both itself and friend, And borrowing dulls the edge of husbandry. This above all: to thine ownself be true, And it must follow, as the night the day, Thou canst not then be false to any man. Farewell: my blessing season this in thee!
LAERTES Én alázatos Bucsút veszek hát, jó uram.	Laertes Most humbly do I take my leave, my lord.
POLONIUS Menj, az idő hí; várnak a cselédid.	Lord Polonius The time invites you; go; your servants tend.
LAERTES Élj boldogul, Ophelia; Eszedbe jusson, mit mondtam.	Laertes Farewell, Ophelia; and remember well What I have said to you.
OPHELIA Bezárva Elmémben őrzöm, s kulcsa nálad áll.	Ophelia 'Tis in my memory lock'd, And you yourself shall keep the key of it.
LAERTES Élj boldogul. Laertes el.	Laertes Farewell. Exit
POLONIUS Mi az? Mit mondott ő, Ophelia?	Lord Polonius What is't, Ophelia, be hath said to you?
OPHELIA Könyörgök, Hamlet úrról ejte szót.	Ophelia So please you, something touching the Lord Hamlet.
POLONIUS Igen! Jó, hogy eszembe jut. Úgy hallom, ő gyakran bizalmas órát Áldoz neked mostanság, s hogy te is Nagyon szabad s kész voltál elfogadni. Ha így van (és ezt így sugák nekem, Intés gyanánt, be), meg kell mondanom Nem érted oly tisztán magad, miképp Lányomhoz illik, és becsűletedhez. Mennyire vagytok? Mondd ki a valót.	Lord Polonius Marry, well bethought 'Tis told me, he hath very oft of late Given private time to you; and you yourself Have of your audience been most free and bounteous If it be so, as so 'tis put on me, And that in way of caution, I must tell you, You do not understand yourself so clearly As it behoves my daughter and your honour. What is between you? give me up the truth.
OPHELIA Több ízben árult már vonzalmat el Irántam mostanság, uram.	Ophelia He hath, my lord, of late made many tenders Of his affection to me.
POLONIUS Mit! Vonzalom! Gyermekleány beszéd, Járatlané az ily veszélyes ügyben. S hiszed, amit árul? vagy minek hivod.	Lord Polonius Affection! pooh! you speak like a green girl, Unsifted in such perilous circumstance. Do you believe his tenders, as you call them?
OPHELIA Én nem tudom, mit gondoljak, uram.	Ophelia I do not know, my lord, what I should think.
POLONIUS No, megtanítlak: gondold, csecsemő vagy, Minthogy valódi árunak vevéd A semmi-árut. Több árt szabj magadnak, Különben (hogy ne törjük e szegény szó Nyakát tovább) elárulsz engem is.	Lord Polonius Marry, I'll teach you: think yourself a baby; That you have ta'en these tenders for true pay, Which are not sterling. Tender yourself more dearly; Or–not to crack the wind of the poor phrase, Running it thus–you'll tender me a fool.
OPHELIA Atyám, szerelmét úgy ajánlta, mint Becsűlet és szokás.	Ophelia My lord, he hath importuned me with love In honourable fashion.
POLONIUS Az! az! szokás, jól mondod; ejh, eredj.	Lord Polonius Ay, fashion you may call it; go to, go to.
OPHELIA És szentesíté ajka vallomását Az ég majd minden fogadásival.	Ophelia And hath given countenance to his speech, my lord, With almost all the holy vows of heaven.
POLONIUS Lép a rigónak; úgy, igen. Tudom, Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom – több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod – Tűznek ne vedd ám. Légy jövőre szűzi Jelenléteddel kissé fukarabb; Szabd múlatásid értékét magasbra, Mint hogy parancsra állj. Hamletre nézve Higgy benne annyit: ő ifjú, s nagyobb Körben csaponghat, mint neked lehet. Rövídeden, ne bízz, Ophelia, Fogadásiban, mert mind alkusz-fogás, Nem oly szinű, mint a burok mutatja, Csak vétkes üzlet szóvivője mind, Bár színre jámbor, istenes kötés, Rászedni jobban. Egy szó mint ezer, Nyiltan kimondva, én nem akarom, Hogy többet oly olcsó perced legyen, Hogy Hamlet úrral szót válts vagy beszélj. Légy rajta, kérlek; most járj útadon.	Lord Polonius Ay, springes to catch woodcocks. I do know, When the blood burns, how prodigal the soul Lends the tongue vows: these blazes, daughter, Giving more light than heat, extinct in both, Even in their promise, as it is a-making, You must not take for fire. From this time Be somewhat scanter of your maiden presence; Set your entreatments at a higher rate Than a command to parley. For Lord Hamlet, Believe so much in him, that he is young And with a larger tether may he walk Than may be given you: in few, Ophelia, Do not believe his vows; for they are brokers, Not of that dye which their investments show, But mere implorators of unholy suits, Breathing like sanctified and pious bawds, The better to beguile. This is for all I would not, in plain terms, from this time forth, Have you so slander any moment leisure, As to give words or talk with the Lord Hamlet. Look to't, I charge you: come your ways.
OPHELIA Szót fogadok, uram. Mind el.	Ophelia I shall obey, my lord. Exeunt

←Első felvonás, 2. szín

Hamlet (Első felvonás, 3. szín)

Első felvonás, 4. szín→