Cyrano de Bergerac/Második felvonás

←  Első felvonásCyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand
Harmadik felvonás  →
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Második felvonásSzerkesztés

A poéták lacikonyhájaSzerkesztés

Ragueneau boltja, tágas műhelye, a Saint-Honoré és az Arbre Sec utca sarkán. Hátul, az üveges ajtó széles ablaktábláin át, ezek az utcák a függöny felgördültekor a hajnal pirkadó fényében láthatók. Balra, elöl, comptoir, kovácsolt vasból készült mennyezettel. Libák, kacsák és fehér pávák vannak itt sorjában fölaggatva. Nagy fajanszvázákban mezei virágokból összeválogatott hosszú bokréták; különösen sok bennük a sárga napraforgó. Ugyanezen az oldalon, a második színfal táján, óriás kandalló. A kandalló előtt, rengeteg rácstartók közepette (valamennyi rácstartón egy-egy húsosfazék) serpenyőkben sülnek, rotyognak a különböző pecsenyefajták.

Jobbra, elöl, ajtó. A második színfalnál lépcső. Ez a lépcső padlásszobába vezet. Fönn a csapóajtó nyitva van és látszik a szoba belseje; terített asztal van ott és a kis kör alakú flamand gyertyatartóban ég a világ. A lépcső végén továbbfutó fakarzat még több, ehhez hasonló vendégszobácskát sejtet a nézővel.

A tetőzeten, közbül kötéllel le- és felhúzható roppant vaskoszorú (csillár alakjában) vadfélékkel hatalmas darabokban körülaggatva.

A lépcső alatt sütőkemencék izzó fénye piroslik a félhomályban. Csillog a sok rézedény. Forog a sok nyárs. Halomban a sok sütemény. Sonkák lógnak mindenfelé. Nagy nyüzsgés. Sürgés forgás. Termetes szakácsok, aprócska kukták szaladnak át a színpadon; sokaknak a süvegét kakastoll vagy gyöngytyúkszárny ékesíti. Bádoglemezeken és vesszőből font cukrászkosarakban hozzák a sok lepényt, kalácsot, apró nyalánkságokat.

Több asztalon tálak és sütemények. Más asztalok, székekkel körülrakva, vendégekre várnak. Egy kisebb asztal valamelyik sarokban el van árasztva papirossal. A függöny felgördültekor Ragueneau ennél az asztalnál ül és ír.

Első jelenetSzerkesztés

Ragueneau, szakácsok, azután Liza.

Ragueneau a kisasztalnál ír és inspirált arccal verseket skandál az ujjain

ELSŐ SZAKÁCS
(bádoglemezzel)
Diós kalács!
MÁSODIK SZAKÁCS
(széles, lapos tányérral)
Fánk!
HARMADIK SZAKÁCS
(virággal díszített pecsenyét hoz)
Páva!
NEGYEDIK SZAKÁCS
(valami tepsiféle van a kezében)
Marhasült!
RAGUENEAU
(leteszi a tollat és föltekint)
A hajnalpír már a falakra ült.
Apolló, szállj el! Húnyj ki, szent sugár!
Órám lejárt... Most a kemence vár!
(Fölkel a székéről. – Első szakácshoz)
E lé rövid, te! Toldd meg!
ELSŐ SZAKÁCS
Mennyivel?
RAGUENEAU
Vagy három lábbal.
(Továbbmegy)
ELSŐ SZAKÁCS
Mit mond?
RAGUENEAU
(a kandalló előtt)
El, csak el,
Fönséges Múzsám, hogy bájos szemed
E konyhatűz, e füst ne rontsa meg!
(Valamelyik sütőhöz, kenyérre mutatva)
Ez a kenyér jól van hasadva nálad?
Rossz! – A cezúra csak középen állhat!
(Második szakácshoz, valami félig kész pástétomra mutatva)
Tetőzd be ezt a tészta-palotát!
(Első inasgyerekhez, aki ül a földön és különböző szárnyasokat húz nyársra)
S te jól vigyázz! Ne érjen semmi vád!
A büszke pulykát s a szerény csibét
Fölváltva forgasd, azt mondom neked,
Ahogy Malherbe írt hosszú verseket,
És közbe-közbe kurta versikét.
És addig forgasd, túl nagy tűztől óva,
Helyes ritmussal, míg kisűl a strófa!
MÁSODIK INAS
(szalvétával leborított tállal közeledik)
Mester!... hogy önt meglepjem – ni... ezt csináltam én.
Haragszik?
(Fölemeli a szalvétát; a tálon jókora, tésztából készített lant hever)
RAGUENEAU
(meglepetve)
Lant! Ej, ej, te kis legény!
ELSŐ INAS
Írós tésztából.
RAGUENEAU
(meghatva)
És befőtt gyümölccsel!
INAS
Cukorból van a húrja!
RAGUENEAU
(pénzt ad neki)
Nesze, költsd el!
(Észreveszi a belépő Lizát)
A nőm... Vágd zsebre és fuss!
(Mutatja Lizának a lantot; némi zavarral)
Úgy-e, szép? Mi?
LIZA
Nevetséges!
(Nagy rakás papírtölcsért tesz a comptoir asztalára)
RAGUENEAU
Tölcsérek? Köszönöm!
(Nézegeti a göngyölésre szánt papírokat)
Nagy ég! E látvány szívem összetépi!
Barátaimnak sok szép költeménye
Kettéhasítva, rútul tönkretéve,
Hogy mákospatkót, rétest, csirkehúst
Takarjanak! Bacchánsnő lett a nőm,
Széttépi újra dallos Orfeust!
LIZA
(szárazon)
Eredj, eredj! Csak fölhasználom azt,
Amit rád sóznak fizetés fejében!
Csak volnék én férjemuram helyében,
Kidobnám ezt a sok kontár pimaszt!
RAGUENEAU
Hangya, ne káromolj isteni tücsköket!
LIZA
Míg nem jártak ide: nem voltam én neked
Se hangya, se bacchánsnő. Ó, bár magadba szállnál!
RAGUENEAU
(tragikusan)
Ha szép versekkel így bánsz: prózával mit csinálnál?

Második jelenetSzerkesztés

Előbbiek. – Két kisfiú. Belépnek a boltba.

RAGUENEAU
Fiúcskák, mit akartok?
ELSŐ FIÚ
Három lepényt.
RAGUENEAU
(odaadja)
Íme!
Friss, ropogós, meleg még!
MÁSODIK FIÚ
Kérem, pakolja be.
RAGUENEAU
(félre, ijedten)
Ah, drága tölcsérkéim!
(A fiúcskákhoz)
Tegyem papírba, mondod?
(Elővesz egyet és éppen mikor már rakná belé a tésztát, olvassa:)
És akkor Penelópe keserves könnyet ontott.
Ezt nem!
(Félreteszi és másikat vesz elő. Amikor éppen rakná belé a tésztát, olvassa:)
A szőke Phoebus... Nem, ezt se!
(Ugyanúgy, mint föntebb)
LIZA
(türelmetlenül)
Hát mi lesz?
Mit ácsorogsz?
RAGUENEAU
Azonnal! Azonnal! Itt van ez!
(Elővesz egy harmadikat. Keserű lemondással)
Szonett Phillishez!... Ó, jaj... szívem tőr járja át!
LIZA
No, csakhogy valahára rászánta már magát!
(Székre hág és tálakat rendez egy pohárszék tetején)
RAGUENEAU
(amint Liza háttal fordul, rápisszeg a távozó gyerekekre és visszahívja őket a küszöbről)
Adjátok vissza a szonettemet,
S adok hatot, három lepény helyett!

(A gyerekek visszaadják a tölcsért, mohón elkapják a süteménydarabokat és künn teremnek az utcán. Ragueneau kibontja, tenyerével végigfésüli a gyűrt papírt és deklamálni kezd)

Phillis!... Vaj-folt van bájos neveden!
Phillis!...
(Cyrano hirtelen belép)

Harmadik jelenetSzerkesztés

Ragueneau, Liza, Cyrano, azután a testőr

CYRANO
Hány óra?
RAGUENEAU
(szolgálatkészen meghajtja magát)
Hat!
CYRANO
(izgatottan)
Egy óra múlva hát.
(Föl s alá jár a boltban)
RAGUENEAU
(utána lépeget)
Éljen soká!... Láttam...
CYRANO
Mit?
RAGUENEAU
A tusát!
CYRANO
Úgy? Melyiket?
RAGUENEAU
Szerelmes Istenem...
Amit a Burgund-palotában ön...
CYRANO
(kicsinylő hangon)
Ah, azt a párbajt?
RAGUENEAU
(bámulattal)
Versben!
LIZA
Rémítőn
Tetszik neki!
CYRANO
Gyerekség! Hagyjuk el!
RAGUENEAU
(fölkap egy nyársat és viaskodik vele)
A versem végén megdöföm! De meg!
A versem végén megdöföm! Remek!
(Mindig lelkesebben)
A versem végén...
CYRANO
Szót se érdemel...
Hány óra?
RAGUENEAU
(támadó állásban marad, míg az órára néz)
Hat mult öt perccel!... bököm!
(Abbahagyja)
Ha én e tíz skandáló körmökön
Egy balladát tudnék kiverni! Haj!
LIZA
(Cyranóhoz, aki - a comptoir előtt elmenőben szórakozottan
kezet fogott vele)
Mi baja a kezének?
CYRANO
Semmi baj!
Parányi seb!...
RAGUENEAU
Veszély környezte?
CYRANO
Nem.
Egy csöpp veszély se!
LIZA
(fenyegeti az ujjával)
Füllent, azt hiszem!
CYRANO
Mozog az orrom és meglátja benne?
No, akkor ez roppant hazugság lenne!
(Más hangon)
Ha eljön az, akit ma várok... és
Ha künn nem folyhat a beszélgetés
Itt egyedül kívánok lenni!
RAGUENEAU
Itt?
Ah, nem lehet! Költőim mindjárt jönnek!
LIZA
(gúnyosan)
Hogy megfalják az első reggelit!
CYRANO
Intek neked majd... s ők szépen köszönnek
S távoznak. Ezt rád bízom. Hány az óra?
RAGUENEAU
Hat óra tíz perc.
CYRANO
(idegesen leül a Ragueneau asztalához és papírt vesz elő)
Tollat!
RAGUENEAU
(a magáét adja oda, amit a füle mellé dugott)
Hattyútoll!
EGY TESTŐR
(hatalmasan felpödört bajusszal belép és erős, öblös
hangon kiáltja)
Jó nap'!
(Liza odasiet hozzá)
CYRANO
(megfordul)
Ki ez?
RAGUENEAU
A nőm ismeri jól...
Mondják, a város egyik vasgyúrója!
CYRANO
(veszi a tollat és Ragueneau-t egy kézmozdulattal eltávolítja)
Csitt!...
(Félre)
Írok néki... aztán átadom...
Aztán futok...
(Elveti a tollat)
Nagy gyávaság, tudom,
De itt süllyedjek el mindjárt, ha szám...
(Ragueneau-hoz)
Hány óra?
RAGUENEAU
Fertály hétre!
CYRANO
(magához)
...szólni mer
Mindarról, amit érzek igazán,
Ami szívemnek édes, szent teher!
Amíg ha írok...
(Újra fölveszi a tollat)
Úgy van! E levél
Mindent bevall majd, egy csöppet se fél!
Minden betűjét ábrándozva hordtam
A lelkem mélyén s százszor kicsiszoltam.
Ha e papírt magam elé tolom:
Mást nem teszek most, csak lemásolom!
(Ír. – Az ajtó üvegtáblái mögött vézna, ingatag alakok
körvonalai tűnnek fel)

Negyedik jelenetSzerkesztés

Ragueneau, Liza, a testőr, Cyrano ír a kis asztalnál, poéták fekete ruhában, sáros, lötyögő harisnyával

LIZA
(Ragueneau-hoz)
Jön már a rongy had!
ELSŐ POÉTA
(belép, Ragueneau-hoz)
Drága kolléga!
MÁSODIK POÉTA
(megrázza Ragueneau kezét)
Poéta-társ!
HARMADIK POÉTA
Sütők fénycsillaga!
(Szaglálódik)
Be nagyszerű a légköröd szaga!
NEGYEDIK POÉTA
Szakács-Apolló!
ÖTÖDIK POÉTA
Nagy Phoebus maga
Mint lacikonyhás!
RAGUENEAU
(körülveszik, ölelgetik, rázzák a kezét)
Szebb világba száll
Az ember, hogyha vélük diskurál!
ELSŐ POÉTA
Késtünk, mivel a nesle-i kapunál
Nagy csődület van.
MÁSODIK POÉTA
Nyolc lekaszabolt
Gonosztevő fetreng az út kövén!
CYRANO
(egy pillanatra fölveti a fejét)
Nyolc? Azt hittem: hét!
(Folytatja a levélírást)
RAGUENEAU
(Cyranóhoz)
Tudja ön, ki volt
A küzdelem hatalmas hőse?
CYRANO
(közönyös hangon)
Én? Nem!
LIZA
(a testőrhöz)
És ön?
TESTŐR
(pödri a bajuszát)
Én? Talántán?
CYRANO
(írás közben egy-egy szót mormol maga elé)
Szeretem...
ELSŐ POÉTA
Kalap, bot, mint harc-síkon a tetem,
Úgy fekszik ott...
MÁSODIK POÉTA
Egy ember verte szét,
Mondják, e falka rablót!...
CYRANO
(ír)
...a szemét...
HARMADIK POÉTA
Egypár bevert fő gazdátlan sapkáját
A rakparton lelték meg...
CYRANO
(ír)
...és a száját...
ELSŐ POÉTA
Ezt egyhamar meg nem csinálja más!
MÁSODIK POÉTA
Oroszlán volt... Valami óriás!
CYRANO
(ír)
És aki majd elájul, hogyha látja...
HARMADIK POÉTA
(elcsíp egy süteményt)
Mi újat írtál, Ragueneau?
CYRANO
(ír)
...imádja...
(Éppen a nevét akarja aláírni, de megáll, fölkel a székről és a levelet az ujjasába dugja)
Elég! Nevet nem írok! Hisz magam adom át!
RAGUENEAU
(a harmadik poétához)
Receptet írtam versben.
NEGYEDIK POÉTA
(egy sor habos tészta előtt)
Bravó! No rajta hát.
Olvasd!
ÖTÖDIK POÉTA
(egy kis diós kalácsot tart a kezében)
Kis patkó, patkolj bennem el!
(Befalja)
ELSŐ POÉTA
Ha rám kacsintasz, a szívem tüzel,
Imádok minden mandula-szemet!
(Fölragad egy mandulás süteményt)
MÁSODIK POÉTA
Hallgatjuk!
HARMADIK POÉTA
(a szájához emel valami habos csemegét)
Jer, bekaplak, kis habom!
MÁSODIK POÉTA
(magából a nagy tészta-lantból is leharap egy jókora darabot)
A lant először táplál engemet!
RAGUENEAU
(szavalni készül, köhög, sapkáját igazítja, pózba vágja magát)
Ha meghallgatják kisded darabom...
MÁSODIK POÉTA
(az elsőhöz, akit könyökével oldalba lök)
Pofázol?
ELSŐ POÉTA
S még hogy!
MÁSODIK POÉTA
Én is harapom!
Ma bedugul gyomromnak minden rése!
RAGUENEAU
(szaval)
A mandulás tortácska készítése!
Verj tojást, míg a habot
Megkapod.
Vágj föl egy citromfejecskét,
Hadd csöpögjön rá a lé;
Önts belé
Mandulából szűrt tejecskét.
Vedd a formácskákat és
Egy kevés
Tésztát kenj az oldalukra.
Kis barack-íz, egy parány,
Jó arány.
Azután csöppentsd a lyukra.
Keveréked, a habost.
Tüzre most!
Ontsa lángját rőzse, fácska,
Míg a gyurmánk szőke, szép!
Im ekép'
Lesz a mandulás tortácska!
POÉTÁK
(tele szájjal)
Pompás! - Dicső!
EGY POÉTA
(majd megfúl, amint habzsolja be a sok süteményt)
Ümm...
(Nagyokat falva hátrafelé mennek. – Cyrano, aki mindent jól látott, Ragueneau-hoz lép)
CYRANO
Habzsolásukat
Nem látod, míg elkábítod magad
Saját hangoddal?
RAGUENEAU
(halkan, mosolyogva)
Csak teszem magam,
Hogy egyenek bátran, zavartalan!
A verselés így kettős élvezet:
Táplálja kedvenc gyöngeségemet,
S a koplalóknak eleséget ád!
CYRANO
(veregeti a vállát)
Tetszel nekem!...
(Ragueneau a poéta-barátjaihoz megy. Cyrano utánanéz, majd kissé durván)
He, Liza, hé!
(Liza, aki bizalmasan súgott-búgott a testőrrel, összerezzen és Cyranohoz siet)
Magát
E kapitány úr... ostromolja?
LIZA
(sértődve)
Ó!
Énnálam felsül minden csábító!
Aki erényem megtámadni merné,
Azt büszke pillantásom azonnal visszaverné!
(Lesüti a szemeit)
CYRANO
E győzelmes pillantás mért van a porba lenn?
LIZA
(fojtott haraggal)
De...
CYRANO
(határozottan)
Ragueneau-t én szívből kedvelem.
Azt, aki szarvat tűz a homlokára,
Én öklelem föl!
LIZA
De...
CYRANO
(emelt hangon, hogy az udvarló is hallja)
Megértsük ám!
(Üdvözli a testőrt, nézi az órát és a háttér üveges ajtójához vonul, ahonnan az utcára tekinget)
LIZA
(a testőrhöz, aki nyugodtan viszonozta Cyrano köszöntését)
Na!
Csodálom önt! Tegyen már észrevételt...
Az orrára...
TESTŐR
Orrára...
(Hirtelen távozik. Liza utána)
CYRANO
(a háttér ajtójánál integet Ragueneau-nak, hogy vigye a költőit)
Pszt!
RAGUENEAU
(a poétákhoz, a jobboldali ajtóra mutatva)
Jerünk!
Ott jobb lesz!
CYRANO
(türelmetlenül)
Pszt! Pszt!
RAGUENEAU
Ott majd verselünk
Kedvünk szerint...
ELSŐ POÉTA
(tele szájjal, kétségbeesve)
És itt hagyjuk az ételt?
MÁSODIK POÉTA
Vigyük magunkkal!... Jöjjenek velünk!
(Processzióban mennek Ragueneau mögött, miután a süteményes padkáról mindent lekaptak, amit hamarjában lehetett)

Ötödik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Roxane, a Duenna

CYRANO
Ha van reménység, egy szikrányi csak,
Kedves levélkém, én átnyujtalak!
(Roxane – álarcosan – megjelenik az üvegtábla mögött. A Duenna követi. Cyrano hirtelen ajtót nyit)
Tessék!
(A Duennához siet)
Duenna, csak két szóra!
DUENNA
Négyre!
CYRANO
Nyalánk ön?
DUENNA
Torkig tudnám magam enni!
CYRANO
(papírtölcséreket vesz le gyorsan a comptoirról)
Ím, Benserade két bájos költeménye...
DUENNA
(kelletlenül)
Ó...
CYRANO
...tortácskát fogunk beléje tenni!
DUENNA
(sugárzó arccal)
Ah!
CYRANO
És a rétest szintén kedveli?
DUENNA
Nagyon, kivált, ha krémmel van teli.
CYRANO
Ím, hat darab, a legszebb, ami van
A Saint Amand úr balladáiban!
Chaplain versében fánkot nyujtok át...
- És szereti az égett mandulát?
DUENNA
Szörnyen!
CYRANO
(egy rakás megrakott tölcsért tesz a karjaira)
Tehát menjen ki s egyék – a hárs alatt.
DUENNA
De...
CYRANO
(tolja kifelé)
S ott maradjon addig, amíg van egy falat.
(Beteszi az ajtót, Roxane-hoz közeledik és levett kalappal tiszteletteljes távolságban megáll előtte)

Hatodik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Roxane. A Duenna egy pillanatra

CYRANO
Ó, áldom ezt a percet, melyben ön
Emlékezik rám és e helyre jön,
Hogy mondjon... mondjon...
ROXANE
(levette az álarcot)
Szép köszönetet
Először is, – mert azt a figurát,
Akit tegnap kardja hegyére vett,
Azt egy nagy úr...
CYRANO
Guiche ?
ROXANE
(lesüti a szemét)
Férjül szánta nékem.
CYRANO
Helyettes férjül?
(Meghajtja magát)
A gyönyörűségem
Így még nagyobb, mert akkor voltaképp
Nem egy rút orrért, de a maga szép
Szeméért vívtam.
ROXANE
Aztán... hallja hát...
Ám erről szólni csak azért merek,
Mert félig-meddig ön az én testvérem!...
Gyakran játszottam önnel, mint gyerek...
CYRANO
Nyaranta, nálunk, a mezőn, az éren!
ROXANE
Kardot nyesett, ahol csak nád akadt...
CYRANO
Font a babának szőke hajakat,
Ahol szakállas tengerit talált!
ROXANE
Kacagtunk, kergetőztünk...
CYRANO
S a könnyű óra szállt!
ROXANE
Amit kívántam akkor, ön mind megtette ottan!
CYRANO
Rövid szoknyát viselt még. S Magdának szólítottam.
ROXANE
És csinos voltam akkor?
CYRANO
Nem éppen rút.
ROXANE
Ha jött! Véres kezekkel néha, játsztam a zsémbelőt,
A szigorú mamát és szóltam: „Rossz gyerek,
Hol mászkáltál megint, ki karmolt újra meg?”
(Megfogja Cyrano kezét és ámulva felkiált)
Mit látok? Újra egy!
(Cyrano el akarja húzni a kezét)
Ne-nem! Mutassa csak!
Szörnyű! A te korodban! Ah, elfojt a harag!
Hol kaptad ezt?
CYRANO
Játszottam a nesle-i kapunál!
ROXANE
(leül egy asztalhoz és zsebkendőjét egy pohár vízbe mártja)
Hadd lám!
CYRANO
(mellé ül)
Jóságos, édes, gondos mamácska!
ROXANE
Fáj?
Amíg kötöm az ujjad, mindent megmagyarázz!
Hány volt ön ellen, mondja?
CYRANO
Nem sok - talán ha száz!
ROXANE
Mesélje hát!...
CYRANO
Nem!... Inkább közölje most velem,
Mi az, amit azonnal nem mert...
ROXANE
(Cyrano kezét még mindig tartja)
De most merem!
A mult illatja, mely felénk lebeg
Fölbátorít... Kimondom – Szeretek!
CYRANO
Ah...
ROXANE
Valakit, ki erről mit se tud.
CYRANO
Ah!
ROXANE
Még nem.
CYRANO
Ah!
ROXANE
De tudja nemsokára!
CYRANO
Ah!
ROXANE
Mert sajnálom szegény fiút...
Régen szeret... félénken, messziről...
Epedve néz rám a magasba föl...
CYRANO
Ah!
ROXANE
Keze forró. Hagyja itt csak szépen!
De ékesen szól a szeme sugára...
CYRANO
Ah!
ROXANE
(zsebkendőjével kis kötést csinált a kezén s éppen elkészült vele)
És képzelje, az ön ezredében
Szolgál...
CYRANO
Ah!
ROXANE
(mosolyogva)
Ott! Mert úgy tudom, hogy éppen
Az ön vitéz csapatjában kadét!
CYRANO
Ah!...
ROXANE
Lángész! Lélek árad rajta szét...
Bátor, nemes, valódi dalia...
És szép nagyon...
CYRANO
(sápadtan fölugrik)
Szép!
ROXANE
Mit mond? Mi baja?
CYRANO
Ah semmi... semmi...
(Keserű mosollyal a kezére mutat)
A kezem csupán!
ROXANE
Egy szóval: szeretem! De még nem láttam ám
Csak egyszer-kétszer a színházban, este...
CYRANO
Még nem beszéltek?
ROXANE
Szememet kereste,
S én válaszoltam neki a szememmel.
CYRANO
És mégis tudja...
ROXANE
Mindent tud az ember,
Ha fecsegők veszik körül... Nekem
Besugták gyorsan, hogy...
CYRANO
Kadét?
ROXANE
Igen.
A gárdisták közt.
CYRANO
És mi a neve?
ROXANE
Báró Neuvillette Christian.
CYRANO
Ilyet
Nem ismerünk. Köztünk nincs.
ROXANE
Csak ma lett
Kadét. – Az ezred ma fogadta be...
Castel Jaloux a kapitánya.
CYRANO
Jó...
De hogyha tán e gyorsan dobogó
Szivecske később...
DUENNA
(benyitja az üveges ajtót)
Patkó, torta, rétes
Mind elfogyott!
CYRANO
Hát most olvassa, édes,
A borítékot... Verssel van teli!
(A Duenna eltűnik)
Ön a finom beszédet kedveli
Ha választottja tán barbár, sületlen!
ROXANE
Eszménynek van csak íly fürtös feje!
CYRANO
S ha szólásmódja borzas, fésületlen,
Ha cifra fejnek híg a veleje?
ROXANE
Előre hallom: elmés, hogyha szól!
CYRANO
Az ám! A szó mind éles, hogyha jól
Vág a bajuszka... hisz rendes dolog!...
- S ha buta mégis!?
ROXANE
(dobbant a lábával)
Akkor meghalok!
CYRANO
(szünet múlva)
Azért jött hát, hogy ezt tudtomra adja?
Szeretném tudni: mindez mire jó?
ROXANE
Úgy rámijesztett egypár csacsogó!
Azt mondták, hogy az ön vitéz csapatja
Gascogne-i mind...
CYRANO
S a jussát egy se hagyja!
Párbajra késztet zöld ifjoncokat,
Akik - mivel jó pártfogó akad
Közéjük törnek, bár gascogne-i vért e
Kis urfiakba nem csapolt az ég!
ROXANE
Elgondolhatja, hogy remegek érte!
CYRANO
(a foga közt)
Van rá oka!
ROXANE
De sápadozva még,
Egy gondolat vigasztal: látom önt,
A győzhetetlent, a nagyot, amint
Kiáll azokkal s egyet porba dönt!...
Az, akitől fél valamennyi mind,
Így érvelek magamban...
CYRANO
Jó, ne féljen!
Oltalmazom! A kis bárócska éljen!
ROXANE
Megvédi, úgy-e? A szívéhez szóltam?
Hisz önnek mindig hű barátja voltam!
CYRANO
Az, az!
ROXANE
Barátja lesz hát?
CYRANO
Az leszek!
ROXANE
És sohasem vív párbajt?
CYRANO
Esküszöm!
ROXANE
Nagyon szeretem önt!... De most már sietek!
(Hirtelen fölveszi az álarcát, csipkét borít a homlokára és szórakozottan)
Igaz... kalandját elhallgatta ön...
Az éjjeli csatával adós maradt nekem...
– Mondja neki, hogy írjon!
(Ujja végével graciózus csókot hint Cyrano felé)
Mennyire szeretem!
CYRANO
Jó, jó...
ROXANE
Tehát száz gyilkos!... Ég áldja... menni kell...
Örök barátság, nemde?
CYRANO
Az!
ROXANE
Később mondja el,
Mi történt?... Százan! Ah, borzad a lelkem!
Mondja, hogy írjon... Csak rá gondolok!...
Száz ember! – Száz! – Valóban nagy dolog!
CYRANO
(üdvözli)
Azóta még nagyobbat is műveltem!

(Roxane kimegy. Cyrano földre szegzett szemmel mozdulatlanul áll. Csönd. A jobboldali ajtó kinyílik, Ragueneau benéz)

Hetedik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Ragueneau, a poéták, Carbon de Castel Jaloux, a kadétok, nép stb., később gróf Guiche

RAGUENEAU
Beléphetünk?
CYRANO
(meg se moccan)
Be!

(Ragueneau int a poétáknak, akik egymás után belépnek. Ugyanakkor az üveges ajtó küszöbén megjelenik Carbon de Castel Jaloux, testőrkapitány-egyenruhában – és Cyrano láttára élénken gesztikulál)

CARBON DE CASTEL-JALOUX
Itt van!
CYRANO
(fölnéz)
Kapitány!
CARBON
(zajos örömmel)
Mindent tudunk! Hős! Harmincegynehány
Kadétom vár...
CYRANO
(vonakodva)
De...
CARBON
(magával akarja vinni)
Jöjj! Tedd meg nekik!
Ott iddogálnak átellenbe'...
CYRANO
Nem!
CARBON
(az üveges ajtó küszöbére lép és mennydörgő hangon átkiabál az utcán)
Fiuk, a nagy hős okvetetlenkedik!
Nem mozdul!
EGY HANG
(kívül)
Adta lelke!
(Zaj az utcán. Lábdobogás. Kardcsörgés)
CARBON
(dörzsöli a kezeit)
Egy perc s mind itt terem!
A KADÉTOK
(nagy lármával berohannak)
Ebadta! – Fékom adta! – Száz ördögadta!
RAGUENEAU
(ijedten hátrál)
Kérem,
Az urfiak mind Gascogne-ból valók?
A KADÉTOK
Mind!
ELSŐ KADÉT
(Cyranóhoz)
Éljen!
CYRANO
Báró!
MÁSODIK KADÉT
(Cyrano nyakába borul)
Többet mond e csók.
CYRANO
Báró!
HARMADIK KADÉT
Ölellek!
CYRANO
Báró!
NEGYEDIK KADÉT
Ontsd a vérem,
- Tiéd!
CYRANO
(nem tudja, hogy kinek válaszoljon)
De bárók... bárók... irgalom!
RAGUENEAU
Mind bárók?
A KADÉTOK
Mind!
ELSŐ KADÉT
Toronymagas halom
Nyúlhatna fel bárói címerekből.
LE BRET
(belép és Cyranóhoz siet)
Egész raj ember ujjongva keres föl,
Élén azokkal, kik tanúi voltak...
CYRANO
(elrémülve)
Hollétemet talán csak eltitkoltad?
LE BRET
(dörzsöli a kezeit)
Nem én!
EGY POLGÁR
(berohan, sokan követik)
Nagy ember, ide gyűl a város!
Az érdeklődés, ah, lázzal határos!

(Künn tömérdek nép tolong. Kocsik és gyaloghintók állanak meg a boltajtó előtt)

LE BRET
(halkan, mosolyogva, Cyranóhoz)
És Roxane?
CYRANO
(hevesen)
Hallgass!
A TÖMEG
(ordít az utcán)
Éljen!
(A sokaság egy része dulakodva beözönlik. Nagy éljenezés)
RAGUENEAU
(asztalon állva)
A nép őrjöngve tombol,
Megostromolja boltom és mindent összerombol!
Ah, nagyszerű!
URAK
(Cyrano körül)
– Barátom, levett kalappal állok!
– Barátom! – Ó, barátom! – Szívemből gratulálok!
CYRANO
Tegnap még nem volt ennyi jó barátom!
LE BRET
(elragadtatva)
Hja, a siker!
ELSŐ MARQUIS
(kinyújtott kézzel Cyrano felé rohan)
Te, ember vagy a gáton!
Te, lelkem, hogyha tudnád...
CYRANO
Te?... Ugyan!
Őriztünk együtt kecskét már, uram?
MÁSODIK MARQUIS
Több úri hölgy kocsimban arra vár,
Hogy bemutassam... Jöjjön hát velem!...
CYRANO
(fagyosan)
S az úr nekem be van mutatva már?
LE BRET
(elhűlve)
Mi lelt?
CYRANO
Hallgass!
EGY ÍRÓ
(jegyzőkönyvvel, tollal)
Lehetne hirtelen
Egyet-mást kapnom?...
CYRANO
Nem!
LE BRET
(meglöki)
Ez Renaudot...
A hírlapot nemrég találta fel.
CYRANO
Mit bánom!
LE BRET
Mondják, hogy az eszme jó...
Mindent hoz, ami embert érdekel...
Jövője van!
POÉTA
(Cyranóhoz somfordál)
Vitéz úr!
CYRANO
Újra egy!
POÉTA
A Múzsa önhöz udvarolni megy!
VALAKI
(odatolakodik)
Uram!
CYRANO
Elég már!

(Mozgás. Sorfalat állanak. Gróf Guiche belép több katonatiszttel. Utánuk: Cuigy, Brissaille és azok a tisztek, akik az első felvonás végen Cyranót kísérték. Cuigy hirtelen Cyranóhoz megy)

CUIGY
(Cyranóhoz)
Guiche gróf! Gassion Tábornagy küldi!
GUICHE
(üdvözli Cyranót)
Hőstett volt bizony! Elmondták néki a mesés csatát,
És most hozom igazi csodálatát!
A TÖMEG
Éljen!
CYRANO
(meghajtva magát)
A marsall jól ért a bravurhoz!
GUICHE
Kétkedve szólt e néhány nemes úrhoz,
De ők szavukra mondták, hogy való.
CUIGY
Láttuk!
LE BRET
(súgva Cyranóhoz, aki borongva néz maga elé)
Te...
CYRANO
Hallgass!
LE BRET
Te szomorkodol!
CYRANO
(megrezzen s hamar összeszedi magát)
Ezek előtt? Én?
(Egyet sodor a bajuszán és kidülleszti a mellét)
Ördög és pokol!
GUICHE
(akinek Cuigy valamit súgott a fülébe, Cyranóhoz)
A híre máris fennen szárnyaló!...
Ön a bolond gascogne-iak sorában
Szolgál, úgy-e, királyunk táborában?
CYRANO
Ott, gróf úr, a kadétok közt.
EGY KADÉT
(dörgő hangon)
Minálunk!
(a Cyrano mögött sorakozó legényeket mustrálva)
Ah, ah, tehát akikkel szemben állunk,
Gascogne-iak mind? Lám, lám, hát ezek
A büszke hősök, ama híresek!
CARBON
Cyrano!
CYRANO
Kapitányom!
CARBON
Senki sem
Hiányzik most közülök, azt hiszem.
Guiche gróf uram kiváncsi rájuk, látom.
Mutasd be őket, Bergerac barátom!
CYRANO
(két lépést tesz a gróf felé és a kadétokra mutat)
Ezek a gascogne-i legények,
S Castel Jaloux a kapitány.
Hazug és hős bennük a lényeg,
Ezek a gascogne-i legények!
Nemesek mind, szörnyű szegények,
De a lelkük büszke, vidám!
Ezek a gascogne-i legények,
S Castel Jaloux a kapitány!
Gém-lábu sasok, csodalények
Amilyen nem volt soha tán...
Szól róluk a hír, meg az ének!
Gém-lábu sasok, csodalegények...
Lyuka van mindjök süvegének,
De golyó szakította csatán!
Gém-lábu sasok, csodalények,
Amilyen nem volt soha tán!
Mint bősz, dobogó hadi mének,
Úgy járnak a harc piacán,
S neki vágnak a kard-tömegének,
Mint bősz, dobogó hadi mének!
A kalandos nép remekének
Született ez a víg karaván!
Mint bősz, dobogó hadi mének,
Úgy járnak a harc piacán!
Ime a gascogne-i legények!
Hej, csókhoz is értenek ám!
Aggódnak a férjek, a vének:
Ime a gascogne-i legények!
De kakuk szól a cinegének:
Uccu a menyecske!... Biz úgy a!... No lám!
Ime a gascogne-i legények
Hej, csókhoz is értenek ám!
GUICHE
(hanyagul ül egy karosszékben, amit hamarjában Ragueneau tolt oda neki)
A költő, napjainkban, szükséges fényűzés...
– Nos, nem szegődnék hozzám?
CYRANO
Önhöz, uram? Nem! És
Másokhoz még kevésbé.
GUICHE
Örömmel mondhatom,
Hogy Richelieu, nagybátyám, élvezte önt nagyon
Azért, amit tegnap tett. Majd szólok önről nála.
LE BRET
(nagy örömmel)
Hallod?
GUICHE
Véletlenül tán van egy tragédiája?
LE BRET
(Cyrano fülébe súg)
Agrippine-t színre hozzák!
GUICHE
Nos, vigye hozzá bátran!
CYRANO
(jólesik neki a dolog és kezd kapni rajta)
Valóban...
GUICHE
Jártas a tragédiákban!...
Imitt-amott fog változtatni csak...
CYRANO
(megint elkomorodik az arca)
Nem! Azt hiszem, megölne a harag,
Ha egy betűt, egy kommát vetne ki!...
GUICHE
De hogyha egy vers megtetszett neki,
Annál busásabb a jutalma.
CYRANO
Nem!
Jutalmazóbb az én önérzetem.
Ha egy-egy versem, egy-egy kis dalom
Tetszik nekem... s magamnak szavalom!
GUICHE
Nagyon kevély!
CYRANO
Valóban? Észrevette!
ELSŐ KADÉT
(belép a nagy üveges ajtón. Egy csomó összevissza vert, átlyuggasztott tollas süveget nyársalt föl a kardjára. Azokat hozza most.)
Cyrano, nézd, mit fogtunk! Teringette.
Csodálatos szárnyas vadak! A parton
Találtuk és mindjárt felfűzte kardom.
A szétugrasztott lókötők hagyták ott!
CARBON
Nagy zsákmány!
KADÉTOK
(hahotázva kacagnak)
CUIGY
Képzelem, hogy furcsa képet vágott
A banditák gazdája!...
BRISSAILLE
Szép legény!
Vajon ki az, szeretném tudni...
GUICHE
Én!
(A kacagás megszűnik)
Elbántak volna egy részeg pimasszal –
Mert kardomat nem mérem össze gazzal!
(Kínos hallgatás)
ELSŐ KADÉT
(a kalapokra mutatva, halkan Cyranóhoz)
Jó zsírosak! Szalámivá metélem!
CYRANO
(elveszi tőle a spádét és a rajta levő kalapokat udvarias
meghajlással gróf Guiche lábai elé csúsztatja)
Barátjainak adja vissza, kérem!
GUICHE
(föláll a székről)
Gyaloghintómat!... Távozom!...
(Cyranóhoz, hevesen)
Uram!
EGY HANG
(kiabál az utcán)
Kegyelmes úr gyaloghintója!
GUICHE
(uralkodik magán. Mosolyogva)
Van
Néhány szavunk... Olvasta Don Quijote-ot?
CYRANO
Olvastam. És e cingár, tódott-fódott,
Lelkes vitézt fölöttébb becsülöm.
GUICHE
Gondolkozzék...
EGY GYALOGHINTÓS
(jelent a küszöbön)
A hintó!
GUICHE
...sokszor ön
A szélmalomról szóló káputon!
CYRANO
Szép fejezet. A számát is tudom.
GUICHE
Mert hogyha őrült támadó akad...
CYRANO
Mit? Én támadnék olyan urakat,
Akik forognak minden szélre?
GUICHE
Hát
A nagy malom nem hagyja ám magát.
A szárnyas, óriás kar úgy korbácsolja végig,
Hogy ön a sárba röppen!...
CYRANO
Vagy a csillagos égig!

(Gróf Guiche kimegy. Látszik, ahogy fölszáll a gyaloghintójába. Az urak egymás közt suttogva távoznak. Le Bret az ajtóig kíséri őket. A néptömeg szétoszlik)

Nyolcadik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Le Bret, a kadétok, akik jobbra-balra helyet foglalnak az asztaloknál és esznek, isznak. Ragueneau cselédsége szolgálja ki őket.

CYRANO
(csúfondárosan üdvözli azokat, akik Guiche-től való féltökben
köszönés nélkül hagyják el a boltot)
Uraim... Uraim... Uraim!...
LE BRET
(kétségbeesve, égre nyújtott karokkal tér vissza hozzá)
A mennybolt rámszakad!
CYRANO
Megint morogsz?
LE BRET
Be kell, hogy lásd magad:
Túlságosan vad, őrült egy dolog,
Hogy a szerencsét így meggyilkolod!
CYRANO
Nevezz bolondnak!
LE BRET
(diadalmasan)
Lásd!
CYRANO
De néha éppen
Ez a bolondság üdvös!... Példaképpen,
S az elvekért, túlozni néha jó!
LE BRET
Csak kissé engedj e marakodó
Testőr-tempókból: – hír, vagyon, kegyek,
Fényes szerencse...
CYRANO
Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
Mint élőfához a kúszó növény:
Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
Nem, köszönöm! – Vagy a piacra álljak
S a bankároknak verset dedikáljak,
Mint annyi más? Ugrándozzak vigan
Miniszterek előszobáiban,
Nevettetvén Ő excellenciáját,
Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
Talán beteggé dőzsöljem magam?
Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
Vágván örökké, a gerincemet
Puhítsam folyvást? Símogassak kecskét
A jobb kezemmel s káposztafejecskét
Öntözzek a balommal? – Köszönöm!
Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
Hajózzam a ritornell tengerén,
S kapjon szelet vitorlám, a szerény,
Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
Nem, köszönöm! – A könyvárust fizessem,
Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
Nem, köszönöm! – Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm! – Egyetlen gyönge, kába
Szonettel menjek tányérozni hírt?
Talentumot ne lássak soha másban,
Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
Hogy rólam Iksz vagy Ypszilon mit írt?
Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
Más kell nekem?... A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vígan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek...
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha úgy tetszik nekem...
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy – verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet írok róla, semmi másért,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt írom csak, ami szívemből csordul,
És így szólok magamhoz: Légy szerény!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
Cézárnak abból mitsem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!... Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!
LE BRET
Jó, egyedül, de nem mindenki ellen!
Mi bújt beléd, micsoda átkos szellem!
Miért csinálsz új ellenségeket
Minden szavaddal?
CYRANO
Megmondom neked:
Azért, mert látom, hogy miképp csináltok
Barátokat ti: hogy miképpen álltok
Egymással szemközt és csúfot miképp
Űztök belőlük!... Inkább menjen el
Mellettem némán ez a csürhe nép!
Vígan kiáltok néha-néha fel:
Egy ellenséggel újra több!
LE BRET
Beteg
Tévelygés.
CYRANO
Jó! De nem segíthetek.
Mert ez a gyöngém! Tetszik, hogy ne tessem,
És szeretem, ha gyűlölnek. Nevessen
A józan ész bár, nagy gyönyör, barátom,
Gyilkos szemek közt járni-kelni! Látnom
Mellényemen az irigyek epéjét,
Cenk fickók nyálát!... Ó, az élet kéjét
Csak ez fokozza!... Téged s másokat
Puhít a langy barátság, mint a széles
Olasz gallér csipkéje a nyakat.
Igaz, hogy benne jól érzed magad,
De férfias tartásod semmivé lesz,
Mert támasz nélkül áll a törzs felett
Az ingó homlok. Ám a Gyűlölet
Gondoskodik, hogy jó kemény legyen
Az én nyakfodrom s mindig peckesen,
Rátartian emelkedjék e fő!
Ahány ellenség, annyi új redő,
Mely csiklandozva, ingerelve ad
Feszélyező kínt s hószín sugarat.
Mert a spanyol fodorhoz hasonló a Gyűlölség:
Nyakvas, mely csupa kényszer, dicskör, mely csupa fölség!
LE BRET
(szünet múlva karját a Cyrano karja alá tolva)
Csak harsogd tele szájjal gőgös keservedet,
De aztán valld be sugva, hogy Roxane nem szeret!
CYRANO
(hevesen)
Hallgass!

(Jelenet közben Christian belépett és a kadétok közé vegyült; ezek úgy tesznek vele, mintha ott se volna; végre letelepszik egyes-egyedül egy kis asztalhoz, ahol Liza szolgálja ki)

Kilencedik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Le Bret, a kadétok, Christian de Neuvillette

ELSŐ KADÉT
(hátul ül, pohárral a kezében)
Cyrano!
(Cyrano odafordul)
Térjünk a dologra!
CYRANO
Mindjárt!
(Karonfogva hátrasétál Le Bret-vel és halkan beszélget vele)
ELSŐ KADÉT
(fölkel, előrejön és megáll annál az asztalnál, ahol Christian ül)
Tanulhat majd az inasocska!
CHRISTIAN
(föltekint)
Inas?
MÁSODIK KADÉT
Biz úgy! Sápadt északi fény!
CHRISTIAN
Északi fény?
ELSŐ KADÉT
(hetyke hangon)
Figyeljen, szép legény,
És tudja meg: beszélhet köztünk sokról,
Csak egyről nem, míg fönn áll e csapat,
Épp úgy, ahogy beszélni nem szabad
Akasztott ember házában hurokról!
CHRISTIAN
Mi az?
MÁSODIK KADÉT
(dörgő hangon)
Nézzen rám!
(Mutatóujját háromszor, titokzatosan az orrára teszi)
Értettük?
CHRISTIAN
Áh, a...
MÁSODIK KADÉT
Csitt! Ezt a szót nem ejtjük ki soha!
(A Le Bret-vel társalgó Cyranóra mutat)
Mert dühbe jön s magácskát összevágja!
ELSŐ KADÉT
(aki azalatt, míg Christian a beszélőkhöz fordult, észrevétlenül a
háta mögött foglal helyet)
Minap két embert küldött másvilágra,
Csupán mivel az orrukból beszéltek!
MÁSODIK KADÉT
(síri hangon, - kibukkanván az asztal alól, ahová négykézláb mászott)
Csak egy kis célzás: - zsönge életének
Azonnal kámpec!
ELSŐ KADÉT
(kezét a Christian vállára teszi)
Egy szó elegendő...
Egy szó? Mit mondok! Egy kis mozdulat!
S ha keszkenőt húz, akkor ez a kendő
A szemfedője lesz... Itt többször nem mulat!
CHRISTIAN
Kapitány úr?
CARBON
(odafordul és végignézi)
Nos?
CHRISTIAN
Az ember mit csináljon,
Ha a délfrancia túlságig kérkedő?
CARBON
Mutassa meg, no, hogy északi tájon
A bátorság szintén magasra nő!
(Hátat fordít neki)
CHRISTIAN
Köszönöm!
ELSŐ KADÉT
(Cyranóhoz)
Beszélj!
MIND
Beszéld el!
CYRANO
(hozzájuk megy)
Elbeszélem...
(Mind közelebb nyomulnak a székeikkel és feszült kíváncsisággal figyelnek. Christian lovagolva ül a maga székén)
Mentem magam a holdvilágos éjben.
A hold tündöklött, mint egy kerek óra
Ám ekkor a szelíden ragyogóra
Egy aggodalmas órás rávetette
A tenyerét és felhő-tokba tette.
Sötétség. Lámpa nincsen. Botolva lép a láb.
Az ember, ördögadta, alig látott tovább -
CHRISTIAN
Az orránál.
(Csönd. Mindenki lassan fölemelkedik. Borzadva néznek Cyranóra, aki meghökkenve szünetet tart. Feszült várakozás)
CYRANO
Ki ez az ember?
EGY KADÉT
(félhangosan)
Ez?
Ma reggel jött...
CYRANO
(egy lépést tesz Christian felé)
Ma reggel?
CARBON
(félhangosan)
A neve
Báró Neuvil...
CYRANO
(megáll - gyorsan)
Ah, jó!
(Sápad és pirul és olyan mozdulatot tesz, mintha még egyszer rá
akarna rohanni Christianra)
De én...
(Legyőzi magát és tompa hangon)
Helyes...
Azt mondtam...
(Újra kitör belőle a düh)
Ördög!
(Nyugodtan folytatja)
...hogy semmit se láttam.
(Általános csodálkozás. Mindenki újra leül)
Mentem tehát s magamban meditáltam:
Hová ragad barátságom heve!
Egy koldusért itt a hátam megett,
Kihívok tán valami herceget,
Aki -
CHRISTIAN
Megorrol...
(Mindenki felemelkedik, Christian himbálja magát a székén)
CYRANO
(elfúló hangon)
Bosszút áll... Igen.
Mondom, magamban, kár is volt nekem
Bemártanom -
CHRISTIAN
Az orrát...
CYRANO
Ujjamat
E forró lébe... mert hát könnyen ad
Ilyen nagy úr az embereknek -
CHRISTIAN
Orrot.
CYRANO
(törli homlokáról a verejtéket)
...Titkos döfést. De tessék vagy ne tessék
Előre most! Első a kötelesség!
Szóltam magamhoz és a vérem forrott.
E pillanatban egy kéz a sötétben -
CHRISTIAN
Orron teremti.
CYRANO
A csapást kivédem,
A támadót kardom tüstént levágja,
S im szemben áll -
CHRISTIAN
Egy orrnyi hosszúságra...
CYRANO
(felordít és rárohan)
Az istenfáját!...
(Valamennyi kadét előrenyomul, hogy lássa, mi lesz, Christianhoz érve, Cyrano hirtelen legyőzi magát és tovább beszél)
...szemben áll velem
A száz zsivány. Pálinkás hagymabűzt -
CHRISTIAN
Orront.
CYRANO
(sápadtan mosolyogva)
Lehel mind. Jönnek hirtelen.
Szólok magamhoz: Vágjad, verjed, űzd!
Nekik megyek hatalmas -
CHRISTIAN
Orral...
CYRANO
tűzzel!...
Elbánok mindjárt öttel, hattal, tízzel...
Egypár nem kél föl, azt hiszem, soha!
Egy rám csap most: paff!... S erre én -
CHRISTIAN
(utánzott tüsszentéssel)
Psiha!
CYRANO
(kitörve)
Mennydörgős mennykű! Menjetek ki mind!
(Valamennyi kadét az ajtó felé rohan)
ELSŐ KADÉT
Az éhes tigris ébren van megint!
CYRANO
Mind! S ezzel itt most hagyjatok magamra!
MÁSODIK KADÉT
Hasét csinál belőle, ördögadta!
RAGUENEAU
Hasét?
HARMADIK KADÉT
Az ám! S megtölti majd vele
Írós tésztáit!
RAGUENEAU
Sápadok bele...
Fehér leszek, mint egy szalvéta, érzem!
CARBON
No, hát menjünk ki!
NEGYEDIK KADÉT
Fölfalja egészen,
Egy morzsát sem hagy!...
ÖTÖDIK KADÉT
Lesz itt szép dolog!
Szentuccse, fázom, ha rágondolok!
HATODIK KADÉT
(beteszi maga után a jobb oldali ajtót)
Irtóztató, hogy itt mi lesz!...

(Mind szerteszét mentek, egy részük hátul, más részük oldalt, némelyik a lépcsőn menekült. Cyrano és Christian szemközt állanak s egy ideig farkasszemet néznek egymással)

Tizedik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Christian

CYRANO
Ölelj meg!
CHRISTIAN
Uram!
CYRANO
Brávó!
CHRISTIAN
De.
CYRANO
A szívemre, gyermek!
Bátor vagy! Így jó!
CHRISTIAN
Mondja, kérem... látja...
CYRANO
Ölelj meg, mondom! Én vagyok a bátyja!
CHRISTIAN
Kié?
CYRANO
Kié? A Roxane-é!
CHRISTIAN
Nagy ég!
(Hozzáfut)
Ön... ön a bátyja!...
CYRANO
Úgy-e, hogy derék?
Unokahúgom az a szőke lány!
CHRISTIAN
És ön tud...
CYRANO
Mindent!
CHRISTIAN
Hát szeret?
CYRANO
Talán!
CHRISTIAN
(megragadja a kezét)
Mily boldogság, hogy önt megismerem!
CYRANO
No lám, hamar kibékültél velem!
CHRISTIAN
Bocsásson meg...
CYRANO
(nézi Christiant és kezét a vállára teszi)
No, csinos a betyár,
Az szent!
CHRISTIAN
Ha tudná, mennyire csodálom!
CYRANO
S az orrok?...
CHRISTIAN
Ah, mind visszavonva már!
CYRANO
Írnod kell néki, drága rózsaszálom!
CHRISTIAN
Ó, jaj!
CYRANO
Mi az?
CHRISTIAN
Szerencsém oda van,
Ha írnom kell...
CYRANO
Mért?
CHRISTIAN
Ismerem magam...
Buta vagyok!
CYRANO
Nem butaság jele,
Ha így bevallod. S élccel volt tele,
Ahogy szavamba vágtál.
CHRISTIAN
Hát igen,
Ha támadok, tán sikerül nekem!...
Van bennem egy kis katonás szóbőség.
De nővel szemben csak kiver a hőség.
És hallgatok, mint a csuka!... Pedig,
Ha elmegyek mellettük, szemeik
Sokatmondóan néznek rám...
CYRANO
S ha megállasz,
Gyöngéd szivükből nem jön semmi válasz?
CHRISTIAN
Nem!... Mert azokhoz tartozom, akik
Szépen beszélni nem tudnak nekik
A szerelemről...
CYRANO
Kissé szebb idom
Ha volna rajtam, tenném én, tudom!
CHRISTIAN
Ó, hogyha bájjal ejthetném a szót!
CYRANO
Ha képemmel játszhatnám hóditót!
CHRISTIAN
Roxane negédes... érzem, hogyha szólnék,
Kiábrándulna!
CYRANO
(mohón nézi Christiant)
Bezzeg boldog volnék,
Ha ilyen arccal szólna szellemem!
CHRISTIAN
(kétségbeesve)
Ah, ékesszólást adjatok nekem!
CYRANO
(határozottan)
Hát én adok!... Te kölcsönözd nekem
Győzelmes arcod s kettőnkből – igen
Kettőnkből egy regényhőst alkotok!
CHRISTIAN
Mit?
CYRANO
Kérlek, állj rá. Nem kell ide sok!
Én betanítlak, hogy mit mondj neki,
S te ismétled...
CHRISTIAN
Vagyis, ha jól értettem...
CYRANO
Így a leány nem ábrándulna ki!
Nos, akarod, hogy elcsábítsuk ketten?
Hogy lelkemet bivalybőr-ujjasomból
Átfújjam hímzett köntösödbe?
CHRISTIAN
Én...
CYRANO
Nos, akarod?
CHRISTIAN
Én félek...
CYRANO
Ha tudod jól
Hogy egymagad nem lész úr a szivén:
Vedd ajkaidra szavaim tüzét,
S Roxane fagyát e láng olvasztja szét!
CHRISTIAN
Szemed ragyog!
CYRANO
Szólj!
CHRISTIAN
Annyira kívánod?
CYRANO
(mámoros kéjjel)
Én?...
(Erőt vesz magán)
Mint poéta!... Érdekelne, látod!
Kíváncsi rá a költő-képzelet,
Ami hiányom, pótolom veled,
S hiányodat te pótolod velem,
Árnyékodúl szegődöm. Szűntelen
Segítek néked és viszont te nékem!
Én szellemed és te az én szépségem!
CHRISTIAN
De azt, amit vár, azt a levelet
Sosem tudnám megírni...
CYRANO
(kiveszi ujjasából azt a levélkét, amit az imént készített el)
Íme, vedd!
CHRISTIAN
Ez a levél...
CYRANO
Cím kell rá, semmi más.
CHRISTIAN
De...
CYRANO
Küldd el bátran. Csinos alkotás!
CHRISTIAN
Egy kész levél?
CYRANO
Ó, mindig van nekünk
Ilyesfélékből gazdag készletünk!
Episztolák Chlórishoz... csupa lég,
Testetlen ábránd... szappanbuborék!
Vedd!... Önts tartalmat az üres formába,
Amit sóhajjal töltött meg a kába
Ábrándozás. Adj célt a céltalannak.
Meglátod majd: szép részletei vannak,
Éppen azért, mert nem a szívem írta,
Csupán a tollam, mely cifrázni bírta.
No, vedd át!
CHRISTIAN
Nem kell változtatni tán
Imitt-amott egy s másik mondatán?
Nincs hozzá írva!... Illik rá?
CYRANO
Akár
Egy finom kesztyű.
CHRISTIAN
De...
CYRANO
Hagyd abba már!
Nagyon hiszékeny az önszeretet!
Megesküszik rá, én mondom neked,
Hogy a levél hozzá van írva!
CHRISTIAN
Kedves barátom!
(Cyrano nyakába borul. Ölelkezve állanak)

Tizenegyedik jelenetSzerkesztés

Cyrano, Christian, a kadétok, a testőr, Liza

ELSŐ KADÉT
(az ajtót félig kinyitva)
Nincs már semmi nesz...
Halotti csönd... No, most irtóztató
Látvány tanuja lesz szemünk.
(Bedugja a fejét)
Mi ez?
A KADÉTOK
(amint valamennyien belépnek és látják az ölelkező Cyranót és Christiant)
Ah!... Ó!...
ELSŐ KADÉT
Na, már ez nagyszerű!
(Általános elképedés)

TESTŐR

(gúnyosan)
Na, lám!
CARBON
Az ördögünk apostol lett talán?
Ha ráütöttek orrlikára, hát
Nyujtja hamar – a másik orrlikát?
TESTŐR
Orrunkat már nem védjük, hős lovag?
(Híva Lizát és diadalmas arccal)
Ezt hallgasd, Liza!
(Tüntetőleg szimatol)
Hm, micsoda szag? Ön szaglásáról régen hírneves...
Mi bűzlik itt?... Sajt?... Rántás?...
CYRANO
(fölpofozza)
Nyakleves!

(Örömrivalgás. A kadétok bukfencet hánynak azon való örömükben, hogy Cyranót megint a réginek látják)