Hamlet/Első felvonás, 2. szín

← Első felvonás, 1. szín

Hamlet
szerző: William Shakespeare
(Első felvonás, 2. szín)

Első felvonás, 3. szín →

Ugyanott. Trónterem.	Scene 2. A room of state in the castle.
Király, Királyné, Hamlet, Polonius, Laertes, Voltimand, Cornelius, urak és kísérők jőnek.	Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, HAMLET, POLONIUS, LAERTES, VOLTIMAND, CORNELIUS, Lords, and Attendants
KIRÁLY Bár Hamlet, édes testvérünk, halála Emléke még új, és úgy illenék, Hogy gyászba' hordjuk szívünket, s egész Országunk egy bús homlokká boruljon De annyiban már a természeten Győzött az ész, hogy míg bölcs fájdalommal Siratjuk őt, megemlékszünk magunkról. Azért ángyunkat egykor, most királynénk', E harcos állam trónja özvegyét, Mintegy kopár örömmel – a szemünk Mosolygva egyik, a másik könyezve, Kéjjel koporsók, gyásszal nász között, Egyensulyozva bánatot s gyönyört – Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs Tanácsitokkal, melyeket nekünk. Szabadon adátok ez iránt; köszönjük. – Már most, az ifjú Fortinbras, miképp Tudjátok is, nem adva ránk sokat, Vagy oly hiszemben, hogy bátyánk halála Miatt ez ország összevissza van, Kalandos álmakkal szövetkezék, S követséggel sem átalt háborítni, Az atyja elvesztette földeket Kiadni kérvén, melyek jog szerint Bátyámra szálltak. Ennyit róla. Most Magunkra térve, s hogy mért e gyülés Igy áll az ügy: mi a norvég királynak, Az ifjú Fortinbras bátyjának – aki Mint ágybafekvő és erőtlen agg, Aligha sejti öccse szándokát – Írtunk, ne hagyja többre menni ezt, Holott csak úgyis népéből telik Újonc, csapatszám s minden, ami kell. Most hát, jó Voltimand, Cornelius, Ti lesztek üdvözlésem átvivői Az agg királyhoz; nem szabván nagyobb Kört számotokra, mint itt írva van. Jó útat; és a gyorsaság legyen Legjobb ajánlat hűségtek felől.	King Claudius Though yet of Hamlet our dear brother's death The memory be green, and that it us befitted To bear our hearts in grief and our whole kingdom To be contracted in one brow of woe, Yet so far hath discretion fought with nature That we with wisest sorrow think on him, Together with remembrance of ourselves. Therefore our sometime sister, now our queen, The imperial jointress to this warlike state, Have we, as 'twere with a defeated joy,– With an auspicious and a dropping eye, With mirth in funeral and with dirge in marriage, In equal scale weighing delight and dole,– Taken to wife: nor have we herein barr'd Your better wisdoms, which have freely gone With this affair along. For all, our thanks. Now follows, that you know, young Fortinbras, Holding a weak supposal of our worth, Or thinking by our late dear brother's death Our state to be disjoint and out of frame, Colleagued with the dream of his advantage, He hath not fail'd to pester us with message, Importing the surrender of those lands Lost by his father, with all bonds of law, To our most valiant brother. So much for him. Now for ourself and for this time of meeting Thus much the business is: we have here writ To Norway, uncle of young Fortinbras,– Who, impotent and bed-rid, scarcely hears Of this his nephew's purpose,–to suppress His further gait herein; in that the levies, The lists and full proportions, are all made Out of his subject: and we here dispatch You, good Cornelius, and you, Voltimand, For bearers of this greeting to old Norway; Giving to you no further personal power To business with the king, more than the scope Of these delated articles allow. Farewell, and let your haste commend your duty.
CORNELIUS és VOLTIMAND Most, mint egyébkor, tettünk szólni fog.	Cornelius and Voltimand In that and all things will we show our duty.
KIRÁLY Nem kétkedünk; jó útat, híveim. Voltimand és Cornelius el. Nos hát, Laertes, mondd, mi jóba' jársz? Kérésed volna: szólj, mi az, Laertes? A dán király előtt okos beszéd Nem vész hiába; mit kérnél, Laertes, Hogy kérve lenne s nem megadva is? A szívvel a fő nem közelb rokon, A száj iránt kéz nem szolgálatosb, Mint e királyi-szék atyád iránt. Mit kérsz, Laertes?	King Claudius We doubt it nothing: heartily farewell. Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS And now, Laertes, what's the news with you? You told us of some suit; what is't, Laertes? You cannot speak of reason to the Dane, And loose your voice: what wouldst thou beg, Laertes, That shall not be my offer, not thy asking? The head is not more native to the heart, The hand more instrumental to the mouth, Than is the throne of Denmark to thy father. What wouldst thou have, Laertes?
LAERTES Fölséges királyom Kegyét, s szabadságot; hogy Francia- Országba visszatérhessek, ki onnan Koronázásra vágytam volt haza; Hűség jeléül. Most, végezve tisztem, Frankhonba szállnak vágyaim, s hajolva Fogadnák a kegyes bocsánatot.	Laertes My dread lord, Your leave and favour to return to France; From whence though willingly I came to Denmark, To show my duty in your coronation, Yet now, I must confess, that duty done, My thoughts and wishes bend again toward France And bow them to your gracious leave and pardon.
KIRÁLY S atyád ereszt? Mit szól Polonius?	King Claudius Have you your father's leave? What says Polonius?
POLONIUS Igen, királyom; zaklatásival A lassú engedélyt kicsikará, S én szándokát nehéz jóváhagyással Pecsételém; már most bocsássa, kérem.	Lord Polonius He hath, my lord, wrung from me my slow leave By laboursome petition, and at last Upon his will I seal'd my hard consent I do beseech you, give him leave to go.
KIRÁLY Éld hát, Laertes szép világodat; Sajátod a kor s kéj: élvezd örömmel. – De hát te, Hamlet, jó öcsém s fiam –	King Claudius Take thy fair hour, Laertes; time be thine, And thy best graces spend it at thy will! But now, my cousin Hamlet, and my son,–
HAMLET félre. Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv.	Hamlet Aside A little more than kin, and less than kind.
KIRÁLY Még rajtad egyre felhők csüngenek?	King Claudius How is it that the clouds still hang on you?
HAMLET Dehogy; nagyon is bánt a nap, uram.	Hamlet Not so, my lord; I am too much i' the sun.
KIRÁLYNÉ Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már, S a dán királyra vess nyájasb szemet. Nehéz pillád ne süsd alá örökké, Keresve mintegy a por közt atyádat. Tudod, közös, hogy meghal, aki él, S természet útján szebb valóra kél.	Queen Gertrude Good Hamlet, cast thy nighted colour off, And let thine eye look like a friend on Denmark. Do not for ever with thy vailed lids Seek for thy noble father in the dust Thou know'st 'tis common; all that lives must die, Passing through nature to eternity.
HAMLET Igen, asszonyom, közös.	Hamlet Ay, madam, it is common.
KIRÁLYNÉ Ha az: miért Látszik tehát előtted annyira Különösnek?	Queen Gertrude If it be, Why seems it so particular with thee?
HAMLET Látszik, asszonyom! az is Valóban; látszik-ot nem ismerek. Nem e sötétszín köntös, jó anyám, Sem a szokott gyászöltözet, sem az Erőltetett mell zúgó sóhaja, Nem a szemekben duzzadó patak, A csüggedő tartásu arc, meg a Bú többi módja, színe és alakja Jelölhet engem voltaképp: ezek, Valóban, látszanak, mert játszhatók; Az enyém belül van, és nem látja szem, Csak dísze és boglára gyászmezem.	Hamlet Seems, madam! nay it is; I know not 'seems.' 'Tis not alone my inky cloak, good mother, Nor customary suits of solemn black, Nor windy suspiration of forced breath, No, nor the fruitful river in the eye, Nor the dejected 'havior of the visage, Together with all forms, moods, shapes of grief, That can denote me truly: these indeed seem, For they are actions that a man might play But I have that within which passeth show; These but the trappings and the suits of woe.
KIRÁLY Szép tőled, és ajánlja szíved, Hamlet; Leróni mind e gyász-adót atyádnak. De lásd, atyád is vesztett egy atyát, A vesztő újra mást meg mást; s az élő Siratta egykorig fiúi tiszte Szerint. De így megátalkodni a Bánatban: ez vétkes nyakaskodás, Nem férfias bú; Isten elleni Rugódozás, mely gyarló szívet és Nem béketűrő elmét árul el, És bárdolatlan, együgyű eszet. Mert ami, tudjuk, meg kell hogy legyen, És oly közös, mint érzékink alá Eső akármi: mért izgága daccal Szívünkre venni? Fúj! Ez bűn az ég, Bűn a halott, bűn a természet ellen, Fonák az észnek, melynél az atyák Halála közhely, s szüntelen kiáltja; Az első hullától a ma kimúltig, Hogy: »így kell lenni.« Vágd földhöz tehát, Kérünk, e gyáva bút, s tekints atyádul; Mert a világgal éreztetni kell, Hogy trónusunkhoz legközelb te állsz; S mi nem kevésbé gyöngéden fogunk Szeretni, mint legjobb nemző atya Édes fiát. Mi célod illeti, Hogy Wittenbergbe visszamenj tanulni, Ez óhajtásunk ellen van nagyon Tégy is le, kérlek, erről, és maradj Nyájas szemünk előtt, szíves körünkben, Mint első udvaronc, öcsénk s fiunk.	King Claudius 'Tis sweet and commendable in your nature, Hamlet, To give these mourning duties to your father But, you must know, your father lost a father; That father lost, lost his, and the survivor bound In filial obligation for some term To do obsequious sorrow: but to persever In obstinate condolement is a course Of impious stubbornness; 'tis unmanly grief; It shows a will most incorrect to heaven, A heart unfortified, a mind impatient, An understanding simple and unschool'd For what we know must be and is as common As any the most vulgar thing to sense, Why should we in our peevish opposition Take it to heart? Fie! 'tis a fault to heaven, A fault against the dead, a fault to nature, To reason most absurd: whose common theme Is death of fathers, and who still hath cried, From the first corse till he that died to-day, 'This must be so.' We pray you, throw to earth This unprevailing woe, and think of us As of a father: for let the world take note, You are the most immediate to our throne; And with no less nobility of love Than that which dearest father bears his son, Do I impart toward you. For your intent In going back to school in Wittenberg, It is most retrograde to our desire And we beseech you, bend you to remain Here, in the cheer and comfort of our eye, Our chiefest courtier, cousin, and our son.
KIRÁLYNÉ Ne hagyd hiába kérni jó anyádat Maradj, ne menj Wittenbergába, Hamlet.	Queen Gertrude Let not thy mother lose her prayers, Hamlet I pray thee, stay with us; go not to Wittenberg.
HAMLET Úgy engedelmes lészek, asszonyom.	Hamlet I shall in all my best obey you, madam.
KIRÁLY Ez már fiúi szép válasz: maradj S légy a mi másunk. – Asszonyom, jerünk; Hamlet szelíd és kész megegyezése Mosoly gyanánt ül szívemen; minek Örömére ma ne csengjen billikom, Hogy a felhőknek ágyú meg ne mondja; Az ég is a királyi áldomást, A földi dörgést zengje vissza. Jertek. Harsonák. Király, Királyné, urak stb. Polonius és Laertes el.	King Claudius Why, 'tis a loving and a fair reply Be as ourself in Denmark. Madam, come; This gentle and unforced accord of Hamlet Sits smiling to my heart: in grace whereof, No jocund health that Denmark drinks to-day, But the great cannon to the clouds shall tell, And the king's rouse the heavens all bruit again, Re-speaking earthly thunder. Come away. Exeunt all but HAMLET
HAMLET Ó, hogy nem olvad, nem hígul s enyész Harmattá e nagyon, nagyon merő hús! Vagy mért szegezte az Örökkévaló Az öngyilkosság ellen kánonát? Ó Isten, Isten! mily unott, üres, Nyomasztó nékem e világi üzlet! Phi! rút világ! gyomos kert, mely tenyész, Hogy magva hulljon; dudva és üszög Kövér tanyája. Ó, megérni ezt! Két-hónapos halott! – nem, annyi sincs még, S egy oly király, kihez e mostani Hyperion mellett szatír; ki úgy Élt-halt anyámér, hogy kímélte még a Fúvó szelektül is. Ég és pokol! Eszembe kelle jutni? Szenvedéllyel Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát Növelte volna tápja: s ímhol egy Hó múlva már – de jobb feledni ezt. Gyarlóság, asszony a neved! – Csak egy Rövid hó: még cipője sem szakadt el, Melyben atyám testét kisérte ki, Niobe módra könnyé válva; – s ím (Ó, Isten! egy barom, egy oktalan Tovább gyászolna) ím, ő, éppen ő, Atyám öccsével egybekél, ki úgy Sem húz atyámra, mint én Herculesre. Egy hó alatt – még tettetett könyének Kisírt szeméből el se tűnt sava, S ő újra házas. Ó, gonosz hamarság; Vérnászi ágyba így sietnie! Ez jóra nem visz, nem vihet soha; De törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj. Horatio, Bernardo és Marcellus jőnek.	Hamlet O, that this too too solid flesh would melt Thaw and resolve itself into a dew! Or that the Everlasting had not fix'd His canon 'gainst self-slaughter! O God! God! How weary, stale, flat and unprofitable, Seem to me all the uses of this world! Fie on't! ah fie! 'tis an unweeded garden, That grows to seed; things rank and gross in nature Possess it merely. That it should come to this! But two months dead: nay, not so much, not two So excellent a king; that was, to this, Hyperion to a satyr; so loving to my mother That he might not beteem the winds of heaven Visit her face too roughly. Heaven and earth! Must I remember? why, she would hang on him, As if increase of appetite had grown By what it fed on: and yet, within a month– Let me not think on't–Frailty, thy name is woman!– A little month, or ere those shoes were old With which she follow'd my poor father's body, Like Niobe, all tears:–why she, even she– O, God! a beast, that wants discourse of reason, Would have mourn'd longer–married with my uncle, My father's brother, but no more like my father Than I to Hercules: within a month Ere yet the salt of most unrighteous tears Had left the flushing in her galled eyes, She married. O, most wicked speed, to post With such dexterity to incestuous sheets! It is not nor it cannot come to good But break, my heart; for I must hold my tongue. Enter HORATIO, MARCELLUS, and BERNARDO
HORATIO Üdv, jó királyfi.	Horatio Hail to your lordship!
HAMLET Örvendek látásodon Horatio, – vagy tévedek?	Hamlet I am glad to see you well Horatio,–or I do forget myself.
HORATIO De az, Szegény s örökké hű szolgád, uram.	Horatio The same, my lord, and your poor servant ever.
HAMLET Nem úgy: »barátom«; váltsunk ily nevet, S mi hoz Wittenbergből haza, Horatio? – Marcellus, nemde?	Hamlet Sir, my good friend; I'll change that name with you And what make you from Wittenberg, Horatio? Marcellus?
MARCELLUS Jó uram –	Marcellus My good lord–
HAMLET Örvendve látlak; jó estét. – No de Igazán, mi hoz Wittenbergből haza?	Hamlet I am very glad to see you. Good even, sir. But what, in faith, make you from Wittenberg?
HORATIO Korhelykedési hajlam, jó uram.	Horatio A truant disposition, good my lord.
HAMLET Rossz emberedtől nem tűrném el ezt; Magad se tégy fülemen erőszakot, Hogy elhitesd ez önvádat velem. Korhely te nem vagy, én tudom. De hát Mi dolgod Helsingőrben? Na, ne félj, Majd megtanítunk inni emberül.	Hamlet I would not hear your enemy say so, Nor shall you do mine ear that violence, To make it truster of your own report Against yourself: I know you are no truant. But what is your affair in Elsinore? We'll teach you to drink deep ere you depart.
HORATIO Atyád végtisztességét látni jöttem.	Horatio My lord, I came to see your father's funeral.
HAMLET Kérlek, tanúló-pajtásom, ne csúfolj; Inkább anyám nászára, gondolom.	Hamlet I pray thee, do not mock me, fellow-student; I think it was to see my mother's wedding.
HORATIO Igazán, uram, az is meglett hamar.	Horatio Indeed, my lord, it follow'd hard upon.
HAMLET Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás! Torról maradt hidegsültből kiállt A nászi asztal. Ó, Horatio, Inkább halálos ellenségemet A mennybe' láttam volna, mint megérjem Azt a napot. – Atyám – ni, mintha látnám Atyámat.	Hamlet Thrift, thrift, Horatio! the funeral baked meats Did coldly furnish forth the marriage tables. Would I had met my dearest foe in heaven Or ever I had seen that day, Horatio! My father!–methinks I see my father.
HORATIO Hol, uram?	Horatio Where, my lord?
HAMLET Lelkem szemében.	Hamlet In my mind's eye, Horatio.
HORATIO Én láttam egyszer: oly derék király volt.	Horatio I saw him once; he was a goodly king.
HAMLET Ő volt az ember, vedd akármi részben, Mását e földön nem látok soha.	Hamlet He was a man, take him for all in all, I shall not look upon his like again.
HORATIO Ugy tartom, a múlt éjjel láttam is.	Horatio My lord, I think I saw him yesternight.
HAMLET Láttad? Kit?	Hamlet Saw? who?
HORATIO A királyt, uram, atyádat.	Horatio My lord, the king your father.
HAMLET Atyámat, a királyt!	Hamlet The king my father!
HORATIO Enyhítse kissé Füled figyelme az álmélkodást, Míg elbeszélem a csodát, mire Tanúm e két úr is.	Horatio Season your admiration for awhile With an attent ear, till I may deliver, Upon the witness of these gentlemen, This marvel to you.
HAMLET Az Istenért! Halljam tehát.	Hamlet For God's love, let me hear.
HORATIO Egymás utáni két Éjjel, hogy őrsön álltak ez urak, Marcellus és Bernard, mélységes éjfél Halotti csendjén, ez történt velök. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök, s méltóságosan, Lassan tovább ment; háromszor haladt el Ijedve káprázó szemeik előtt, Csak mint pálcája hossza; míg ezek, Kocsonyává fagyva szinte félsz miatt, Némán álltak, nem merve szólni hozzá. Rémes titokban ezt közlik velem, Én harmad éjjel őrt állok velök; S ahogy leírták, pontban, az időt, A tárgy alakját, minden szó igaz lesz, A tűnemény jő. Ismerém atyádat A két kezem nem egyformább.	Horatio Two nights together had these gentlemen, Marcellus and Bernardo, on their watch, In the dead vast and middle of the night, Been thus encounter'd. A figure like your father, Armed at point exactly, cap-a-pe, Appears before them, and with solemn march Goes slow and stately by them: thrice he walk'd By their oppress'd and fear-surprised eyes, Within his truncheon's length; whilst they, distilled Almost to jelly with the act of fear, Stand dumb and speak not to him. This to me In dreadful secrecy impart they did; And I with them the third night kept the watch; Where, as they had deliver'd, both in time, Form of the thing, each word made true and good, The apparition comes: I knew your father; These hands are not more like.
HAMLET De hol Esett ez?	Hamlet But where was this?
MARCELLUS A teren, hol őrködénk.	Marcellus My lord, upon the platform where we watch'd.
HAMLET Hozzá se szóltatok?	Hamlet Did you not speak to it?
HORATIO Szólottam én, De nem felelt; egy ízbe' mintha már Fejét emelte s úgy tett volna, mint Ki szólni készül: ám az éjkakas Harsányt kiálta, s ennek hallatára Csak elhanyatlott és nagy-hirtelen Eltűnt szemünk elől.	Horatio My lord, I did; But answer made it none: yet once methought It lifted up its head and did address Itself to motion, like as it would speak; But even then the morning cock crew loud, And at the sound it shrunk in haste away, And vanish'd from our sight.
HAMLET Megfoghatatlan.	Hamlet 'Tis very strange.
HORATIO De mint hogy élek, oly való, uram; S veled közölni tisztünknek hivők.	Horatio As I do live, my honour'd lord, 'tis true; And we did think it writ down in our duty To let you know of it.
HAMLET Igazán, urak, nagy szög fejemben ez. Őrködtök-é ma?	Hamlet Indeed, indeed, sirs, but this troubles me. Hold you the watch to-night?
MIND Őrködünk, uram.	Marcellus and Bernardo We do, my lord.
HAMLET Páncélosan volt?	Hamlet Arm'd, say you?
MIND Úgy, uram.	Marcellus and Bernardo Arm'd, my lord.
HAMLET Tetőtül Talpig?	Hamlet From top to toe?
MIND Fejtől bokáig úgy, uram.	Marcellus and Bernardo My lord, from head to foot.
HAMLET Akkor nem is láttátok arcát?	Hamlet Then saw you not his face?
HORATIO Tisztán, uram! rostélya nyitva volt.	Horatio O, yes, my lord; he wore his beaver up.
HAMLET No! és mogorva volt?	Hamlet What, look'd he frowningly?
HORATIO Ábrázatán Inkább bú, mint harag.	Horatio A countenance more in sorrow than in anger.
HAMLET Halvány? piros?	Hamlet Pale or red?
HORATIO Fölötte halvány.	Horatio Nay, very pale.
HAMLET És szemét reátok Szegezte?	Hamlet And fix'd his eyes upon you?
HORATIO Mindig.	Horatio Most constantly.
HAMLET Hogy nem voltam ott!	Hamlet I would I had been there.
HORATIO Szörnyen leverte voln' fenségedet.	Horatio It would have much amazed you.
HAMLET Lehet, lehet. Soká időzött?	Hamlet Very like, very like. Stay'd it long?
HORATIO Míg halkan százig olvas valaki.	Horatio While one with moderate haste might tell a hundred.
MARCELLUS és BERNARDO Tovább, tovább.	Marcellus and Bernardo Longer, longer.
HORATIO Az én láttomra, nem.	Horatio Not when I saw't.
HAMLET Szakálla szürkés, nemde?	Hamlet His beard was grizzled–no?
HORATIO Aminőnek Éltébe' láttam: oly ezüst-deres	Horatio It was, as I have seen it in his life, A sable silver'd.
HAMLET Ma éjjel én is őrt állok: talán Eljő megint.	Hamlet I will watch to-night; Perchance 'twill walk again.
HORATIO El, én kezeskedem.	Horatio I warrant it will.
HAMLET Ha hős atyám alakját vészi föl, Megszólítom, ha mindjárt a pokol Tátong reám s parancsol hallgatást. Kérlek, ha eddig e látvány titok, Tartsátok azt tovább is rejtve még; S akármi olyas történjék ez éjjel, Vegyétek észre bár, de nyelvre ne. Jóságtok díja meglesz. Járjatok Békével. Úgy éjfél előtt, az őrsön Találkozunk.	Hamlet If it assume my noble father's person, I'll speak to it, though hell itself should gape And bid me hold my peace. I pray you all, If you have hitherto conceal'd this sight, Let it be tenable in your silence still; And whatsoever else shall hap to-night, Give it an understanding, but no tongue I will requite your loves. So, fare you well Upon the platform, 'twixt eleven and twelve, I'll visit you.
MIND Tisztünk fönségedé.	All Our duty to your honour.
HAMLET Barátságtok, s viszont. Most áldjon Isten. Horatio, Marcellus és Bernardo el. Atyám árnyéka fegyverben! Gonosz, Rút cselt gyanítok: bár éj volna már! Csitt, lélek, addig. Rút csiny nem marad, Borítsa bár egész föld, föld alatt. El.	Hamlet Your loves, as mine to you: farewell. Exeunt all but HAMLET My father's spirit in arms! all is not well; I doubt some foul play: would the night were come! Till then sit still, my soul: foul deeds will rise, Though all the earth o'erwhelm them, to men's eyes. Exit

←Első felvonás, 1. szín

Hamlet (Első felvonás, 2. szín)

Első felvonás, 3. szín→