Wikiforrás

Cyrano de Bergerac/Első felvonás

< Cyrano de Bergerac
←  Személyek
Cyrano de Bergerac
szerző: Edmond Rostand
Második felvonás  →
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil

Első felvonás

szerkesztés

Színielőadás a Burgund-palotában

szerkesztés

A Burgund-palota terme 1640-ben. Pajtaszerű labdázóhelyiség, színielőadásokra berendezve és kicsinosítva.

A terem hosszúkás négyszög. Keresztmetszetben látható, mégpedig úgy, hogy egyik oldala az első jobb színfaltól az utolsó bal színfalig terjed és derékszöget formál a fülke alakú színpaddal.

Ezen a színpadon, kétoldalt a színfalak mentén, párnás padok állanak. A függöny két félrevonható szőnyegdarab és a díszítés (az „Harlequin-köpeny”) fölött a királyi címer látható. A színpadot széles lépcsők kötik össze a teremmel. A lépcsőzet két oldalán van a hegedűsök helye. – A színpad peremén egy sor gyertya.

Két sor egymás fölött álló oldalkarzat; a felső sor páholyokra oszlik. A földszinten nincs ülőhely, csak hátul (vagyis a valóságos nézőtől jobbra, elöl) van egypár lépcsősen emelkedő pad és ugyanott egy hágcsó alatt, mely a felsőbb helyekre vezet (de csak az eleje látszik) büfészerű emelvény, apró csillárokkal, virágos vázákkal, kristályüvegekkel, süteményes tányérkákkal, szeszes palackokkal stb.

A háttér közepén, a páholyos karzat alatt van a főbejárás: hatalmas, szárnyas, kétfelé nyíló kapu. De csak félig tárul föl a nézők belépésekor. A kapuszárnyakon, különböző sarkokban és a büfé fölött piros plakátok ezzel a nagybetűs fölírással: CLORISE.

A függöny felgördültekor a terem még üres, félig sötét. A csillárok a földszint közepére vannak lebocsátva és meggyújtásra várnak.

Első jelenet

szerkesztés

A közönség (lassan gyülekezve), gavallérok, polgárok, lakájok, apródok, tolvaj, kapus stb.

A kapu mögött zajos szóváltás, csakhamar egy gavallér törtet előre

KAPUS
(üldözi a belépőt)
Pénzt, pénzt, uram!
ELSŐ GAVALLÉR
Ingyen megyek be!
KAPUS
Mért?
ELSŐ GAVALLÉR
Testőr vagyok!
KAPUS
(egy másik belépő gavallérhoz)
S ön?
MÁSODIK GAVALLÉR
Éntőlem se kérd!
KAPUS
De hát...
MÁSODIK GAVALLÉR
Mikor fizet, gárdista? Csitt!
ELSŐ GAVALLÉR
(a másodikhoz)
Két órakor kezdődik el csak. Itt
Üres még minden. Vívjunk egy kicsit!
(A magukkal hozott spádékkal vívogatnak)
ELSŐ LAKÁJ
(belépve)
Pszt! Pszt!
MÁSODIK LAKÁJ
(már a színpadon)
Mi baj, te?
ELSŐ LAKÁJ
(ujjasából játszó-szereket húzogál ki)
Kártya! - Kocka!
MÁSODIK LAKÁJ
Lám!
ELSŐ LAKÁJ
(leül a földre)
Játszol velem?
MÁSODIK LAKÁJ
(melléje telepszik)
Nem bánom, pajtikám!
ELSŐ LAKÁJ
(gyertyavéget húz ki a zsebéből, meggyújtja és a padlóhoz erősíti)
A gazdámtól egy kis világot csentem!
GÁRDISTA
(az előrejövő virágárusleányhoz)
Gyújtás előtt jó idejönni, szentem!
(Derékon kapja)
ELSŐ GAVALLÉR
(vívás közben kapott egyet)
Kaptam!
ELSŐ LAKÁJ
(kártyázva)
Makk!
GÁRDISTA
(üldözi a leányt)
Csókot!
VIRÁGÁRUSLEÁNY
(védekezve)
Meglátják!
GÁRDISTA
(homályos szögletbe húzza)
Sebaj!
EGY EMBER
(leül a földre többek társaságában, kik ennivalót hoztak magukkal)
Korán kell jönni s falatozhatunk
Kényelmesen!
POLGÁR
(vezeti a fiát)
Fiacskám, itt vagyunk.
Foglalj helyet!
LAKÁJ
Tromf járja!
EGY EMBER
(borospalackot húz ki a köpenye alól és szintén letelepszik)
Haja-haj!
Egy kis burgundit vígan kortyolok.
(Iszik)
A Burgund-palotában!
POLGÁR
(a fiához)
Szép dolog!
Mi ez? Lebúj? S gazokkal állunk szemben?
(Botja végével a borozóra mutat)
Iszákosok!
(Egyik viaskodó gavallér erősen meglöki)
Verekedők!
(Bebukik a játszók közé)
Silány
Játékosok!
GÁRDISTA
(a polgár háta mögött még mindig a leánnyal kötekedve)
Csókolj meg, kicsi lány!
POLGÁR
(hirtelen elviszi onnan a fiát)
Gyalázat!... És itt, ebben a teremben
Játszották Rotrout!
FIÚ
S Corneille-t!
EGY RAJ APRÓD
(összefogózkodva jön, a farandolt lejti és dalol hozzá)
Trallala!
KAPUS
(szigorú arccal az apródhoz)
Apródok, botrány ne legyék, aszondom!
ELSŐ APRÓD
(sértett méltósággal)
Gyanúja sért! Csináltunk valaha?
(Amint a kapus megfordul, hirtelen a másik apródhoz)
Hoztál zsinórt, hé?
MÁSODIK APRÓD
Volt rá némi gondom! És horgot is!
ELSŐ APRÓD
Ott a magasba, fenn,
Halászhatunk parókát frissiben!
TOLVAJ
(gyanús alakokat gyűjt maga köré)
Figyeljetek!... Ti még nem loptatok!
Jó lesz, ha egy kis oktatást adok.
MÁSODIK APRÓD
(fölkiált több apródhoz, akik már elhelyezkedtek a karzatokon)
Van nálatok fúvó-cső?
HARMADIK APRÓD
(felülről)
Angyalom!
Minket ne félts! Borsó is, egy halom!
(Fúj, és borsó-záport zúdít az alant állókra)
FIÚ
(az apjához)
Mit játszanak?
POLGÁR
Clorise-t.
FIÚ
Szerzője?
POLGÁR
Ó
Ez már darab! A hírneves Baró
Remek munkája!
(Hátrasétál a fia karján)
TOLVAJ
(a cinkostársaihoz)
Csipkét, ez a fő!
Minél több csipkét, hosszúkezű gólyám!
EGY NÉZŐ
(a másikhoz, magasabb sarokülésre mutatva)
Ott ültem, né, a Cid bemutatóján!
TOLVAJ
(ujjaival jelzi a gyors elkaparintást)
És fontos cikk a finom keszkenő...
POLGÁR
(visszajön a fiával)
Sok nagy színészt fogsz látni... ó, sokat!...
TOLVAJ
(gesztikulálva)
Meg oszt' az órák zsebbe', viganóba'...
POLGÁR
Meglátod Montfleuryt...
VALAKI
(ordít a kakasülőn)
Ej a manóba,
Gyújtsátok föl már a csillárokat!
POLGÁR
Játszik La Beaupré, L'Epy, Jodelet!
ELSŐ APRÓD
(a földszinten)
Ah, megjelent az édességek őre!
CUKRÁSZLEÁNY
(állást foglal a büfé mögött)
Narancs! Citromvíz! Tejhab!... Málnalé!
(Zaj a bejárásnál)
KAPPANHANG
Hátrább, bitang nép! Hadd megyünk előre!
ELSŐ LAKÁJ
(elcsodálkozva)
Ej, mi az ördög? A marquis urak
A földszinten?
MÁSODIK LAKÁJ
Pár pillanatra csak!
(Egy csomó gyerkőc-marquis lép a terembe)
ELSŐ MARQUIS
Teringettét, felforr az ember vére!
Hát úgy jövünk – valóban rémitő
Mint holmi rongy posztókereskedő?
Nem hághatunk a mások tyúkszemére?
Pfuj! Pfuj!
(Meglát több nemes urat, akik az imént léptek be)
Cuigy! Brissaille!
(Ünnepélyes ölelkezés)
CUIGY
Üdv, barátom!
Sötét van még, de hogy siettél, látom!
ELSŐ MARQUIS
Ne tréfálj, kérlek, mert forr az epém!
MÁSODIK MARQUIS
Vigasztalódjál, marquis! Itt a fény!
MIND
(örömriadás a belépő lámpagyújtogató láttán)
Ah!

(A gyúlni kezdő csillárok körül csoportosulnak. A karzat lassacskán megtelik, Lignière jön, karonfogva vezeti Neuvillette Christian bárót. Lignière öltözéke hanyag; látszik rajta, hogy iszákos ember. Christian öltözéke elegáns, de kissé divatjamúlt. Nagyon elfogódott és fürkészve néz a páholyok felé)

Második jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Christian, Lignière, majd Ragueneau és Le Bret

CUIGY
Lignière!
BRISSAILLE
(nevetve)
Józan még?
LIGNIÈRE
(halkan Christianhoz)
Bemutassam?
(Christian igen-t int a fejével)
Neuvillette báró!
(Kölcsönös üdvözlés)
MIND
(az első meggyújtott csillár fölhúzása közben)
Ah!
CUIGY
Szép ember!
ELSŐ MARQUIS
(fitymáló mosollyal)
Lassan, lassan!
LIGNIÈRE
(bemutatja Christiannak az urakat)
Cuigy... Brissaille!
CHRISTIAN
(meghajolva)
Örvendek rendkívül!
ELSŐ MARQUIS
(a másodikhoz)
Csinos fiú, de ósdi, rajta ül
A kisváros még.
LIGNIÈRE
(Cuigyhez)
Csak most jött ide
Touraine tájáról.
CHRISTIAN
Nincs három hete.
Holnap beállok a kadét-csapatba.
ELSŐ MARQUIS
(nézegeti azokat, akik a páholyokba lépnek)
Lám, Aubry elnök felesége!
CUKRÁSZLEÁNY
Tej...
Narancs...
HEGEDŰSÖK
(hangolnak)
La, la...
CUIGY
(mutatja Christiannak a telni kezdő nézőteret)
Van itt nép, ördögadta!
CHRISTIAN
Szép számmal!...
ELSŐ MARQUIS
Ott gyűl a finom világ!

(Sorra megnevezik az asszonyokat, akik teljes díszben lépnek a páholyokba. Üdvözlik őket. A nők mosollyal viszonozzák)

MÁSODIK MARQUIS
De Guéméné az, a kecses virág!...
CUIGY
S az Le Bois...
ELSŐ MARQUIS
Kit hajdanába, hej,
Szerettünk forrón...
BRISSAILLE
De Chavigny...
MÁSODIK MARQUIS
Ő!
A szíveinket játszva széttörő!
LIGNIÈRE
Most jött be Corneille!
FIÚ
(az apjához)
Az Akadémia
Szintén jelen?
POLGÁR
Van itt sok nagy fia...
Bourdon, Boudu, Porchéres, Colomby, meg
Cureau, Boissat... mind fényes nevek!
Ezek közül - míly felséges dolog -
Nem hal meg senki!
ELSŐ MARQUIS
Csitt! Ott andalog
A précieusök tündöklő hada!
Urimédonte, Cassandace... nézz oda...
Félixerie, Barthénoide... mind!
MÁSODIK MARQUIS
Mily édes hangzás! És te név szerint
Tudod mindnyáját fölsorolni?
ELSŐ MARQUIS
Én?
Hibátlanul!
LIGNIÈRE
(félrevonja Christiant)
Bocsánat, szép legény,
Bejöttem, hogy szolgálatára álljak,
De hölgye nem jön. Hát mért álldogáljak
Hiába itt? Megyek s tovább iszom!
CHRISTIAN
Ne hagyjon el! Nevére szomjazom!
Ön, aki várost, udvart megénekelt, csak ön,
Vezethet nyomra engem, ha majd e helyre jön!
KARMESTER
(vonójával a pulpitusra üt)
Kezdjük!
(Fölemeli a vonót)
CUKRÁSZLEÁNY
Narancs... Citromvíz...
(A hegedűsök játszani kezdenek)
CHRISTIAN
Ó, ha tán
Kacér, túlfinom gúnnyal nézne rám!
Nem bátorkodnám megszólítni, nem,
Mert jól tudom, nincs semmi szellemem!
Ahogy ma írnak és beszélnek, azt
Meg nem tanulja egy ilyen paraszt!
– Ott jobb felől... ott ült... de most a páholy
Üresen áll!
LIGNIÈRE
(indulni akar)
S én búcsuzom magától!
CHRISTIAN
(belékapaszkodik)
Maradjon!
LIGNIÈRE
(indulni akar)
Szomjan haljak itt talán?
A Zöld macská-ban vár valaki rám...
CUKRÁSZLEÁNY
(tálcával elmegy előtte)
Narancsvíz?
LIGNIÈRE
Pfuj!
CUKRÁSZLEÁNY
Tej?
LIGNIÈRE
Undor!
CUKRÁSZLEÁNY
Muskotályi?
LIGNIÈRE
Topp! Ezzel már lehessen szóba állni!
(Christianhoz)
Jó, maradok hát!
(Leüt a büfé közelében, a cukrászleány önt neki muskotályit)
HANGOK
(a közönség soraiban egy kicsi, köpcös, elégedetten mosolygó emberke belépésekor)
Éljen Ragueneau!
LIGNIÈRE
(Christianhoz)
A nagy sütő, kit frekventálni jó!
RAGUENEAU
(kiöltözve, a pástétomsütők vasárnapi köntösében, Lignière felé siet)
Cyrano úr nem volt még itt?
LIGNIÈRE
(bemutatja Ragueneau-t Christiannak)
Ez ő,
Színészek, költők pástétomsütője!
RAGUENEAU
(zavartan)
Túlságosan sok díszt halmoz e főre!
LIGNIÈRE
Ne tiltakozzék, ó, előkelő
Mecénás!
RAGUENEAU
Nálam esznek, ez való...
LIGNIÈRE
S mindig hitelre, drága Ragueneau!
Poéta ő is...
RAGUENEAU
Valamennyi mondja.
LIGNIÈRE
Versnek, ha jól cseng, föltétlen bolondja!
RAGUENEAU
Igaz, hogy egy kis ódáért –
LIGNIÈRE
Egész
Tortát ad...
RAGUENEAU
Ó... tortácskát!
LIGNIÈRE
Íme, kész
Magát szerényen kisebbítni! Hát
Egy jó szonettért, mondja csak, mit ád?
RAGUENEAU
Egy kis kalácsot!
LIGNIÈRE
(zordonan)
Mégpedig tejest!
– A színházat hűn istápolja... ezt
Csak nem tagadja?
RAGUENEAU
Ó, nem! Sőt imádom!
LIGNIÈRE
Színházjegyét – saját szememmel látom
Lepénnyel váltja. Mennyit fizetett
Például ma?
RAGUENEAU
Habos fánkot hetet
És négy pogácsát.
(Minden irányba szétnéz)
Ezt csodálom ám:
Cyrano nincs itt!
LIGNIÈRE
S mondja meg, komám,
Miért csodálja?
RAGUENEAU
Mert Montfleury lép fel.
LIGNIÈRE
Phedont ő játssza hordó-termetével,
De mit törődik ezzel a derék
Cyrano pajtás?
RAGUENEAU
Hát nem tudja még?
Egy hónapig nem léphet Montfleury
Nézők elé, mert így akarja ezt
Cyrano, aki szívből gyűlöli.
LIGNIÈRE
(aki már a negyedik pohár muskotályit hajtja föl)
No és?
RAGUENEAU
Montfleury játszik!
CUIGY
(aki visszatért a maga csoportjához)
S Cyrano rajtaveszt,
Mert ezt nem tudja meggátolni.
RAGUENEAU
Nem?
No, majd meglássuk!
ELSŐ MARQUIS
Édes istenem.
Ki ez az úr?
CUIGY
Párbajhős. Kevés ember vív szebben.
MÁSODIK MARQUIS
Nemes?
CUIGY
Eléggé. A testőrseregben
Kadétkodik.
(Rámutat egy nemes úrra, aki ide-oda jár a teremben, mintha valakit keresne)
Le Bret, a jó barátja
Még többet mondhat...
(Odakiált neki)
Hej, Le Bret! Tudom
Hogy kit keres...
(Le Bret közeledik)
De még sehol se látja.
Cyrano nincs itt.
LE BRET
Nyugtalankodom!
CUIGY
Barátja, úgy-e, rendkívüli lény?
LE BRET
(nagy szeretettel)
Gyémánt! Kiválóbb nincs a föld színén!
RAGUENEAU
Költő!
CUIGY
Levente!
LE BRET
Muzsikus!
BRISSAILLE
Tudós!
LIGNIÈRE
S az ábrázatja míly csodálatos!
RAGUENEAU
Az ünnepélyes Champaigne, annyi szent,
Nem menne hozzá és nem festené le,
De annál inkább Callot, hogyha élne.
Méltónak vélné pompás ecsetére
A vakmerőt, különcöt, féktelent,
A legmerészebb, leghóbortosabb
Verekedőt, akit látott a nap!
Széles kalapján hármas toll lebeg,
Hasított mellény, ráncos köpenyeg,
Mely peckes, hosszú, egyenes kardjátul
Mint a kakas-fark, úgy duzzad ki hátul.
Büszkébben, mint a híres lovagok,
Kiket a Gascogne szült és szülni fog,
Hord Pulcinella-gallérjában egy
Hatalmas orrot! Ó, szent égi kegy,
Micsoda orr! Szeretnél, hogyha látod,
Így szólni hozzá: „Túloz, uraságod!”
Aztán mosolygasz s azt mondod magadban:
„Egyszer megunja és szakít vele!”
De Bergerac úr nem szakítja le,
Sőt hordja híven, hordja szakadatlan.
LE BRET
S ha észrevetted, meghalsz!... Tréfát nem ismer ebben,
RAGUENEAU
(büszkén)
A híres Párka-olló sem vagdal élesebben!
ELSŐ MARQUIS
(vállát vonogatva)
Ej, nem jön el!
RAGUENEAU
S én fogadok, hogy el!
Áll egy sült kappan, à la Ragueneau?
Fogad velem, hogy el fog jönni?
ELSŐ MARQUIS
(nevetve)
Jó!

(Csodálkozás moraja fut át a termen. Roxane megjelent a páholyában. Az első ülést foglalja el. Duennája hátrább ül. Christian, aki éppen fizet a cukrászleánynak, nem veszi észre)

MÁSODIK MARQUIS
(affektált lelkesedéssel)
Urak, nézzétek! Ah, ennivaló!
Minden hajszála édes bájt lehel!
ELSŐ MARQUIS
Hamvas barack eper-mosollyal... ó!
MÁSODIK MARQUIS
S olyan friss, hogy fuss, menekülj előle,
Különben szíved náthát kaphat tőle!
CHRISTIAN
(fölnéz, meglátja Roxane-t és hevesen Lignière karjába kap)
Ő az!
LIGNIÈRE
(odanéz)
Ah, ő az?
CHRISTIAN
A nevét hamar!
LIGNIÈRE
(ínyenc módra hörpintgeti apró kortyonként a borát)
Roxane-nak hívják. Igazi neve
Robin Magdolna. Szerfölött negédes.
CHRISTIAN
Jaj!
LIGNIÈRE
Árva... és még hajadon az édes.
Cyranónak unokahúga...

(Ebben a pillanatban nagyon előkelő, kék rendszalaggal díszített főúr lép a páholyba és néhány másodpercig állva beszélget Roxane-nal)

CHRISTIAN
(összerázkódik)
De
Ki az az ember?
ROXANE
LIGNIÈRE
(kissé már ittasan, hunyorgatva)
Dörgős zivatar...
Guiche gróf... A lányért majd megbomlik ő,
De nős. Igen. Elvette Richelieu
Kis húgát. Úgy van. S az a terve most,
Hogy elvétesse ezt az aranyost
Valvert vicomttal, aki finom és
Okos gavallér, szolgálatra kész!
Roxane, szegényke, még berzenkedik,
De Guiche hatalmas, egy kislány pedig,
Kivált polgárlány, gyatrán gyönge jószág!
Egy nótát írtam a gyalázatosság
E bajnokáról!... Elevenbe szúr,
Kivált a vége! A kegyelmes úr
Dühöngni fog? Víg dal!... Hallgassa meg...
(Magasra tartott pohárral, tántorogva föláll és énekelni akar)
CHRISTIAN
Nem! Jó estét!
LIGNIÈRE
Megy?
CHRISTIAN
Valvert-hez megyek!
LIGNIÈRE
Ügyeljen, mert halottá szúrja önt!
(Szeme kacsintásával Roxane-ra figyelmezteti)
Maradjon! Roxane éppen ide néz!
CHRISTIAN
Igaz!
(Megigézve áll. A zsebmetszők, akik észrevették, hogy tátott szájjal a levegőbe bámul, kezdenek közeledni hozzá)
LIGNIÈRE
De engem mindjárt porba dönt
A szomjuság... Ég önnel, szép vitéz...
Rég várnak rám a csapszékben!
(Dülöngőzve kimegy)
LE BRET
(A termet körüljárta és most visszajön Ragueneau-hoz. Megnyugtató hangon.)
Sehol!
Ma nem jön el Cyrano!
RAGUENEAU
(gúnyos kételkedéssel)
Tudja jól?
LE BRET
A színlapot nem nézte meg, remélem!
TÖBB HANG
Kezdjék! Kezdjék!

Harmadik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Lignière nélkül. De Guiche, Valvert, azután Montfleury

ELSŐ MARQUIS
(látva de Guiche-t, aki lement Roxane páholyából és most áthalad a földszinten, görnyedező uraságoktól környékezve, akik közt ott van Valvert vicomte is)
Micsoda udvar, kérem.
Guiche gróf körül!
MÁSODIK MARQUIS
Ez is gascogne-i?
ELSŐ MARQUIS
Az
A másik fajta: hideg és ravasz.
Ez sokra megy! Itt hasznos lesz a bók.
(Guiche grófhoz tolakodnak)
MÁSODIK MARQUIS
Ah, drága gróf, mily pompás szalagok!
Miféle szín ez? Csókolj meg, babám
Vagy Őzderék?
GUICHE
Beteg spanyol.
ELSŐ MARQUIS
No lám. Milyen találó! Sápad a spanyol
Az ön hírétől s nemsokára jól
Elkenve fut majd.
GUICHE
Megyek a színpadra.
Jönnek velem?
(A színpad felé megy. Valamennyi marquis és lovag a nyomában. Kevés vártatva visszafordul és szól)
Jöjj, Valvert!
CHRISTIAN
(aki nézte és kihallgatta őket, összerázkódik e név hallatára)
Ördögadta,
Ez a vicomte! Kihívom a halált,
S azonnal a szemébe vágom –
(Kezével a zsebébe nyúl és megragadja benne a tolvaj kezét, aki éppen ki akarja zsebelni. Meglepetve hátrafordul)
TOLVAJ
Aj!
CHRISTIAN
(erősen tartja)
Kesztyűt kerestem!
TOLVAJ
(szánalmas mosollyal)
És kezet talált!
(Más hangon, súgva és gyorsan)
Bocsásson el... Megsúgok valamit!
CHRISTIAN
Nos?
TOLVAJ
Lignière, akivel éppen itt
Beszélgetett...
CHRISTIAN
Nos?
TOLVAJ
Roppant nagy a baj...
Meghal ma még!... Nótát írt egy nagy úrra,
Aki a sértést szörnyen megbosszúlja...
Száz ember les rá... és mind bátran öl!
CHRISTIAN
Száz! És e bandát ki fogadta föl?
TOLVAJ
Diszkréció! Nevet nem mondhatok.
CHRISTIAN
(vállat von)
Ugyan! Ugyan!
TOLVAJ
(nagy méltósággal)
Hivatalos titok!
CHRISTIAN
S a leshely?
TOLVAJ
A nesle-i torony alatt
Rohannak rá, ha majd ott elhalad.
Hát értesítse!
CHRISTIAN
(végre kiereszti a markából)
Ah, de hol lelem?
TOLVAJ
Minden lebujt járjon be hirtelen
Ott van a Kék bak, az Arany murok,
A Rongyos lámpás, Fekete szurok.,
A Széttört abroncs, a Fenyőtoboz,
Arany borsajtó – mindenben otthonos.
Szaladjon s egy-egy intő cédulát
Hagyjon számára mindenütt.
CHRISTIAN
Galád
Bitangok! Száz egy ellen! Sietek...
(Szerelmesen néz Roxane-ra)
Itt hagyjam Roxane-t!
(Dühösen néz Valvert-re)
És ezt... De megyek!
Szegény költőmről gondoskodni kell!

(Kirohan a színházból. – Guiche, a vicomte, a marquis-k és a nemes urak eltűntek a függöny mögött, hogy párnás üléseiket elfoglalják. A földszint egészen megtelt, szintúgy a karzat és az összes páholyok)

TÖBB HANG
Mit vártok még! Ugyan kezdjétek el!
POLGÁR
(akinek a parókáját egy apród a kakasülőről hosszú zsinóron magasba röppenti)
Jaj a parókám!
NAGY KACAGÁS
Húj, milyen kopasz!
Bravó, apródok!
POLGÁR
(rázza dühösen az öklét)
No, megállj, te gaz!
HANGOK
(kitörő kacagásból mindig halkabb nevetésbe mennek át)
Ha! Ha! Ha!
(Teljes csöndesség)
LE BRET
Miért e néma csend?
(Egy néző valamit súg a fülébe)
Ah!
NÉZŐ
Igenis. Biztos, hogy megjelent!
A TÖMEG
(moraj)
A bíboros! – Csitt! – Nem jött el! – De! Csönd!
Ott ül! A rácsos páholyába, fönt!
ELSŐ APRÓD
Ah, átkozott sors! Tartsunk tisztességet!
(Három koppanás a színpadon. A közönség mozdulatlanul figyel)
ELSŐ MARQUIS HANGJA
(bekiált a csöndbe a függöny mögül)
Koppantsd meg azt a gyertyát!
MÁSODIK MARQUIS
(kidugja fejét a függöny hasadékán)
Hé, egy széket!
EGY NÉZŐ
Csitt! Csöndesség legyen!

(A három koppanás ismétlődik. A függönyt széthúzzák. Tableau. A marquis-k henye tartással ülnek a színpad két oldalán. A háttér ligetes tájat tüntet föl a pásztorjátékok ízlésében. Négy apró kristálycsillár világítja meg a színpadot. A hegedűk halkan játszanak)

LE BRET
(súgva Ragueneau-hoz)
Montfleury jön?
RAGUENEAU
(ugyanígy)
Mindjárt elsőnek!
LE BRET
Ó, ég, köszönöm.
Cyrano nincs itt!
RAGUENEAU
Elveszett a kappan!
LE BRET
Istennek hála! Most már biztosabban
Lélegzem!

(Dudaszó. Montfleury színpadra lép. Rendkívül korpulens. Antik pásztornak van öltözve. Rózsával övezett kalapját a jobb fülére húzta. Fölszalagozott dudáját fújva lép elő)

A FÖLDSZINT
(tapsol)
Brávó! Brávó, Montfleury!
MONTFLEURY
(hajlong, azután szavalja Phedon szerepét)
Boldog, ki elvonul az udvarok zajától,
S szelíd magányt keres, az emberektől távol,
Ahol zefír susog, madár dalol a fán...
HANG
(a földszint közepén)
Nem megtiltottam, hogy játsszál, zsivány!
(Általános megdöbbenés. Mindenki odafordul. Moraj)
KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Ki az? – Mi az? – Ki szólott közbe? – Mi?
(A páholyokban felállanak, hogy lássák a csendháborítót)
CUIGY
Ő az!
LE BRET
(eliszonyodva)
Cyrano!
A HANG
Korhelyek királya.
Le onnan!
AZ EGÉSZ TEREM
(megütközve)
Ó!
MONTFLEURY
De...
A HANG
Mit? Még jár a szája?
KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Játsszék tovább! – Elég! – Nem járja ez.
MONTFLEURY
(kissé reszketeg hangon)
Boldog, ki elvonul az udvarok...
A HANG
(egyre fenyegetőbben)
Mi lesz?
Azt várod tán, pimasz, hogy a botom
Végignyújtózzék zsíros hátadon?
(A nézők feje fölött egy botot tartó kar nyúlik a magasba.)
MONTFLEURY
(egyre gyöngébb hangon)
Boldog, ki...
(A bot táncol a levegőben)
A HANG
Pusztulj!
A FÖLDSZINT
Csitt! Hallgassa meg!
MONTFLEURY
(elfúlva)
Boldog, ki elvonul!...
CYRANO
(felbukkan a földszintről. Széken áll, keresztbe font karokkal, félrevágott süveggel, fölborzolt bajusszal, rettenetes orral)
Mindjárt dühös leszek!
(Láttára nagy szenzáció.)

Negyedik jelenet

szerkesztés

Előbbiek, Cyrano, azután Bellerose, Jodelet

MONTFLEURY
(a marquis-khoz)
Védelmet kérek! A nagysás urak
Oltalmát kérem!
ELSŐ MARQUIS
(hányaveti hangon)
Ej, folytassa csak!
CYRANO
Pókhas, ha játszol, a képedre mászom!
ELSŐ MARQUIS
Elég, elég!
CYRANO
A marquis-had vigyázzon,
Vagy gallérját egy kissé összerázom!
VALAMENNYI MARQUIS
(fölpattan)
Ez sok!... Montfleury...
CYRANO
Kotródjék e nyomban.
Vagy keze, lába itt marad, markomban!
EGY HANG
De...
CYRANO
Ki vele!
MÁS HANG
Uram!
CYRANO
Hiába várok?
(Mutatja, hogy mindjárt nekigyürkőzik)
A színpadból legott büfét csinálok,
És ezt a hurkát szeletekre vágom!
MONTFLEURY
(minden méltóságát összeszedve)
Engem gyalázva, sérti Tháliát!
CYRANO
(nagyon udvariasan)
Tudná-e hölgy, hogy ön van a világon?
De hogyha egyszer látná önt e Múzsa,
És észrevenné, hogy a hája, húsa
Egy szikra elmét, egy csöpp szellemet
Sem rejt magában; vágna vad szemet,
S hátába rúgná a kothurnusát!
A FÖLDSZINT
A folytatást! – Játsszék tovább legott.
CYRANO
(kardjára üt s leszól azokhoz, akik kiabálnak körülötte)
Kérem, kíméljék e szegény tokot...
Fickándozik... Még baj lehet belőle!
(A kör tágul)
A TÖMEG
(hátrálva)
Hohó!
CYRANO
(Montfleuryhez)
Le onnan! Ki a legelőre!
A TÖMEG
(tiltakozva közelebb jön)
Ohó!
CYRANO
(hirtelen megfordul)
Nem tetszik? Jöjjenek előre!
(A tömeg újra hátrál)
EGY HANG
(énekel a terem végében)
Cyrano úr okoskodik,
Dühös harcvágyban ég,
De bárhogy zsarnokoskodik,
Látjuk Clorise-t ma még!
AZ EGÉSZ TEREM
(énekelve)
Látjuk Clorise-t ma még!
CYRANO
Ha ezt a dalt még egyszer hallom, én
Agyonverek mindenkit!
EGY POLGÁR
Hős legény.
Tán Sámson ön?
CYRANO
Ó, nyájas idegen,
Nem kölcsönözné állkapcsát nekem?
EGY HÖLGY
(a páholyos karzaton)
Hallatlan ez!
ELSŐ GAVALLÉR
Botrány!
MÁSODIK GAVALLÉR
Vérlázító!
ELSŐ APRÓD
Be pompás!
A FÖLDSZINT
Kss! – Cyrano! – Montfleury!
CYRANO
Csönd!
A FÖLDSZINT
(lázban)
Buh! Bühü! Huhú! Brekeke! Hó!
CYRANO
Ha most a csöndet egy hang megtöri...
Ha...
EGY APRÓD
Miau.
CYRANO
Szavam utólszor intett!
Párbajra hívom az egész földszintet!
– A neveket majd jegyzem... Rajta csak,
Szépen, sorjában minden hős lovag!
Kell szám? Adok! – Ki nyitja meg a listát?
Ön? Nem! Talán ön? Ön sem?... Nos, melyik hát?
Az elsőt, aki mostan vitézül vív velem,
Nagy tisztelettel küldöm az égbe hirtelen!
Az, aki halni vágyik, emelje föl az ujját!
(Csönd)
Mi némitotta így el a vídám hejje-hujját?
Csupasz pengémet látni szégyenlitek talán?
Se név ? Se ujj? No jól van! Folytassuk!
(Visszafordul a színpad felé, a hol Montfleury aggodalmasan
várakozik.)
E silány
Bibircsó bosszant ! Ha nem múlík el
Magától mindjárt akkor...
(Kardjához kap.)
vágni kell!
MONTFLEURY
Én...
CYRANO
(Leszáll a székről, helyet foglal a körülötte képződött kör közepén és úgy ül ott nagy-kényelmesen, mintha otthon volna.)
Három tapsot hallasz. Hogyha szólt
A harmadik taps: elfogysz, teli hold!
A FÖLDSZINT
(Mulatozva.)
Ah!
CYRANO
(Összeüti a tenyereit.)
Egy!
MONTFLEURY
De én...
EGY HANG
(A páholyokból.)
Maradjon!
A FÖLDSZINT
Nem marad!
Elmegy! - De nem! Megállja a sarat!
MONTFLEURY
Én azt hiszem, ha itt hiába várom...
CYRANO
Kettő!
MONTFLEURY
Legjobb lesz megfontolni...
CYRANO
Három!
(Montfleury elrohan, mintha puskából lőtték volna ki.
Viharos kacagás, pisszegés.)
KÜLÖNBÖZŐ HANGOK
Hú! – Gyáva! Rongy! A bosszuság lever!
Hadd jőjjön vissza!
CYRANO
(Hátravágja magát a székén és a lábait keresztbe teszi.)
Jőjjön, hogyha mer!
EGY POLGÁR
A rendező!
(Bellerose kilép és meghajtja magát.)
A PÁHOLYOK
Ah Bellerose!... Szólni fog.
BELLEROSE
(Elegáns tartással.)
Nemes urak... vitézlő lovagok!
A FÖLDSZINT
Nem! Jodelet beszéljen!
JODELET
(Előlép és komikus orrhangon.)
Borju-csorda!
A FÖLDSZINT
Bravó! Remek!
JODELET
Az én lelkem mogorva.
Nem kell bravó! A nagy művész, a kit
Hasáért bámul minden ember itt,
Rosszúl lett...
A FÖLDSZINT
Gyáva!
JODELET
S kénytelen volt menni!
A FÖLDSZINT
Hadd jőjjön vissza!
EGYES HANGOK
Nem kell tönkre tenni!...
MÁS HANGOK
De csak hadd jőjjön! – Nem ! – Igen! –
EGY FIATAL EMBER
(Cyranóhoz)
De hát
Szabad tudnom e bősz harag okát?
Van oka Montfleuryt gyűlölni?
CYRANO
(Udvariasan, még mindig ülve.)
Van,
Pelyhes libám, kettő is, még pedig
Nyomós okom. Primó: haszontalan
Hitvány szinész. Lihegve küzködik
A könnyü verssel... nem szárnyal vele,
De vízhordóként cammog s nyög bele.
Szekundó: ez az én titkom.
ÖREG POLGÁR
(A háta mögött.)
De ön
Clorise-tól foszt meg minket, - köszönöm!
CYRANO
(Székével együtt a polgár felé fordul, tiszteletteljesen.)
Agg öszvér, egy rossz drámát nyomtam el.
E tettem inkább hálát érdemel!
A NEGÉDESEK
(Fönn a páholyokban.)
Barót gyalázza! – Hallod? – Úgy hatott rám,
Hogy szédülök! – A mi Barónkat! – Botrány!
CYRANO
(Székét a páholyok felé fordítja, gavallérosan)
Szép hölgyeim, ragyogjanak fenségben,
Mint a fehér angyalkák fönn az égben.
Egy-egy mosollyal, melyben báj fakad,
Ébresztgessék föl a halottakat.
Bűvöljék el az élőt!... Inspirálják
A verseinket – Ó, de ne bírálják!
BELLEROSE
S a pénz, amit mindenki visszakér?
Ki ad kárpótlást?
CYRANO
(székével a színpad felé fordul)
Ez valamit ér,
Ez már okos szó! Thespis köpenyén
Lyukat szakítni nem kívánok én!
(Föláll és tele zacskót dob föl a színpadra)
Fogd el röptében s hallgass, vén gyerek!
MIND
(elámulva)
Ah! Oh!
JODELET
(hirtelen elkapja s mérlegeli az erszényt)
Ily áron nem bánom, ha ön
Clorise-t mindennap elhajszolni jön!
A FÖLDSZINT
Hu! Hu!
JODELET
S eltűröm, hogy fütyöljenek.
BELLEROSE
A publikum hadd menjen végre ki!
JODELET
Oszlás!

(Kezdenek indulni, mialatt Cyrano elégedetten néz De a tömeg a következő párbeszéd hallatára megáll és többé nem mozdul. A nők, akik a páholyokban már fölvették a köpenyeiket, állva maradnak, hogy hallhassák, ami következik és megint leülnek a székeikre)

LE BRET
(Cyranóhoz)
Őrültség!
EGY FANYAR ÚR
(odalép Cyranóhoz)
S így rohan neki,
Montfleurynek! Hallatlan! Tudja tán,
Hogy Candal herceg áll az oldalán?
Hát önnek van protektora?
CYRANO
Nekem!
Nincs!
A FANYAR
Egy sincs?
CYRANO
Egy sincs!
A FANYAR
Édes Istenem,
Hát sose kérte egy nagy úr kegyét ön?
CYRANO
(bosszúsan)
Nem! Hányszor kell még ismételni? Nem!
Nincs védnököm...
(Kardjára teszi a kezét)
De van helyette védőm!
A FANYAR
És távozik a városból?
CYRANO
Talán.
A FANYAR
A hercegnek hosszú keze van ám!
CYRANO
Nem hosszabb az enyémnél...
(Kardjára mutat)
hogyha ezzel
Toldom meg!
A FANYAR
Ily hatalmas főnemessel
Kikötne ön?
CYRANO
Ki én!
A FANYAR
De...
CYRANO
Már elég.
Lóduljon innen!
A FANYAR
Egy szóm volna még...
CYRANO
Lóduljon hát! – azaz, hogy... mondja csak:
Az orromon mit bámul?
A FANYAR
(szepegve)
Hős lovag,
Én bámulom?...
CYRANO
(közeledik hozzá)
Megütközik a formán?
A FANYAR
(hátrál)
De...
CYRANO
Tán lecsüngő s hosszú, mint az ormány?
A FANYAR
(hátrál)
Kérem...
CYRANO
Vagy kampós, mint az uhu csőre?
A FANYAR
De nagyságod csalódik...
CYRANO
Vagy a bőre
Rezes-piros? – Szemölcs van a hegyén?
Avagy talán légy mászkál rajta?
A FANYAR
Én...
CYRANO
Szörny-jószág?
A FANYAR
Ó...
CYRANO
Csodának tartja ön?
A FANYAR
De rá se mertem nézni, esküszöm!
CYRANO
S mért nem, ha kérdenem szabad?
A FANYAR
Uram...
CYRANO
Tehát utálja?
A FANYAR
Én...
CYRANO
Rút színe van?
Csömörletes?
A FANYAR
De...
CYRANO
Torz, ocsmány idom?
A FANYAR
Ellenkezőleg!...
CYRANO
S mégis gyanitom,
Hogy nagynak tartja! Mért nem vallja be?
A FANYAR
(dadogva)
Sőt úgy találom: ici-picike!...
CYRANO
Az én orrom nevetség tárgya, mi?
Ördög-pokol! Az én orrom kicsi?
A FANYAR
Irgalmas Isten!
CYRANO
Nagy, nagy, rengeteg!
Te pisze tök, te hónapos retek,
Jegyezd meg azt, hogy büszkén hordja képem
E függeléket, mely nagy orr nemes,
Nyájas, jólelkű, bátor, szellemes
Emberre vall, olyanra, mint magam,
És amilyenné soha semmiképpen
Te nem lehetsz, hitvány haszontalan,
Mert bárgyú arcod, melyre most kezem
Gyönyörrel csap le, pofra éhesen...
(Fölpofozza. A fanyar úr jajgat)
Úgy meg van fosztva minden lendülettől,
Nemes vonaltól, színes, könnyű kedvtől,
Költőiségtől, szikrázó mámortól,
Hatalmas büszkeségtől, szóval: orrtól,
(Vállon ragadván megfordítja és szavait megfelelő taglejtésekkel kíséri)
Mint az, amit most hátadnak tövében
Csizmám megérint!
A FANYAR
(menekülve)
Jaj, a hátam, képem!
Segítség! Őrök!
CYRANO
Ezt jegyezze meg
Mindenki, aki engem fölkeres,
Hogy megtréfáljon! Én így fizetek!
S az illető úr, hogyha címeres,
Nem bőrt használok: – meztelen vasam
Ad egy döfést, előlről, magasan!
GUICHE
(lement a színpadról a marquis-urakkal együtt)
Már untat!
VALVERT VICOMTE
Henceg!
GUICHE
Senki sincs, aki
Feleljen?
A VICOMTE
Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!...
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra... hm... az orra... nagy.
CYRANO
(komolyan)
Igen nagy.
A VICOMTE
(nevetve)
Ha!
CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)
Ez az egész?
A VICOMTE
De...
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
GUICHE
(a megdermedt vicomte-ot magával akarja vinni)
Vicomte, jerünk!
VALVERT
Ez henceg! Szép alak!
Egy bocskoros nemes, aki... aki
Még kesztyűt sem hord! Rojtja sincs neki!
Se rojt, se bojt, se értékes szalag!
CYRANO
Erkölcsömben van elegánciám!
Piperkőc járhat szebb ruhában, ám
A tisztaságra én jobban vigyázok.
Mert – Istenemre! – sose mennék mások
Elébe én egy félig lemosott
Gyalázattal... se összefoltozott
Rongy becsülettel... sem dagadt, meredt,
Még félig alvó lelkiismeret
Piszkos szemével!... Én szabad vagyok
S a lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!
A derekamra nem adok sokat,
Arra igen, hogy derekasan éljek!
Pótolják rajtam a szalagokat
A bátor tettek, büszke szenvedélyek!
És kackiás bajusz gyanánt fenem
Szúrós hegyesre vidám szellemem,
S amerre járok szerteszét e honban,
Igazság peng sarkantyúként nyomomban!
A VICOMTE
De ön...
CYRANO
Nincs kesztyűm? Volt a mult hét táján!
Egy ócska párnak megvolt a fele!
– S mert untam ezt is, azt tettem vele:
Ott hagytam egy arcátlan úr pofáján.
A VICOMTE
Paraszt, fajankó, szemtelen, füles!
CYRANO
(udvariasan megemeli a kalapját, mintha
Valvert bemutatta volna magát neki)
Ah úgy? És én Cyrano Herkules
De Bergerac!
(Nevetés)
A VICOMTE
(kétségbeesve)
Bohóc!
CYRANO
(fölkiált, mint akibe hirtelen görcs áll)
Jaj!
A VICOMTE
(már távozóban volt, de most visszafordult)
Mit beszél?
CYRANO
(fájdalmas grimasszal)
Mozgatni kell, mert elzsibbad! Veszély
A lustaság!... Kissé előveszem!
Jaj!
A VICOMTE
Mi baja?
CYRANO
Uracskám, azt hiszem,
Hangyák bizsergnek kardomban.
A VICOMTE
(kardot húz)
No, jó!
CYRANO
Egy kedves kis döfést kap ön ma.
A VICOMTE
(megvető hangon)
Ó,
Poéta!...
CYRANO
Az!... Makacs versfaragó!
Olyan makacs, hogy míg tusára szállok,
Vívás közben egy balladát csinálok.
A VICOMTE
Mit? Balladát?
CYRANO
Ne is titkolja – látom,
Hogy hírét sem hallotta, kis barátom!
A VICOMTE
De hát...
CYRANO
(mintha leckét mondana föl)
A ballada három strófábul áll,
Nyolc-nyolc verssorral...
A VICOMTE
(dühében toporzékol)
Ó!
CYRANO
Ez a szabály.
Formája szép, de rendkívül szoros,
Végül jön egy ajánlás -: négysoros.
A VICOMTE
Ön...
CYRANO
Vívok s balladát csinálok önnek
Egy füst alatt! S a vers végén döföm meg!
A VICOMTE
Meglássuk!
CYRANO
Meg!
(Szavalva)
Páros viaskodásról
Kántáló-ballada, amit ma és nem máskor
Cyrano vívott egy ringy-ronggyal. Íme!
A VICOMTE
Mi ez, ha kérdenem szabad?
CYRANO
A címe!
A TEREM
(a legizgatottabb várakozásban)
Helyet! –
Csitt! – Pompás! – Csönd legyen! – Verekszik!

(Csoportozat. Kíváncsiak félköre a földszinten: marquis-k és katonatisztek a polgárok és a nép közé keveredve; az apródok más emberek vállára másztak, hogy jobban lássák a párbajt. A hölgyek mind állanak a páholyokban. Jobb felől Guiche és a kísérete. Bal felől Le Bret, Ragueneau, Cuigy stb.)

CYRANO
(szemeit néhány másodpercre lehunyta)
Egy rímet még!... Így... Kezdhetjük, ha tetszik!
(Sorra megteszi azt, amit mond)
Először is tova lebben
Lenge bájjal kalapom,
Majd köpenykém, tán még szebben
És a szablyát megkapom,
Vígan kelt föl a napom
S úgy is száll le vígan, békén,
Mert előre mondhatom:
Megdöflek a versem végén!

(Első összecsapás)

Kis pulykám, légy biztos ebben:
Fölnyársal vasdarabom!
Nemsokára véred cseppen,
Készen áll már a csapom!
Melleden vagy hasadon
Fúrjalak ki? Nem tom' még én,
Ámde szentül fogadom:
Megdöflek a versem végén!
Jaj, hogy állsz ott? Fehérebben
Mint patyolat a napon!
A szemecskéd félve rebben...
No, ne félj! Nem harapom
Le az orrod, aranyom,
Sem az arcod ékességén
Nem esik baj... Csak nagyon
Megdöflek a versem végén!
(Ünnepélyesen kijelenti:)
Ajánlás
Hívd a gyóntató papom!
Vár az Isten trónja-székén!
Egy-kettő...
(Odaszúr)
Topp! Angyalom!
(A vicomte tántorog. Cyrano könnyedén meghajtja magát)
Megdöftem a versem végén!

(Tetszés-zaj. A páholyokban taps. Virágok és zsebkendők hullanak alá. A tisztek körülveszik és üdvözlik Cyranót. Ragueneau lelkesedésében táncol. Le Bret boldog és bánatos egyszerre. A megsebesült vicomte-ot barátjai támogatják és kivezetik)

A TÖMEG
(hosszú, erős kiáltással)
Ah!
EGY DRAGONYOS
Nagyszerű!
EGY HÖLGY
Csinos!
RAGUENEAU
Piramidális!
ELSŐ MARQUIS
Új!
LE BRET
Esztelen!
SOKAN
(Cyrano körül tolongva)
Bravó! – Fenomenális!
NŐI HANG
Valódi hős!
ELSŐ TESTŐR
(előrenyújtott kézzel Cyranóhoz rohan)
Uram, engedje meg!
Én értek hozzá!... Mondhatom, remek
Dolgot művelt!... De én tomboltam ám!
(Távozik)
CYRANO
(Cuigyhez)
Ugyan ki volt ez, kérlek?
CUIGY
D'Artagnan!
LE BRET
(karonfogja Cyranót)
Beszélgessünk!...
CYRANO
Hadd menjen ki a nép!
(Bellerose-hoz)
Maradhatok?
BELLEROSE
(nagy tisztelettel)
Ó, hogyne! Hogyne!
(Lárma künn az utcán)
JODELET
(kinézett s visszajön)
Szép!
Künn Montfleuryt hurrogják, nevetik!
BELLEROSE
Sic transit!
(Más hangon a kapushoz s a gyertyagyújtókhoz)
Rajta! Zárjátok be hát
A kapukat!... A gyertyákhoz pedig
Ne nyúljatok! Otthon, vagy odaát
Hamar bevágunk egy-két falatot,
Aztán próbálunk egy új darabot.
(Jodelet és Bellerose többször mélyen meghajtják magukat
Cyrano előtt, azután kimennek)
KAPUS
(Cyranóhoz)
Ön nem ebédel?
CYRANO
Én?... Nem!
LE BRET
(Cyranóhoz)
És miért nem?
CYRANO
(büszkén)
Azért, mivel...
(Látva, hogy a kapus messze van tőle, változott hangon)
Nincs pénzem!
LE BRET
(utánozza azt a gesztust, amivel Cyrano a zacskót a színpadra dobta)
És az erszény?
A sok ezüst?
CYRANO
Apámtól kaptam ezt én
Egész hónapra!...
LE BRET
Hogyha jól megértem:
Egy hónapig kell élned...
CYRANO
Semmiből!
LE BRET
Hogy is dobhattad a színpadra föl!
Mily őrültség!
CYRANO
De mily kézmozdulat!
CUKRÁSZLEÁNY
(köhécsel az alacsony állvány mögött)
Üm!...
(Cyrano és Le Bret odafordul. A leány félénken közeledik)
Jó uram... Úgy a szívemre hat!...
Ön éhezik!... Egy s másom van nekem.
(A büfére mutat. Hévvel)
Vegyen belőle!
CYRANO
(leveszi a kalapját)
Kedves gyermekem,
Megtiltja bár gascogne-i büszkeségem,
Hogy elfogadjam szép ajánlatát:
Az a tudat még jobban fájna nékem,
Hogy ön tán sértve érezné magát.
Elfogadok hát...
(A büféhez megy és válogat)
Ó, csak keveset...!
Egy szem szőlőcskét...
(A leány az egész fürtöt oda akarja adni, ő csak egy szemet tép le)
Egy pohár vizet...
(A leány bort akar beletölteni – Cyrano megakadályozza)
Tisztán... Meg egy kis sütemény – felét!
(A másik felét visszaadja)
LE BRET
Jaj, mekkora bolondság!
CUKRÁSZLEÁNY
Már elég?
Még valamit!
CYRANO
Egy csókot a kezére!
(A feléje nyújtott kezet úgy csókolja meg, mintha egy hercegnő keze volna)
CUKRÁSZLEÁNY
Ó, köszönöm!
(Kecses meghajlással)
Jó estét!
(Kimegy)

Ötödik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Le Bret, azután a kapus

CYRANO
(Le Bret-hez)
S most beszélj te!
(Installálja magát a büfé előtt. Odateszi a süteményt)
Ebéd!
(A pohár vizet)
Ital!
(A szőlőszemet)
Gyümölcs!
(Leül)
Most foglaljunk helyet!
- Maró éhségem el se képzeled!
(Evés közben)
Mit mondasz? Nos?
LE BRET
Hogy megrontják fejed
E harcias, szájhős buták, akik
Ugratnak, hogy komédiázz nekik!
Kérdj józan embert, majd megmondja néked,
Miképp hatott rá mai szörnyűséged!
CYRANO
(elkészül az utolsó falattal)
Hatalmasan!
LE BRET
A bíboros...
CYRANO
(sugárzó arccal)
Mit! Ő
Szintén jelen volt?
LE BRET
Úgy van, Richelieu
Tetted' bizonnyal...
CYRANO
Pompásnak találta!
LE BRET
De...
CYRANO
Ő is szerző. És ha kollégája
Művét zavarják, annak ő örül!
LE BRET
Mindegyre több ellenség vesz körül!
CYRANO
(szájához emeli a szőlőszemet)
Mennyit csinált a mai este, mondd?
LE BRET
Vagy ötvenet.
CYRANO
Számítsuk!
LE BRET
A vicomte,
Guiche, Montfleury, Baró... Az Akadémia...
Aztán még hozzá egy raj úri asszony!
CYRANO
Ah, nagyszerű! S az ember ne mulasson!
LE BRET
De hogyha így haladsz, uramfia,
Hová jutsz! Hát mi célt tüztél te ki?
CYRANO
Pályám kanyargott. Nem volt még neki
Határozott iránya. Most utam
Világos... célom tisztán áll...
LE BRET
S ugyan
Mi hát a célod?
CYRANO
(öniróniával)
Hogy bámuljanak!
LE BRET
(vállat von)
Jó, jó! – De most gyónj nékem!... Mondsza csak,
Mért gyülölöd te azt a Montfleuryt?
Mit tett, hogy úgy haragszol rája?
CYRANO
(föláll)
Mit? Ez a szilén, aki olyan pohos,
Hogy köldökét nem éri a kezével:
A csábitót még most is játssza hévvel,
S míg bég a színen, mint egy kerge kos,
A pislogó kidülledt potyka szem
Asszonyra sandít nagy-szerelmesen!
És gyülölöm, mert egyszer valakit,
Vizsgálgatott... egy nőt... egy lányt... akit...
Pfuj! Láttál már csupasz, enyves csigát,
Amint rút teste rózsán mászik át?
LE BRET
(elámulva)
Mi az? Mit hallok? Hihető-e hát...
CYRANO
(keserű nevetéssel)
Hogy én szeressek egy lányt?
(Nagyon komolyan)
Szeretek!
LE BRET
És hallgattál!... Nem mondhatnád-e meg...
CYRANO
A lány nevét? Barátom! Ez az orr
Megfoszt a hittől, hogy valamikor
Vászoncseléd szeressen, még ha vén,
Ha csúnya is! Már most – valóban ez
Hallatlanul s szörnyen természetes
Az a leány, akit imádok én,
Legszebb leány a földnek kerekén!
LE BRET
A legszebb?
CYRANO
Az!... Más termet lomha tőke!
Más arc kopár! Magában ragyog ő!
Egy sincs ily édes, ily finom...
(Leverten)
ily szőke!
LE BRET
Az ég nevére, hát ki ez a nő?
CYRANO
Gyilkos veszély, mely öntudatlan öl,
Báj, mely magát sosem kínálja föl.
Szívek csapdája, csodaszép verem,
Hol lesben áll a pajkos szerelem!
Ha rád mosolygott, a tökélyt magát
Szemlélted akkor! Ó, egy semmivel,
Egy mozdulattal száz csodát mivel...
S Vénus, te nem szállsz ugy kagylódba, sem
Te hűs Diána, erdőd mélyin át
Nem jársz ugy, mint ő, hogyha könnyű lába
Sétára megy, vagy fölhág kocsijába!
LE BRET
Teringettét! Világos!
CYRANO
Mint a nap!
LE BRET
Robin Magdolna, a legbájosabb
Unokatestvér!
CYRANO
Roxane!... Ő az!
LE BRET
Ó?!
Hisz ez rád nézve roppant kedvező.
Látott, s csodált ma. Hős vagy a szemében.
Ha szereted, menj hozzá s valld be szépen!
CYRANO
Nézz rám, fiam, aztán beszélj őszintén,
Remélhet-é olyan halandó, mint én,
Aki elől ilyen dudort visel?
Nem!... Tisztán látok!... Néha vágy fog el,
Miért tagadnám? Naplementekor,
Ha szép az este, mélán bolygom át
A parkokat s ez a szegény nagy orr
Kéjjel szagolja ápril illatát...
Hallom szavát egy-egy szerelmes párnak,
Amint a hold ezüst fényében járnak,
S ábrándozom: Mily édes volna most
Egy asszonyfélét, egy kis takarost
Vezetni lágyan!... Minden fájdalom
Mámorba ful... megszűnik minden átok...
Szívem remél... Egyszerre csak mit látok?
Árnyékomat – profilban a falon.
LE BRET
(meghatva)
Barátom!
CYRANO
Ó, rútságom nagy teher!
Úgy meggyötör, hogy néha...
LE BRET
(megragadja Cyrano kezét)
Könnyezel?
CYRANO
Nem! Azt soha! Túlságosan rút volna,
Ha ilyen orron egy könny végigfolyna!
Amíg le nem győz lelkem mély tusája!
Nem engedem, hogy a könny égi bája
Ilyen csúfsággal lépjen frigyre! Szebb
Nincs a világon, nincs fönségesebb
A hulló könnynél. S bár szivem megpattan,
Nevetség tárgya egy sem lesz miattam!
LE BRET
Ne búsulj, kérlek! Vak a szerelem!
CYRANO
(fejét rázza)
Ej, hadd el! Cleopatrát szeretem,
De hát ilyen volt Cézár? Hőn imádom
Berenicét, de mondd csak, jó barátom:
Én bennem vajjon Titust lát szemed?
LE BRET
És bátorságod? Fényes szellemed?
Az a leányka, aki néked itt
Buzgón kínálta édességeit,
Nem megvetéssel nézett rád!
CYRANO
(hat rá a beszéd)
Igaz!
LE BRET
No, lásd, milyen közel van a vigasz!
És párbajod Roxane is nézte, sőt
– Láttam – egészen elsápadt bele!
CYRANO
Elsápadt?
LE BRET
El!... Képeddel van tele!
Menj s hódítsd meg az érted hevülőt!
CYRANO
Hogy kikacagjon gúnnyal? Ó, egek!
A földön én csak ettől rettegek!
KAPUS
(valakit bevezet Cyranóhoz)
Nagyságos úr, egy asszonyság hivatja!
CYRANO
(meglátja a Duennát)
A Roxane hölgye! Irgalomnak atyja!

Hatodik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Le Bret, a Duenna

DUENNA
(mély, ceremóniás meghajlással)
Szeretnék látni titkon s jó helyen
A hős rokont.
CYRANO
(zavartan)
Kit? Engem?
DUENNA
Önt, uram. Valakinek sok közlendője van...
CYRANO
Sok...
DUENNA
Közlendője!
CYRANO
(megtántorodva)
Édes Istenem!
DUENNA
Holnap, mikor a hajnal fénye még
Alig pirul, misét hallgatnak...
CYRANO
(Le Bret-re támaszkodik)
Ég!
DUENNA
Óhajtanák, ha templomból kijönnek,
Hogy volna egy alkalmas pontja önnek.
CYRANO
(eszelős zavarral)
Nekem? Hol?... Én... De... Ó, zavart eszem!
DUENNA
No, mondja gyorsan.
CYRANO
Mindjárt!... Keresem!
DUENNA
Nos?
CYRANO
Ragueneau-nál... Igen, ott... a pék
Boltjában...
DUENNA
Utca?
CYRANO
Utca – ó, nagy ég –
Saint Honoré!
DUENNA
Ott lesznek! – Rendbe van!
Hét órakor! – Eljöjjön!
CYRANO
Pontosan!
(A Duenna távozik)

Hetedik jelenet

szerkesztés

Cyrano, Le Bret, azután színészek, színésznők, Cuigy, Brissaille, Lignière, a kapus, hegedűsök

CYRANO
(Le Bret nyakába borul)
Ó!... Énnekem! Találkát!
LE BRET
Vége már
A bánatodnak?
CYRANO
Micsoda sugár!
Ah, észrevette legalább, hogy élek!
LE BRET
Nyugodt leszel most már, izgága lélek?
CYRANO
(magánkívül)
Most? Mennydörgök, villámokat dobálok!
Egy hadsereg kell... azzal szóba állok...
Széjjelverem mind, tönkre zavarom!
Van tíz szívem és két tucat karom!
Nem törpéket hasítok ketté... Mások
Hadd jöjjenek!...
(Torkaszakadtából)
Hol vagytok, óriások?

(A színpad hátterében pár pillanat óta színészek és színésznők járnak-kelnek, susognak: kezdik a próbát. A hegedűsök ülnek a rendes helyükön)

EGY HANG
(a színpadról)
Pszt! Próba van! Csöndesség legyen ott!
CYRANO
(nevetve)
Megyünk!

(Hátrafelé indul. A nagy főkapun belép Cuigy, Brissaille és több tiszt, akik a teljesen elázott Lignière-t támogatják)

CUIGY
Cyrano!
CYRANO
Mi?
CUIGY
Egy nagy rigót
Hozunk neked!
CYRANO
(ráismer)
Hé, Lignière, mi baj?
CUIGY
Téged keres!
BRISSAILLE
Örömmel hazamenne,
De nem mer...
CYRANO
Nem mer!
LIGNIÈRE
(össze-vissza gyűrt papírlapot mutat, nehezen forgó nyelvvel,
gagyogva)
Pajtáskám... ajaj...
Ez a levél... az van megírva benne...
Száz ember les... a nesle-i kapunál!...
Nótát csináltam... s egy úr bosszút áll!...
Lehet tenálad szá...szállást találni!...
CYRANO
Száz ember, mondod? Otthon fogsz ma hálni!
LIGNIÈRE
(elrémülve)
De...
CYRANO
(rettenetes hangon - mutatva neki azt az égő lámpát, amit a kíváncsian hallgatódzó kapus lóbál a kezében)
Fogd e lámpát!
(Lignière hirtelen megragadja)
És menj!... Esküszöm,
Átviszlek én ma vízen és tüzön!
(A tisztekhez)
Követtek hátul, mint tanúk!
CUIGY
De száz!
CYRANO
Ma éppen ennyi kell nekem!
(A jelmezes színészek és színésznők lementek a színpadról és közelednek a beszélgetőkhöz)
LE BRET
(Cyranóhoz)
Vigyázz!
Mért véded ezt a...
CYRANO
(enyelgő hangon)
Nyelved újra vág?
LE BRET
E vén iszákot?
CYRANO
(Lignière vállát veregetve)
Mert e vén iszák,
E törköly-hordó, pálinkás torony,
Felséges dolgot művelt egykoron!
A mise végén látta, hogy hőn imádott szépe
Bemártja ujjacskáját a tartó szent vizébe,
És ő, ki a vizet mindig utálta, szidta,
A kagylóhoz rohant s egy csöppig mind kiitta!
ELSŐ SZÍNÉSZNŐ
(szubrettkosztümben.)
Lám, ez csinos!
CYRANO
(hozzáfordul)
Ugy-é, van benne szellem,
Szubrett-kisasszony?
ELSŐ SZÍNÉSZNŐ
(a többiekhez)
Ah, de mért rohan
Száz ember egy szegény poéta ellen?
CYRANO
Menjünk!
(A tisztekhez)
S mindenkit kérek komolyan:
Bárhogy támadnak, ne segítsenek!
MÁSODIK SZÍNÉSZNŐ
(leugrik a színpadról)
Jaj, ezt megnézném!
CYRANO
Jöjjön!
HARMADIK SZÍNÉSZNŐ
(szintén leugrik s egy vén színészhez)
Én megyek,
Te is, Cassander?
CYRANO
Jöjjön mind velem!
Bájos, bolondos méhraj, zümmögj a harcteren
A víg kíséretet majd, bohó nép, te adod:
Spanyol tragédiához olasz bohózatot!
Amíg ropog a páthosz és puffogása bánt:
Sapkátok majd csilingel csörgő dobok gyanánt.
VALAMENNYI NŐ
(ugrál örömében)
Bravó! – Köpenyt! – Kendőt! – Hamar!
JODELET
Előre!
CYRANO
(a muzsikusokhoz)
Nótázzanak a vídám hegedők!

(A hegedűsök csatlakoznak az alakuló menethez. A színpad peremén égő gyertyákat elszedik és kiosztják, mintha fáklyászenére indulnának)

Bravó! A tisztek, karjukon a nők
Jelmezben... és húsz lépéssel előbbre
(Ennek megfelelően áll föl)
Büszkén, dicsteljesen Cyrano egymaga,
Mint egy új Scipió, egy triplán Nasica!
– Mindenki értse meg: segíteni nem szabad!
Portás, ki a kaput s induljon a csapat!

(A kapus a főbejárat mind a két szárnyát kinyitja. Künn a régi Párisnak egy festői, holdfényben úszó részlete látszik)

Előttünk Páris!... Félig fátyol takarja már.
A kéklő háztetőkön tündöklő holdsugár!
Ah, pompásabbat ennél nem látnak a szemek!
S ott távolabb a Szajna! Úgy csillog, úgy remeg
Mint egy bűbájos tükör a fodros, könnyü hab!
Hatalmas díszlet! S mindjárt kezdődik a darab!
MIND
A nesle-i kapuhoz! Előre mind!
CYRANO
(a küszöbön állva)
Előre!
(Mielőtt kilépne, visszafordul a szubrettszínésznő felé)
Nem azt kérdezte ön: egy árva rímelőre
Miért rohannak százan?
(Kardját kihúzza – nyugodt hangon)
Azért, kisasszony, látja,
Mert tudják, hogy én vagyok a barátja!

(Kimegy. – A menet, hegedűszóval, gyertyafénynél utána – Lignière legelöl, dülöngve; azután a színésznők a tisztekkel, karonfogva; végül a színészek, vidám bakugrások közt)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikisource.org/w/index.php?title=Cyrano_de_Bergerac/Első_felvonás&oldid=66234”