Wikiforrás

Cyrano de Bergerac/Harmadik felvonás

< Cyrano de Bergerac
←  Második felvonás
Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand
Negyedik felvonás  →
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Harmadik felvonás

szerkesztés

Roxane csókja

szerkesztés

Kis tér a régi Marais negyedben. Ódon házak. Kilátás több sikátorra. Jobb felől a Roxane háza és kertjének a falkerítése; a kerítés külső falára sűrű lombozat nyúlik át. A kapu fölött ablakos erkély. A kapu mellett pad.

Repkény kúszik föl a falra, szétomló jázmin veszi körül az erkélyt.

A pad és a falból kiálló kövek segítségével az erkély könnyen megmászható.

Átellenben régi és hasonló stílben épült ház, kőből és téglából, középen kapuval. Ennek a kapunak a kopogtatója fehér gyolcsba van göngyölve, mint valami fájós hüvelykujj. A függöny felgördülésekor a Duenna ül a padon. Roxane erkélyének az ablaka tárva-nyitva.

A Duenna előtt Ragueneau áll libériaszerű öltözékben. Valami elbeszélést fejez be és törülgeti a szemét.

Első jelenet

szerkesztés

Ragueneau, a Duenna, később Roxane, Cyrano és két apród

RAGUENEAU
Egy testőrrel megugrik... odavan
Minden vagyonkám... felkötöm magam...
Cyrano úr levág... mint háznagyot
Ajánl húgának... és most itt vagyok.
DUENNA
De hogy jutott így tönkre?
RAGUENEAU
Szerettünk mind a ketten!
A Liza katonákat, én költőket szerettem!
Megette Mars, amit Apoll hagyott,
– S tallér, pogácsa végkép elfogyott!
DUENNA
(fölkél a padról és a nyitott ablak felé kiált)
Elkészült, Roxane?
ROXANE HANGJA
(az ablakon át)
Rögtön!
DUENNA
(Ragueneau-hoz fordul és a szemközt levő kapura mutat)
Odaát
A „báj-érzés”-ről olvasnak, tehát
Sietnünk kell! Clorinde-nál gyűlnek össze.
RAGUENEAU
A báj-érzésről?
DUENNA
(szenvelgő hangon)
Arról!...
(Az ablak felé)
Ej, kötözze
Gyorsabban a szalagjait! Ha késünk,
A „báj-érzés”-ben nem lesz semmi részünk!
ROXANE HANGJA
Megyek, megyek!...
(Húros hangszerek közeledő zenéje hallatszik)
CYRANO HANGJA
(énekel a színfalak közt)
La, lalla!
DUENNA
(meglepetve)
Szerenád?
CYRANO
(belép, két kobzos apród kíséri)
Dúr, dúr, te durum káput! Az ember megbomol!
ELSŐ APRÓD
(gúnyosan)
Ön tudja hát, vitéz úr, hogy mi a dúr, a moll?
CYRANO
Gassendinél tanultam muzsikát!
APRÓD
(játszik és dalol)
Lala, lala!
CYRANO
(kikapja kezéből a hangszert és tovább énekli a dallamot)
Hadd folytatom!... Lala!
ROXANE
(kilép az erkélyre)
Ön az?
CYRANO
(Roxane-hoz intézett szavait a megkezdett dallam szövegéül használja)
Megjöttem, szépség angyala.
Hogy liljomját s rózsáit üdvözöljem!
ROXANE
Megyek le mindjárt!
(Távozik az erkélyről)
DUENNA
(az apródokra mutat)
S ez a két művész?
Hol vette őket?
CYRANO
Nyertem, drága hölgyem!
Egy pajtásommal a grammatikán
Vitatkozom. Mindkettőnk harcrakész.
Nem engedünk. Egyszer csak pajtikám
E cincogó fattyúkra rámutat,
Akik - karmolván öblös lantjukat –
Kíséretében vannak szüntelen.
És így szól hozzám: „Jó! Fogadj velem!
Fogadjunk hát egy napi muzsikába!”
Elveszti. És most, míg Phoebus sugára
Föl nem ragyog, lerázhatatlanúl
Kísér e két szorgalmas kobzos úr,
Dalos tanúim minden utamon!
Egy ideig kedves volt... Már unom!
(Az apródokhoz)
Hé! Csapjatok Montfleurynek zenét
Az én nevemben!
(Az apródok indulnak hátrafelé. – A Duennához)
Megkérdem ma is,
Mint minden este...
(A kisiető apródokhoz)
Hosszú és hamis
Legyen a koncert!
(A Duennához)
...keble istenét
Vajon még mindig ragyogónak látja?
ROXANE
(kilép a házból)
Ah, szellemes, szép, – és Roxán imádja!
CYRANO
(mosolyog)
Hát szellemes? Nagyon?
ROXANE
Túltesz önön!
CYRANO
Megengedem!
ROXANE
Ó, nagy az örömöm!
Hogy mond el csínos semmiségeket,
Mily fínoman!... Nincs párja!... Néha fél,
Hallgatva űl, múzsája szárnyszegett,
Aztán egyszerre gyönyörűn beszél!
CYRANO
(gúnyosan)
De nem!...
ROXANE
(bosszúsan)
A férfi mind irígy, hiú!
Butának tartják, mert csinos fiú!
CYRANO
Szépen beszél a szerelemről?
ROXANE
Szépen?
Nem is beszél, de szónokol hevében!
CYRANO
Ír is?
ROXANE
Még jobban! Hallja csak – hiven
Fogok idézni: „Elrablod szivem
De nékem annál több marad!”
(Diadalmasan Cyranóhoz)
Remek?
CYRANO
Az Isten tudja!
ROXANE
S ezt hallgassa meg:
„Ha szívemet megtartod, ó, küldd el a tiédet,
Édes, kegyetlen angyal, hogy szenvedhessek érted!”
CYRANO
Egyszer sok szíve van, máskor meg semmi? Ej,
A soktól semmihez: egy kissé hosszú séta!
ROXANE
Ön féltékeny rá!
CYRANO
(megrezzen)
Mit mond?
ROXANE
Mint poéta!...
És hallja csak, mily bájos ez a hely:
„Szerelmem lángját már tovább nem bírom,
Ha csókokat küldhetnék e papíron,
Az ajkaddal olvasnád levelem!”
CYRANO
(akaratlanul diadalmasan mosolyogva)
Valóban ez...
(Gyorsan észretér és kicsinylő hangon)
...nagyon szerénytelen!
ROXANE
És ez...
CYRANO
(boldogan)
Betéve tudja?
ROXANE
Tudom minden sorát!
CYRANO
Hizelgő!
ROXANE
Mester!
CYRANO
(szerényen)
Ó, sok!
ROXANE
(határozottan)
Mester! Nincs párja!
CYRANO
Hát
Nem bánom... mester.
DUENNA
(aki a háttérben volt, gyorsan előrejön)
Gróf Guiche!
(Cyranót a ház felé tuszkolja)
Menjen be szaporán!
Ha önt most itt találná, nyomára jönne tán...
ROXANE
(Cyranóhoz)
Édes titkomnak... Látja, szegény szivem remeg!
A gróf szeret... hatalmas! Nem, nem, ne tudja
meg! Széttépné azt, amit szép álmaimból szőttem!
CYRANO
(a házba lépve)
Jó.
(Gróf Guiche jön)

Második jelenet

szerkesztés

Roxane, Guiche gróf, Duenna hátul

ROXANE
(ceremóniás bókolással, Guiche-hez)
Kimenőm van.
GUICHE
S én búcsúzni jöttem.
ROXANE
Ön útra kél?
GUICHE
A háborúba.
ROXANE
Most?
GUICHE
Ma este még.
ROXANE
Ma?
GUICHE
Arrast lövetik
A franciák...
ROXANE
Ah, ostrom?
GUICHE
Bánatost
Ön nem mutat...
ROXANE
De gróf úr...
GUICHE
Én pedig...
Ah, öntől válva, mindent itt hagyok!
– Hallotta már, hogy ezredes vagyok?
ROXANE
(közönyösen)
Fogadja, gróf...
GUICHE
A gárdát vezetem.
ROXANE
(megdöbbenve)
A gárdát?
GUICHE
Azt. Ahol a hetyke, vad
Rokona szolgál. Majd Arras alatt
Szájhősködését visszafizetem!
ROXANE
(elfúlva)
A gárda megy?
GUICHE
(kacag)
Csak nem gondolja tán,
Hogy a suton maradnak?
ROXANE
(a padra roskad, félre)
Christián!
GUICHE
Mi lelte?
ROXANE
(reszketeg hangon)
Ez a hír!... Fájdalmas mód felett
Csatában tudni azt, akit szívünk szeret!
GUICHE
(elbájolva)
Ily édes szó... először életében,
S a búcsú napján!
ROXANE
(más hangon, legyezve magát)
Az a terve hát,
Hogy most a vad Cyranón megbosszúlja magát?
GUICHE
(mosolyogva)
Tán pártját fogja?
ROXANE
Pártját? Semmiképpen!
Ellenkezőleg!
GUICHE
Gyakran látja?
ROXANE
Nem.
GUICHE
Egy kis kadéttal jár most szüntelen...
(Keresi a nevét)
Neu... vil... Neu...
ROXANE
Nyurga?
GUICHE
Szőke.
ROXANE
Rőt.
GUICHE
Csinos.
ROXANE
Bah!
GUICHE
De buta!
ROXANE
Meglátszik rajta!
(Más hangon)
Nos,
Ha ön Cyranót harcba küldi, tán
Bosszantja ezzel? Éled a csatán,
Gyönyörrel harcol!... Terve gyönge fajta.
Más módon tudnék bosszút állni rajta!
GUICHE
Hogy?
ROXANE
Ezredemből a kadétokat
Párisban hagynám, hogy a nyalka had
Itt üljön tétlen, míg babért szerez
A többi mind fényes csatákban! Ez
Jól megkínozná!... Büntetni akarja?
Marassza honn! Ne küldje ki a bajba!
GUICHE
Asszony!... Csak asszony gondolhat ilyet!
ROXANE
Igen!... Dühöngjön! És a többiek
A harctól messze hadd nyögjenek itt!
Ez lenne bosszú!
GUICHE
(Roxane-hoz közeledve)
Szeret egy kicsit?
(Roxane mosolyog)
Abban, hogy így ellenségemre lázad,
Vonzalmat látok...
ROXANE
Jó a magyarázat!
GUICHE
(több pecsétes írást mutat neki)
Itt a parancs. Megkapja minden század,
Kivéve a kadétok csapatát...
(Egyet kiválaszt és zsebébe csúsztatja)
Ez ittmarad, ni! Ezt nem adjuk át!
(Kacag)
Haha, Cyrano! Harcok csillaga!
(Roxane-hoz)
Az emberekkel sokszor űz maga
Ilyen kis tréfát?
ROXANE
Néha.
GUICHE
(egészen közel Roxane-hoz)
És ma, éppen
Ma kell távoznom, amikor szemében
Kigyúl az érzés!... Nem hagyhatom el!
Figyeljen rám... Egy klastrom van közel.
A kapucinus szerzeté. Ide
Világi ember nem lép soha be,
De hogyha én közéjük surranok,
Szent s bő csuhájuk engem védni fog.
Mert nagybátyámat, Richelieu-t, e rend
Szolgálja otthon... s tudják, mit jelent
Az öcs hatalma... tudják, hogy mit érek!
Azt véli Páris, már utamra mentem,
De álruhában este visszatérek!...
Hadd késsem egy napig még, drága szentem!
ROXANE
S ha megtudják... dicsőséges neve...
GUICHE
Eh!
ROXANE
És az ostrom...
GUICHE
Most szívem heve
A zsarnokom!... Engedje meg...
ROXANE
De nem!
GUICHE
Engedd!...
ROXANE
(szerelmes lemondással)
Erőt kell venni szívemen!
GUICHE
Ah!
ROXANE
Távozzék, gróf?
(Félre)
Christian marad!
(Fenn)
Legyen hős – Antal!
GUICHE
Égi sugarat
Vet rám e név... tehát szereti, látom...
ROXANE
Azt, akiért reszkettem!
GUICHE
(túláradó örömmel)
Ah, megyek!
(Kezet csókol Roxane-nak)
Elégedett már?
ROXANE
Ó, igen, barátom!
(Guiche elsiet)
DUENNA
(csúfondárosan bókol a háta mögött)
Igen, barátom!
ROXANE
(a Duennához)
Csak ne mondja meg
A hős rokonnak, hogy kedves csatáját
Én loptam el!...
(Szól a ház felé)
Cyrano!

Harmadik jelenet

szerkesztés

Roxane, a Duenna, Cyrano

ROXANE
Átfutunk
Clorinde-hoz.
(A szemközt levő kapura mutat)
Ott a szerelemnek báját
Fejtegetik: Alcander s Lysimon.
DUENNA
(kisujját a füléhez tartja)
Azt súgja a kisujjam, hogy utunk
Hiába lesz már!
CYRANO
(Roxane-hoz)
Szép kisasszonyom!
A majmok várják!
(Roxane és Duenna Clorinde háza előtt)
DUENNA
(elragadtatva)
Lám a kopogó
Puhácska gyolcsba van göngyölve.
(A kopogóhoz)
Ó,
Te durva érc, befontak tégedet,
Hogy ne zavard a szép beszédeket!
(Roppant óvatosan nyúl hozzá és rendkívül gyöngéden kopog vele a kapun)
ROXANE
(kapunyitás közben)
Lépjünk be!
(A küszöbön, Cyranóhoz)
Várjon Christian, ha jön!
CYRANO
(Gyorsan Roxane-hoz a belépés pillanatában)
És –
(Roxane visszafordul)
Mondja csak, ma mit szándékszik ön
Kérdezni tőle?
ROXANE
Mit?
CYRANO
Nos?
ROXANE
(ujját az ajkaira teszi)
Hallgat?
CYRANO
Én?
Mint ez a fal!
ROXANE
Hát semmit!... „Lépj elém”
Így szólok hozzá –: „Szavadat lesem...
Szólj... rögtönözz... beszélj most ékesen
A szerelemről!”
CYRANO
(mosolyogva)
ROXANE
Csitt!
CYRANO
Hallgatok!
ROXANE
Egy szót se!
(A házba lép és beteszi a kaput)
CYRANO
(a bezárt kapu felé)
Nem! Csak ennyit: áldjon ég.
(A kapu kinyílik, Roxane feje kikandikál)
ROXANE
Mert ha elárul, hát készülni fog!
CYRANO
Legyen nyugodt!... Szép Roxán, már elég.
ROXANE ÉS CYRANO
(egyszerre)
Csitt!
(A kapu bezárul)
CYRANO
(kiált)
Christian!

Negyedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Christian

CYRANO
No, már mindent tudok!
Állj résen, fend ki a memóriád...
Hamar, hamar, dicsőség vár ma rád!
Ne nézz ilyen mogorván, mérgesen...
Hozzád megyünk s be fogsz tanulni...
CHRISTIAN
Nem!
CYRANO
Mit?
CHRISTIAN
Nem!... Bevárom itt Roxane-t!
CYRANO
Bolondom
Mi lelt? Hamar tanuld be...
CHRISTIAN
Nem, ha mondom!
Nem magolok! Torkig vagyok vele!
Nem kell a más beszéde, levele!
Kezdetben jó volt... Most már mitse félek!...
Érzem: szeret! Most majd magam beszélek!
CYRANO
Jujuj!
CHRISTIAN
Meglátod, hogy tudom! Van itt
Egy kicsi ész!... Meg aztán valamit
Tetőled is tanultam, csoda-lélek,
S ez most javamra lesz! Igen, beszélek!
És hogyha nem hódítja meg a szó,
A két karom vajon mire való?
(Meglátja Roxane-t, aki a Clorinde házából kilép)
– Ő az! – Maradj... Ne hagyj magamra!... Látod,
Már itt van...
CYRANO
(köszön)
Jó! Beszéljen uraságod!
(Eltűnik a kertfala mögött)

Ötödik jelenet

szerkesztés

Christian, Roxane, Duenna egy pillanatig stb.

ROXANE
(ceremóniás hajlongások közt búcsúzik a Clorinde házából vele egyidejűleg kijövő társaságtól)
Barthenoid! Alkander!
DUENNA
(kétségbeesve)
Elkéstünk! Vége, vége!
Nekünk nem nyílt a szerelem szépsége!
(Roxane házába megy)
ROXANE
(még egyre köszönget)
Urimédonte! Isten velünk!
(Valamennyien üdvözlik Roxane-t, azután egymás előtt hajlonganak, szétválnak és különböző utcákba szélednek. Roxane meglátja Christiant)
Ön az?
(Hozzámegy)
Leszáll az est... balzsamos a tavasz...
Közel nincs senki... Üljön ide le,
S beszélje halkan a fülem tele.
CHRISTIAN
(leül mellé a padra. Csönd)
Én... szeretem.
ROXANE
Úgy van... a szerelem!
Erről beszéljen, míg itt ül velem!
CHRISTIAN
Szeretlek!
ROXANE
Ez a téma. Most hímezze.
CHRISTIAN
Én önt...
ROXANE
Hímezze!
CHRISTIAN
Úgy szeretlek téged!
ROXANE
Ha így halad, bizony nem jut ma messze...
És aztán?
CHRISTIAN
Aztán... Ó, ha én tenéked
Megtetszeném... ha szívem, a heves...
ROXANE
(egy kis duzzogással)
Tejhabra vágyom... ez rántott leves!
Azt mondja, hogy miképp szeret!
CHRISTIAN
Nagyon!
ROXANE
Nem így! Tagolja széjjel!
CHRISTIAN
Ajkadon
Szeretnék függni!...
ROXANE
Christian!
CHRISTIAN
Ha látlak,
Boldog vagyok!... Szeretlek!
ROXANE
(föl akar kelni a padról)
Újra!
CHRISTIAN
(hevesen visszatartja)
Nem!
Én nem szeretlek!
ROXANE
(leül)
Ez jó!
CHRISTIAN
Én imádlak!
ROXANE
(fölkél és távozni készül)
Elég!
CHRISTIAN
Igaz!... Nincs már egy csöpp eszem!
ROXANE
(szárazon)
És ebben éppúgy nem gyönyörködöm,
Barátom, mintha rúttá válna ön!
CHRISTIAN
De...
ROXANE
Hagyja el! Megugrott szellemét
Keresse inkább!
CHRISTIAN
Én...
ROXANE
Tudom... szeret!
Jó éjszakát!...
(Indul a ház felé)
CHRISTIAN
Csak egy fél percre még!
Hadd súgjak egy szót...
ROXANE
(a kaput nyitja)
Százat, ezret
S mindig csak azt: imádlak! Hagyjuk el.
CHRISTIAN
De én...
(Roxane a kaput becsapja Christian orra előtt)
CYRANO
(aki pár pillanattal előbb észrevétlenül megint a színpadra lépett)
Bravó! Ez aztán a siker!

Hatodik jelenet

szerkesztés

Christian, Cyrano és rövid ideig az apródok

CHRISTIAN
Segíts! Segíts!
CYRANO
Nem!
CHRISTIAN
Meghalok, ha nyomban
Nem békítem ki!...
CYRANO
Jól van, jól... azonban
Hogy fog tanulni most mindjárt maga?
Időnk rövid...
CHRISTIAN
(megragadja Cyrano karját)
Nézd... ott!...
(Az erkély ablaka megvilágosodik)
CYRANO
(hangja reszket)
Az ablaka!
CHRISTIAN
Ah, meghalok...
CYRANO
Lassabban!
CHRISTIAN
(súgva)
Meghalok!
CYRANO
Az éj sötét...
CHRISTIAN
Nos?
CYRANO
Rendben a dolog...
Nem érdemled bár... jól van, állj ide.
Erkély alá én, és eléje te.
Majd súgok innen.
CHRISTIAN
És ha...
CYRANO
Tartsd a szád!
APRÓDOK
(megjelennek hátul, Cyranóhoz)
Hopp, hopp!
CYRANO
Csitt, Csitt!
(Int nekik, hogy halkan beszéljenek)
ELSŐ APRÓD
(félig hangosan)
Megvolt a szerenád
Montfleurynél!...
CYRANO
(halkan és hirtelen)
Te jobbra állsz, te balra,
S ha ember jön, rákezdtek holmi dalra.
A lant majd jelzi a közelgetőt.
MÁSODIK APRÓD
S milyen dalt játsszunk?
CYRANO
Vígat, hogyha nőt,
És szomorút, ha férfit láttok! El!
(Apródok különböző irányban tovairamodnak)
No, hívd most!
CHRISTIAN
Roxane!
CYRANO
(néhány kavicsot markol föl és az erkély üvegtábláira veti)
Majd mindjárt felel...
Ez a kavics...
ROXANE
(az ablakot félig kinyitja)
Ki szólít?
CHRISTIAN
Én vagyok...
ROXANE
Ki az?
CHRISTIAN
Nem ismer? Christian!
ROXANE
(kicsinylő hangon)
Ah, ön?
CHRISTIAN
Egy szót csupán... aztán békét hagyok!
CYRANO
(az erkély alatt Christianhoz)
Suttogva!...
ROXANE
Menjen! Önhöz nincs közöm!
Rosszul beszél!
CHRISTIAN
Ó, Roxane, kegyelem!
ROXANE
Már nem szeret!
CHRISTIAN
(akinek Cyrano súgja a szavakat)
Már! Szent ég, légy velem,
Hiszen csak még most kezdem igazán!
ROXANE
(be akarja csukni az ablakot, de most megáll)
Ez jobban hangzik!
CHRISTIAN
(Cyrano súgása után)
Ó, isteni lány,
Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!
ROXANE
(az erkélyen előbbre lép)
Még jobb! – De hogyha kínzó szörnyeteg,
A bölcsőjében mért nem fojtja meg?
CHRISTIAN
(Cyrano egyre súg)
Próbálom, ah de... meddő munka lesz,
Mert ujszülöttem... egy kis – Herkules.
ROXANE
Még jobb!
CHRISTIAN
(Cyrano súg, de Christian mindjobban akadozik)
Igen! Sőt... két gonosz kígyót...
Kacsóival... halálra szorított...
A Kételyt... és... a Büszkeséget.
ROXANE
(az erkély karfájára könyököl)
Lássa,
Mind jobb és jobb!... De mért hogy vallomása
Döcögve jár az alvó föld felett?
Köszvényt kapott a szárnyas képzelet?
CYRANO
(az erkély alá húzza Christiant és maga áll a helyére)
Így nem megy!... Majd magam...
ROXANE
Beszédje ma
Bizonytalan... megbotlik szava...
Miért?
CYRANO
(félig hangosan, mint Christian)
Sötét van s a homályon át
Csak tapogatva leng a szó fülébe.
ROXANE
Ha én beszélek, nincsen ennyi gát.
CYRANO
Természetes! Mert szívem áll elébe!
Mert minden szót, amit felém lehel,
Kitárt szívem hódolva fogja fel
Aztán az én szívem nagy, az ön füle parányi,
S édes szavának könnyű felülről ide szállni.
Beszédem fölfelé megy... ez fáradságosabb!
ROXANE
De fürgesége megjött, nem cammog, mint a rab.
CYRANO
E kis gimnasztikától csodás erőre kap!
ROXANE
Valóban nagy magasból beszélek önhöz!
CYRANO
Ha ily magasról hullna szívemre durva szó,
Megölne!
ROXANE
(mozdulatot tesz)
Lemegyek.
CYRANO
(gyorsan)
Nem!
ROXANE
(az erkély alatt álló padra mutat)
Lépjen e padra hát!
CYRANO
(rémülten visszahátrál)
Nem! Nem!
ROXANE
Hogyan? Folyton kosarat ád?
CYRANO
(az indulat mindjobban elragadja)
Engedje, hogy az alkalommal éljünk,
Kedves szavakkal egymással beszéljünk
S ne lássuk egymást!
ROXANE
Mit mond?
CYRANO
Isteni! Egymást az éjben vágyva sejteni!
Ön a homályban egyebet se lát,
Csak köpenyem hullámzó vonalát,
S fehér ruhája csillog csak felém:
Én csupa árnyék és ön csupa fény
Tudná, e perc mily üdvösség-adó!...
Ajkamról néha szépen folyt a szó...
ROXANE
Gyakran!
CYRANO
Találtam cifra szavakat,
De a szívemből még egy sem fakadt.
ROXANE
Miért?
CYRANO
Mert eddig... más beszélt belőlem...
ROXANE
Más?
CYRANO
...A zavar... a gyáva remegés,
Mely nyűgzi azt, aki szívembe néz!
De a homály mindezt elűzi tőlem...
Először önnel most, csak most beszélek!
ROXANE
A hangja is más!
CYRANO
(szenvedélyesen közeledik)
Úgy van, más! A lélek
Fölszabadul... bilincsemet lerázom...
És most merem...
(Zavartan megáll)
Heves felindulásom
Bocsássa meg!... Beszélnék hidegen,
De olyan édes... olyan új nekem...
ROXANE
Új?
CYRANO
(zavartan. Szavait szeretné okosan megválogatni)
Igen az, hogy – nyíltan szólhatok!
Úgy félek attól, hogy gúnyos szemet
Vágnak rám...
ROXANE
Miért?
CYRANO
Mivel... lelkes vagyok!
Szellembe fojtom érző szívemet,
Tépnék az égről csillagot s beérem
Néhány útszéli szóvirággal!
ROXANE
Kérem,
A szóvirág szép!
CYRANO
Dobjuk el ma este!
ROXANE
Még nem beszélt így! Tegnap még kereste!
CYRANO
El, Ámor tegze, nyíl, festett világ!
Nyíljon fejünkön harmatos virág!
Ne szürcsölgessünk langy cukros vizet
Arany gyűszűből. Hitvány élvezet!
Ki a szabadba! Ott igyunk, magából
Az élet friss, habzó zuhatagából!
ROXANE
S a szellem?
CYRANO
Arra használtam csupán,
Hogy a haragvót itt marasszam. Ám
Megsérteném a bűvös éjszakát,
A szent, dicső természetet magát,
Ha most úgy nyögne számon a remény,
Mint egy unalmas, cifra költemény,
Nézzünk a fényes csillagokra fel,
S röppentyűinket oltogassuk el!
Ne bízzunk mindent elménk lombikjára.
Túlfinom érzés illan, mint a pára.
Ne fékezzen vonzalma bók léha ékessége,
Mivel a fékek féke gyakran a végek vége!
ROXANE
De hát a szellem...
CYRANO
Gyűlölöm, utálom
A szerelemben! És bűnnek találom,
Ha ember, forrón s híven szerető,
Szavakkal játszik! Eljön az idő,
– És szánom azt, akit nem ostromol
E drága perc – mikor a szív komoly
Szerelmet érez... mélyet és valót,
Mely bántásnak vesz minden cifra szót!
ROXANE
S e percet hogyha eljöttnek tekintem,
Mit mond nekem majd?
CYRANO
Minden, minden, minden
Ajkamra tódul!... Rád dobálom sorba,
Egész csomóstól és nem kötöm csokorba!
Megőrülök!... Szeretlek!... Gyönyöröm
Súlyát nem bírom!... Megfojt az öröm!
Szívemben mint apró ezüst harang,
Függ a neved Roxane-om... s mert beteg
Vagyok a vágytól s folyvást reszketek,
A csöngettyű szól és a tiszta hang
Roxane nevét csöndín szüntelen!
A képed ott járt mindenütt velem.
Emlékbe zártam minden semmiséget.
Tudom: tavaly május huszadikán,
Megváltoztattad reggel a hajéked.
Ó, ez a haj napként ragyog le rám!
S mint a szem, merőn a napba nézve,
Káprázva lát piros gömböt sokat!
Úgy látok én, hajadtól megigézve,
Aranysugáros szőke foltokat?
ROXANE
(megindult hangon)
A szerelem!...
CYRANO
Az!... Féltő, szenvedélyes
Vad indulat, amit a szívem érez,
Gyötrő, komor... valódi szerelem!
De nem kér semmit önző módra! Nem!
Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
Akármely percben átadnám neked,
S jó tettemet nem rónám soha föl,
Hogy meg se tudd... Csak néha, messziről,
Gyönyörködném sugárzó életedben,
S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem!
Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
Sarjad ki bennem s jobbá válok én!
Kezded-e látni? Ó, érted-e már,
Hogy e homályban, mint meleg sugár
Röpül feléd a lelkem? Drága éj,
Kedves homály, fönséges szenvedély!
Én, én beszélek és ő hallgat ott!
Bohó szívem szebbet nem álmodott
Soha, soha, mint e csodás valóság!
Küldj rám halált most, ó, isteni jóság!
Az én szavamtól reszket odafönn
A kék gallyak közt!... Úgy van, reszket ön,
Gyöngéd levél a levelek sorában...
Érzem, hogy reszketsz lelked mámorában!
Zavart kezecskéd, gyönyörű virágom,
Hozzám remeg e nyíló jázmin-ágon!
(Szenvedélyesen megcsókolja egy lecsüngő ág végét)
ROXANE
Ah, reszketek, szememben könny ragyog,
Te megbűvöltél s a tiéd vagyok!
CYRANO
Haljak meg akkor! Jöjj lebegve mostan,
Édes halál! E mámort én okoztam!
E szent percben nem kérek mást, csupán...
CHRISTIAN
(az erkély alatt)
Egy csókot!
ROXANE
(visszahökken)
Mit kér?
CYRANO
Én...
(Christianhoz súgva)
Sietsz, babám!
CHRISTIAN
Most meg van hatva, most enged, barátom!
CYRANO
(Roxane-hoz)
Valóban... kértem... ó, de most belátom:
Merészség volt!
ROXANE
(kissé csalódva)
Tehát nem kéri!
CYRANO
Kérem...
De nem nagyon! Szép arcán a szemérem
Bizonnyal búsong... Ez szívemre hat!
Tagadd meg ezt a csókot!
CHRISTIAN
(rángatja Cyrano köpenyét)
Mit, tagadd? De...
CYRANO
Hallgass, Christian!
ROXANE
(kihajolva)
Mit suttog?
CYRANO
Magamat
Szidtam ki vakmerőségem mián!...
Magamnak mondtam: Hallgass, Christián!
(Lantszó a színfalak közt. Az apródok adják a jelt)
Csitt, jönnek!
(Roxane visszavonul és beteszi az erkély ajtaját, Cyrano figyel a jelre. Egyik apród pajkosan víg, a másik szomorú dallamot intonál)
Víg dal? Bús dal? De ördögadta, hát
Asszony jön-é vagy férfi? – Ah, egy csuklyás barát!

(Egy kapucinus lép a színpadra égő lámpással a kezében. Házról házra megy és minden kaput megvizsgál)

Hetedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Christian, kapucinus

CYRANO
(a kapucinushoz)
Ön Diogénest játssza tán?
KAPUCINUS
Uram,
Nem mondaná meg...
CHRISTIAN
Ördög hozza ezt!
KAPUCINUS
Robin kisasszony háza merre van?
CHRISTIAN
(félre)
Mit akar itt?
CYRANO
(a háttér jobb oldalára mutat)
Ott menjen egyenest,
Mindig előre!
KAPUCINUS
Áldja meg az ég!
Húsz miatyánkot kap tőlem ma még!
(Kimegy)
CYRANO
Kívánom, hogy hallgassák odafenn!
(Visszatér Christianhoz)

Nyolcadik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Christian

CHRISTIAN
Hamar, hamar, bírd rá e csókra!
CYRANO
Nem!
CHRISTIAN
Előbb-utóbb...
CYRANO
Igaz! Nincs akadály!
Előbb-utóbb megjő a kéjes óra,
Hogy szőke bajszod és a rózsa-száj
Sietnek majd boldog találkozóra!
(Félre)
Jobb, hogyha most történik, most az én...
(Az erkély üvegajtaja kinyílik. Christian gyorsan az erkély alá vonul)

Kilencedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Christian, Roxane

ROXANE
(kilép az erkélyre)
Ön az? Mit súgott az imént felém?
Beszéltünk egy... egy...
CYRANO
Csókról. Kicsi szája
Már ég a szótól. Vegye ajakára
A lényeget hát... az se éget jobban!
Nincs semmi szörnyű e bájos dologban.
Csak az imént – gondolja el – miképpen
Siklott át lassan, szinte észrevétlen,
Pajzán mosolyból mélázó sóhajba,
Sóhajból könnybe... s nem keverte bajba
E lassú, gyöngéd átmenet! Tovább
Mehetne még a félénk, pici láb.
Könnytől a csókig nincs már semmi más,
Csak egy kis finom, édes borzadás!
ROXANE
Hallgasson!
CYRANO
Egy csók! S ettől félni kell?
Eskű, amit közelről súgok el.
Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n,
Amit szerelmünk írogat. Kicsiny,
Kedves titok, amit a fül helyett
A szájnak gyón alázatos fejed.
Egy percbe zárt öröklét, mely csodás
Halk hangot ád, mint méhe-zummogás.
Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő
Szívünk illatja, szánkon lebegő.
S míg két tüzes csók egymásnak felelget:
Az ajkak szélén ízleljük a lelket!
ROXANE
Hallgasson!
CYRANO
Ó, a csók olyan nemes,
Meghallgatásra olyan érdemes,
Hogy egy királyné, büszke franciák
Nagy asszonya, e csókot a világ
Legboldogabb lordjának megszerezte!
ROXANE
S aztán?
CYRANO
(rajongva)
Buckingham én vagyok ma este!
Imádok egy királynőt... szenvedek,
Sóvárgok, mint ő... hű vagyok s beteg,
Mint ő...
ROXANE
És szép vagy, mint ő!
CYRANO
(félre, kijózanodva)
Szép vagyok!
Igaz! Feledtem!...
ROXANE
Jöjj hát, itt ragyog
A rózsás pont...
(Christiant taszítja az erkély felé)
Föl!
ROXANE
Itt a szív csodás
Illatja...
CYRANO
Föl!
ROXANE
A méhe-zummogás...
CYRANO
Föl!
CHRISTIAN
(habozva)
Nem tudom... de kezdek félni már!
ROXANE
A percbe zárt öröklét...
CYRANO
(lökdösi)
Föl, szamár!
(Christian a pad, a fák és a pillérek segítségével fölkúszik az erkélyre és átlép a korláton)
CHRISTIAN
Roxane!...
(Átöleli és az ajkaira tapad)
CYRANO
Ajaj!... Görcs van a szívem táján,
Lázár vagyok a csókok lakomáján!
Egy-egy morzsácska hull rám hidegen.
S valami mégis jólesik nekem:
Az ajkon, melyre égő csókot ad,
Csókolja most az én szavaimat!
(Lantszó a színfalak közt)
Víg dallam? Méla dallam? – A barát!
(Úgy tesz, mintha most jönne valahonnan. Erős hangon)
Hahó!
ROXANE
Ki szól?
CYRANO
Én!... Erre mentem át...
Tán itt van még a báró?
CHRISTIAN
(nagyon csodálkozva)
Nini, hát
Te vagy, Cyrano?
ROXANE
Jó estét, rokon!
CYRANO
Jó estét!
ROXANE
Mindjárt lemegyek!
(Eltűnik a házban. A háttérben jön a kapucinus)
CHRISTIAN
(észreveszi a kapucinust. Ingerült hangon)
Megint?
(Követi Roxane-t)

Tizedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Christian, Roxane, a kapucinus, Ragueneau

KAPUCINUS
Ha visszatérek, ne vegyék zokon.
Szemem csupán a ház felé tekint,
Mert ez a ház Robin úrhölgy lakása.
CYRANO
Ön az imént azt mondta, hogy Rolin.
KAPUCINUS
Nem! b, i, n, – ez összetéve: bin!
ROXANE
(megjelenik a ház küszöbén. Nyomában Ragueneau lámpással a kezében és Christian)
Mi az?
KAPUCINUS
Levél.
CHRISTIAN
Mi?
KAPUCINUS
(Roxane-hoz)
Szép kisasszony lássa,
Esküdni mernék, hogy nincs benne rossz...
Küldője úr, de jámbor, ájtatos...
ROXANE
(Christianhoz)
Küldője gróf Guiche!
CHRISTIAN
Ó, a szemtelen!
ROXANE
De nem sokáig packázik velem...
(Föltépi a levelet)
Szeretlek... és ha...
(Gyorsan)
Mit mond a levél?
(Ragueneau lámpa-világa mellett kissé félrevonulva olvassa halkan a gróf levelét)
„Kisasszony!
Már az ezred útra kél;
Pörög a dob; indúlnak fölszerelten;
S mind azt hiszik, hogy én is útra keltem.
Nem fogadok szót! Én el nem hagyom!
Rejt egy kolostor. Nemsokára lát,
Heroldom egy vén, együgyű barát,
Ki mindebből semmit sem ért. Nagyon
Szépen mosolygott édes ajka rám.
Látnom kell újra. Mai éjszakám
Mennyországom lesz. Távolítson el
Mindenkit, hogy csak én legyek közel,
S legyen jó ahhoz, akinek - remélem
Már megbocsátott... És fogadja, kérem...
Satöbbi...”
(A kapucinushoz)
Hallja, szent atyám, mit ír
A gróf nekem:
(Mind közelednek, Roxane fennhangon olvas)
Kisasszony,
Bárha sír
Bennünk a lélek s a nehéz kereszt
Félig lenyom: de így akarja ezt
A bíboros! Nekünk hódolni kell!
Egy hű barátot küldök önhöz el,
Titoktartó, okos, szent férfiút...
Ha e barát majd közelébe jut,
Az lesz a tiszte – kínom porba dönt
De meg kell lenni
(fordít a lapon)
hogy titokban önt
És Christiant azonnal összeadja.
Tudom, hogy ön szép álmait siratja,
S gyötrődve hordja e gyűlölt igát,
De gyász-sorsunknak adja meg magát.
Majd mindenért kárpótlást nyujt a menny!
Fogadja most leghőbb üdvözletem,
Mellyel maradtam... Ésatöbbi...
KAPUCINUS
Lám,
A kedves úr! Előre tudtam ám,
Hogy szent dolog lesz!... Áldja meg az ég!
ROXANE
(súgva, Christianhoz)
Nos, jól olvastam?
CHRISTIAN
Pompás!
ROXANE
(fönnhangon, kétségbeesve)
Szörnyűség!
KAPUCINUS
(Cyranóhoz, akire lámpájával rávilágít)
Ön az?
CHRISTIAN
Nem!... Én!...
KAPUCINUS
(odafordul, rávilágít és a Christian csinos arcát látva meghökken, mintha gyanakodni kezdene)
De...
ROXANE
(gyorsan)
Csitt! Utóirat:
Háromszáz tallért a szerzetnek ad!
KAPUCINUS
Ó, áldott úr!
(Roxane-hoz)
Mondjon le!
ROXANE
(vértanú-arccal)
Jó!... Ha kell,
Lemondok hát!...
(Mialatt Ragueneau nyitja a kaput a szerzetes előtt, akit Cyrano belépésre invitál, Roxane odasúgja Cyranónak)
Guiche-t tartóztassa fel,
Amíg mi...
CYRANO
Értem!
(A kapucinushoz)
Mondja, szent atyám,
Meddig tart?
KAPUCINUS
Kell egy fertályóra tán!
CYRANO
(valamennyit a ház felé tuszkolja)
El innen mind! Én maradok!
ROXANE
(Christianhoz)
Jerünk!
(Belépnek)
CYRANO
Hogy' tartsuk itt föl grófi emberünk'?
(A padra hág és mászik az erkély felé)
Megvan!... Másszunk föl!
(A két lant gyászos dallamot játszik)
Férfi jön! Kakas!
(Erős tremoló)
De még milyen!
(Följutott az erkélyre, kalapját a szemére húzza, kardját félreteszi, köpenyébe burkolózik, azután előrehajol és lenéz)
No, nem nagyon magas!
(Átlép a karfán, magához von egy odanyúló hosszú faágat, közvetlen a kertfala mellől, belécsimpaszkodik mind a két kezével, hogy egyszerre lenn teremhessen)
Vígan szökellek gróf uram nyakába!

Tizenegyedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Guiche gróf

GUICHE
(álarcosan lép a színpadra és tapogatódzik a homályban)
Hol a barát? Hol cammog lomha lába?
CYRANO
S a hangom? Hátha rám ismer a gaz?
(Az ágat egyik kezével elbocsátja és úgy tesz, mintha valami láthatatlan kulcsot forgatna meg a zárban)
Krikk-krak!
(Ünnepélyesen)
És most, Gascogne, segíts!
GUICHE
(nézegeti a házat)
Ez az.
Nem látok jól... Az álarc!...

(Be akar menni, Cyrano leugrik az erkélyről, az ágba kapaszkodva, mely ív alakban meghajlik és Cyranót a kapu és a gróf Guiche közé helyezi. Cyrano, mintha egész súlyával nagyon magasról esett volna le, mozdulatlanul terül el a földön és ájulást szimulál)

Hohó... Ki érti ezt?

(Mikor a szemeit fölveti, az ág már visszapattant. Nem lát egyebet a csillagos égnél és nem érti a dolgot)

Honnan jött ez az ember?
CYRANO
(a féltestével fölegyenesedik és vidékies tájszólással)
A holdbul egyenest!
GUICHE
A holdból?
CYRANO
(mintha most ébredne föl)
Hány az óra?
GUICHE
Tán eszelős szegény?
CYRANO
Hány óra? Ősz, tavasz van? És hol csücsülök én?
GUICHE
De...
CYRANO
Szédülök!
GUICHE
Uram!...
CYRANO
A holdbul ebb'a nyomba'
Zuhantam én alá!
GUICHE
(türelmetlenül)
Ugyan, no!...
(egészen föláll, rettentő hangon)
Mint a bomba!
GUICHE
(hátrál)
Jó, jó! – Hát lezuhant! – Nincs ennek ép esze...
CYRANO
(megy a gróf felé)
Nem metafórice, de tényleg! Érti?
GUICHE
De...
CYRANO
Hogy vajon meddig tartott az én lepottyanásom,
Egy percig vagy száz évig, azt nem t'om, kérem áson,
De fönn vótam a holdba, e sáfrányszínű gömbbe.
GUICHE
(vállat von)
Jó, elhiszem... bocsásson!...
CYRANO
(elébe lép)
Ha van tisztesség önbe,
Megmondja, hun vagyok? Mi e'... miféle por?
Hová robbantam én, mint lángzó meteor?
GUICHE
Lánchordtát!...
CYRANO
Nem vót válogatni módom
Esésem közbe, hogy hová csapódom!?
Hold ez, avagy föld? Hová húzott, mondja,
Hátulsó részem tetemes súlypontja?
GUICHE
De uram, én...
CYRANO
(rémesen fölkiált, mire gróf Guiche meghátrál)
Huh! Szent angyal-sereg!
Itt feketék az úri emberek!
GUICHE
(arcához kap a kezével)
Mi?
CYRANO
(patetikus borzadással)
Akkor ez sötét Algéria?
És ön talán egy szerecsen fia?
GUICHE
(lárváját érintve)
Álarc csupán...
CYRANO
(úgy tesz, mintha kezdene megnyugodni)
No akkor a szerencse
Itáliába vitt és ez Velence!
GUICHE
(előre akar menni)
Egy hölgy vár!...
CYRANO
(teljesen megnyugodva)
Akkor Párisban vagyok.
GUICHE
(akarata ellenére elneveti magát)
Tréfás bolond!
CYRANO
Kacag, mi?
GUICHE
Kacagok...
De most megyek!
CYRANO
(nagy örömmel)
Tehát Párisba estem!
(Hajlong, kacag és veri le magáról a port)
– Bocsásson meg... csak az imént érkeztem
A mindenségből. Szép utacska ám!
Még most is csupa éther a ruhám
Van a szememben csillag-por, de sok,
Sarkantyúmon planéta-cafatok...
(A kézelőjéről valamit leszed)
S kométa-hajszál a kabátomon!
(Ugy tesz, mintha elfújná)
GUICHE
(dühösen)
Uram!
CYRANO
(amint Guiche indulna előre, hamarosan eléje terpeszti a lábát, mintha valamit mutatni akarna)
Tessék csak nézni, itt a nyom...
A bősz Nagy-Medve jól ikrámba vágott.
Osztég mikor megláttam azt a Rákot,
Uccú neki, veszett futásra kelve
A Mérlegbe ugrottam! Hosszi nyelve
Most súlyomat mutatja odafönn!
(Hirtelen Guiche útjába áll, mikor ez továbbindul és megragadja köntösének egyik gombját)
S ha orromat jól megszorítja ön,
Tejet présel belőle.
GUICHE
Micsodát?
CYRANO
Tejet! Mert a Tejúton jöttem át!
GUICHE
Pokol!
CYRANO
Dehogy! Az ég küld engemet!
(Keresztbe font karokkal)
A Sirius – tudom – farkasszemet
Néztem vele sokáig – éjszakára
Nagy hálósipkát nyom a homlokára!
(Bizalmasan)
A Kis-Medvének a farkára léptem,
De nem tud még harapni.
(Kacagva)
S összetéptem
Egy húrt a Lírán, amikor a lábam
Átgázolt rajta!
(Kevélyen)
Mindezt mostanában
Leírom én, – szép könyvbe foglalom!
Amit magammal hoztam: egy halom
Planéta-csillám, csupa színarany
– A köpenyem ilyennel tele van
Kis könyvemet kicsillagozza majd!
GUICHE
De most, uram...
CYRANO
Meglesz, amit óhajt!
GUICHE
De...
CYRANO
Azt kívánja tudni, hogy belül
Milyen a hold s van-é alul, felűl
E fényes tökben ember vagy barom?
GUICHE
(kiabálva)
Teringettét, nem! Én azt akarom –
CYRANO
Megtudni, hogy mikép bújtam bele?
Találmányom lángésszel van tele!
GUICHE
(leverten)
Bolond!
CYRANO
(kicsinylően)
Nem mentem Architas nyomán,
Regiomontánt sem követtem ám...
GUICHE
Tudós bolond!
CYRANO
Szamárság valamennyi!
(Guiche-nek végre sikerült elhaladni Cyrano mellett. Egyenesen a ház kapuja felé tart. Cyrano utánamegy, hogy kellő pillanatban megragadhassa)
Hatféleképp tudok az égbe menni!
GUICHE
(visszafordul)
Hatféleképpen?
CYRANO
(folyékonyan)
Úgy van! Hallja ön:
Először is pőrére vetkőzöm,
S a napra fekszem, ha ragyog a reggel,
Harmattal töltött sok kristály-üveggel,
Amit testemre aggatok. A nap,
Amint járása mindig magasabb,
A harmatot felszívja s véle megy
A testem is.
GUICHE
(meglepetve tesz néhány lépést Cyrano félé)
Nem rossz! De még csak egy.
CYRANO
(hátrál, hogy a grófot a színpad másik oldalára vezesse)
A levegőt cédrus-ládába zárom.
Gyujtó-tükörrel fölfogott sugáron
Addig hevítem, addig ritkítom,
Míg száll s a holdig meg sem áll, tudom!
GUICHE
(megint egy lépést tesz Cyrano felé)
Kettő!
CYRANO
(egyre hátrál)
Mint gépész meg rakéta-mester,
Kemény acélból löveget csinálok...
Lőport alája – aztán uccu, vesd el.
Tüzes golyómmal az egekbe szállok!
GUICHE
(követi Cyranót, anélkül, hogy észrevenné és az ujjain számlál)
Három!
CYRANO
Ha egy gömb füsttel van tele,
Magasba röppen s én lengek vele.
GUICHE
(követi Cyranót fokozódó ámulattal)
Négy!
CYRANO
Rám kenek sok lágy ökör-velőt,
Mert Phoebus ezt gyönyörrel szívja!
GUICHE
(elhűlve)
Öt!
CYRANO
(lassanként a színpad másik oldalára vezette, ahol egy pad áll)
Végül: felállok egy arasznyi vasra,
S mágnest dobok föl, mégpedig magasra.
A mágnes röppen és mint egy bolond:
A vonzott vas rögtön utánaront.
S addig vetem föl mágnes-darabom,
Amíg elérem holdam vagy napom!
GUICHE
Hat! – Nagyszerű! – A hat közűl pedig
Melyik a legjobb?
CYRANO
Mék?... A hetedik!
GUICHE
Például! Lássuk!
CYRANO
Nem találja el!...
GUICHE
(félre)
Ez a bolond már szinte érdekel!
(széles, misztikus mozdulatokkal a hullámok mozdulatát utánozva)
CYRANO
Hu-üh! Hu-üh!
GUICHE
Mi az?
CYRANO
Nem érti?
GUICHE
Nem!
CYRANO
Ez a dagály!... A tündöklő egen
Fönnjár a hold és vonja, vonja lágyan
A halk hullámot fénylő magasában.
Én fürdöm és lefekszem a homokra.
Egyszer csak húznak a fejemnél fogva,
- Mert legtöbb víz a hajfürthöz tapad
És lebegek, mint egy szeráf-csapat,
Halkan, szelíden, mindig jobban és
E pillanatban egy szörnyű lökés
Taszít alá... és akkor...
GUICHE
(feszült várakozással leült a padra)
Akkor?
CYRANO
Akkor -
(Természetes hangján)
Lejárt a fertály és a szép lovag-kor!
Mehet az úr! Asszonnyá lett a lány!
GUICHE
(egy ugrással felszökik a padról)
Hah, ez a hang? Vagy álmodom talán?
(A ház kapuja föltárul. Inasok jönnek ki karos gyertyatartókkal. A színpad megvilágosodik. Cyrano leveszi a fövegét)
Nem! Ez az orr!... Cyrano?
CYRANO
(meghajtja magát)
Úgy van! Ő!...
És odabenn megvolt az esküvő!
GUICHE
Kié?

(Megfordul. – Csoportozat. – A libériás inasok mögött Roxane és Christian, kezüket egymás kezében nyugtatva. A kapucinus mosolyogva megy utánuk. Ragueneau szintén fáklyát tart a kezében. A menetet Duenna zárja be, esti pongyolában, ijedt arccal)

Nagy ég!

Tizenkettedik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Roxane, Christian, a kapucinus, Ragueneau, lakájok, a Duenna

GUICHE
(Roxane-hoz)
Ön?!
(Fölismerve Christiant, kábultan)
Ő?
(Roxane előtt mélyen meghajolva)
Nagyon finom!
(Cyranóhoz)
Gépmester úr, hálám' hadd adjam át!
Amit beszélt, az a paradicsom
Fényes küszöbjén egy szentet magát
Képes lett volna tartóztatni!... Hát
Csak írja mind le! Könyve érdekes,
Kapós könyv lesz majd!
CYRANO
(meghajtja magát)
Ön nagyon kegyes,
Megfogadom tanácsát. Köszönöm!
KAPUCINUS
(mutatja Guiche-nek a két szerelmest és elégedetten rázza hosszú, fehér szakállát)
Fiam, szép párt segített össze ön!
GUICHE
(fagyos pillantást vet rájuk)
Igaz!
(Roxane-hoz)
Búcsúzzék férjétől!
ROXANE
Hogyan?
GUICHE
(Christianhoz)
Ezredje indul – Félórája van
Hogy csatlakozzék!
ROXANE
Christian szabad!
GUICHE
Ki mondja?
ROXANE
Nem megy a kadét-csapat,
Nem megy csatába, gróf úr!
GUICHE
Azt hiszi?
(Kihúzza azt az írást, amit a zsebébe dugott volt)
Itt a parancs!
(Christianhoz)
S a báró úr viszi!
ROXANE
(Christiant görcsösen átkarolja)
Ó, Christian!
GUICHE
(gúnyosan Cyranóhoz)
A nászéj messze még!
CYRANO
(félre)
No, ez rám nézve kisebb gyötrelem,
Mint ön gondolja!
CHRISTIAN
(Roxane-hoz)
Ó, csókolj!
CYRANO
Elég! Fejezd be gyorsan... aztán jöjj velem!
CHRISTIAN
(egyre csókolja Roxane-t)
Egy csókot még! Hadd függjek ajkadon!
(Cyranóhoz)
Te nem tudod mit vesztek én...
CYRANO
(el akarja húzni)
Tudom!
(Dobpergés a távolban)
GUICHE
(aki a háttérbe ment)
A dob pörög már.
ROXANE
(Cyranóhoz, még mindig tartva Christiant, akit Cyrano el akar húzni tőle)
Oltalmazza meg! Ígérje, hogy míg harcol a sereg,
Nem éri baj!
CYRANO
Vigyázok rá, de ha...
ROXANE
(mint föntebb)
Igérje, hogy sebet nem kap soha,
S mindig okos lesz...
CYRANO
Mégis... hogyha tán...
ROXANE
(mint föntebb)
Igérje, hogy e rettentő csatán
Nem lesz beteg... nem gyötri durva láz...
CYRANO
Az ember sokszor hasztalan vigyáz...
ROXANE
(mint föntebb)
Hogy hű marad!...
CYRANO
Lesz gondom rá... de kérem...
ROXANE
(mint föntebb)
Hogy gyakran ír!...
CYRANO
(határozottan)
No már ezt megigérem!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Cyrano_de_Bergerac/Harmadik_felvonás&oldid=66235”