Bánk bán/Negyedik szakasz

← Harmadik szakasz

Bánk bán
szerző: Katona József
Negyedik szakasz

Ötödik szakasz →

A királyné szobája

ELSŐ JELENET

GERTRUDIS (az asztalnál ül mély gondolatban. Az udvorníknak - aki

az asztal megett áll, s egyik kezében egy már megolvasott levelet tart,

a másikban pedig egy világtörténet könyvét kinyitva - a levelet kivévén

kezéből, feláll, megnézi s ismét visszaveti az asztalra).

Csak szúnyogok - csak szőnyeget nekik. -

Elég! -

UDVORNIK (beteszi a könyvet és néz a királynéra).

GERTRUDIS

De hol van Ottó? - Törnek ő-

Rá; mert öcsém. (Az udvornikhoz.)

Már elmehetsz.

UDVORNIK (leteszi a könyvet az asztalra s meghajtván magát, elmegy).

GERTRUDIS (az ablakhoz menvén, kinéz).

Napest! -

(Az asztalhoz megy, felvevén a könyvet, végigpergeti ujjain,

s ismét leveti.)

Hogy nem lehet Solon és Lycurgus - asszony!

Immár ki háborgat megént?

MÁSODIK JELENET

IZIDÓRA (jövén, távul meghajtja magát).

Kegyelmes

Nagyasszonyom - -

GERTRUDIS

Leány! szerencse, hogy

Te vagy - megént büntetnem kellene.

(Kezét nyújtja.)

IZIDÓRA (megcsókolja azt).

Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet

Tudtam, mivel be nem bocsájtatik

Még maga Melinda is. De egy kegyelmet

Jövék kikérni -

GERTRUDIS

Szólj.

IZIDÓRA

Bocsáss hazámba.

GERTRUDIS

Izidóra!

IZIDÓRA

Én ez országodba úgy

Jöttem be egykor, mint egy asszonyi

Szép érdemünkkel büszke leány, de az

Ma meggyaláztatott; azért tehát

E büszkeségem megmaradt darabját

Engedd hazámba visszavinni még!

GERTRUDIS

Ha hazudsz, leány -

IZIDÓRA (letérdepel).

Nem, istenemre, nem!

Nem!

GERTRUDIS

Szólj!

IZIDÓRA

Szerettem Ottót -

GERTRUDIS

Mit beszélsz? -

A herceget?

IZIDÓRA

Nem. Ottót a vitézt; de a

Vitéz bemocskolá magát s azért

A büszke német lány a bíborost

Is megveté.

GERTRUDIS

Leány, az én öcsémet?

IZIDÓRA

Azt.

GERTRUDIS

Állj fel!

IZIDÓRA (megteszi).

Oly igen szerethetém

Még akkor is, hogy megcsalt engemet:

De már ma félénk gyilkossá leve.

GERTRUDIS

Az én öcsém félénk gyilkos leve?!

IZIDÓRA

Szemérmemet meggyőzve, mindenütt

Nyomában voltam estve ólta. - Hogy

Téged, nagyasszonyom, Melinda mellett

Az álom elfogván, feküdni mentél -

Előmbe jött lihegve Bíberach;

S midőn lefektedet megtudta, kért

Hogy menjek el Melindához, mivel

Italt adott mindkettőtöknek Ottó.

GERTRUDIS

Hah!

IZIDÓRA

Én futottam; nem hozzád, mivel

Ez altató volt csak - futottam Ottó

Herceghez és Melindához hamar. -

Rendetlenül láttam kifutni onnét

A herceget. Szemmel tartván, alig

Értem Melinda ajtajához, amidőn

Egy durva lábdobogás riaszta fel.

GERTRUDIS

No -

IZIDÓRA

Vállamat ragadta egy erős

Kéz - bélökött Melinda ajtaján,

S előttem állott Bánk bán.

GERTRUDIS (megmerevedik, végre halkkal mondja).

A nagyúr?!

IZIDÓRA

Melinda felsikoltva elhanyatlott -

Én fagyva álltam, mint egy útazó

Az égnek első dördülésekor.

Mindent kivallottam: melyért bezárt egy

Oldalszobába, - szabadulásomért

Ott várakoztam hasztalan. Segítség

Után akartam az ablakon kiáltni

Már; s ím kacajt hallottam fel. Szemem-

Világa elveszett. - Hajnalban egy

Idegen szobában - rajtam a kacaj!

Iszonyú erőt éreztem karjaimban

És felszakasztám Bánknak ajtaját.

GERTRUDIS

Bánk itthon -

IZIDÓRA

Oh királyné! ez gyalázat!

Eressz hazámba: hiszen ez itt marad.

GERTRUDIS

Ottó! -

IZIDÓRA

Kevés időre alattomosan

Megölte ritter Bíberachot -

GERTRUDIS

Ezt is?

Ottó!

IZIDÓRA

Szerencsétlenségembe kezdem

Esmerni udvarod - milyen mohón

Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!

GERTRUDIS

Ottó! Meránia!

IZODÓRA

Midőn elvivé

Leányod, a követség - engemet

Itten hagyattál -

GERTRUDIS

Berchtold nemzete!

IZIDÓRA

Jó Bertha, légy leányom anyja, mint

Én anyja leszek a tiednek! - azt

Mondád te akkor jó anyámnak. - Oh

Kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágy

A szívem, és az ott vagyon, hol a

Holtteste nyugszik annak, akinek

Az életem s lelkem felébredését

Köszönöm.

GERTRUDIS

Dicső kinézésim!

IZIDÓRA

Nagyasszony!

Hidd el, királyi udvarodra nem

Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,

Lármás, világos minden, oly nagyon -

GERTRUDIS

Izidóra!

IZIDÓRA

A magányosságnak édes

Ölében voltam én nevelve, ott

Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!

GERTRUDIS

Átok reád fiú, ki örök mocsok

Közé keverted a hazádat!

IZIDÓRA

Ott

Fogok talán én megnyugodni; vagy

Könnyezni, elfelejteni.

GERTRUDIS

Izidóra!

Jöjj máskor el. -

IZIDÓRA

Reménylhetek?

GERTRUDIS (kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyről szemeit).

IZIDÓRA

Királyné!

GERTRUDIS (széjjelnéz s valamin nagyon láttatik gondolkodni).

Az egy halál -

IZIDÓRA (mohón megcsókolja a kezét).

Minden keserveinket

Elűzi, és a sírban a sebek

Is mind begyógyulnak. - Mosolyogj remény!

(El)

HARMADIK JELENET

UDVORNIK (jön).

Nagyasszonyom -

GERTRUDIS (egy futó pillantással).

Jöjjön Melinda.

UDVORNIK

De... -

GERTRUDIS (elmerülve).

Uralkodás! Parancsolás! - minő

Más már csak ennek még a hangja is,

Mint engedelmeskedni - hát minő

Ez még valóságában? - Egy Magyar-

Országba! Majd Polyák - Podólia,

Aztán Velence, a kevély Velence -

Európa harmadába! (Szédülni láttatik.)

Gyenge lélek,

Szédülsz? - pirúlj! ha egyszer annyira

Segítne Endre fegyvere, semmivel

Se lenne szédítőbb, mint mostan ez.

(Elevenebben.)

Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,

Miképpen a nap sok világokon! Csak ez

Is elfelejtetheti velünk rövid

Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.

(Az udvornikhoz.)

Hah! mégis itt?

UDVORNIK

Mikhál bán jönne be

Erővel is -

GERTRUDIS

Melinda.

UDVORNIK

Jól vagyon. (El).

GERTRUDIS

Saját eszünket s akaratunkat a

Legostobább köntösben is annyira

Szentté teremteni, hogy azt egy egész

Ország imádja: önmagunknak az

Lehetni, aminek szeretjük; és

Másnak parancsolhatni, lennie

Az, aminek kell lenni - átkozott! mitől

Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!

NEGYEDIK JELENET

MELINDA (hirtelen belép, megáll, merően néz).

Ez a magyar királyné?

GERTRUDIS

Kérdezed?

MELINDA

Úgy, úgy, ez a kevély királyi asszony!

GERTRUDIS

Eszelős!

MELINDA

Hiszed, hogy reszketek?

GERTRUDIS

Mi kell?

MELINDA

Mi? Kérdezed? Nem, nem! lehetetlen az!

GERTRUDIS

Micsoda?

MELINDA

Hogy álmos a - rabló!

GERTRUDIS

Esze-

Veszett! megengedek. -

MELINDA

Késő az immár!

Add vissza egy anyának gyermekét

Add vissza testvérnek testvéreit -

Add vissza férjét e tökéletessen

Megrontatott beteg lelkemnek is.

GERTRUDIS

Szánlak.

MELINDA

Köszönném, hogyha elhihetném.

Nincs, aki szánjon - nincs, nincs, nincs. - Midőn

Kifutottam a sárkány elébe, még

Bánkom se jött utánam - szegény!

Azt vélte tán, hogy nála nélkül is

Elmenni tudnék lakodalomba. - Oh jaj!

(Fejét kezei közé szorítja.)

GERTRUDIS (megijedve néz rá).

Hah! istenem - Melinda!

MELINDA

Csak ne lennél

Az, ami vagy: megátkoználak. Oh

Ti a szegény Melinda jó nevével

Ma egy egész familiát töröltetek

Az üdvözülhetők sorából el.

Átkozza férjem azt az esküvést,

Mely engem hitvesévé teve -

Átkozza a szerette gyermeket,

Mert a bojóthi Melinda szülte azt -

GERTRUDIS (csenget).

Udvornik! A nagyúr! -

UDVORNIK (bámul).

Itthon?

GERTRUDIS

Siess!

UDVORNIK (el).

GERTRUDIS (szelíden).

El kell az udvarunk hagynod, Melinda.

MELINDA

El, el? helyes!

GERTRUDIS

De minden lárma nélkül.

MELINDA

Semmit se félj, hogy pompásan hagyom

El! - Gazdagon jövék abba; és

Koldúsi módra költözök ki abból -

GERTRUDIS

Szegény Melinda!

MELINDA

És - te tudsz így szólani?

GERTRUDIS (kezét nyújtja a csókolásra).

MELINDA (nem fogadja el).

El ezzel a szennyes kézzel.

GERTRUDIS

Melinda!

MELINDA

Nem csókolom - nem is csókolhatom

Azon kezet, mely útat nyithatott

Lelkem kirablására. Úgyde hát

Ki állhat a pestisnek ellene,

Hogy el ne terjedjen?

GERTRUDIS

Te oktalan!

Tudod, hol, és kivel beszélsz?

MELINDA

Veled,

Koronák bemocskolója! aki meg-

Loptad királyi férjedet, - kitépted

Kezéből a jobbágyi szíveket,

Áruba tetted a törvényt - nyomád a

Nyomorultakat - mártirrá tetted az

Erkölcsöt és (sírva fakad) testvéri indulatból

Egy szennytelen nyoszolyának eltörése

Végett, királyházban bordélyt nyitottál.

GERTRUDIS (az oldalajtón kikiált).

Hah! asszonyok!

MIKHÁL (szava kívül).

Melinda!

MELINDA (térdreesik).

Istenem!...

Ne hagyd bejönni őtet - csak ne most -

Ne hagyd királyné (eleibe mászik).

Mind csak kérdezé

Odakinn, miért sírok s fehér hajával

Törölte könnyeit, hogy nem tudá

Meg tőlem azt. Ha benned emberi

Érzés vagyon, ne öld meg őtet ön

Gyalázatoddal! (háborodva).

Mondd, hogy a menyegző

Két nyillövésnyi - az Bánk, és Melinda.

GERTRUDIS (a bejövő asszonyokhoz - méltósággal, de mégis

valamennyire szánakozva).

Vigyétek e szegény tébúltat el!

MELINDA

Mindenható, ments meg kerűletétől

Minden tapasztalatlan sziveket! (Mennek.)

ÖTÖDIK JELENET

MIKHÁL BÁN (betör - néhány udvornikok visszatartják).

Gyilkoljatok meg, hogyha sírva kell az

Ajtó előtt itt az igazságnak el-

Aludni, amíg bébocsájtatik.

Meg kell ezennel tudnom, hogy mi lelt,

Melinda -

MELINDA

Félre! Félre! eresszetek!

(Kiszalad. Az asszonyok követik.)

MIKHÁL

Hurcoljatok hát sírba engem is! (El akar menni.)

GERTRUDIS

Maradj! (Int az udvornikoknak, kik eltávoznak.)

Hová ragadott indulatod?

MIKHÁL

Mi lelte húgomat? miért szalad

Előlem el - mint atyját, úgy szeret.

És mégis elfut -

GERTRUDIS

Nem tudod, miért? (Szünet.)

Tehát miért kéredzkedél be hozzám?

MIKHÁL

Ni, szinte elfelejtem - Istenem!

A húgom, és - ez -

GERTRUDIS

Ez? mi ez?

MIKHÁL

Követség -

GERTRUDIS

Micsoda követség?

MIKHÁL

Oh, jaj, jaj! az eszem

Mint éjtszakáim, felzavarva van

A környülállások boldogtalan

Örvényin.

(Hirtelen.)

Óráim kiszabva vannak!

Csak egy szavadba fog kerülni és az

Irtóztatón megindult sors golyóbisa

Más jobb nyomon fog hengeredni el. -

Tekéntsd magad - tekéntsd országodat -

GERTRUDIS

Miért?

MIKHÁL

Hogy azt még kérdezed! - Kezem

Reszketve tészem össze.

GERTRUDIS

Talán

Miattam? - én nem reszketek.

MIKHÁL

De én

Országodért: te reszkess éltedért.

GERTRUDIS

Mit? éltemért? Tán nem vagyok királyné?

MIKHÁL

Légy hát azoknak anyja is, kik engem

Hozzád bocsájtottak -

GERTRUDIS

Kik?

MIKHÁL (megütközik).

Kik? - kik a

Hazaszabadító névvel bélyegezték

Meg magokat.

GERTRUDIS

Undokság!

MIKHÁL

Úgy hittem ez-

Előtt csak egy órával én is ezt: de

Kik már azóta elérték volna a

Célt, várakoznak kérésemre.

GERTRUDIS

Pártos!

MIKHÁL

Az nem vagyok; mert itt nem állanék.

Oh, töltsd be kéréseket, és egyről egyig

A lábaidnál láthatod.

GERTRUDIS

Mi kérést?

MIKHÁL (letérdepel).

Nézd - így fogok beszélni. Nem vagyok

Magyar, tehát nem is gondolhatod,

Hogy részrehajlás vagy haszon beszél

Belőlem: oh add vissza híveidnek

Azt, mit elraboltál -

GERTRUDIS

Balgatag!

MIKHÁL

A nyúgodalmat, békességet és

Az életen való gyönyörködést -

A volt vagyont, a testi-lelki meg-

Elégedést, fazékok mellől a

Fát, ételekből a húst és ágyokból a

Szalmát -

GERTRUDIS

Hah!

MIKHÁL

Mert biz ezt raboltad el,

S od'adtad a saját hazádbéli

Udvornikidnak.

GERTRUDIS (felkapja a levelet - erősen megnézvén Mikhált - ismét

visszaveti. Csendesebben).

Állj fel és beszélj,

Mint ember emberhez.

MIKHÁL (feláll).

De jobban is

Megmondhatom: Te ok nélkül bocsátád

El hivataljaikból a magyar

Alattvalóidat s tiéidet tevéd

Helyekbe - és lerontatád az ősi

Szép várakat s od'adtad a tulajdon

Felekzetednek.

GERTRUDIS (szünet után félutálattal).

Oh, nem ösmered

Te a magyart még!

MIKHÁL

Sőt igen: sem a meg-

Bántást, sem a jótéteményt soha

El nem felejti a magyar - de főkép

Felekzetednek.

GERTRUDIS (fellobban).

Ősz ember, kik a

Békételenkedők?

MIKHÁL

Meg akarsz ijeszteni. -

Pedig tekéntesz ősz hajszálaimra.

GERTRUDIS

S ha arra én tekéntni nem fogok? -

MIKHÁL (megdöbben).

Úgy - elbeszélem, mért őszült meg így:

Itt van az előljáró beszéd -

(Áradó könnyeit törölgeti.)

No már

Jó éjtszakát szivem végnyúgodalma! -

Nem hinni látszol s tántoríthatatlan

Megállni, mint minden kevély eszű.

GERTRUDIS

Úgy?

MIKHÁL

Ez lopá el tőlünk mindenünket.

Nem volt utolsó a bojóthi faj

Spanyol hazámban, és pajzsunkon a

Taréjos egyfejű sast esmeré

Régtől sok ellenség. Már férfiak

Valánk öcsémmel, amidőn anyánknak

Született ez a Melinda. Szép

Volt, mint az erkölcs. Akkor szült nekem

Is egy fiat feleségem. - Oh ti szép

Napok! ti édes éjtszakák! - Ehol

Jövének egyszer a mohádik, és

A maurusok hatalma a spanyol

Földön megént egészen eltenyészett.

minden csak azt kiáltá: "A mohádik! - -

Nem messze vannak a mohádik!" - Én

Szunnyadtam és - de hátha csak mese?

Mondá az én nehezen hívő öcsém.

Igy egyszer egy boldogtalan éjtszaka

Elvette mindenünket - nemzetünket -

Barátjainkat - ős Bojóthot és (elfojtódik)

Egyetlenegy fiamat, reményemet,

Lelkemnek egy gyönyörűségét, virágzó

Ifjú korában. Boldogok szülőink,

Kik már előre elköltöztek! - A

Hajam kitépve, futottam a halál

Elől, mivel Simon megölt fiamnak a

Testével oldalam mellett futott.

Nem akarta eltemetni, mert soha

Sem hitte, hogy meghalt: de ah! midőn

Melinda elfáradván, jajgatott

A test felett - midőn erőtlenül

Én ott feküdtem és ő gödröt ásott -

GERTRUDIS

Ember! ledőlsz - erősödj!

MIKHÁL

Majd - igen.

(Tenyerével mázolgatván legörgő könnyeit.)

Fájdalma meghaladta a saját

Fájdalmamat, - kezével véste a

Sírt, mintha csak maga akart volna abba

Belé feküdni. Igy talála ott

Bennünket egy magyar, ki Elmerik

Királynak a spanyol Constantiát

Vivő követségéhez tartozott -

Kunrád, a nagyúrnak édesapja.

Alig tudták Simont felvonni onnét -

Fájdalma meghaladta a saját

Fájdalmamat! s én azt mostan neki

Háláadatlansággal... -

GERTRUDIS (belevág szavába).

Egyike

A pártosoknak!

MIKHÁL

Hát ki mondta azt? - - -

Szegény öcsém! én voltam árulód! -

GERTRUDIS

Fedezd fel őket!

MIKHÁL

Hallgatásra tettem

Le esküvésemet.

GERTRUDIS

Hát mégis egy

Az összeesküdtek közűl -?

MIKHÁL

Fiam

Sírjára esküszöm, hogy nem vagyok.

De ők mohón kívántak bánni a

Dologgal és - Melinda volt eszemben -

Kértem, hogy addig csak halasztanák,

Míg nem beszéllenék veled: hanem

Meg kelle esküdnöm, hogy egyikét

Sem árulom közűlök el -

GERTRUDIS

Oktalan!

Első hited mindég királyodé.

Udvornik! (Udvornik belép.)

Őrizetet! -

Tüstént Simon

Bán elfogattasson.

(Udvornik, beszólítván őrzőket, elsiet.)

MIKHÁL

Ha meg találják

Ezt látni -

GERTRUDIS

Lássák és irtózzanak -

Gertrudis ingadozhatatlan áll.

Vigyétek!

MIKHÁL

Engem? asszony!

GERTRUDIS

Esztelen!

Nem fogsz talán csak átkozódni, hogy

Az éltemet kivánom őrzeni?

Öcséd kivallja majd, (gúnyolva) mivelhogy ő

Nem esküdött meg. Ah így megcsalatva

Saját teremtményemtől - a magyar

Se tette volna ezt... Vigyétek!

MIKHÁL (néhányszor előrevont hajfürtjeit nézvén: visszaveti).

Ősz

Fejem! - ily gyalázat - oh Simon!

GERTRUDIS

Hisz' őtet

Átkozhatod -

MIKHÁL (magát rendbe szedvén).

Fiamnak sírja mellett

Fájdalma meghaladta a saját

Fájdalmamat. Jó éjtszakát! Te nagy

Sorsodban elvakult, kevély eszű,

Reszkess szerencsédtől - jó éjtszakát.

(Az őrizet közt ellézeng.)

GERTRUDIS (merően néz utána).

Reszkessek a szerencsémtől? miért?

Gertrudis a szerencsétől legyen

Reszketni kénytelen? -

UDVORNIK (bejön).

A nagyúr.

GERTRUDIS (döbög).

Ne még -! -

Jöjjön.

(Udvornik el.)

GERTRUDIS

Szerencsémtől - -?

(Kinéz az ablakon.)

Vitézi módra méssz

Le szép nap! Ah, hol ily halál? Eredj,

Eredj! utól nem érlek - én csak asszony

Vagyok.

HATODIK JELENET

BÁNK (belép morogva).

Helyessen, Istenemre, az!

Itt van Melinda, azt mondá Tiborc?

GERTRUDIS (remegve néz a földre).

Bánk? a nagyúr?

BÁNK

Parancsolt a királyném. -

GERTRUDIS

Én-é?

BÁNK

Igen. -

GERTRUDIS

Vagy úgy! igen.

BÁNK

Parancsolj!

GERTRUDIS

A hitvesed -

BÁNK

Miféle hitvesem!

GERTRUDIS

Nagyúr!

BÁNK

Való, hogy én házas vagyok:

De hitvesem nincsen -

GERTRUDIS (egy ideig nézi, végre elsiet).

BÁNK (kardját félig kirántva).

Jó angyalod

Susogta ezt neked! - Tiborc! Tiborc!

TIBORC (ki Bánk bánnal jött, és leghátul maradván csak egy

szegletben vonja meg magát s kucsmáját gyömöri).

Uram! iszonyú ezen hideg magad-

Viselete!

BÁNK

Nagyravágyás, büszkeség,

Kecsegtetés, hizelkedés, csupán

Csak csillogó fények; s hogy mégis az

Asszonyt becsalhatják a bűn fenék

Nélkül való mocsáriba - -!

Lelkemre mondom, a nevelésnek egy

Jó magva sem marad szivekbe meg,

Mivelhogy a növésekkor tüzellő

Indulatoknak pestises szele

Kifújja mind. Szegény, szegény! de szánni

Méltó teremtmények! hisz esmerem

Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon

Ki légyen a romlandóságnak az

Tétetve, nem hihettem még soha - -

Előttem, esküszöm, szentebbek is

Lesztek ti, mint egy jó fiúnak a

Szülőitől maradt ereklye. A

Lehelletem fogom mérsékleni,

Nehogy törékeny erkölcstök virágit

Lelökje. Asszony! asszony! asszony! - - És

Ők ezt tudák! ezt ők is jól tudák!

Mégis vasas marokkal körmölének a pók-

Hálóba. - Meg fogok tán nemsokára

Nektek fizetni, jó név gyilkolói!

Egész szegény nemzetségem megölt

Nevébe kívánok majd számadást.

Oh, semmi sincsen oly gyalázatos,

Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!

Az alkotónak szentségébe be-

Törés ez - és kigúnyolása, hogy

A legcsekélyebb férgecskének is

Teremte oltalom-fegyvert, csupán

Az asszonyállatról felejtkezett el.

TIBORC (a zuglyában térdre esik).

Uram, bocsásd meg, mert nem tudja, mit

Beszél! Tudod, hogy ájtatos vala

Mindég: ha tán asszonyt nem ismert volna, úgy

Ő angyal is lett volna földeden!

GERTRUDIS (jön Melindával)

Itt van.

BÁNK (elfásulva).

Melinda!

MELINDA

Kösd be fejem

Bánk! (felkiáltva) Gyermekem!

GERTRUDIS

Nagyúr! add vissza azt

Anyjának -

BÁNK

Anyjának?

MELINDA

Hol van Soma?

BÁNK

Biztos helyen.

MELINDA

Megölted?

GERTRUDIS

Istenem!

BÁNK (eliszonyodva).

Hiénaszívet vélni az atyában?!

(Hirtelen kimutat az ablakon.)

Látjátok azt az ősz embert?

GERTRUDIS

Hah! (Elfordul.)

MELINDA

Bátyám! -

BÁNK

Tömlöcbe vettetik.

MELINDA

Kezénél a fiam -

BÁNK

Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ád

Oly tiszteletre méltó fényt maga

Körűl, mikép ezen öreg fejér

Hajfürtjein sugárol. Oh királyné,

Tekénts ki, kérlek! nézd, hogyan döcög!

Csak egy tekéntetet! Igy megy egy király,

Ki elvetette a királyi pálcát,

Mivelhogy azt becsébe nyomorúltnak

Találta. (Szemeit törli.) Mikhál, látod e vizet?!

GERTRUDIS (bosszús elkeseredéssel).

Távozzatok!

BÁNK

Jobbágyaid vagyunk.

(Meghajtván magát, elindulnak.)

GERTRUDIS (Bánkhoz).

Maradj te!

BÁNK (falhoz tántorodva).

Vége, vége már neki!

Tiborc! vezesd hát asszonyod. Soká

Nem kések én is - ugy-é, jó királyném?

Menj, menj, Melinda, ezen becsületes

Paraszttal és ne szégyeld el magad -

Ő Jáderánál egykor igen sokat

Tett - menj csak! a nap elnyugtával az

Örvendezők is elnyúgodnak.

MELINDA (ki érzéketlenül állván, mellén lévő pántlikáját tépegeti,

végre leveti a földre).

El-

Hervadnak a menyegzőben - kiholt az

Atyaátok - oh Bánk, látlak-é megént?

BÁNK (szorúlva).

Megént.

MELINDA

Igen - megént! Mély síromon

Túl a halál szép halvány angyala

Meg fog mutatni megént.

(Gertrudishoz féleszelősködéssel.)

Nevetsz te kis

Ártatlan? Oh vesd le koszorúdat! az

Öröm csak egy pillanatnak szülöttje

S anyjával együtt meghal. Élj! Az isten

Bocsássa meg, mit oly istentelen

Cselekedtetek vélem. Nem volt italtok

Méreg, de elszárítá lelkemet. -

Bánk, jöjj hamar!

BÁNK (öleli).

Köszöntsd helyettem ősi

Váram - vezessen békével szerelmem!

Siess Tiborc!

MELINDA (rebegve ténfereg kifelé).

Bánk jöjj hamar! csak egy-

két nyíllövésnyi - jöjj hamar.

TIBORC (elvezetvén, az égre teként).

Hamar!

HETEDIK JELENET

GERTRUDIS (szünet után).

Bánk itt maradt?

BÁNK

Igen.

GERTRUDIS

A megsértett vagy a

Sértő?

BÁNK

Igen vagy nem, csak egyre megy.

GERTRUDIS

Adj számot -

BÁNK

Én?

GERTRUDIS

Te mint egy éjjeli

Tolvaj jövél foglalatosságaidból

Az udvarunkba vissza. Illik ez?

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Te rangodat, sőt önnön rangomat

Megmocskolád - hát ez illik-e?

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Leventa! egy ártatlanságot el-

Zárván, gyalázatba kevertél - becsület-

É ez?

BÁNK

Nem. Óh az én becsületem

Melinda elbúcsúzásával el-

Búcsúza; Mikhál bánnal és fiammal

Elzáratott: ha még mi megmaradt,

Ezernyi sok szegény között hazámban

Felosztva van - minek az is?!

GERTRUDIS (méltósággal).

De tűrtesd

Magad!

BÁNK

A becsületes kínoztatik.

Megostoroztatik, kipörkölik

Szemeit, s midőn minden kitelhető

Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;

És így, ha későn is, megismeri,

Hogy ugyan becsületest kell játszani,

De valóba' lenni mégis oktalanság.

Minő dicső ellenben becstelennek

A sorsa, csakhogy tudja a közönség

Jó véleményét meghódítani.

Akkoron azonban, hogy a becsűlet ál-

Orcája mellett bűntetetlen el-

Követhet undokságokat, vakon

A hír legemberebbnek szenteli -

Fő hivatalra lép; ottan rabol

Mindent el a szegény bohóktól, ahol

Akarja; minden emberek vele

Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;

Gazdag s hatalmas léte barátinak

Lehet javokra; sőt a mennyet is

Gyakorta úgy megnyerheti

Részére, gazdagságából kitelő

Több áldozattal, hogy sokkal becsesebb

Lesz még előtte, mint az a szegény

Becsűletes, ki semmit sem tud adni.

GERTRUDIS

Istentelen! Távozz!

BÁNK (közelebb lép).

Nem. Avagy azt

Hiszed, hogy nem maradtam volna itt

Parancsolásod nélkül? Meglehet - (magában)

Tán nem maradtam volna mégis itt! -

Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!

GERTRUDIS

Jobbágy!

BÁNK

Nem úgy van, asszonyom! - Én urad

S bírád vagyok; míg a király oda

Lészen, királyod is vagyok -

GERTRUDIS (a csengetyűhöz akar nyúlni).

BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).

GERTRUDIS

Udvor...

BÁNK (kardját félig kirántva).

Egy

Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz te most,

Mert nem szabad bejönni senkinek

Is; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-

Ország királya.

GERTRUDIS

Bánk!

BÁNK

Bejártam az

Országot és mindenfelé csak az

Elbúsulást találtam. Udvarod'

Átkozza minden és hazádfiit. -

Szerette jó királyunk, Endre! hogy

Fogod találni népedet? Polyák-

Országot elnyered, s tán a magyart

Veszted helyette el! - Midőn te leg-

Először, asszonyom, hazánkba jöttetek,

A békességnek édes istene

Pannóniára monda akkoron

Egy átkot, és a romlás angyala

Mormogta rá azt áment.

GERTRUDIS

Ember! azt

Mondom, ne törj túl a korlátidon!

BÁNK

Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá

Minden magyar hozzám: "Ez egynehány

Keserves esztendő alatt magyar

Törvényeink magyar hazánkon úgy

Fityegnek, amiképpen egy pelengér-

Oszlopra állította mocskos tettinek

Táblája."

GERTRUDIS

Oh hazug! miért nem úgy szól

A hír tehát?

BÁNK

A hír csak esztelen

Kongás, - ha a hordó üres, leginkább

Kong; mégis - a hír a királyi szék

Fő Bëlje; ennek oltárára kész a

Magyar lerakni mindenét; való,

Hogy azt is a dicső udvornikid

Emésztik el; de hangzik is az ország

Négy része, megdicsértetésitől

A bőkezű adakozónak -

GERTRUDIS (elbámulván).

Talán úgy?

BÁNK

Vak voltam én is udvarodban; de

Már látok. Egykor egy öreg paraszt

Akadt előmbe - szárazon evé

A megpenészedett kenyért. - Igaz s hív

Szolgája volt hazánknak, mondja, negyven

Esztendeig: de nyúgalomra ment.

Miért? helyet kellett csinálni egy

Hazádfiának - (összecsapja kezeit).

Istenem, Istenem!

Egy tiszteletre méltó ősz kezébe, negyven

Esztendeig való szolgálatért,

Száraz kenyért nyújtasz magyar hazám? -

Tűrt a szegény. - Végtére egy követ

Hírül hozá, hogy itt mik esnek. Ál-

Köntösben visszajöttem és találtam - (nyögve)

Oh többet is, mintsem reménylheték!

Azt, büszke lélek, fel nem érted ésszel,

Hogy gyermekem' miért adám amaz

Öregnek? Asszonyom! Ha útam innen

Hóhér kezébe vinne engemet? - -

GERTRUDIS (elsárgulva támaszkodik az asztalra).

BÁNK

Ugyan ne gondoskodjon egy eszes

Atya, gyermekéről? -

GERTRUDIS (székébe rogyik).

Bánk! mit akarsz velem?

BÁNK

Te engemet magadhoz hívatál,

Szikrát okádó vérem éktelen

Dühében. Itt előszobádba láttam

Mikhált gyalázatán kesergeni -

Oh, egy tekéntet, mely az ördögöt

Magát is arra bírta volna, hogy

Egy megszorúlt szentet segíteni

Siessen. Igy - od'adtam a fiam; mert

Tudom, hogy ő előbb saját kezével

Megfojtja kedves húga gyermekét,

Mintsem, hogy azt csak tőle elvegyék is.

GERTRUDIS

Itt is talán hibáztam még?

BÁNK

Neked

Csak egy szavadba kerülne, mégis a hit-

Szegést előbbvalónak gondolád -

Neked csak egy kicsiny reményt vala

Szükség hazudnod - egy csekély igéret

A zendülést elnyomhatná; de az

Erőszakos rimánkodás szokatlan

Nálad. Te híveidnek a porig

Alázatosakat véled, kik úgy

Mosolyganak, mikép parancsolod.

Nem látod azt, hogy többnyire a saját

Hasznokra egy kalitkát építettek

A büszkeségeden, hízelkedéssel,

Hol elveszel.

GERTRUDIS

Ha úgy találna lenni!

BÁNK

Azt képzeléd, hogy isten vagy, mivel

Letérdepeltek híveid, midőn

A láncokat reád rakták. Magyar

Nem volt neked soha embered, mivel

Hallatlan Endre idejéig az még,

Hogy a teremtőjét kivéve, más előtt

Is térdre essen egy magyar.

GERTRUDIS

Ha a

Királynak hitvese nem nyer is

Alattvalójától becsületes maga-

Viseletet - add meg azt, leventa, egy

Asszony személynek!

BÁNK

Aki nem érdemes,

Hogy a szerette jó királyom áldott

Szivét kezében tartsa; aki lábat

Ád a bujálkodónak, és tovább

Az áldozatra így teként le - ő,

Holott nem érdemes, hogy a saru-

Szíját megoldja; mert kenőcsli testét

Lelkét - -

GERTRUDIS (megsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik).

Gonosz hazug! ki tette azt? -

Légy átkozott Melindáddal! legyen

Örökre átkozott az a kölyök, kit

Gyalázatomra szült Meránia!

BÁNK

Melinda jó nevét te hagytad az

Udvarnak a nyelvére tenni: légy most

Isten s hitesd el vélek, hogy Melinda

Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek,

S imádlak, én, kit ők nevetnek.

GERTRUDIS (keserűen).

Úgy? -

Csak hadd nevessenek; hisz a hasonló

Történet életünknek azon szokott

És kedves ízetlenkedésihez

Tartozhat, amely megnevettető -

Már úgy születtünk, mint a szegény

Emberbarátink kárán tapsolók;

Hiszen ha hét az utcán hétszer el-

Esett, azon szint'annyiszor kacagjuk

Magunkat el - (komoran néz Bánkra)

S a szánás akkoron

Jön csak, midőn látjuk, hogy egyike

Többé felállni nem tud.

BÁNK

Szörnyeteg! kész

Lennél te is kacagni? -

GERTRUDIS (kiált).

Emberek!

OTTÓ (az oldalszobából jön).

Néném! Az istenért! - (megijedve).

Bánk bán!

(Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)

BÁNK (hasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)

Ha, fattyú!

Hogy e dühösség, mely a testemet

Emészti, százezer mértékbe fussa

El lelkedet! hogy a kín, a maga

Egész minéműségében, csekélység

Legyen tulajdon kínaidra nézve! -

Az ételednél undorodásba jöjj

És férgesedjen az italod - gyötörjön

Éhséged annyira, hogy a sírból a

Halottakat kívánd kirágni! El-

Csúfíttatott árnyékom mindenütt

Kövessen és véresen álljon ott,

Ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!

Örökre átkozott légy, átkozott!

És átkozott a hely, melyben születtél!

GERTRUDIS (Ottó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd

az ablakhoz szalad; végre használni akarván az alkalmatosságot,

el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris,

nekidühödve, tőrt kap, és Bánkba akarja ütni).

Hitvány, ne bántsd hazámat!

BÁNK

Én? - Kerítő!

(Megfordúlván, kitekeri kezéből a gyilkot.)

GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).

BÁNK (utoléri és agyonszurdálja).

Sziszegj - sziszegj, kígyó! te itt maradtál.

GERTRUDIS (lerogy).

Ah!

BÁNK (merően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tőr kiesik

kezéből, melynek zördülésére felijed).

Vége! volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -

Ni! - reszket a bosszúálló -

(Kívül zörgés s több kiáltás.)

Hamar!

BÁNK (megijedve néz az ablak felé ki).

Örvendj becsűletem, lemosta mocskod'

A vérkeresztség - oh Melinda! - ki!

Ki! a tető mindjárt reám szakad. (Elváncorog.)

GERTRUDIS (fel akarna emelkedni).

Meghalni - nem királyi széken - ah!

NYOLCADIK JELENET

MYSKA BÁN (még kívül kiált).

Mentsd meg magad királyné! Pártütés!

Ezt mondta a haldokló. (Bejön.) Istenem

Késő!

GERTRUDIS

Nem érdemeltem - gyermekek -

Hol vannak a gyermekeim? - még ne is

Láthassam őket? - Endre - gyermekek -

MYSKA (kezei közé szorított süvegét az ég felé emelvén).

Uram teremtőm! hallatlan Magyar-

Országban ily eset!

GERTRUDIS

Ottó!

(Kívül lárma, verekedés.)

MYSKA

Zendülés!

OTTÓ (berohan).

Gertrudis - oltalmazz, megölnek! Oh jaj!

(Ordítva rogy mellé, midőn meglátja.)

Gertrudis!

GERTRUDIS (elfordított ábrázatát a földhöz nyomja).

Ottó! Ottó! gyilkosom!

MYSKA

Ottó?

OTTÓ

Nem az! nem az!

MYSKA

Nagy királyné!

Igy kell kimúlnod -?

GERTRUDIS

Igy - ártatlanul...

(Meghal.)

PETUR BÁN (kívül).

Az egész nemet kiirtsátok!

MYSKA

Mit? az

Egész nemet? hol vannak a király-

Fiak? - Velem légy, istenem! segíts! -

Azoknak élni kell! - megmenteni -

Meg kell, kik egykor királyai

Lesznek fiamnak, unokáimnak is! (Elsiet.)

OTTÓ

Vígy magaddal, Gertrud! - Bíberach!

Mért nem követtelek?

(El akar szaladni; de szembejönnek Petur bán, Simon bán,

békételenek.)

KILENCEDIK JELENET

PETUR

Megállj -!

OTTÓ (visszaszalad s Gertrudisra borul).

Segíts!

SIMON

Én nem megyek tovább! hol van Melinda?

PETUR (Erősen fújva, néz Gertrudisra).

Elég is. Itt hever már; s a dühös

Tenger magát örömmel engedi

Egy kis gödörbe elszorítani,

Csak ottan is zúzhassa a hajókat.

(Ottó megragadván, felrántja, s egy békételenhez lódítja.)

Fel innen, ördög! úgyis számtalanszor

Térdeple sírva itt az emberi

Szeretet; de senki sem nyitott neki

Ajtót! Keresztények valának ők,

Kik csak tanúlságúl szemléltek az

Imádtatott keresztre - látni, hogy

Ők is mikép feszegethessék az embert,

Először elrabolván mindenét.

(Kívül kürtölés, lárma.)

SIMON

Mi az?

SOLOM MESTER (kívül).

Ti csillapítsátok!

OTTÓ (kiáltva).

Szabadság!

PETUR

Kínokra hurcoljátok!

OTTÓ (kétségbeesve, midőn vinni akarják).

Oh, hogy oly

Irtóztató legyen majd sorsotok

Egykor - legyen bár akkor, amikor -

Hogy a meráni csontokat siratva

A földből is kaparjátok ki s mint-

Megannyi szent ereklyét légyetek

Imádni kénytelenek - s hogy minden el-

Szánt törekvéstek önvédelmetekre

Olyan siker nélkül való legyen,

Mint kínozásom után esenkedéstek.

(A Bánk által elejtett tőrt felkapja, s magába akarja ütni.)

PETUR (elkapván tőle kiteként).

Vágjátok öszve! - - A királyi nép!

SOLOM (berohan katonákkal).

Alattomos királyi gyilkosok! (Viaskodás.)

PETUR

Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek!

Sohasem alattomos a magyar.

OTTÓ

Szabadság!

Gertrudis engedj meg - hisz elűz Magyar-

Ország! (Elszalad.)

PETUR (kivágván magát kiált a társainak).

Kövessetek!

SOLOM (dühösen utána fut, kiáltván a katonáknak).

Kövessetek!

Függöny

←Harmadik szakasz

Bánk bán Negyedik szakasz

Ötödik szakasz→