Búcsú (Goethe)
Ezer meg ezer csókkal jól nem laktam,
Végűl pedig egygyel bucsúzni kellett.
Hogy vérzett e szegény szív! Mind a mellett
A partban, melytől kínnal elszakadtam -
Míg láthatám, a völgyben, a patakban
Mint múlhatatlan kincsben kedvem tellett...
Még akkor is, midőn csak mint lehellet
Uszott körűltem kékes árnyalatban.
S hogy ez is foszlott s minden puszta lég volt,
Szívembe vissza forrt a vágy s a kincsen,
Melytől elestem, búsan eltűnődtem:
Egyszerre fényre gyúlt a magas égbolt
S érzem, hogy veszve semmi, semmi sincsen,
S mind bennem van, mi kedves volt előttem.