Elemek
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Mily elemekből szürődjék
Igaz költő igaz dalja,
Hogy szeresse a nagy község
S mester is örömmel hallja?

Szerelem az első théma,
Nincs e nélkül jó poéma
S mi áthatja az egészet,
Inkább bűbáj, mint művészet.

Aztán bor kell a kehelybe,
Hogy peregjen dallos nyelve.
Koszorút kap, a ki csókos,
De duplát kap, ki pityókos.

Aztán csatát ne sajnáljon,
Melytől dala csattog, bömböl,
És a hős, mint Phönix szálljon
Győztesen a lángözönböl.

Okvetetlen' tudjon végűl
Gyűlölni teljes szivébűl.
Azt, mi félszeg, rút és hűlye
Javallani meg ne tűrje.

Költő, ki ez ősi négyet
Összeszűri, míg egygyé lett,
Áldását, mint Háfiz ontja,
Nemzetekre, századokra.