Búcsu (Johann Wolfgang von Goethe)
1797.
Oly szép a szószegésnek csábja,
Míg a hűség zord harczra hív.
Csak gyönge eskű az, hiába.
A melynek ellent mond a szív.
Tudod, szavad' fülem mily szomjan issza;
Csábítsz s ujból szédítenél
A szép botorság sajkájába vissza,
Hol kettős lenne a veszély.
Légy nyílt! Ne biztass burkolózva
Olyannal, mit szived tagad.
Előbb-utóbb úgy is kitetszett volna -
Im visszaadom szavadat.
Bocsátalak. Kinyitom a korlátot,
Bárhova vágyol, ím szabad a tér.
De ne csudáld, ha elfordúl barátod,
És szótalan magába visszatér.