Bánk bán/Negyedik szakasz

← Harmadik szakaszBánk bán
szerző: Katona József
Negyedik szakasz
Ötödik szakasz →
A királyné szobája

ELSŐ JELENETSzerkesztés

GERTRUDIS (az asztalnál ül mély gondolatban. Az udvorníknak - aki
az asztal megett áll, s egyik kezében egy már megolvasott levelet tart,
a másikban pedig egy világtörténet könyvét kinyitva - a levelet kivévén
kezéből, feláll, megnézi s ismét visszaveti az asztalra).
Csak szúnyogok - csak szőnyeget nekik. -
Elég! -
UDVORNIK (beteszi a könyvet és néz a királynéra).
GERTRUDIS
De hol van Ottó? - Törnek ő-
Rá; mert öcsém. (Az udvornikhoz.)
Már elmehetsz.
UDVORNIK (leteszi a könyvet az asztalra s meghajtván magát, elmegy).
GERTRUDIS (az ablakhoz menvén, kinéz).
Napest! -
(Az asztalhoz megy, felvevén a könyvet, végigpergeti ujjain,
s ismét leveti.)
Hogy nem lehet Solon és Lycurgus - asszony!
Immár ki háborgat megént?

MÁSODIK JELENETSzerkesztés

IZIDÓRA (jövén, távul meghajtja magát).
Kegyelmes
Nagyasszonyom - -
GERTRUDIS
Leány! szerencse, hogy
Te vagy - megént büntetnem kellene.
(Kezét nyújtja.)
IZIDÓRA (megcsókolja azt).
Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet
Tudtam, mivel be nem bocsájtatik
Még maga Melinda is. De egy kegyelmet
Jövék kikérni -
GERTRUDIS
Szólj.
IZIDÓRA
Bocsáss hazámba.
GERTRUDIS
Izidóra!
IZIDÓRA
Én ez országodba úgy
Jöttem be egykor, mint egy asszonyi
Szép érdemünkkel büszke leány, de az
Ma meggyaláztatott; azért tehát
E büszkeségem megmaradt darabját
Engedd hazámba visszavinni még!
GERTRUDIS
Ha hazudsz, leány -
IZIDÓRA (letérdepel).
Nem, istenemre, nem!
Nem!
GERTRUDIS
Szólj!
IZIDÓRA
Szerettem Ottót -
GERTRUDIS
Mit beszélsz? -
A herceget?
IZIDÓRA
Nem. Ottót a vitézt; de a
Vitéz bemocskolá magát s azért
A büszke német lány a bíborost
Is megveté.
GERTRUDIS
Leány, az én öcsémet?
IZIDÓRA
Azt.
GERTRUDIS
Állj fel!
IZIDÓRA (megteszi).
Oly igen szerethetém
Még akkor is, hogy megcsalt engemet:
De már ma félénk gyilkossá leve.
GERTRUDIS
Az én öcsém félénk gyilkos leve?!
IZIDÓRA
Szemérmemet meggyőzve, mindenütt
Nyomában voltam estve ólta. - Hogy
Téged, nagyasszonyom, Melinda mellett
Az álom elfogván, feküdni mentél -
Előmbe jött lihegve Bíberach;
S midőn lefektedet megtudta, kért
Hogy menjek el Melindához, mivel
Italt adott mindkettőtöknek Ottó.
GERTRUDIS
Hah!
IZIDÓRA
Én futottam; nem hozzád, mivel
Ez altató volt csak - futottam Ottó
Herceghez és Melindához hamar. -
Rendetlenül láttam kifutni onnét
A herceget. Szemmel tartván, alig
Értem Melinda ajtajához, amidőn
Egy durva lábdobogás riaszta fel.
GERTRUDIS
No -
IZIDÓRA
Vállamat ragadta egy erős
Kéz - bélökött Melinda ajtaján,
S előttem állott Bánk bán.
GERTRUDIS (megmerevedik, végre halkkal mondja).
A nagyúr?!
IZIDÓRA
Melinda felsikoltva elhanyatlott -
Én fagyva álltam, mint egy útazó
Az égnek első dördülésekor.
Mindent kivallottam: melyért bezárt egy
Oldalszobába, - szabadulásomért
Ott várakoztam hasztalan. Segítség
Után akartam az ablakon kiáltni
Már; s ím kacajt hallottam fel. Szemem-
Világa elveszett. - Hajnalban egy
Idegen szobában - rajtam a kacaj!
Iszonyú erőt éreztem karjaimban
És felszakasztám Bánknak ajtaját.
GERTRUDIS
Bánk itthon -
IZIDÓRA
Oh királyné! ez gyalázat!
Eressz hazámba: hiszen ez itt marad.
GERTRUDIS
Ottó! -
IZIDÓRA
Kevés időre alattomosan
Megölte ritter Bíberachot -
GERTRUDIS
Ezt is?
Ottó!
IZIDÓRA
Szerencsétlenségembe kezdem
Esmerni udvarod - milyen mohón
Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!
GERTRUDIS
Ottó! Meránia!
IZODÓRA
Midőn elvivé
Leányod, a követség - engemet
Itten hagyattál -
GERTRUDIS
Berchtold nemzete!
IZIDÓRA
Jó Bertha, légy leányom anyja, mint
Én anyja leszek a tiednek! - azt
Mondád te akkor jó anyámnak. - Oh
Kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését
Köszönöm.
GERTRUDIS
Dicső kinézésim!
IZIDÓRA
Nagyasszony!
Hidd el, királyi udvarodra nem
Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,
Lármás, világos minden, oly nagyon -
GERTRUDIS
Izidóra!
IZIDÓRA
A magányosságnak édes
Ölében voltam én nevelve, ott
Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!
GERTRUDIS
Átok reád fiú, ki örök mocsok
Közé keverted a hazádat!
IZIDÓRA
Ott
Fogok talán én megnyugodni; vagy
Könnyezni, elfelejteni.
GERTRUDIS
Izidóra!
Jöjj máskor el. -
IZIDÓRA
Reménylhetek?
GERTRUDIS (kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyről szemeit).
IZIDÓRA
Királyné!
GERTRUDIS (széjjelnéz s valamin nagyon láttatik gondolkodni).
Az egy halál -
IZIDÓRA (mohón megcsókolja a kezét).
Minden keserveinket
Elűzi, és a sírban a sebek
Is mind begyógyulnak. - Mosolyogj remény!
(El)

HARMADIK JELENETSzerkesztés

UDVORNIK (jön).
Nagyasszonyom -
GERTRUDIS (egy futó pillantással).
Jöjjön Melinda.
UDVORNIK
De... -
GERTRUDIS (elmerülve).
Uralkodás! Parancsolás! - minő
Más már csak ennek még a hangja is,
Mint engedelmeskedni - hát minő
Ez még valóságában? - Egy Magyar-
Országba! Majd Polyák - Podólia,
Aztán Velence, a kevély Velence -
Európa harmadába! (Szédülni láttatik.)
Gyenge lélek,
Szédülsz? - pirúlj! ha egyszer annyira
Segítne Endre fegyvere, semmivel
Se lenne szédítőbb, mint mostan ez.
(Elevenebben.)
Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,
Miképpen a nap sok világokon! Csak ez
Is elfelejtetheti velünk rövid
Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.
(Az udvornikhoz.)
Hah! mégis itt?
UDVORNIK
Mikhál bán jönne be
Erővel is -
GERTRUDIS
Melinda.
UDVORNIK
Jól vagyon. (El).
GERTRUDIS
Saját eszünket s akaratunkat a
Legostobább köntösben is annyira
Szentté teremteni, hogy azt egy egész
Ország imádja: önmagunknak az
Lehetni, aminek szeretjük; és
Másnak parancsolhatni, lennie
Az, aminek kell lenni - átkozott! mitől
Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!

NEGYEDIK JELENETSzerkesztés

MELINDA (hirtelen belép, megáll, merően néz).
Ez a magyar királyné?
GERTRUDIS
Kérdezed?
MELINDA
Úgy, úgy, ez a kevély királyi asszony!
GERTRUDIS
Eszelős!
MELINDA
Hiszed, hogy reszketek?
GERTRUDIS
Mi kell?
MELINDA
Mi? Kérdezed? Nem, nem! lehetetlen az!
GERTRUDIS
Micsoda?
MELINDA
Hogy álmos a - rabló!
GERTRUDIS
Esze-
Veszett! megengedek. -
MELINDA
Késő az immár!
Add vissza egy anyának gyermekét
Add vissza testvérnek testvéreit -
Add vissza férjét e tökéletessen
Megrontatott beteg lelkemnek is.
GERTRUDIS
Szánlak.
MELINDA
Köszönném, hogyha elhihetném.
Nincs, aki szánjon - nincs, nincs, nincs. - Midőn
Kifutottam a sárkány elébe, még
Bánkom se jött utánam - szegény!
Azt vélte tán, hogy nála nélkül is
Elmenni tudnék lakodalomba. - Oh jaj!
(Fejét kezei közé szorítja.)
GERTRUDIS (megijedve néz rá).
Hah! istenem - Melinda!
MELINDA
Csak ne lennél
Az, ami vagy: megátkoználak. Oh
Ti a szegény Melinda jó nevével
Ma egy egész familiát töröltetek
Az üdvözülhetők sorából el.
Átkozza férjem azt az esküvést,
Mely engem hitvesévé teve -
Átkozza a szerette gyermeket,
Mert a bojóthi Melinda szülte azt -
GERTRUDIS (csenget).
Udvornik! A nagyúr! -
UDVORNIK (bámul).
Itthon?
GERTRUDIS
Siess!
UDVORNIK (el).
GERTRUDIS (szelíden).
El kell az udvarunk hagynod, Melinda.
MELINDA
El, el? helyes!
GERTRUDIS
De minden lárma nélkül.
MELINDA
Semmit se félj, hogy pompásan hagyom
El! - Gazdagon jövék abba; és
Koldúsi módra költözök ki abból -
GERTRUDIS
Szegény Melinda!
MELINDA
És - te tudsz így szólani?
GERTRUDIS (kezét nyújtja a csókolásra).
MELINDA (nem fogadja el).
El ezzel a szennyes kézzel.
GERTRUDIS
Melinda!
MELINDA
Nem csókolom - nem is csókolhatom
Azon kezet, mely útat nyithatott
Lelkem kirablására. Úgyde hát
Ki állhat a pestisnek ellene,
Hogy el ne terjedjen?
GERTRUDIS
Te oktalan!
Tudod, hol, és kivel beszélsz?
MELINDA
Veled,
Koronák bemocskolója! aki meg-
Loptad királyi férjedet, - kitépted
Kezéből a jobbágyi szíveket,
Áruba tetted a törvényt - nyomád a
Nyomorultakat - mártirrá tetted az
Erkölcsöt és (sírva fakad) testvéri indulatból
Egy szennytelen nyoszolyának eltörése
Végett, királyházban bordélyt nyitottál.
GERTRUDIS (az oldalajtón kikiált).
Hah! asszonyok!
MIKHÁL (szava kívül).
Melinda!
MELINDA (térdreesik).
Istenem!...
Ne hagyd bejönni őtet - csak ne most -
Ne hagyd királyné (eleibe mászik).
Mind csak kérdezé
Odakinn, miért sírok s fehér hajával
Törölte könnyeit, hogy nem tudá
Meg tőlem azt. Ha benned emberi
Érzés vagyon, ne öld meg őtet ön
Gyalázatoddal! (háborodva).
Mondd, hogy a menyegző
Két nyillövésnyi - az Bánk, és Melinda.
GERTRUDIS (a bejövő asszonyokhoz - méltósággal, de mégis
valamennyire szánakozva).
Vigyétek e szegény tébúltat el!
MELINDA
Mindenható, ments meg kerűletétől
Minden tapasztalatlan sziveket! (Mennek.)

ÖTÖDIK JELENETSzerkesztés

MIKHÁL BÁN (betör - néhány udvornikok visszatartják).
Gyilkoljatok meg, hogyha sírva kell az
Ajtó előtt itt az igazságnak el-
Aludni, amíg bébocsájtatik.
Meg kell ezennel tudnom, hogy mi lelt,
Melinda -
MELINDA
Félre! Félre! eresszetek!
(Kiszalad. Az asszonyok követik.)
MIKHÁL
Hurcoljatok hát sírba engem is! (El akar menni.)
GERTRUDIS
Maradj! (Int az udvornikoknak, kik eltávoznak.)
Hová ragadott indulatod?
MIKHÁL
Mi lelte húgomat? miért szalad
Előlem el - mint atyját, úgy szeret.
És mégis elfut -
GERTRUDIS
Nem tudod, miért? (Szünet.)
Tehát miért kéredzkedél be hozzám?
MIKHÁL
Ni, szinte elfelejtem - Istenem!
A húgom, és - ez -
GERTRUDIS
Ez? mi ez?
MIKHÁL
Követség -
GERTRUDIS
Micsoda követség?
MIKHÁL
Oh, jaj, jaj! az eszem
Mint éjtszakáim, felzavarva van
A környülállások boldogtalan
Örvényin.
(Hirtelen.)
Óráim kiszabva vannak!
Csak egy szavadba fog kerülni és az
Irtóztatón megindult sors golyóbisa
Más jobb nyomon fog hengeredni el. -
Tekéntsd magad - tekéntsd országodat -
GERTRUDIS
Miért?
MIKHÁL
Hogy azt még kérdezed! - Kezem
Reszketve tészem össze.
GERTRUDIS
Talán
Miattam? - én nem reszketek.
MIKHÁL
De én
Országodért: te reszkess éltedért.
GERTRUDIS
Mit? éltemért? Tán nem vagyok királyné?
MIKHÁL
Légy hát azoknak anyja is, kik engem
Hozzád bocsájtottak -
GERTRUDIS
Kik?
MIKHÁL (megütközik).
Kik? - kik a
Hazaszabadító névvel bélyegezték
Meg magokat.
GERTRUDIS
Undokság!
MIKHÁL
Úgy hittem ez-
Előtt csak egy órával én is ezt: de
Kik már azóta elérték volna a
Célt, várakoznak kérésemre.
GERTRUDIS
Pártos!
MIKHÁL
Az nem vagyok; mert itt nem állanék.
Oh, töltsd be kéréseket, és egyről egyig
A lábaidnál láthatod.
GERTRUDIS
Mi kérést?
MIKHÁL (letérdepel).
Nézd - így fogok beszélni. Nem vagyok
Magyar, tehát nem is gondolhatod,
Hogy részrehajlás vagy haszon beszél
Belőlem: oh add vissza híveidnek
Azt, mit elraboltál -
GERTRUDIS
Balgatag!
MIKHÁL
A nyúgodalmat, békességet és
Az életen való gyönyörködést -
A volt vagyont, a testi-lelki meg-
Elégedést, fazékok mellől a
Fát, ételekből a húst és ágyokból a
Szalmát -
GERTRUDIS
Hah!
MIKHÁL
Mert biz ezt raboltad el,
S od'adtad a saját hazádbéli
Udvornikidnak.
GERTRUDIS (felkapja a levelet - erősen megnézvén Mikhált - ismét
visszaveti. Csendesebben).
Állj fel és beszélj,
Mint ember emberhez.
MIKHÁL (feláll).
De jobban is
Megmondhatom: Te ok nélkül bocsátád
El hivataljaikból a magyar
Alattvalóidat s tiéidet tevéd
Helyekbe - és lerontatád az ősi
Szép várakat s od'adtad a tulajdon
Felekzetednek.
GERTRUDIS (szünet után félutálattal).
Oh, nem ösmered
Te a magyart még!
MIKHÁL
Sőt igen: sem a meg-
Bántást, sem a jótéteményt soha
El nem felejti a magyar - de főkép
Felekzetednek.
GERTRUDIS (fellobban).
Ősz ember, kik a
Békételenkedők?
MIKHÁL
Meg akarsz ijeszteni. -
Pedig tekéntesz ősz hajszálaimra.
GERTRUDIS
S ha arra én tekéntni nem fogok? -
MIKHÁL (megdöbben).
Úgy - elbeszélem, mért őszült meg így:
Itt van az előljáró beszéd -
(Áradó könnyeit törölgeti.)
No már
Jó éjtszakát szivem végnyúgodalma! -
Nem hinni látszol s tántoríthatatlan
Megállni, mint minden kevély eszű.
GERTRUDIS
Úgy?
MIKHÁL
Ez lopá el tőlünk mindenünket.
Nem volt utolsó a bojóthi faj
Spanyol hazámban, és pajzsunkon a
Taréjos egyfejű sast esmeré
Régtől sok ellenség. Már férfiak
Valánk öcsémmel, amidőn anyánknak
Született ez a Melinda. Szép
Volt, mint az erkölcs. Akkor szült nekem
Is egy fiat feleségem. - Oh ti szép
Napok! ti édes éjtszakák! - Ehol
Jövének egyszer a mohádik, és
A maurusok hatalma a spanyol
Földön megént egészen eltenyészett.
minden csak azt kiáltá: "A mohádik! - -
Nem messze vannak a mohádik!" - Én
Szunnyadtam és - de hátha csak mese?
Mondá az én nehezen hívő öcsém.
Igy egyszer egy boldogtalan éjtszaka
Elvette mindenünket - nemzetünket -
Barátjainkat - ős Bojóthot és (elfojtódik)
Egyetlenegy fiamat, reményemet,
Lelkemnek egy gyönyörűségét, virágzó
Ifjú korában. Boldogok szülőink,
Kik már előre elköltöztek! - A
Hajam kitépve, futottam a halál
Elől, mivel Simon megölt fiamnak a
Testével oldalam mellett futott.
Nem akarta eltemetni, mert soha
Sem hitte, hogy meghalt: de ah! midőn
Melinda elfáradván, jajgatott
A test felett - midőn erőtlenül
Én ott feküdtem és ő gödröt ásott -
GERTRUDIS
Ember! ledőlsz - erősödj!
MIKHÁL
Majd - igen.
(Tenyerével mázolgatván legörgő könnyeit.)
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat, - kezével véste a
Sírt, mintha csak maga akart volna abba
Belé feküdni. Igy talála ott
Bennünket egy magyar, ki Elmerik
Királynak a spanyol Constantiát
Vivő követségéhez tartozott -
Kunrád, a nagyúrnak édesapja.
Alig tudták Simont felvonni onnét -
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat! s én azt mostan neki
Háláadatlansággal... -
GERTRUDIS (belevág szavába).
Egyike
A pártosoknak!
MIKHÁL
Hát ki mondta azt? - - -
Szegény öcsém! én voltam árulód! -
GERTRUDIS
Fedezd fel őket!
MIKHÁL
Hallgatásra tettem
Le esküvésemet.
GERTRUDIS
Hát mégis egy
Az összeesküdtek közűl -?
MIKHÁL
Fiam
Sírjára esküszöm, hogy nem vagyok.
De ők mohón kívántak bánni a
Dologgal és - Melinda volt eszemben -
Kértem, hogy addig csak halasztanák,
Míg nem beszéllenék veled: hanem
Meg kelle esküdnöm, hogy egyikét
Sem árulom közűlök el -
GERTRUDIS
Oktalan!
Első hited mindég királyodé.
Udvornik! (Udvornik belép.)
Őrizetet! -
Tüstént Simon
Bán elfogattasson.
(Udvornik, beszólítván őrzőket, elsiet.)
MIKHÁL
Ha meg találják
Ezt látni -
GERTRUDIS
Lássák és irtózzanak -
Gertrudis ingadozhatatlan áll.
Vigyétek!
MIKHÁL
Engem? asszony!
GERTRUDIS
Esztelen!
Nem fogsz talán csak átkozódni, hogy
Az éltemet kivánom őrzeni?
Öcséd kivallja majd, (gúnyolva) mivelhogy ő
Nem esküdött meg. Ah így megcsalatva
Saját teremtményemtől - a magyar
Se tette volna ezt... Vigyétek!
MIKHÁL (néhányszor előrevont hajfürtjeit nézvén: visszaveti).
Ősz
Fejem! - ily gyalázat - oh Simon!
GERTRUDIS
Hisz' őtet
Átkozhatod -
MIKHÁL (magát rendbe szedvén).
Fiamnak sírja mellett
Fájdalma meghaladta a saját
Fájdalmamat. Jó éjtszakát! Te nagy
Sorsodban elvakult, kevély eszű,
Reszkess szerencsédtől - jó éjtszakát.
(Az őrizet közt ellézeng.)
GERTRUDIS (merően néz utána).
Reszkessek a szerencsémtől? miért?
Gertrudis a szerencsétől legyen
Reszketni kénytelen? -
UDVORNIK (bejön).
A nagyúr.
GERTRUDIS (döbög).
Ne még -! -
Jöjjön.
(Udvornik el.)
GERTRUDIS
Szerencsémtől - -?
(Kinéz az ablakon.)
Vitézi módra méssz
Le szép nap! Ah, hol ily halál? Eredj,
Eredj! utól nem érlek - én csak asszony
Vagyok.

HATODIK JELENETSzerkesztés

BÁNK (belép morogva).
Helyessen, Istenemre, az!
Itt van Melinda, azt mondá Tiborc?
GERTRUDIS (remegve néz a földre).
Bánk? a nagyúr?
BÁNK
Parancsolt a királyném. -
GERTRUDIS
Én-é?
BÁNK
Igen. -
GERTRUDIS
Vagy úgy! igen.
BÁNK
Parancsolj!
GERTRUDIS
A hitvesed -
BÁNK
Miféle hitvesem!
GERTRUDIS
Nagyúr!
BÁNK
Való, hogy én házas vagyok:
De hitvesem nincsen -
GERTRUDIS (egy ideig nézi, végre elsiet).
BÁNK (kardját félig kirántva).
Jó angyalod
Susogta ezt neked! - Tiborc! Tiborc!
TIBORC (ki Bánk bánnal jött, és leghátul maradván csak egy
szegletben vonja meg magát s kucsmáját gyömöri).
Uram! iszonyú ezen hideg magad-
Viselete!
BÁNK
Nagyravágyás, büszkeség,
Kecsegtetés, hizelkedés, csupán
Csak csillogó fények; s hogy mégis az
Asszonyt becsalhatják a bűn fenék
Nélkül való mocsáriba - -!
Lelkemre mondom, a nevelésnek egy
Jó magva sem marad szivekbe meg,
Mivelhogy a növésekkor tüzellő
Indulatoknak pestises szele
Kifújja mind. Szegény, szegény! de szánni
Méltó teremtmények! hisz esmerem
Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon
Ki légyen a romlandóságnak az
Tétetve, nem hihettem még soha - -
Előttem, esküszöm, szentebbek is
Lesztek ti, mint egy jó fiúnak a
Szülőitől maradt ereklye. A
Lehelletem fogom mérsékleni,
Nehogy törékeny erkölcstök virágit
Lelökje. Asszony! asszony! asszony! - - És
Ők ezt tudák! ezt ők is jól tudák!
Mégis vasas marokkal körmölének a pók-
Hálóba. - Meg fogok tán nemsokára
Nektek fizetni, jó név gyilkolói!
Egész szegény nemzetségem megölt
Nevébe kívánok majd számadást.
Oh, semmi sincsen oly gyalázatos,
Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!
Az alkotónak szentségébe be-
Törés ez - és kigúnyolása, hogy
A legcsekélyebb férgecskének is
Teremte oltalom-fegyvert, csupán
Az asszonyállatról felejtkezett el.
TIBORC (a zuglyában térdre esik).
Uram, bocsásd meg, mert nem tudja, mit
Beszél! Tudod, hogy ájtatos vala
Mindég: ha tán asszonyt nem ismert volna, úgy
Ő angyal is lett volna földeden!
GERTRUDIS (jön Melindával)
Itt van.
BÁNK (elfásulva).
Melinda!
MELINDA
Kösd be fejem
Bánk! (felkiáltva) Gyermekem!
GERTRUDIS
Nagyúr! add vissza azt
Anyjának -
BÁNK
Anyjának?
MELINDA
Hol van Soma?
BÁNK
Biztos helyen.
MELINDA
Megölted?
GERTRUDIS
Istenem!
BÁNK (eliszonyodva).
Hiénaszívet vélni az atyában?!
(Hirtelen kimutat az ablakon.)
Látjátok azt az ősz embert?
GERTRUDIS
Hah! (Elfordul.)
MELINDA
Bátyám! -
BÁNK
Tömlöcbe vettetik.
MELINDA
Kezénél a fiam -
BÁNK
Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ád
Oly tiszteletre méltó fényt maga
Körűl, mikép ezen öreg fejér
Hajfürtjein sugárol. Oh királyné,
Tekénts ki, kérlek! nézd, hogyan döcög!
Csak egy tekéntetet! Igy megy egy király,
Ki elvetette a királyi pálcát,
Mivelhogy azt becsébe nyomorúltnak
Találta. (Szemeit törli.) Mikhál, látod e vizet?!
GERTRUDIS (bosszús elkeseredéssel).
Távozzatok!
BÁNK
Jobbágyaid vagyunk.
(Meghajtván magát, elindulnak.)
GERTRUDIS (Bánkhoz).
Maradj te!
BÁNK (falhoz tántorodva).
Vége, vége már neki!
Tiborc! vezesd hát asszonyod. Soká
Nem kések én is - ugy-é, jó királyném?
Menj, menj, Melinda, ezen becsületes
Paraszttal és ne szégyeld el magad -
Ő Jáderánál egykor igen sokat
Tett - menj csak! a nap elnyugtával az
Örvendezők is elnyúgodnak.
MELINDA (ki érzéketlenül állván, mellén lévő pántlikáját tépegeti,
végre leveti a földre).
El-
Hervadnak a menyegzőben - kiholt az
Atyaátok - oh Bánk, látlak-é megént?
BÁNK (szorúlva).
Megént.
MELINDA
Igen - megént! Mély síromon
Túl a halál szép halvány angyala
Meg fog mutatni megént.
(Gertrudishoz féleszelősködéssel.)
Nevetsz te kis
Ártatlan? Oh vesd le koszorúdat! az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal. Élj! Az isten
Bocsássa meg, mit oly istentelen
Cselekedtetek vélem. Nem volt italtok
Méreg, de elszárítá lelkemet. -
Bánk, jöjj hamar!
BÁNK (öleli).
Köszöntsd helyettem ősi
Váram - vezessen békével szerelmem!
Siess Tiborc!
MELINDA (rebegve ténfereg kifelé).
Bánk jöjj hamar! csak egy-
két nyíllövésnyi - jöjj hamar.
TIBORC (elvezetvén, az égre teként).
Hamar!

HETEDIK JELENETSzerkesztés

GERTRUDIS (szünet után).
Bánk itt maradt?
BÁNK
Igen.
GERTRUDIS
A megsértett vagy a
Sértő?
BÁNK
Igen vagy nem, csak egyre megy.
GERTRUDIS
Adj számot -
BÁNK
Én?
GERTRUDIS
Te mint egy éjjeli
Tolvaj jövél foglalatosságaidból
Az udvarunkba vissza. Illik ez?
BÁNK
Nem.
GERTRUDIS
Te rangodat, sőt önnön rangomat
Megmocskolád - hát ez illik-e?
BÁNK
Nem.
GERTRUDIS
Leventa! egy ártatlanságot el-
Zárván, gyalázatba kevertél - becsület-
É ez?
BÁNK
Nem. Óh az én becsületem
Melinda elbúcsúzásával el-
Búcsúza; Mikhál bánnal és fiammal
Elzáratott: ha még mi megmaradt,
Ezernyi sok szegény között hazámban
Felosztva van - minek az is?!
GERTRUDIS (méltósággal).
De tűrtesd
Magad!
BÁNK
A becsületes kínoztatik.
Megostoroztatik, kipörkölik
Szemeit, s midőn minden kitelhető
Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
És így, ha későn is, megismeri,
Hogy ugyan becsületest kell játszani,
De valóba' lenni mégis oktalanság.
Minő dicső ellenben becstelennek
A sorsa, csakhogy tudja a közönség
Jó véleményét meghódítani.
Akkoron azonban, hogy a becsűlet ál-
Orcája mellett bűntetetlen el-
Követhet undokságokat, vakon
A hír legemberebbnek szenteli -
Fő hivatalra lép; ottan rabol
Mindent el a szegény bohóktól, ahol
Akarja; minden emberek vele
Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;
Gazdag s hatalmas léte barátinak
Lehet javokra; sőt a mennyet is
Gyakorta úgy megnyerheti
Részére, gazdagságából kitelő
Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb
Lesz még előtte, mint az a szegény
Becsűletes, ki semmit sem tud adni.
GERTRUDIS
Istentelen! Távozz!
BÁNK (közelebb lép).
Nem. Avagy azt
Hiszed, hogy nem maradtam volna itt
Parancsolásod nélkül? Meglehet - (magában)
Tán nem maradtam volna mégis itt! -
Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!
GERTRUDIS
Jobbágy!
BÁNK
Nem úgy van, asszonyom! - Én urad
S bírád vagyok; míg a király oda
Lészen, királyod is vagyok -
GERTRUDIS (a csengetyűhöz akar nyúlni).
BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).
GERTRUDIS
Udvor...
BÁNK (kardját félig kirántva).
Egy
Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz te most,
Mert nem szabad bejönni senkinek
Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-
Ország királya.
GERTRUDIS
Bánk!
BÁNK
Bejártam az
Országot és mindenfelé csak az
Elbúsulást találtam. Udvarod'
Átkozza minden és hazádfiit. -
Szerette jó királyunk, Endre! hogy
Fogod találni népedet? Polyák-
Országot elnyered, s tán a magyart
Veszted helyette el! - Midőn te leg-
Először, asszonyom, hazánkba jöttetek,
A békességnek édes istene
Pannóniára monda akkoron
Egy átkot, és a romlás angyala
Mormogta rá azt áment.
GERTRUDIS
Ember! azt
Mondom, ne törj túl a korlátidon!
BÁNK
Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá
Minden magyar hozzám: "Ez egynehány
Keserves esztendő alatt magyar
Törvényeink magyar hazánkon úgy
Fityegnek, amiképpen egy pelengér-
Oszlopra állította mocskos tettinek
Táblája."
GERTRUDIS
Oh hazug! miért nem úgy szól
A hír tehát?
BÁNK
A hír csak esztelen
Kongás, - ha a hordó üres, leginkább
Kong; mégis - a hír a királyi szék
Fő Bëlje; ennek oltárára kész a
Magyar lerakni mindenét; való,
Hogy azt is a dicső udvornikid
Emésztik el; de hangzik is az ország
Négy része, megdicsértetésitől
A bőkezű adakozónak -
GERTRUDIS (elbámulván).
Talán úgy?
BÁNK
Vak voltam én is udvarodban; de
Már látok. Egykor egy öreg paraszt
Akadt előmbe - szárazon evé
A megpenészedett kenyért. - Igaz s hív
Szolgája volt hazánknak, mondja, negyven
Esztendeig: de nyúgalomra ment.
Miért? helyet kellett csinálni egy
Hazádfiának - (összecsapja kezeit).
Istenem, Istenem!
Egy tiszteletre méltó ősz kezébe, negyven
Esztendeig való szolgálatért,
Száraz kenyért nyújtasz magyar hazám? -
Tűrt a szegény. - Végtére egy követ
Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-
Köntösben visszajöttem és találtam - (nyögve)
Oh többet is, mintsem reménylheték!
Azt, büszke lélek, fel nem érted ésszel,
Hogy gyermekem' miért adám amaz
Öregnek? Asszonyom! Ha útam innen
Hóhér kezébe vinne engemet? - -
GERTRUDIS (elsárgulva támaszkodik az asztalra).
BÁNK
Ugyan ne gondoskodjon egy eszes
Atya, gyermekéről? -
GERTRUDIS (székébe rogyik).
Bánk! mit akarsz velem?
BÁNK
Te engemet magadhoz hívatál,
Szikrát okádó vérem éktelen
Dühében. Itt előszobádba láttam
Mikhált gyalázatán kesergeni -
Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt
Magát is arra bírta volna, hogy
Egy megszorúlt szentet segíteni
Siessen. Igy - od'adtam a fiam; mert
Tudom, hogy ő előbb saját kezével
Megfojtja kedves húga gyermekét,
Mintsem, hogy azt csak tőle elvegyék is.
GERTRUDIS
Itt is talán hibáztam még?
BÁNK
Neked
Csak egy szavadba kerülne, mégis a hit-
Szegést előbbvalónak gondolád -
Neked csak egy kicsiny reményt vala
Szükség hazudnod - egy csekély igéret
A zendülést elnyomhatná; de az
Erőszakos rimánkodás szokatlan
Nálad. Te híveidnek a porig
Alázatosakat véled, kik úgy
Mosolyganak, mikép parancsolod.
Nem látod azt, hogy többnyire a saját
Hasznokra egy kalitkát építettek
A büszkeségeden, hízelkedéssel,
Hol elveszel.
GERTRUDIS
Ha úgy találna lenni!
BÁNK
Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel
Letérdepeltek híveid, midőn
A láncokat reád rakták. Magyar
Nem volt neked soha embered, mivel
Hallatlan Endre idejéig az még,
Hogy a teremtőjét kivéve, más előtt
Is térdre essen egy magyar.
GERTRUDIS
Ha a
Királynak hitvese nem nyer is
Alattvalójától becsületes maga-
Viseletet - add meg azt, leventa, egy
Asszony személynek!
BÁNK
Aki nem érdemes,
Hogy a szerette jó királyom áldott
Szivét kezében tartsa; aki lábat
Ád a bujálkodónak, és tovább
Az áldozatra így teként le - ő,
Holott nem érdemes, hogy a saru-
Szíját megoldja; mert kenőcsli testét
Lelkét - -
GERTRUDIS (megsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik).
Gonosz hazug! ki tette azt? -
Légy átkozott Melindáddal! legyen
Örökre átkozott az a kölyök, kit
Gyalázatomra szült Meránia!
BÁNK
Melinda jó nevét te hagytad az
Udvarnak a nyelvére tenni: légy most
Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda
Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek,
S imádlak, én, kit ők nevetnek.
GERTRUDIS (keserűen).
Úgy? -
Csak hadd nevessenek; hisz a hasonló
Történet életünknek azon szokott
És kedves ízetlenkedésihez
Tartozhat, amely megnevettető -
Már úgy születtünk, mint a szegény
Emberbarátink kárán tapsolók;
Hiszen ha hét az utcán hétszer el-
Esett, azon szint'annyiszor kacagjuk
Magunkat el - (komoran néz Bánkra)
S a szánás akkoron
Jön csak, midőn látjuk, hogy egyike
Többé felállni nem tud.
BÁNK
Szörnyeteg! kész
Lennél te is kacagni? -
GERTRUDIS (kiált).
Emberek!
OTTÓ (az oldalszobából jön).
Néném! Az istenért! - (megijedve).
Bánk bán!
(Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)
BÁNK (hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)
Ha, fattyú!
Hogy e dühösség, mely a testemet
Emészti, százezer mértékbe fussa
El lelkedet! hogy a kín, a maga
Egész minéműségében, csekélység
Legyen tulajdon kínaidra nézve! -
Az ételednél undorodásba jöjj
És férgesedjen az italod - gyötörjön
Éhséged annyira, hogy a sírból a
Halottakat kívánd kirágni! El-
Csúfíttatott árnyékom mindenütt
Kövessen és véresen álljon ott,
Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!
Örökre átkozott légy, átkozott!
És átkozott a hely, melyben születtél!
GERTRUDIS (Ottó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd
az ablakhoz szalad; végre használni akarván az alkalmatosságot,
el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris,
nekidühödve, tőrt kap, és Bánkba akarja ütni).
Hitvány, ne bántsd hazámat!
BÁNK
Én? - Kerítő!
(Megfordúlván, kitekeri kezéből a gyilkot.)
GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).
BÁNK (utoléri és agyonszurdálja).
Sziszegj - sziszegj, kígyó! te itt maradtál.
GERTRUDIS (lerogy).
Ah!
BÁNK (merően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tőr kiesik
kezéből, melynek zördülésére felijed).
Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -
Ni! - reszket a bosszúálló -
(Kívül zörgés s több kiáltás.)
Hamar!
BÁNK (megijedve néz az ablak felé ki).
Örvendj becsűletem, lemosta mocskod'
A vérkeresztség - oh Melinda! - ki!
Ki! a tető mindjárt reám szakad. (Elváncorog.)
GERTRUDIS (fel akarna emelkedni).
Meghalni - nem királyi széken - ah!

NYOLCADIK JELENETSzerkesztés

MYSKA BÁN (még kívül kiált).
Mentsd meg magad királyné! Pártütés!
Ezt mondta a haldokló. (Bejön.) Istenem
Késő!
GERTRUDIS
Nem érdemeltem - gyermekek -
Hol vannak a gyermekeim? - még ne is
Láthassam őket? - Endre - gyermekek -
MYSKA (kezei közé szorított süvegét az ég felé emelvén).
Uram teremtőm! hallatlan Magyar-
Országban ily eset!
GERTRUDIS
Ottó!
(Kívül lárma, verekedés.)
MYSKA
Zendülés!
OTTÓ (berohan).
Gertrudis - oltalmazz, megölnek! Oh jaj!
(Ordítva rogy mellé, midőn meglátja.)
Gertrudis!
GERTRUDIS (elfordított ábrázatát a földhöz nyomja).
Ottó! Ottó! gyilkosom!
MYSKA
Ottó?
OTTÓ
Nem az! nem az!
MYSKA
Nagy királyné!
Igy kell kimúlnod -?
GERTRUDIS
Igy - ártatlanul...
(Meghal.)
PETUR BÁN (kívül).
Az egész nemet kiirtsátok!
MYSKA
Mit? az
Egész nemet? hol vannak a király-
Fiak? - Velem légy, istenem! segíts! -
Azoknak élni kell! - megmenteni -
Meg kell, kik egykor királyai
Lesznek fiamnak, unokáimnak is! (Elsiet.)
OTTÓ
Vígy magaddal, Gertrud! - Bíberach!
Mért nem követtelek?
(El akar szaladni; de szembejönnek Petur bán, Simon bán,
békételenek.)

KILENCEDIK JELENETSzerkesztés

PETUR
Megállj -!
OTTÓ (visszaszalad s Gertrudisra borul).
Segíts!
SIMON
Én nem megyek tovább! hol van Melinda?
PETUR (Erősen fújva, néz Gertrudisra).
Elég is. Itt hever már; s a dühös
Tenger magát örömmel engedi
Egy kis gödörbe elszorítani,
Csak ottan is zúzhassa a hajókat.
(Ottó megragadván, felrántja, s egy békételenhez lódítja.)
Fel innen, ördög! úgyis számtalanszor
Térdeple sírva itt az emberi
Szeretet; de senki sem nyitott neki
Ajtót! Keresztények valának ők,
Kik csak tanúlságúl szemléltek az
Imádtatott keresztre - látni, hogy
Ők is mikép feszegethessék az embert,
Először elrabolván mindenét.
(Kívül kürtölés, lárma.)
SIMON
Mi az?
SOLOM MESTER (kívül).
Ti csillapítsátok!
OTTÓ (kiáltva).
Szabadság!
PETUR
Kínokra hurcoljátok!
OTTÓ (kétségbeesve, midőn vinni akarják).
Oh, hogy oly
Irtóztató legyen majd sorsotok
Egykor - legyen bár akkor, amikor -
Hogy a meráni csontokat siratva
A földből is kaparjátok ki s mint-
Megannyi szent ereklyét légyetek
Imádni kénytelenek - s hogy minden el-
Szánt törekvéstek önvédelmetekre
Olyan siker nélkül való legyen,
Mint kínozásom után esenkedéstek.
(A Bánk által elejtett tőrt felkapja, s magába akarja ütni.)
PETUR (elkapván tőle kiteként).
Vágjátok öszve! - - A királyi nép!
SOLOM (berohan katonákkal).
Alattomos királyi gyilkosok! (Viaskodás.)
PETUR
Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek!
Sohasem alattomos a magyar.
OTTÓ
Szabadság!
Gertrudis engedj meg - hisz elűz Magyar-
Ország! (Elszalad.)
PETUR (kivágván magát kiált a társainak).
Kövessetek!
SOLOM (dühösen utána fut, kiáltván a katonáknak).
Kövessetek!
Függöny
Harmadik szakasz Bánk bán Negyedik szakasz Ötödik szakasz