Wikiforrás

Cyrano de Bergerac/Negyedik felvonás

< Cyrano de Bergerac
←  Harmadik felvonás
Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand
Ötödik felvonás  →
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Negyedik felvonás

szerkesztés

A gascogne-i kadétok

szerkesztés

Az az őr-pont, ahol Arras ostrománál a Carbon de Castel-Jaloux százada táboroz. A színpad egész hátulját lejtős halom foglalja el. Azon túl sík szemhatár-sáncokkal, ostromszekerekkel borított rónaság. – Nagyon messze Arras falai láthatók.

A háztetők sziluettjei élesen válnak el a nyílt égboltozattól. – Sátrak; szerte heverő fegyverek; dobok stb. – Virrad. – Sárgáspiros fény keleten. – Kimért távolságokban őrszemek, lobogó tábortűz itt is, ott is. – A kadétok köpenyeikbe burkolózva alusznak. Carbon és Le Bret virrasztanak az alvó legények közt. Mind a kettő nagyon sápadt és sovány. – Christian a többiek sorában, szintén köpenyébe burkolózva, a színpad elején szendereg. – Arcát a ráeső tűzfény megvilágítja. – Mély csönd.

Első jelenet

szerkesztés

Christian, Carbon de Castel-Jaloux, Le Bret, kadétok, később Cyrano

LE BRET
Borzasztó!
CARBON
Semmink!
LE BRET
Fékomadta!
CARBON
(int neki, hogy halkabban beszéljen)
Csitt!
(A kadétokhoz)
Aludjatok!
(Le Bret-hez)
Ne verd fel őket itt
Hangos szitokkal, mert a csöndes álom
Táplálja őket.
LE BRET
Vékonynak találom
Az álom-kosztot ily szörnyű imetten!
Ó, ez az éhség!
(Távolban puskalövések)
CARBON
Ébred, összeretten
Minden fiacskám!... Beste puffogás!...
(A kadétokhoz, akik fölemelik a fejüket)
Aludjatok!
(Megint lenyugosznak. Új lövések, most már közelebbről)
ELSŐ KADÉT
(izgatottan)
Ah, még egy! S újra más!
CARBON
Nincs baj, Cyrano jön csak vissza!
ŐRSZEM
(kívül)
Állj!
Ki vagy?
CYRANO HANGJA
Cyrano! Ej, ne prézsmitálj!
ŐRSZEM
(aki a lejtőn áll)
Ki vagy, mordézom!
CYRANO
(megjelent a lejtő gerincén)
Bergerac, füles!
(Lemegy a dombról. Le Bret nyugtalanul siet eléje)
LE BRET
Nagy ég!
CYRANO
(int neki, hogy senkit föl ne költsön)
Csitt!
LE BRET
Seb?
CYRANO
Nem volt és sose lesz,
Amíg ezek céloznak rám!
LE BRET
Nem... ez
Hallatlan! Egy silány levél miatt.
Minden hajnalban hetek óta...
CYRANO
(Christian előtt elhaladva)
Hadd!
Ígértem, hogy fog írni!
(Nézi Christiant)
Szendereg.
Halvány!... de most is csinos a gyerek!
Ha Roxan tudná, hogy koplal szegény!
LE BRET
Feküdj le!
CYRANO
Dörmögsz? Hadd el, kérlek! Én
Ott röpdösök – gyerekség a dolog
Ahol az őrök részeg spanyolok!
LE BRET
Hozhatnál egy kis elemózsiát!
CYRANO
Csak könnyű testtel surranhatok át.
De még ma este, hogyha nem csalódom,
Vagy meghalunk, vagy fejedelmi módon
Ebédelünk!
LE BRET
Mit láttál, szólj?
CYRANO
Elég!
Majd megtudod... Szemem nem látja még
Világosan.
CARBON
Szégyen-gyalázat az,
Hogy ostromlók koplalnak!
LE BRET
Szent igaz,
Hogy furcsa helyzet. Furcsa és komoly!
Lövetjük Arrast, vívjuk emberűl,
De a spanyol hátunk mögé kerűl,
És most az infáns minket ostromol!
CYRANO
Remélem hát, hogy valaki akad,
Aki viszont az infánst ostromolja!
LE BRET
Ne tréfálj!
CYRANO
Ó, ó!
LE BRET
Vigyen el a gólya...
Nem sajnálnád kitörni a nyakad,
Hogy egy írást... Ördög kacag veled!...
(Látva, hogy Cyrano indul egy sátor felé)
Hová mész?
CYRANO
Írok egy új levelet!
(Szétlibbenti a függönyt és bemegy a sátorba)

Második jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Cyrano nélkül

(Valamivel világosabb lett. – Rózsás hajnali fény. – Arras városa álomba merülve a láthatáron. – Ágyúlövés dörren és rá azonnal dobpergés, bal felől, nagyon messze. Más dobok válaszolnak, valamivel közelebbről. A dobszó távolodik, újra közelebb jön és átdörög a tábor egész vonalán. Csörömpölő, zajos ébredés. Tisztek vezénylőszava hallik a távolban)

CARBON
(sóhajt)
Tápláló alvás, véget érsz!
(A kadétok mozgolódnak és kibontakoznak hosszú köpenyeikből)
Tudom,
Az első szó mi lesz vonagló szájukon!
ELSŐ KADÉT
(félig fölemelkedve)
Éhes vagyok!
MÁSODIK KADÉT
Kidőlök!
KADÉTOK
Ó, szörnyű!
CARBON
Keljetek föl!
HARMADIK KADÉT
Már nem bír el a lábam.
NEGYEDIK KADÉT
A kard kihull kezemből!
ELSŐ KADÉT
(sisakját tükörül használva)
Fehér nyelvemmel már csak a levegőt nyelem!
MÁSODIK KADÉT
Ah, egy darabka sajtért bárói címerem!
HARMADIK KADÉT
Gaz éhség, koplalással sokáig már ne illess
Vagy elvonulok rögtön sátramba - mint Achilles!
MÁSODIK KADÉT
Éhen halunk!
CARBON
(odalép ahhoz a sátorhoz, ahol Cyrano bement: félig hangosan)
Cyrano!
KADÉTOK
Hol egy falat kenyér?
CARBON
(a sátor előtt, félig hangosan)
Segíts! Vidám szavadtól jókedvük visszatér!
MÁSODIK KADÉT
(odarohan az elsőhöz, aki valamit rágicsál)
Mit majszolsz?
ELSŐ KADÉT
Egy kevés szöszt, amit sisakba tett
Hájjal habarnak össze, hogy kenjen kereket!
Hja, itt Arras vidékén nincs vadpecsenye sok!
ÖTÖDIK KADÉT
(belépve)
Vadásztam!
HATODIK KADÉT
(szintúgy)
Én halásztam!
KADÉTOK
(talpra szökkenve megrohanják a belépő kadétokat)
Hahó, mit hoztatok? –
Fácánt? – Hatalmas potykát? – No, hol a jó falat?
ÖTÖDIK KADÉT
Én egy verébkét hoztam.
HATODIK KADÉT
Én egy cigányhalat!
KADÉTOK
(kétségbeesve)
Tovább nem álljuk! – Menjünk! Az éhség kínja mar!
CARBON
Cyrano, hej, segítség! Cyrano, jöjj hamar!
(A színpadon világos nappal van már)

Harmadik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Cyrano

CYRANO
(nyugodtan kilép a sátrából, toll a füle mögött, könyv a kezében)
Mi az?
(Csönd. Az első kadéthoz)
Hová? Gyatrán jársz, annyi szent!
ELSŐ KADÉT
Valami, pajtás, a lábamba ment!
CYRANO
Ugyan mi?
ELSŐ KADÉT
Hát – a gyomrom!
CYRANO
Ej, szót se érdemel,
Így jártam én is!
ELSŐ KADÉT
És nem ver le?
CYRANO
Fölemel!
MÁSODIK KADÉT
Kiszáradt kút a torkom!
CYRANO
Jó! Több vér megy bele!
MÁSODIK KADÉT
Szörnyen korog a gyomrom!
CYRANO
Majd dobolunk vele!
HARMADIK KADÉT
Zúg a fülem rettentőn, mint a golyó szele!
CYRANO
Üres a gyomrod s mégis füleddel van tele?
HARMADIK KADÉT
Adj ennem! Egy kis bélest!
CYRANO
(leveszi a kadét fejéről a sisakot és a kezébe nyomja)
Csak bélést, soha mást!
NEGYEDIK KADÉT
Ah, mit lehetne falnom?!
CYRANO
(a kezében tartott könyvet odahajítja neki)
Ne, fald az „Ilias”-t!
MÁSODIK KADÉT
A bíboros Párisban most zabál!
CYRANO
Tán jönne hozzád egy-két teli tál?
MÁSODIK KADÉT
Miért ne? És bor! Nem pocsolya-víz!
CYRANO
Hé, Richelieu, burgundit, if you please!
MÁSODIK KADÉT
Egy kapucinus hozza el nekem!
CYRANO
Hogy szent italtól rúgj be, gyermekem?
HARMADIK KADÉT
Éhemben falnék szőrös majmokat!
CYRANO
Vigyázz, fiam, hogy föl ne fald magad!
ELSŐ KADÉT
(vállat von)
Szó, ötlet mindig!
CYRANO
Mindig!... S azt kivánom:
Úgy haljak én szép nyári éjszakán,
Hogy egy finom szó reszkessen a számon!
Méltó ellenség hadd sújtson le rám
Nemes fegyverrel s ott heverjek én
A szent dicsőség pázsit-szőnyegen!
A köszörült kard menjen a szivembe,
S a köszörült szó ajkamról a mennybe!
KADÉTOK
Adj ennünk!
CYRANO
(karjait keresztbe fonja)
Enni? Más nem érdekel?
– Sípos – vén pásztor, jó Bertrandou, jer!
Kettős bőrtokból vedd ki sípodat
S etesd zenével e falánk hadat.
Fújj régi dalt, mely úgy rezeg tova,
Mint kicsi húgunk lágy, édes szava,
És úgy lebeg, mint a szülői ház
Kanyargó füstje!... Megható, csodás,
Mint hogyha múltunk bájos hangja lenne,
És tájszólásunk visszhangozna benne!
(a vénember leül és igazítja a furulyáját)
Míg ujjaidnak fürge tánca jár
A hangszeren, mint szökdelő madár:
Emlékezzék meg ében-furulyád,
Hogy egykor nád volt, csak egyszerű nád.
Zokogjon ott a mult idők zenéje,
Szabad lelkének ifjúsága, kéje!
(Az öreg languedoc-nótákat kezd játszani)
Halljátok ezt? Nem mint tárogató
Zendűl felétek, harcra nógató
Ez már az erdők kedves furulyája,
Jó kecskepásztor hangos, méla fája...
Ez már a völgy, a róna, a vadon,
Vörös sapkás gulyás-nép, szabadon
Kóborló, míg a Dordogne habja zúg
Halljátok? Ó, a Gascogne ez, fiúk!

(Valamennyi fej lehajlik; a szemek méláznak, titkosan, hirtelen egy-egy könnyet törölnek le a köntös kézelőjével, a köpeny csücskével)

CARBON
(súgva Cyranóhoz)
Megríkatod mindnyájat!
CYRANO
E könnynél van-e szebb?
Az éhség fájdalmánál a honvágy nemesebb!
Hadd csak, hogy arcuk' tisztább könny fürössze,
S gyomruk helyett szívük szoruljon össze!
CARBON
– Ha ellágyítod: meggyöngíted őket!
CYRANO
(magához int egy dobost)
Hős kapitány, ne féltsd e vakmerőket!
Nem sok kell s vérünk újra föllobog...
(Jelt ad. A dob pereg)
KADÉTOK
(fölugrálnak és a fegyvereikhez sietnek)
Hollá! – Mi az?
CYRANO
(mosolyogva)
No, látod, más se kell,
Csak egy kis dobszó! Gyorsan tűnik el
Honvágy, könny, bánat, minden! A dobok
Ledörgik azt, amit a síp dalol.
ELSŐ KADÉT
(hátul a színfalak közé nézve)
Gróf Guiche jön!
KADÉTOK
(mormogva)
Huh!
CYRANO
(nevet)
Ez aztán a hatás!
No, mondhatom, szíves fogadtatás!
ELSŐ KADÉT
Unalmas fráter! Bosszant, hogyha szól.
MÁSODIK KADÉT
Páncélos vértjén finom csipkegallér!
HARMADIK KADÉT
Vason fehér gyolcs! Gyönyörű gavallér!
ELSŐ KADÉT
Kétségkívül kelés van a nyakán!
MÁSODIK KADÉT
Korcs udvaronc!
HARMADIK KADÉT
(Richelieu-re célozva)
Segíts meg, bácsikám!
CARBON
Gascogne-i ő is!
ELSŐ KADÉT
Nem igazi faj!
Mert a valódi mind bolond, szilaj!
Okos gascogne-i rendkívül veszélyes!
LE BRET
Halvány!
NEGYEDIK KADÉT
Hát persze, mivel ő is éhes!
De mert a vértjén sok, sok az arany:
Gyomorgörcsének úri fénye van!
CYRANO
(élénken)
Ne lássa, hogy nekünk az éhség kínja ártott!
Kártyát, pipát elő!

(Hamar dobokra, tábori székekre és földre terített köpenyeikre telepednek, hogy kártyázzanak és kockázzanak; rágyújtanak hosszú szárú pipáikra)

S én olvasom Descartes-ot!

(Föl s alá jár s olvas egy könyvecskét, amit a zsebéből húzott elő. – Szünet. – Gróf Guiche belép. Mindenki foglalatoskodik és elégedett arcot vág. A gróf nagyon halvány. Carbon felé megy)

Negyedik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Guiche

GUICHE
(Carbonhoz)
Ah, jó napot!
(Kölcsönösen nézegetik egymást. – Félre, elégedetten)
Fakó arc!
CARBON
(szintúgy)
Csupa csont!
GUICHE
(méregeti a kadétokat)
Én, uraim, azt hallom, hogy bolond
Jókedvvel csípős megjegyzéseket
Vagdosnak hozzám a hátam megett...
Igen, önök... hétszilvafás nemeskék,
Kis, bocskoros bárócskák! Elnevezték
Mindennek azt, aki föllebbvalójuk,
Ezredesük!... Jól emlékünkbe rójuk!
Elmondanak furfangos cselszövőnek,
Korcs udvaroncnak. Szidnak, dühbe jönnek,
Mert vértemen hószínű gyolcs ragyog,
S gascon vagyok bár, koldús nem vagyok.
(Csönd. – A kadétok kártyáznak, pipáznak)
Fölhívhatnám a kapitányukat,
Hogy szabja ki a büntetést... De nem!
CARBON
Jól is cselekszi, mert kezem szabad,
S a büntetéssel én rendelkezem!
GUICHE
Ah?
CARBON
Úgy van. Zsoldot tőlem kapnak. Én
Nem fogadok szót, csak a harc terén.
GUICHE
Bravó!... Elég!
(A kadétokhoz)
A vásott gúnyt lenézem.
Sok harcot vívtam, hős halálra készen.
Tegnap Bapaume-nál véres, vad csatán
Vertem meg a spanyolt. Egymás után
Háromszor szedtem össze a hadat,
S rájuk zuhantam, mint az áradat!
CYRANO
(föl se néz a könyvéből)
– És hófehér, tündöklő vállszalagja?
GUICHE
(kellemesen meglepetve)
Tud erről?... Rendetlenül szaladva
Hátrált a dandár... Egyet kanyarodtam,
Hogy a futókat csatarendbe fogjam,
S harmadszor is támadjon a sereg.
Eközben egy iramló tömkeleg
Az ellenség tűzvonalába vitt.
Lelőnek, hogyha foglyul csípnek itt.
De nem hagyott el a jobbik eszem.
Vállszalagomhoz nyúlok csöndesen,
Lecsúsztatom s rangomból mitse lát
A bősz spanyol. Az ellenségen át
Így tértem vissza, hogy rohamra szedve
Minden futót, most győzzünk lelkesedve.
– Nos, mit szól a fogáshoz?

(A kadétok teszik magukat, mintha nem figyelnének oda; de a kártyák és a kockavető poharak fönnakadnak a levegőben; a pipafüstöt is visszatartják)

CYRANO
Negyedik Henrik forgója nem hullt volna le,
Bármennyi nép tört volna ellene!
(Csöndes örvendezés. A kártyák lecsapódnak. A kockák pörögnek. A füstöt kifújják)
GUICHE
De győzött az ügyesség!
(Ismétlődik az előbbi várakozás)
CYRANO
Én pedig
Nem mondanék le soha semmiképpen
A nagy díszről, hogy céltáblául álljak!
(Kártya, kocka nagy örömmel lecsapódik, pöfékelve illan a füst)
S ha én ott lettem volna közelében,
Saját mellemre tűztem volna föl,
Hogy a spanyollal büszkén szembeszálljak.
GUICHE
Gascogne-i túlzás!
CYRANO
Túlzás? Adja hát
A szalagot... e kis kérés elől
Ne hátráljon meg... s holnap a csatát
Megkezdem véle, mint első a sorban.
GUICHE
Gascogne-i alku! Mert hisz tudja jól,
Hogy a szalag ott fekszik valahol
A csatatéren, a spanyol táborban,
Ezer golyó közt, vérbe ázva!... Csak
Menjen s keresse!
CYRANO
(kihúzza zsebéből a fehér vállszalagot és átnyújtja neki)
Itt van a szalag!

(Csönd. – A kadétok a kártyákba és a kockavető poharakba fojtják kitörő nevetésüket. Guiche megfordul és rájuk mered. Azonnal folytatják nagy komolyan a játékot. Egyikük közönyösen fütyörészi azt a nótát, amit az imént fújt az öreg Bertrandou)

GUICHE
(átveszi a szalagot)
Ó, köszönöm! Éppen kapóra!... Mostan
Megadhatjuk a jelt. Eddig haboztam.
(A lejtőhöz megy, fölkapaszkodik a tetejére és többször int a szalaggal)
MIND
Mi?
ŐRSZEM
(a lejtőn)
Ott egy ember ész nélkül rohan!...
GUICHE
(lejön a dombról)
Egy ál-spanyol kém. Nagy hasznunkra van.
Az ellenségnek hírt visz s én adom
A híreket... tehát én mozgatom
Kedvem szerint a spanyolok hadát.
CYRANO
Gazfickó!
GUICHE
(hanyagul átövezi magát a szalaggal)
Hasznos! – De igaz, ni... hát...
Hadd mondom el! – A tábornagy maga
Dourlens-be ment, titkon, ma éjszaka,
Hogy élelmet szerezzen mindenáron.
A biztosok ott vannak a határon.
Eléri őket, bár sok lesz a gát.
De hogy fedezze kellőképp magát,
Tömérdek embert vitt útjára. Nos,
Ha a spanyol ma megtámad, gonosz
Kis játékunk lesz, birkózván vele.
Távol van tőlünk a sereg fele.
CARBON
No, hogyha ezt megtudná a spanyol,
Rossz dolgunk lenne!
GUICHE
Eh, már tudja jól.
Ma megtámadnak.
CARBON
Ah!
GUICHE
Meg ám. A kém
E támadás hírével jött elém.
Így szólt hozzám: „Én rendelkezem.
Jelölje meg hát, hogy miféle ponton
Legyen roham. Tüstént megyek s bemondom.
Hogy ezt a pontot biztosra veszem,
Mert gyöngén védik!” „Menj! – mondtam neki!
– Menj sáncainkból a mezőre ki,
Állj meg, nézz vissza, aztán jól ügyelj:
Ahonnan intek, az lesz az a hely!”
CARBON
(a kadétokhoz)
Készüljetek!
(Valamennyi talpra szökken. Csörömpölve felcsatolják a kardjaikat)
GUICHE
Egy óra múlva.
ELSŐ KADÉT
Jó!
(Mind újra letelepednek. Folytatják a félbeszakadt játékot)
GUICHE
(Carbonhoz)
Időt kell nyernünk, míg a robogó
Tábornagy megjön!
CARBON
Ennélfogva hát –
GUICHE
Csapatjával levágatja magát!
CYRANO
Ah, bosszúállás?
GUICHE
Ha nagyon imádnám:
Önt s híveit tán szívesebben látnám
Biztos helyen, hol kevesebb a vész.
De mert ön nagy hős, páratlan vitéz,
ég a királyt is szolgálom vele!
CYRANO
Gróf úr, szívem hálával van tele!
GUICHE
Ön – egy száz ellen – szívesen verekszik.
No, most mulathat, hogyha nekifekszik.
(Carbonnal hátravonul)
CYRANO
(a kadétokhoz)
Gascogne-i pajzsnak hat mezője van,
Szelíd azúrkék, tündöklő arany.
Kibővül most a Gascogne címere,
Mert vérpiros színt ékelünk bele!

(Guiche halkan beszélget hátul Carbon kapitánnyal. Parancsokat osztogatnak. Készülnek a közeledő támadásra. Cyrano Christianhoz megy, aki összefont karokkal, mozdulatlanul áll)

CYRANO
(Christian vállára teszi a kezét)
Barátom!
CHRISTIAN
(a fejét rázza)
Roxan!
CYRANO
Ah!
CHRISTIAN
Kiönteném
Egy szép levélben végső búcsumat!...
CYRANO
Azt, ami jön, előre láttam én...
(Levélkét húz ki az ujjasából)
És búcsudat megírtam.
CHRISTIAN
Kérlek, add...
CYRANO
Kívánod?
CHRISTIAN
(Elveszi tőle az írást)
Add már!
(Fölbontja, olvassa, meghökken)
Lám!...
CYRANO
Mi az!
CHRISTIAN
E folt...
CYRANO
(gyorsan visszaveszi a levelet és látszólag nyugodtan vizsgálja)
Folt?...
CHRISTIAN
Könnycsepp!
CYRANO
Az!... Szememből ide folyt...
Költői játék... ábránd... ámde sírtam!
Úgy átéreztem, amikor leírtam!
CHRISTIAN
Sírtál?
CYRANO
Igen... mert semmi a halál,
De tőle válni... ez szíven talál...
Mert végre én...
(Christian rámered)
azaz mi...
(gyorsan)
végre te...
CHRISTIAN
(kiragadja kezéből a papírt)
A levelet, Cyrano! Add ide!
(Künn messze, zsivaj)
ŐRSZEM
(hangja távolból)
Hé, állj, ki vagy!
(Lövések. Kiabálás. Csöngettyűszó)
CARBON
Mi az, no'
ŐRSZEM
(aki a lejtőn áll)
Egy szekér!
(Mind odarohannak, hogy lássák)
KADÉTOK
(kiáltoznak)
Hah! Ide fordul! – Táborunkba tér
Az ellenségtől jön vágtatva át!
Lőj rá! – Ne még! – Hé, a kocsis kaját!
Mit? – Azt kajátja: A király nevébe'!
(Mindenki a halmon áll és a színfalak közé tekint. A csöngettyűzaj közeledik)
GUICHE
Mit? A király...
(Visszatérnek, sorakoznak)
CARBON
Le a kalappal! Szépen
Fogadjuk!
(Bekiált a színfalak mögé)
Sorfal, aki lelke van!
Hadd kanyarodjék méltóságosan!

(Batár kanyarodik ügetve a színpadra. Kívül csupa por és sár. Az ablakok lefüggönyözve. Két lakáj hátul a bakon. Hirtelen megáll)

CARBON
(kiabáló hangon)
Hollá! Hamar! Verjétek a dobot!
(Dobpergés. Valamennyi kadét hajadonfővel áll)
GUICHE
Hágóvasat le!
(Két ember odarohan. A kocsi ajtaja kinyílik)
ROXANE
(kiszökell a kocsiból)
Kedves jó napot!

(A női hang csendülése a nyomott kedélyű kadétokat egyszerre fölvillanyozza. – Nagy álmélkodás)

Ötödik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Roxane

GUICHE
Ön!... A király szolgája?
ROXANE
Úgy van, én!
Ámort szolgálom! A föld kerekén
Hatalmasabb király nincs!
CYRANO
Istenem!
CHRISTIAN
(hozzásiet)
Miért jössz?
ROXANE
Untam ezt az ostromot!
CHRISTIAN
Miért jössz!
ROXANE
Majd elmondom!
CYRANO
(Roxane szavára megállott, mintha odaszögezték volna; áll mozdulatlanul és nem meri rávetni a szemét)
Ő van ott...
Ah, nem bírom rávetni a szemem!
GUICHE
Itt nem maradhat!
ROXANE
(vígan)
De! És újra de!
Egy kis dobocskát nem kapnék ide?
(Sietve dobot cipelnek oda. Roxane ráül és mosolyogva mondja)
Köszönöm!
(Kacagva)
Lőttek kocsimra!
(Büszkén)
Egy őrjárat! – Szépen
Fest a batár? Citromhéj... s a bakon
Egér-inas, akár csak a mesében!
(Csókot int Christian felé. Nézi a kadétokat)
Nem sok vidámság ül az arcukon!
– Tudják, hogy Arras szörnyen messze van?
Nagy út idáig!
(Észreveszi Cyranót)
Üdvözlöm, rokon!
CYRANO
(közeledve)
Roxane, ön az!... De mondja hát...
ROXANE
Hogyan
Bukkantam rá a hadseregre? Lám,
Nem volt nehéz! A pusztulás nyomán
Haladtam mindig – és önökhöz értem!
Ó rémítő! Ilyesmit látni kell!
A képzelet nem gondolhatja el.
Ha így szolgálják a királyukat,
Az én szolgálatomban több az érdem!
CYRANO
Hallatlan! Hol jött? Hol talált utat?
ROXANE
Hol jöttem? Hát a spanyolokon át!
ELSŐ KADÉT
Ó, női csel!
GUICHE
Az ellenség sorát
Át tudta törni?
LE BRET
Súlyos munka volt!
ROXANE
Dehogy! Batárom szépen áthatolt
Az ellentábor kellős közepén!
Ha egy hidalgó jött kevélyen, én
Kinéztem rá a legszebb mosolyommal
S hintóm előtt megnyílt az út azonnal!
Ki kell hogy mondjam – és zokon ne essék
Gálánsabb nincs, mint a spanyol nemesség!
CARBON
Ilyen mosoly jó passzus, annyi szent,
De amikor a táborukba ment,
Nem faggatták, hogy útja merre lészen,
Hogy merre tart hát?
ROXANE
Ó volt benne részem.
S azt mondtam én: „Megyek találkozóra!
A szeretőm vár!...” E varázsos szóra
Még a vad is kész bármily szörnyű tettre,
A kocsiajtót komolyan betette,
S kézmozdulattal, amilyet király
Megírigyelhet, a rám célozó
Puskákat mind elhárította... Ó,
Egész valója fenség, büszke báj!
Levett kalapján lebegett a toll,
Amint előttem kissé meghajol,
S azt mondja rá: Mehet, szenyórita!
CHRISTIAN
Roxane...
ROXANE
Bocsáss meg! Azt súgtam oda,
Hogy szeretőm vagy! De ha férjet mondok,
Át nem bocsátnak, hidd el, a bolondok!
CHRISTIAN
De most...
ROXANE
Mi az?
GUICHE
Távozzék innen el!
ROXANE
Távozzam, én?
CYRANO
Azonnal!
LE BRET
Menni kell!
CHRISTIAN
Igen!
ROXANE
Miért!
CHRISTIAN
(zavartan)
Mert...
CYRANO
(szintúgy)
Nemsokára tán...
GUICHE
(szintúgy)
Egy óra múlva...
CARBON
(szintúgy)
Ó, egy óra sok...
LE BRET
(szintúgy)
Itt, asszonyom...
ROXANE
Harcolnak! Maradok!
KADÉTOK
Nem! Nem!
ROXANE
(Christian karjaiba fut)
Hadd haljak férjem oldalán!
CHRISTIAN
Szemed hogy lángol!
ROXANE
Ó, sejted-e, mért?
GUICHE
(kétségbeesve)
Rettentő pont ez!
ROXANE
(odafordul)
Mit mond?
CYRANO
Épp azért
Engedje át minékünk ezt a tért!
ROXANE
(Guiche-hez)
Ah, azt akarja, hogy özvegy legyek?
GUICHE
Ó, esküszöm!...
ROXANE
Nem! Most már nem megyek!
Nem űz el innen semmiféle szó!...
S különben is... nagyon mulattató!
CYRANO
Hősnő lett a negédes? Tapsolok!
ROXANE
Vérünk közös... tehát könnyű dolog!
ELSŐ KADÉT
(Roxane-hoz)
Megvédjük bátran!
ROXANE
(mindjobban nekihevül)
Úgy lesz, istenemre!
MÁSODIK KADÉT
(mámorosan)
A tábor csupa Irisz illat!
ROXANE
Éppen
Jó kalapot tettem föl a fejemre...
Pompásan fest majd a csata tüzében!
(Guiche felé tekint)
De menjen, gróf úr, az idő lejár.
Jön a spanyol had s vesztegelni kár!
GUICHE
Jó, távozom!... Tehát hiába kérek?
Ágyúimat megnézem s visszatérek.
Legyen okos! Több ész, mint akarat!... Menjen!
ROXANE
Soha!
(Guiche távozik)

Hatodik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Guiche nélkül

CHRISTIAN
(könyörögve)
Roxane!
ROXANE
Nem!
ELSŐ KADÉT
(a többihez)
Itt marad.
KADÉTOK
(egymást lökve, taszigálva ide-oda szaladnak)
Szappant! – Kefét! – Beretvát! – Szalagot!
A tükrömet!... Ugyan, hová rakod!
A mellényemnek egy kis lyuka van,
Cérnát hamar! – Hol a sütővasam!
ROXANE
(Cyranóhoz, aki szintén könyörög)
Tapodtat sem!
CARBON
(miután ő is úgy tett, mint a többiek; termetét övbe szorította, kefélte a köntösét, a kalapját, egyet igazított a kalapja tollán, kézelőit kihúzogálta, – közeledik Roxane-hoz és ceremóniásan)
Jó! Hogyha itt marad,
Be kell mutatnom egynehány urat,
Vidám, jó arcút és előkelőt,
Akik büszkék, hogy még ma meghalnak ön előtt!
(Roxane meghajtja magát és Christian karjára dőlve vár. Carbon végzi a bemutatást)
Peyrescous báró!
KADÉT
(meghajolva)
Asszonyom!
CARBON
(folytatólag)
Nemes
De Malgouyre Estressac, érdemes
Többi nevén: Lésbas d'Escarabo!
Ez itten D'Antignan-Juzet lovag,
Ez báró Casterac de Cahuzac,
S ez itt a fényes névvel ragyogó
De Blagnac-Saléchan de Castel Crabioul...
ROXANE
Ily sok nevet kapott itt minden úr?
SALÉCHAN BÁRÓ
Van egy kazalnyi!
CARBON
És most nyissa szét
Zsebkendőt tartó kis fehér kezét.
ROXANE
(kezét kinyitja. A zsebkendő leesik)
Mi végre?
(Az egész csapat mozdulatot tesz, hogy odarohanjon és fölvegye a kendőt)
CARBON
(hirtelen fölveszi a keszkenőt)
Nem volt lobogónk! De lesz!
Itt van a legszebb zászló!
ROXANE
(mosolyogva)
Zászlónak kicsi ez!
CARBON
(a kapitány dzsidája hegyére tűzi a kendőt)
De csipkéből van!
ELSŐ KADÉT
(a többiekhez)
Ilyen asszonyért
Szívemből vígan ontanám a vért,
Csak volna bennem egy mákszemnyi főtt!
CARBON
(aki hallotta, mit beszél a kadét fölháborodottan)
Pfuj! Ki beszél evésről egy szép asszony előtt!
ROXANE
De kérem, magam is megéheztem nagyon,
Pástétom, hús, borok –: ime az étlapom.
Nos, uraim, ki hozza el nekem?
(Megdöbbenés)
ELSŐ KADÉT
Ki hozza el!
MÁSODIK KADÉT
És honnan, Istenem!
ROXANE
(nyugodtan)
A hintómból!
MIND
Mit!
ROXANE
Sőt, lesz, aki tálal,
Sürög-forog, mindent magára vállal.
Jól nézzenek a kocsisom szemébe,
Ez a kocsis egy jeles ember képe.
Fölmelegít minden szószt, hogyha kell!
KADÉTOK
(rohannak a batár felé)
Ez Ragueneau! – Fölséges! – Csípjük el!
(Éljenzés, ujjongás)
ROXANE
(követi őket a szemével)
Szegény fiúk!
CYRANO
(megcsókolja Roxane kezét)
Jó tündér!
RAGUENEAU
(fenn a bakon, mint egy piaci komédiás)
Uraim!
KADÉTOK
Bravó!
RAGUENEAU
Keresztülmentünk hispánok sorain
Előttük volt a báj s nem látták, hol a háj!
(Taps)
CYRANO
(halkan Christianhoz)
Hm, Christian!
RAGUENEAU
Ahol kedves kaland int,
Ott ők vakok s nem látják...
(Tálat húz ki az ülése alól és fölemeli)
a galantint.
(Taps. A tál kézről kézre jár)
CYRANO
(halkan Christianhoz)
Egy szót!
RAGUENEAU
Bámulják Vénust s azalatt
Diána őze – szépen átszalad!
(Őzcombot lóbál a levegőben. Nagy lelkesedés. Húsz kinyújtott kar kapdos utána)
CYRANO
(súgva Christianhoz)
Szólnom kell véled!
ROXANE
(a kadétokhoz, akik élelmiszerekkel megrakottan térnek vissza)
Csak a földre le!
(Asztalkendőt terít végig a földön a két nyugodt, méltóságos tartású lakáj segítségével, akik a batár hátulsó részén állottak)
ROXANE
(Christianhoz, abban a pillanatban, amikor Cyrano magával akarja vinni)
Segíts! Jer!
(Christian odamegy. Cyrano nyugtalanul izeg-mozog)
RAGUENEAU
Páva, gombával tele!
ELSŐ KADÉT
(boldogan jön előre, nagy szelet sonkát vágva magának)
Hát éhesen, fiúk, mégsem halunk...
Előbb pofázunk...
(Észreveszi Roxane-t, finomabb kifejezést keres)
ah pardon... falunk!
RAGUENEAU
(a batár párnáit féléjük dobálja)
Fogollyal bélelt párnák!
HARMADIK KADÉT
Az áldóját neki!
(Csődület. A párnákat kihasítják. Nevetés. Öröm)
RAGUENEAU
(vörös borral telt palackokat dobál)
Rubin!
(Fehér borral telt palackokat)
Topáz!
ROXANE
(összehajtott asztalkendőt dob Cyrano arcába)
Hopp! Rajta! Bontsa ki!
RAGUENEAU
(egy kicsavart kocsilámpát emelget)
És minden lámpás egy kis éléskamra!
CYRANO
(súgva Christianhoz, miközben az asztalkendőt együtt kiterítik)
Velem beszélsz... csak azután vele!
RAGUENEAU
(mindig föllengzőbben)
Füstölt kolbász az ostorom nyele!
ROXANE
(bort tölt és felszolgál)
Csak gasconok esznek ma itt, szavamra,
Ha már megölnek, a teremburáját!
S ha gróf Guiche jön, hát meg ne invitálják!
(Egyiktől a másikhoz megy)
Lassabban! – Van idő! – Igyék egy jó nagyot!
Egyék! – Ön sír? – Miért?
ELSŐ KADÉT
Mert túl boldog vagyok!
ROXANE
Csitt! – Pirosat, fehéret? Mindent kap, aki kér!
Tányért parancsol ? – Villát? – Carbon úr, friss kenyér!
Kinek kell a pulyka melle? – Mindenki jól van, látom!
Szolgálhatok pezsgővel?
CYRANO
(aki megrakottan, segítve megy utána, félre)
Ó, mennyire, imádom!
ROXANE
(Christianhoz megy)
Te?
CHRISTIAN
Semmit!
ROXANE
De igen! Piskótát, kicsi bort!...
CHRISTIAN
( föl akarja tartani)
Mondd, miért jöttél ide?
ROXANE
Előbb e nagy nyomort
Hadd csillapítsam... aztán...
LE BRET
(aki hátrament, hogy a dombon álló őrszemnek lándzsahegyre
tűzött cipót nyújtson át)
Gróf Guiche jön!
CYRANO
Tűnjön el
Minden palack, tányér, kés, villa, tál!
Ha itt körülnéz, semmit sem talál!
(Ragueneau-hoz)
S te, Ragueneau, egy-kettő! Ugorj a bakra fel!

(Szempillantás alatt mindent eldugnak a sátrakban – mindent begyömöszölnek a kabátok, a köpenyek alá és a kalapokba. – Gróf Guiche hirtelen belép. – Egyszerre megáll és szaglászni kezd. – Csönd)

Hetedik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Guiche

GUICHE
Jó szag van itt...
ELSŐ KADÉT
(elégedetten dudorász)
Tralalla... lalla...
GUICHE
(megáll és ránéz)
Kérem,
Mi a baja?... Olyan piros a képe!
ELSŐ KADÉT
Nincs semmi baj! Fejembe száll a vérem,
Mert hát megyünk az ellenség elébe!
MÁSODIK KADÉT
Pam, pam...
GUICHE
(odafordul)
Mi az?
MÁSODIK KADÉT
(pityókosan)
Egy kis dalt dúdolok!
GUICHE
Barátocskám, maga vidám nagyon!
MÁSODIK KADÉT
Hát hogyne volnék, ha csatázhatom!
GUICHE
(hívja Carbont, hogy parancsokat osszon neki)
Hej! Kapitány!
(Meghökkenve néz rá)
Hah, ördög! Szép dolog,
Még önnek is rózsás a kedve!
CARBON
(csupa tűz az arca, borospalackot rejt a háta mögé, szabadkozó kézmozdulattal)
Ó!
GUICHE
Maradt egy ágyúm, jól használható...
(A színfalak közé mutat)
Oda vontattam... Azon a helyen
Nagy támaszuk lesz!
HARMADIK KADÉT
(himbálja magát)
Kedves figyelem!
NEGYEDIK KADÉT
(nyájasan mosolyog)
E gyöngédség kit ne ragadna el!
GUICHE
Mind megbolondult!
(Szárazon)
Csak vigyázni kell:
Lövéskor hátrál.
ELSŐ KADÉT
Puff!
GUICHE
(hozzálép, dühösen)
Lánchordta, ha...
ELSŐ KADÉT
Gascogne-i ágyú nem hátrál soha!
GUICHE
(karon ragadja és rázza)
Részeg?... Mitől?
ELSŐ KADÉT
(kevélyen)
A puskapor szagától!
GUICHE
(vállat von, elereszti a kadétot és gyorsan Roxane-hoz megy)
Nos, szép hölgy, hallunk egy bölcs szót magától?
Megy?
ROXANE
Maradok!
GUICHE
El innen, messze!
ROXANE
Nem!
GUICHE
Ha így van, puskát adjatok nekem!
CARBON
Mit mond?
GUICHE
Maradok én is.
CYRANO
Valahára
Igaz bátorság!
ELSŐ KADÉT
Gallérja dacára
Gascogne-i mégis, a' mondó vagyok!
GUICHE
Asszonyt veszélyben én el nem hagyok!
MÁSODIK KADET
(az elsőhöz)
Tán adnánk egy-két harapást neki!
(Minden eleség egyszerre előkerül, mint valami varázsszóra)
GUICHE
(ragyogó szemmel)
Mit látok? Étel?
HARMADIK KADÉT
Bújjék egybe ki!
(Mindent előhúz, amit a kabátjába rejtett)
Van mindenütt!
GUICHE
(uralkodik magán, kevélyen)
A maradék falat
Nekem nem ízlik!
CYRANO
(meghajtja magát)
Bravó! Ön halad!
GUICHE
(büszkén, egy kis akcentussal)
Éhomra jobb csatázni!
ELSŐ KADÉT
(kitörő örömmel)
Éhomra! Hajahaj
Megjött a tájszólása!
GUICHE
(nevetve)
Nekem?
ELSŐ KADÉT
Igazi faj!
(Valamennyi táncra kerekedik)
CARBON
(az imént a domb mögé került és most megjelenik a tetején)
Már rendben áll a lándzsások csapatja!
(A domb mögül kivillanó lándzsák sorára mutat)
GUICHE
(Roxane-hoz, meghajtva magát)
Megnézhetjük, ha karját ide adja!

(Roxane elfogadja Guiche karját és együtt mennek a lejtő felé. Valamennyi kadét leveszi a kalapját és úgy megy utánuk)

CHRISTIAN
(Cyranóhoz siet)
Szólj gyorsan!

(Abban a percben, amikor Roxane a halom tetejére ér, a lándzsák- tisztelgés jeléül földre hajlítva – egy pillanatra eltűnnek. – Éljen-kiáltás. – Roxane meghajtja magát)

KADÉTOK
(lándzsával a szín falak közt)
Éljen!
CHRISTIAN
Mi az a titok?
CYRANO
Ha Roxane...
CHRISTIAN
Nos? Szólj!
CYRANO
Emlegetni fog
Leveleket...
CHRISTIAN
Tudom már!
CYRANO
Nem szabad
Meglepetést mutatnod...
CHRISTIAN
Mit? Nekem?
CYRANO
A dolog olyan egyszerű!... Igen!...
Eszembe jut Roxane láttára!... Hadd
Közöljem most ó, Christian, veled...
Te...
CHRISTIAN
Szólj hamar!
CYRANO
Sokkal több levelet
Írtál neki, mint gondolod.
CHRISTIAN
Mi?
CYRANO
Látod...
Tudattam véle: mennyire imádod!
Írtam sokat s nem mondtam el!...
CHRISTIAN
Derék!
CYRANO
Természetes!
CHRISTIAN
Adj választ erre még:
Régen körül vagyunk kerítve... hát
Hogy tudtál mégis...
CYRANO
Könnyen mentem át
Éjfél után...
CHRISTIAN
(keresztbe font karokkal)
Ez is természetes?
S hetenkint vajon hányszor írtam? Ez
Fölöttébb érdekel!... Kétszer talán?
Háromszor? Négyszer?
CYRANO
Többször.
CHRISTIAN
Ej, no lám!
Mindennap?
CYRANO
Ah, mindennap. – Kétszer.
CHRISTIAN
(hevesen)
Úgy boldogított e levelezés,
Hogy átgázoltál poklon, ördögön,
Csak hogy mindennap...
CYRANO
(látja, hogy Roxane visszatér)
Hallgass! Visszajön!
(Hirtelen bemegy a sátorba)

Nyolcadik jelenet

szerkesztés

Roxane, Christian; hátul a föl s alá járó kadétok; Carbon és Guiche parancsokat osztva

ROXANE
(Christianhoz fut)
S most, Christian!
CHRISTIAN
(kézen fogja Roxane-t)
Ó, valld be most nekem:
Miért jöttél te hozzám szörnyű ösvényeken.
Vad harcosok során át, ahol durván riad
A csatakürt?
ROXANE
Leveleid miatt!
CHRISTIAN
Valóban?
ROXANE
Ah, miattuk mentem én
Ezer veszélybe!... A szívem szegény,
Gyönyörbe kábult, mámor rabja lett!
Egy hónap óta írsz már levelet,
S egyik szebb, mint a másik!
CHRISTIAN
És e pár
Csinos levélért...
ROXANE
Hallgass! Nem tudod,
Gyöngéd szerelmem mily pontig jutott!
Régen tiéd Roxane-od lelke már...
Bűvös szavad rezgése akkor éjjel
Eltöltött lánggal, égő szenvedéllyel!
S egy hónap óta minden leveled
E hangon suttog, esdekel felém,
Mint hű szerelmünk első éjjelén!
Magadhoz vonzasz! Itt vagyok veled!
Nem szőtte volna Penelope sem
Lágy gyapjúját, ha ilyen édesen
Írt volna hős Odysseus neki.
Bús otthonából úgy ment volna ki,
Mint Szép Heléna, hő vággyal tele,
Hogy egyesüljön Trójánál vele!
CHRISTIAN
De...
ROXANE
Átolvasom százszor, míg a fej
Mámorba szédült. Minden kis levél
Lelkednek egy-egy rózsaszirma, mely
Ölembe hullt. Nagy, tiszta szenvedély
Minden szava!... Megittasultam tőle!...
CHRISTIAN
Nagy szenvedély? Ezt érzed ki belőle?
ROXANE
Gyönyörrel!
CHRISTIAN
És azért jössz...
ROXANE
Hogy a lelkem
Mély hódolattal lábadhoz térdeljen!
Azért jövök most, hogy pirúlni láss!
Azért jövök, hogy nékem megbocsáss!
– S ó, Christian, hallgatnod kell e szóra,
Mert meglehet, hogy ez a végső óra!
Bocsásd meg azt a sértő, balga tettem',
Hogy csak az arcod szépségét szerettem!
CHRISTIAN
(elrémülve)
Roxane!
ROXANE
S hogy később, mint a kis madár,
Mely szökdécsel, míg végképp tova száll,
Szépséged és lelked közt ingadoztam,
Szeretve benned mind a kettőt!...
CHRISTIAN
S mostan?
ROXANE
Férjem!... Uram!... Győztél magad felett!
Nem szeretek mást, csak a lelkedet!
CHRISTIAN
(hátrálva)
Roxane!...
ROXANE
Örülj!... Mert azt szeretni csak,
Ami mulandó, szétomló alak,
Nemes szíveknek kínosan kevés!
Külsőd a lélek kellemébe vész.
Az csak csinos volt, ez isteni szép!...
Szépségedet, amellyel voltakép
Meghódítottad halhatatlan részem,
Most tisztán látom... mert eltűnt egészen!
CHRISTIAN
Ó...
ROXANE
Nagy győzelmed csaknem megzavar?...
CHRISTIAN
(fájdalmasan)
Roxane!
ROXANE
Nincs ennél drágább diadal:
Ne kétkedjél!... Van íly nagy szerelem!
CHRISTIAN
Nem kell! A másik hadd járjon velem,
Az egyszerű!... Én bennem azt szeresd...
ROXANE
Amit más asszony? Így gondoltad ezt?
Nem!... Megtanítlak tisztább szerelemre!
CHRISTIAN
A régi jobb volt!
ROXANE
Értsd meg, Christian!
Csak most szeretlek mélyen, igazán...
A szívre hallgatok most, nem a szemre!
CHRISTIAN
Hallgass.
ROXANE
Szeretlek! S kebleden pihennék
Még akkor is – nem bánt e gondolat –,
Ha rút lennél egy röpke perc alatt!
CHRISTIAN
Ne mondd ezt!
ROXANE
Mondom!
CHRISTIAN
Mit!... Ha csúnya lennék?
ROXANE
A rútak rútja... én még azt se bánom!
CHRISTIAN
Irgalmas ég!
ROXANE
Örülsz-e, Christianom?
CHRISTIAN
(tompán)
Igen...
ROXANE
Mi lelt?
CHRISTIAN
(gyöngéden eltolja magától)
Ne aggódj... Nincs bajom...
Mindjárt... Csak egy szót kell még szólanom...
ROXANE
De...
CHRISTIAN
(a hátul álló kadétok egy csoportjára mutat)
Nézd, milyen bús arccal állnak ott!
Add vissza nékik bájos mosolyod...
– Az én önző szerelmem vonta el
Hiszen haláluk úgyis már közel!
ROXANE
(meghatva)
Drágám!
(A gasconokhoz megy, akik nagy tisztelettel és szolgálatkészen veszik körül)

Kilencedik jelenet

szerkesztés

Christian, Cyrano; hátul Roxane, Carbonnal és több kadéttal beszélgetve

CHRISTIAN
(Cyrano sátora felé kiabál)
Egy percre, kérem!
Cyrano fontos dolgokat közöl...
(Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)
Cyrano! Hej hamar... hamar!
CYRANO
(kilép a sátorból harcra készen)
Mi a bajod? Fehér vagy, mint a fal.
CHRISTIAN
Már nem szeret!
CYRANO
Roxane?
CHRISTIAN
Téged szeret!
Mert nem szeret mást, csak a lelkemet!
CYRANO
Nem!
CHRISTIAN
De igen! Csak téged, csak magad...
S te – Roxane-t!
CYRANO
Én?
CHRISTIAN
Tudom, ne is tagadd.
CYRANO
Igaz.
CHRISTIAN
Őrülten.
CYRANO
Még annál is jobban!
CHRISTIAN
Mondd meg neki!
CYRANO
Soha!
CHRISTIAN
Miért?
CYRANO
Mert csak titokban
Szerethet ilyen arc!
CHRISTIAN
Ha rúttá válna képem,
Szeretne akkor is... őrizne a szívében!...
CYRANO
Ő mondta?
CHRISTIAN
Az imént!
CYRANO
Nekem vigasztalás!
De nem! Ne higgyj neki!... Őrültség, semmi más!
Boldog vagyok... a szívem is nevet,
Hogy így beszél... de komolyan ne vedd!
Elvesztünk mind a ketten, ha erre sokat adsz:
Csak addig szeret engem, amíg te szép maradsz.
CHRISTIAN
Meglátjuk mindjárt!
CYRANO
Nem!
CHRISTIAN
Válasszon ő!
Mindent bevallasz!
CYRANO
Nem! Nem... Rémitő!...
CHRISTIAN
Mert szép vagyok, megöljem boldogságod?
Igazság ez?
CYRANO
S tőlem bűn volna, látod,
Megölnöm a tiédet, csak mivel
Véletlenül szebben cifrázza fel
Ügyeskedő elmém azt, amit a szíved érez!
CHRISTIAN
Menj, vallj be mindent!
CYRANO
Nem, nem! Gyötörsz, ha így kisértesz.
CHRISTIAN
Megúntam már, hogy hordjam szüntelen
A vágytársat magamban!
CYRANO
Christian!
CHRISTIAN
A házasság, amit kötött velem,
Titokban történt... nincs tanúja... Ám
Bomoljon föl, ha élve maradok!
CYRANO
Örjöngsz!
CHRISTIAN
Szeresse azt, aki vagyok.
Vagy nem kell a szerelme!... Hagyjon el!...
Sétát teszek a sáncon, itt közel
Egy pillantás az ellenségre le,
S majd visszatérek!... Hát beszélj vele...
Vagy te, vagy én!
CYRANO
Te!
CHRISTIAN
Magam is remélem!
(Kiált)
Roxane!
CYRANO
Ne még!
ROXANE
(előrefut)
Mi az?
CHRISTIAN
Egy percre, kérem!
Cyrano fontos dolgokat közöl...
(Roxane gyorsan Cyranóhoz megy. Christian távozik)

Tizedik jelenet

szerkesztés

Roxane, Cyrano, később Le Bret, Carbon de Castel Jaloux, kadétok, Ragueneau, Guiche stb.

ROXANE
Fontos?
CYRANO
(fejvesztve)
De... Itt hágy... Nem, nem!... Semmiség!
És komolyan csak ő foghatja föl...
Túloz, hisz tudja...
ROXANE
(gyorsan)
Most sem hiszi még,
Amit vallottam az imént neki?
CYRANO
(megfogja Roxane kezét)
Tehát igaz?
ROXANE
Szeretném Christiant
Még akkor is, ha...
(Pillanatig haboz)
CYRANO
(szomorú mosollyal)
Fél, hogy szava bánt?
ROXANE
De...
CYRANO
Én eltűröm!... Bátran ejtse ki!
Ha csúnya volna?
ROXANE
Úgy van!
(Sortűz a színfalak közt)
Ah, lövés!
CYRANO
(tüzesen)
Torzkép?
ROXANE
Igen!
CYRANO
Ocsmány?
ROXANE
Mit bánom!
CYRANO
És
Groteszk alak?
ROXANE
Én annak sose látnám!
CYRANO
Még akkor is szeretné?
ROXANE
Sőt imádnám!
CYRANO
(rajongva, félre)
Ragyogj felém, ó, szép remény-sugár!
(Roxane-hoz)
Roxane!
LE BRET
(lelkendezve berohan, halkított hangon)
Cyrano!
CYRANO
(odafordul)
Mért jössz ide?
LE BRET
Csitt!
(Valamit súg a fülébe)
CYRANO
(elbocsátja Roxane kezét és fölkiált)
Ah!
ROXANE
Mi a baja?
CYRANO
(félre, tompa iszonyattal)
Mindennek vége már!
(Új lövések)
Mi az? Mi történt? Folyvást lőnek itt!?
(Hátrafelé megy, hogy kinézzen)
Nem mondhatom ki többé azt a szót!
ROXANE
(ki akar rohanni)
Mi történt?
CYRANO
(gyorsan odaugrik és föltartja)
Semmi!

(Kadétok rejtegetve cipelnek valamit és úgy csoportosulnak körülötte, hogy Roxane nem férhet hozzá)

ROXANE
És mit visznek ott?
CYRANO
(eltávolítja)
Ne nézze!
ROXANE
Szóljon, mi az, amit ön
Közölni óhajt...
CYRANO
Semmi... Esküszöm!
Csak azt, hogy egy hír szívemig hatolt...
(Ünnepélyesen)
Hogy Christiannak szép, nagy lelke volt.
(Rémülten helyre akarja igazítani)
Nagy lelke van...
ROXANE
Volt?
(Élesen fölsikolt)
Ó, nagy Isten!
(Odarohan és mindenkit ellök az útjából)
CYRANO
Vége!
ROXANE
(látva Christiant, aki földre terített köpenyén fekszik)
Ó, Christian!
LE BRET
(Cyranóhoz)
A szíve közepébe
Csapott az első átkozott golyó!

(Roxane Christian testére veti magát. Újabb lövések. Fegyverzaj. Hadi lárma. Dobpergés)

CARBON
(kivont karddal)
A spanyolok támadnak már! No jó!
Fegyverre!
(A kadétok élén átrohan a halmon)
ROXANE
(Christianhoz)
Szólj!
CARBON HANGJA
(a domb mögött)
Verjétek be a kócot!
ROXANE
(Christianhoz )
Szólj!
CARBON
Sorakozz!
ROXANE
Szívem!
CARBON
Föl a kanócot!
(Ragueneau beszalad, vizet hoz valami sisakban)
CHRISTIAN
(elhaló hangon)
Roxane!
CYRANO
(gyorsan hozzáhajol és a fülébe súg, mialatt Roxane a kebléről leszakított gyolcsot kétségbeesetten a vízbe mártja, hogy bekösse vele Christian sebét)
Mindent tud s a tiéd egészen!
(Christian lehunyja szemeit)
ROXANE
Mit mondasz, édes?
CARBON
Állj lövésre készen!
ROXANE
(Cyranóhoz)
Nem halt meg, úgy-e? Nem halt meg?
CARBON
Vigyázz!
ROXANE
Ó, Christianom, arcom csupa láz,
De a tied jég!
CARBON
Célozz!
ROXANE
Egy levél!
(Föltépi)
Hozzám van írva!
CYRANO
(félre)
Az én levelem!
CARBON
Sortűz!
(Lövés. Kiabálás. Harci zaj)
CYRANO
(szabadulni akar Roxane-tól, aki térdel a földön és kezét erősen tartja)
De Roxane, harc van itt... a vér
Kezd folyni már!
ROXANE
(nem engedi)
Maradjon még velem!
Meghalt. Ön tudja, hogy ki volt.
(Csöndesen sír)
Nemes,
Finom teremtés... Könnyre érdemes!
Az volt-e?
CYRANO
(állva, levett kalappal)
Az!
ROXANE
Nagy költő!
CYRANO
Úgy van!
ROXANE
Édes,
Magasztos szellem!
CYRANO
Úgy van!
ROXANE
A szivéhez
Nem férkőzhetett hitvány köznapiság!
Ilyen szép lelket szült-e a világ?
CYRANO
(szilárdan)
Nem, Roxane!
ROXANE
(Christian holttestére borul)
Meghalt!
CYRANO
(félre, kardot húzva)
S én is vesszek el.
Mert Christianban öntudatlanul
Engem sirat!
(Messziről trombitaharsogás)
GUICHE
(fölbukkan a halmon, kuszáltan, megtépve, sebbel a homlokán és dörgő hangon kiáltja)
Halljátok! Búg a jel!
A franciák érkeznek vissza, túl
A sáncokon s hozzák az eleséget!
Hajrá! Csatánk ne érjen addig véget,
Amíg itt lesz a marsall!
ROXANE
Levele
Könnyek nyomával s vérrel van tele!
EGY HANG
(odakünn kiabálva)
Add meg magad!
KADÉTOK HANGJA
Nem!
RAGUENEAU
(fölmászott a hintóra és onnan nézi a csatát a dombon keresztül)
Lucifer nevére,
Mi rosszul állunk!
CYRANO
(Guiche-hez Roxane-ra mutatva)
Menjen el vele!...
Gondjára bízom!...
ROXANE
(csókolgatja a levelet, elhaló hangon)
Itt a könnye, vére!...
RAGUENEAU
Elájul!
(Leugrik a bakról és Roxane-hoz szalad)
GUICHE
(a dombon vad hévvel a kadétokhoz)
Rajta! Tartsatok ki! Meg kell
Gátolni őket!
EGY HANG
(kívül)
Le a fegyverekkel!
KADÉTOK HANGJA
Nem!
CYRANO
(Guiche-hez)
Bátorságát megmutatta...
(Roxane-ra mutat)
Hát
Most meneküljön s Roxane-t mentse meg!
GUICHE
(Roxane-hoz siet és fölemeli)
Úgy lesz, amint kívánja ön!... Megyek,
De ha kitart, megnyertük a csatát!
CYRANO
Jó!
(Utánakiált az ájult Roxane-nak, akit gróf Guiche, Ragueneau támogatásával, a karjaiban visz ki a színpadról)
Ég veled!

(Zaj. Kiabálás. Sebesült kadétok jönnek és a színpadon buknak el. Cyranót, aki rohan a csatába, a halom tetején a vérrel borított Carbon tartja föl)

CARBON
Hátrálunk nyakra-főre!
Belém döfött két gaz pikás legény!
CYRANO
(Carbonhoz)
Ne félj!
(A kadétok felé)
Előre, fattyúk, csak előre!
(Carbonhoz, akit támogat)
Ma két halottat bosszúlok meg én:
Szép Christiant s a boldogságomat!
(Lemegy vele a dombról. Cyrano magasra emeli a lándzsát,
aminek a végén Roxane- keszkenője lobog)
Lobogj, zászlócska!
(Beüti a földbe a lándzsát és harsányan a kadétok felé)
Szúrj! Vágj! Rajta!
(A síposhoz)
Hadd
Szóljon a síp! Hadd kezdjék rá a táncot!

(A sípos játszik. Több sebesült újra föláll. Kadétok rohannak le a halomról és Cyrano s a kis zászló körül sereglenek. A batár kívül-belül megtelik hadakozókkal. Puskák, lándzsák merednek alá mindenfelől. Valóságos kis erőddé változik át)

ELSŐ KADÉT
(hátrálva jön a halomról s aközben egyre vív)
Feljebb nyomulnak! Megmásszák a sáncot!
(Halva zuhan le)
CYRANO
Csak másszanak! Egészségükre válik!

(A halmot egy pillanat alatt az ellenség tömege lepi el ijesztő csatarendben. A császáriak nagy zászlója lobogva emelkedik föl)

CYRANO
Sortűz!
(Puskaropogás)
KIÁLTÓ HANG
(az ellenség soraiban)
Sortűz!
(Gyilkos tüzelés. A kadétok mindenfelé hullanak)
SPANYOL TISZT
(előrerohanva)
Kik halnak itt egy szálig?
CYRANO
(szaval és nekifeszülve áll a golyók záporában)
Ezek a gascogne-i legények.
S Castel-Jaloux a kapitány,
Gémlábú sasok, csodalegények.
(Ráront az ellenségre, – a még megmaradt kadétok követik)
Ezek a gascogne-i...
(A többi elvész a csatazajban)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Cyrano_de_Bergerac/Negyedik_felvonás&oldid=66243”