← Negyedik szakaszBánk bán
szerző: Katona József
Ötödik szakasz
A királyi nagy palota, melyből hátul a középen egy nagy bolthajtás
egy másik szálára vezet, mely eleintén földig érő fekete kárpittal
el van fedve. Udvornikok, nép, majd a király több zászlósurakkal,
Izidóra, asszonyok. Mind gyászban.

ELSŐ JELENET szerkesztés

UDVORNIK
A népet immár tartóztatni nem
Lehet a halottnézéstől. A király, azt
Mondják, hogy a lováról is lefordult -
De sérelem nélkül mégis. Egyéb-
Iránt, barátim, a vén Myska bán
Legtöbbre ment; mert elnyeré Zalában
Zelelgeh jószágot, fiastól együtt.
Hm! mintha más szintúgy megmenteni
Nem tudta volna a királyfiakat.
(Kívül lassú zúgás hallik: a király! a király! a bolthajtás kárpitjai
kétfelé nyílnak, melyeket végig két udvornikok tartanak. Látszik,
miképpen Gertrudis királyi pompával nagy emeleten egy koporsóban
fekszik. Mellette az epekedő Izidóra a királyfiakkal. Az emelet
lépcsőin körül az udvari asszonyok. A király az emeleten állván,
egy ideig csendes magaalávetésével a sorsnak, összekulcsolva kezét,
néz a halottra.)
UDVORNIK (lassan a többiekhez).
Szánom szegény királyunkat -
(Király meghallja. Egy nehéz sóhajtással magát hidegségre erőlteti.
Már lejött a lépcsőkön, midőn gyermekeit utána indulni észreveszi.
Szívrehatóan öleli egybe mind a hármat..)
IZIDÓRA
Csak azt
Tudnám, ki volt azon gonosztevő! Oh
Mert kész lehetnék e fájdalmaimban
Öngyilkosommá lenni! - Ah igaz,
Hogy a királyné kedves nem vala;
De ezt ugyan mégis nem érdemelte!
(Király, ki ezalatt gyermekeit magától elhárítván, azok Izidórához
visszamentek, most elfogódva kijön előre. Néhány zászlós urak
követik.)
UDVORNIK (magok közt).
Sír a király.
KIRÁLY (hirtelen közikbe tekint).
Ki mondta azt? - Nem úgy van.
Csak víz - (tenyerével eltakarja).
UDVORNIK (tartózkodva közelít hozzá).
Királyom, miért takartad el?
KIRÁLY
Mert nem szabad.
UDVORNIK
Dehogy nem!
KIRÁLY
Én király
Vagyok.
UDVORNIK
De ember is -
KIRÁLY
Érzem - Egy királynak
Kell látni minden könnyeket: magának
Könnyezni nem szabad.
UDVORNIK
Ne kéne bár!
KIRÁLY
Ő Isten. Istenit kivánva néz
Reája minden. Éppen akkor sírhat egy
Szegény, midőn királya; s a király
Nem látja azt meg a könnyek miatt. -
Gertrudis! így kellett találni meg!
(Székbe váncorog s lebókol.)

MÁSODIK JELENET szerkesztés

SOLOM MESTER (bejön, mélyen meghajtván magát, egy véres kardot tesz a király lábaihoz).
Engesztelődjél sorsoddal királyom!
Elérte bosszúálló fegyvered
Karom által a gyilkost.
KIRÁLY
Ifjú vitéz!
IZIDÓRA (égre vetett szemekkel).
Oh nyújts borostyánt bosszúlónk fejére!
SOLOM
Királyom azt parancsolá: siessek
Előre, mint győzedelmes érkezése hír-
Mondója. Tűzben s vérben leltem itt
Mindent. Atyám is a királyfiakkal
Futott előmbe: alig küldhettem el
Egy biztos ember által őket. Az
Apám kiáltá vissza még: "Megölték
Nagyasszonyunkat, és ártatlanúl".
Tüstént rohantam fel, s a gyilkos Ottó
Hercegre mondta épp a halált.
KIRÁLY
Ottó! tehát még ő is?
SOLOM
Elfutott;
De nem tudom hová. A zendítők
Kitörtek. Én nyomokban voltam a
Legényeimmel és körülvevék egy
Házat - meg is jutalmazám: azon
Vason Petur bán vére gőzölög.
KIRÁLY
Petur?
UDVORNIKOK (lassú zúgással viszonozzák).
Petur.
SOLOM
Királynénk asztalán ezen
Levelet találtam, hogy jövék.
(Király mohón elkapja a levelet, de halkan adja azt egy zászlósúrnak.)
ELSŐ ZÁSZLÓSÚR (olvassa).
"Glogonca:
1213. Kilencedik hava 20-án, mint Sz.-Lestár napján.
Áldás s szerencse néked nagy királyné!
Országod alsó részei nemsokára
Inkább mutatnak egy kovácsműhelyt,
Hol vízre lesz csak szükség a tüzet
Öntözni, melyben most a kardokat
Edzik. Nagyasszonyom! vegyen Kegyelmed
Kormányozásban más szabásokat -
Itt pártütéstől félhetünk. - Igaz
Ember tanácsol -
Pontió di Cruce,
Templomvitézitek nagymestere,
S jóvoltotokból itt az illirok
Között királyi helytartótok."
KIRÁLY
Úgy van!
ZÁSZLÓSÚR
Mi van úgy, királyom?
KIRÁLY
Ő hibás; hiszen
Másképp nem ölte volna meg magyar.
SOLOM
Az istenemre akit imádok; ősz
Atyám fejére esküszöm - magyarról
El nem hiszem, mert az előbb a világ
Láttára tenné, mint alattomosan.
KIRÁLY
Remény! remény! becsületes hazug,
Mely egy igéretet sem teljesítsz,
És végre gúnyolódva hagysz el ott,
Ahol csak egy-két könnyet tudhatunk
Hullatni éktelen kárunkon.-
SOLOM
Engedj!
(Elsiet, majd bevezeti Simon bánt.)

HARMADIK JELENET szerkesztés

SOLOM
Ez itt az öszveesküdtek közül
Egy. - Lásd, mitévő léssz. (Hátra áll.)
KIRÁLY
Háláadatlan.
SIMON (kard nélkül, szomorúan).
De hátha mégis.
KIRÁLY
Látod ott!
SIMON (megilletődve néz a halottra, azután fejével int).
Igen.
KIRÁLY
Minden tökéletességgel ruházta
Fel őtet a természet, - benne csak
A halhatatlanság hibáza: itt
Kétségbe lévén, azt irigyelétek,
SIMON
Mi? Uram király!
ZÁSZLÓSÚR
Petur.
SIMON
Petur? esküszöm,
Hogy nem Petur bán ölte meg a királynét.
ZÁSZLÓSÚR
Pártos.
SIMON
Talán az sem vagyok -
ZÁSZLÓSÚR
Miért
Vagy elfogatva? -
SIMON
Az való! de én
Csak a folyó szerént úsztam. Petur bán
Gyűlölte a királynét, s mégis, a-
Midőn öreg bátyám rimánkodék,
Hogy várakozzanak csak addig, amíg
Ő a királynéval beszéllene -
Meg tette még azt is Petur; de egy
Kevés időre Mikhált láttuk a
Tömlőcbe kísértetni - melyre az
Egész gyülekezet összeháborodva
Rontott ki, s megszabadítá.
KIRÁLY
S a királynét?
SIMON
Már halva leltük -
KIRÁLY
És Ottó?
SIMON
Petur bán
Halált kiálta a fejére. Ez
Ifjú vitéz betört ránk és meg-
Mentette. - Majd Peturtól elszakadtam, -
Mentemben egy fedél alatt nyögést
Hallottam: éppen az volt ez, kinél
Nagyasszonyunk (mint e polgár maga
Vallá ki) hétezer márk aranyat el-
Tett bérbe. Ottó azt erőszakosan
Ragadta tőle el; magát pediglen egy
Halált-hozott sebbel jutalmazá.
KIRÁLY
Gertrudis! - Ottó -
SIMON
Hogy Peturt veszély
Közt lenni hallám, védelmére mentem;
És e vitéz ifjú ott elfogott - -
KIRÁLY
Háláadatlanok! ne szóljatok!
Miért akartok már megfosztani
A holtakért való bánattól is? -
Vigyétek el!

NEGYEDIK JELENET szerkesztés

Mikhál bán a kis Somával jön
MIKHÁL
Király - - Uram - -
KIRÁLY
Te is?
MIKHÁL
A jó nevében összerontatott
Ősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - -
Ha egykor ősz hajad leszen, fogod
Érezni, hogy minő keserves annak
Megmocskolása. - A mohádik el-
Vették szerencsém, nyúgalmam, fiam. -
Azt gondolám, hogy mindenem: nem! én
Még nem valék szegény, Gertrudis azzá
Tett.
KIRÁLY
Mit beszélsz?
MIKHÁL
Késő vénség fehérlik
Fejemen - mocsok nem volt rajtam soha
Más, mint kiontott vére a haza
És szent igazság ellenséginek;
Most mint közönséges tolvaj vitettem
Tömlöcbe, és a külső nemzetet
Anélkül is megútált nép szeméttel
Dobála. Ezt Gertrudisod tevé,
Mert nem akarám testvéremet megölni.
SIMON
Érettem ennyit -
MIKHÁL (elragadtatva).
Fiamért annyit! oh
Simon, hogyan felejthetném el azt? (Öleli.)
KIRÁLY (magában küszködve).
Utálatos beszédek! lopjatok
Csak a szememből minden könnyeket
Ki, melyek oly édessen törlik a
Fájdalmamat szívemből el. Miért
Kell félelemnek a bánat helyére
Férkezni? meg volnék rabolva? meg?...
Oh félre! félre! a nyájas halott,
Mely fekszik oly víg ábrázattal ott
Nem törheté ki azt a támaszot,
Melyhez királya úgy ragaszkodott. (Fenn.)
Vigyétek el! vigyétek el! hazudnak!
MIKHÁL
Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,
Nincs e világon. Átok fekszik a
Bojóthi Mortundorf fajon! - Minek-
Előtte mennék: király! ne ez!
(Somát elébe vezeti.)
Melinda gyermeke. Atyja adá ide;
Csak Endre az, kinek kezére bízni
Bátorkodok. (Megöleli a gyermeket.)
Ha az anyád kérdezi,
Hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy ő
Simonnal elment számkivetésbe. Élj.
(El akarnak.)

ÖTÖDIK JELENET szerkesztés

BÁNK BÁN (egész elszánással belép).
Hová? (meglátva Somát, a király mellől elkapja).
Szerencsétlen, mi vitt ide?
UDVORNIKOK (dümmögik).
Bánk!
BÁNK
Gyermekem! Szerette gyermekem!
(Körülnézi magát)
Mi bennem ilyen bámulásra méltó?
Zavart eszem? Nem. Borzadó hajam?
Király! Magyarság! Jól emlékezem,
Hogy atyja vétke végett egykor a
Kis Béla elvesztette két szemét -
MIKHÁL (hirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével elébe szorítja).
Gyermek! (Mind zúgnak.)
BÁNK
Király! Gertrúdisod koporsó-
Aljára vágom a hatalom jelét -
(Nyakláncát odaveti.)
Ott van. Vereslik is még vére rajta.
(Nagy zúgás van.)
IZIDÓRA (bosszut szomjúhozásának elaludt reményével a testre hanyatlik).
Oh!
KIRÁLY (elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz
sóhajtással székébe sikamlik.)
BÁNK
Vége - !! -
MIKHÁL
Meg van a bojóthi faj
Átkozva - eltört végistápja is!
BÁNK
Szükségtelen beszélni tetteit:
Felért az égre a sanyargatott
Nép jajgatása s el kellett neki
Akármiképp is esni, hogy hazánk
Ne essen el polgári háborúban!
KIRÁLY
Polgári háborúban! -
BÁNK
Zendülés
Lappanga mindenütt, s csak ő vala
A gyűlöletnek tárgya; a legelső
Magyar, ki hazáját kedveli,
Megtette volna rajta áldozatját.
KIRÁLY
Magyar?
BÁNK
Vagy azt hiszed, hogy az engedi,
Mint egy kifestett kép, magát nehány
Szoros vonás közé szorítani?
Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe
Tettél le. Itt dörgött markomban egy
Ország felébe mért ménkőcsomó;
S mégis kezét csókoltam volna a
Gyilkosnak, aki véremet megölte,
Csak azért, mivelhogy gyűrűjére egy
Rangbéli címer volt felmetszve?
KIRÁLY
Gyilkos?
BÁNK
Az. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,
Ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-
Szaggatta gyermekeimet, feleségemet -
Még tán megengedhettem volna; de
Ő jó nevét ölé meg nemzetemnek
Rút öccse által s a feláldozott
Becsületet kiűzte udvarából.
KIRÁLY
Hallgass! (Magába küszködve.)
Ez a győzedelmi pompa, mely
Galiciából jöttömet fogadja?
Reszketni kell Endrének hitvese
Holtteste mellett önmagyarjitól!
Gertrudis, ennyit érdemeltem én,
Hogy győzedelmes jöttöm ünnepén
Romlásodat könnyeznem sem lehet!? - -
(Nagyon.)
Vigyétek el míg el nem érkezik
Bírája!
BÁNK
Az te nem lehetsz, szerette
Királyom! Árpád és Bor vére közt
Folyó dologban bíró csak Magyar-
Ország lehet. Jobban be van neved
Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)
Nézd azt! amott
Hurcoltatik Petur bán és egész
Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,
Hogy: éljen a király!
KIRÁLY (az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak meg szemei).
SOLOM
Uram király!
Ezt, istenemre mondom, nem tevém. (Elsiet.)
BÁNK
Azok tevék ezt, akiket te külső
Földekről országodba csőditél,
Mint pártosok feje és nagyasszonyunk
Gyilkosa úgy ölettetett le, és
Midőn alig mozogva ott hevert,
Házára törtek ismét és nevedben
A gyilkolásért e bosszút veszik:
Holott csak én öltem meg a királynét!
KIRÁLY (maga eleibe néz).
Még azt akarják, hogy kivessem itt
A kedvesért való fájdalmamat
Szívemből és egy pártoson kesergjek! -
BÁNK
Midőn te bátyád, Elmerik király
Ellen kikelvén, Kheene-várban el-
Zárattatál; jut-é eszedbe még,
Mit szenvedett ő érted? és ezen
Egész az őrülésig téged kedvelő
Ember hideg gyanúból veszti el
Irtóztatólag éltét s házanépét:
Pedig én, csak én öltem meg a királynét!
SOLOM (visszajön).
Késő! kiszenvedett már - gyermekit
Kérdezte. Egy átkot nyögött ki még
Nagyasszonyunkra és az alattomos
Gyilkosra; téged áldott csak királyom
És a hazát - nem hallá többet egy
Szavunkat is - lelkét kiadta ott.
KIRÁLY
Tépjétek el csak mind mellőlem azt,
Amelyhez a sors édesen ragaszt -
Tépjétek! én is embernek születtem.
BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
Gyilkosnak -
MIKHÁL
És a nagyasszonyt.
SIMON (magában felsóhajtva).
Petur! -
KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
Közül, ki e szennyet nagyasszonyán
Nem undorodna hagyni?... senki sincs?
MIND (gondolkodva szegzik le szemeiket).
BÁNK
Petur engem átkozott alattomos
Gyilkosnak - ámde őt is átkozá!
KIRÁLY
Nincs senki a jelenvaló leventák
Közül, midőn Árpád s Bor vére közt
Folyó dologban bíró csak Magyar-
Ország lehet? hiszen úgy szerettelek
Titeket szünetlen, mint szintén magam.
Minden javam tinektek engedém,
Királyi székem koldussá tevém -
Azt hittem: a jobbágynak csak legyen;
Ugy addig a király se lesz szegény!
Szegény, szegény király! be megcsalatkozál.
(Könnyes szemekkel elfordul.)
IZIDÓRA (sírva fakad s kitakarja Gertrudist).
Nézzétek e halottnak arculatját:
Hol itten egy hamis vonás? hol itten
A gyáva lelkiismeret nyoma?
Ezen szelid arcával hagyja el
Az öszvebékült ellenségeket
A békitő vitéz - ezen mosolygó
Vidám ajakkal vál el egy zarándok
A jótevőitől s ezen vonással
Megy vissza egy eltévelyedettnek a
Vezére kedves kunyhójába - s egy
Se volna?
KIRÁLY (magában).
Nincs, egy sincs. Jobban remeg
Előtte minden, mit előttem. - Endre!
Te gyenge Endre!
(Egy kardot kap.)
Magyarok! Második
Endrét tehát lássátok vívni meg-
Holt hitvesének jónevére.
(Bánkhoz.) Állj ki!
BÁNK
Királyom! én veled nem harcolok!
Szent vagy te énelőttem - Istenem,
S hazám után a legszentebb.
(Kardját leoldván, elébe teszi.)
Megölhetsz.
SOLOM (tisztelettel előlép.)
Tehát velem.
KIRÁLY
Fiam!
IZIDÓRA
Segítsd vitézedet,
Elköltözött! -
BÁNK (merően nézi).
Kedves fiú, miért
Akarod fejed bezúzni egy gonosz
Asszony miatt? Szánd e tüzet hazánknak.
Kétségbe kéne esnem, hogy egy
Meráni asszonyért hasítanék
Ilyen nemes szivet ketté. Eredj!
SOLOM
"Ártatlan" ezt nyögé utolszór az
Elhunyt szerencsétlen, hallotta ezt ősz
Atyám - az ő szavára megvívok.
Gyerünk!
BÁNK
Gyerünk szegény buzgólkodó!
(Kiindulnak.)
MYSKA BÁN (sietve jön).
Fiam hová?
SOLOM
Megvívni a nagyúrral!
Nagyasszonyunk haláláért.
MYSKA
Megállj!
Az orozva-gyilkoló hát ő?
BÁNK Orozva?!
MYSKA
Igen; mivelhogy a nagyasszonyunk
Ártatlan.
KIRÁLY
Az?!
MYSKA
Semmit sem is tudott
Ottónak ízetlenkedéseiről.
Meghittje Bíberach, ki a saját
Házamban holt meg, azt vallotta. Ő
Hörgése közt tevé az újjait
Keresztre és lelkét kiadta e
Végszóval: "Esküszöm hogy a királyné
Ártatlan!" - Ő mindent tudott - bizony
Mindent tudott! az ördög is igazat
Mondana halála óráján, bizonnyal.
SOLOM
Úgy hát átkozott legyen, ki a nemes
Kardot bemártja egy alattomos
Gyilkosnak a vérébe - (félreveti)
KIRÁLY
Oh igaz!
Ártatlan ő! ártatlan áldozat!
Mindent bocsáss meg vérző szív, csak ezt
Ne hagyd magadtól elrabolni.
ZÁSZLÓSÚR
Őrzők!
Vigyétek el fiával együvé!
MIKHÁL
Fiát is? ezt bocsájtni nem fogom.
Király! Király! ne hagyd el e szegény
Árvát: vagy aminő igaz, hogy isten
Van, mintsem ő az ősi szokásnak áldozatja
Legyen - hüvelykemet nyomom feje
Lágyába inkább -
KIRÁLY
Nem - nem áldozott
Le szennyel a nap szent koronám felett.
Ártatlan ő! Király, férj, és atya!
MIKHÁL
Légy atyja hát e gyermeknek, király! -
Magyarok! velem jön számkivetésbe és
Öcsémmel, e szegény kicsi - mindenét
Itthagyja nektek, csak az egy életért
Rimánkodik.
KIRÁLY
Nem a tiéd -
MIKHÁL
Enyim,
Melinda s atyja bízta rám: nem is
Adom ki senkinek. Tűz, víz, veszély
És gyilkosok közt is karomon viszem,
És rongyokat s kenyért fogok neki
Koldúlni. Ez szegény, nem vétkezett, mint
Az atyja - ezt fogom kiáltani -
Magyarok! nem ölte ez meg a királynét,
Nem pártütő ez, mint az atyja; oh,
Engedjetek csak egy arasz helyet
Ez árva gyermeknek, hová fejét
Hajthassa - (zokog) Kérlek adakozzatok
Ezen kicsiny mártírnak - oh!
KIRÁLY (mélyen gondolkodván, halkkal szól).
Vigyétek
Csak félre kissé -
BÁNK (aki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett szemekkel,
most hirtelen felkapja kardját).
Ki? mit?
ZÁSZLÓSÚR
Hah! kardot
Emelt -
UDVORNIKOK
Királyi-gyilkos! El vele!
(Hirtelen messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind
közelebb-közelebb. - Álmélkodás.)
BÁNK (elcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de ez is végre
kisikamlik alóla s a földre esik; melynek zördülésére mintegy
álomból felébred).
Mikhál, Simon!
SIMON (aki földre szegezve szemeit, csak hallgatja).
Melinda éneke.
BÁNK (fájdalommal)
Melinda! - Sírján ezt fuvassam, így
Enyelge sokszor. Oh Melinda! eltünt
A szép idő - te fúvasd síromon.
KIRÁLY
Gertrúdisén!
(Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe
akad Tiborc).

HATODIK JELENET szerkesztés

Tiborc, ki kevéssel előbb bejött, csak a szegletbe húzza magát.
KIRÁLY
Ki vagy?
BÁNK (odateként).
Jaj! ismered te?
Nem ismerem - nem ismerem.
TIBORC (csak ottmarad).
Tiborc.
BÁNK
Nem igaz. Tiborc ez nem lehet. Tiborcnak
Becsületesebb ábrázatja volt.
Hol van Melinda?
MIKHÁL és SIMON (megrémülve).
Melinda?
TIBORC (kucsmáját rágja).
Hol?
BÁNK
Hová
Tetted? ki ott az, akit erre hoznak
Oly lassan? (Merően néz az ablakon által ki.)
Oh, hogy egy zivatar le nem
Csavarja szemfedelét képéről! Éktelen
Lakossa a pokolnak, mit gyötörsz?
TIBORC
Ha kénytelen -
BÁNK
Mit? úgy? - Te sírsz? no hála
Istennek, amíg sírnak az ördögök,
Addig talán az emberiség örülhet! (Ki akar.)
(Néhány jobbágyak öszvekötött botokon hoznak egy betakart halottat
és a szín hátulja közepén leteszik.)
BÁNK (visszarezzen s a parasztokat mint esmereteseket merően nézi).
IZIDÓRA (nagy várakozással egy lépcsővel lejjebb jön az emeletről).
TIBORC (tipeg topog, nyögdécsel).
BÁNK (reszkető kézzel vonván le a szemfödelet - nem hisz a szemeinek
és elcsukló inain erősen akar megállani).
IZIDÓRA (öröm s fájdalom közt Gertrúdisra borulni visszasiet).
Melinda!
BÁNK
Oh, felelj te mindenütt
Jelenvaló! ki tette ezt? (Lerogyik előtte.)
MIKHÁL és SIMON
Melinda!
(Odafutnak és mögötte térdre esvén, reáborulnak.)
KIRÁLY (ki azalatt visszament az asztalhoz).
Ki tette ezt?
TIBORC
Azt kiabálták azok,
Hogy: "éljen Ottó - nénje bosszulója!"
KIRÁLY
Ottó!
TIBORC
"Hogy a határon várja őket
Ottó, jutalmazással."
KIRÁLY
Mindenütt
Ottó! az akit én olyannyira
Szeretni kénytelen valék, - kiért
Szintén alattvalóim gyűlölésit
Vontam magamra - Ottó! átkozott!
Örökre zárva lesz előtted az
Országom!
BÁNK
Oh, hogy néked is csak egy
Volt életed, te is hogy sebhető
Valál! Hol a könny, amely ennyi kárt
Fel tud olvasztani? Szaggassatok
Homlokotokon sebeket s vért sírjatok;
Letépetett az Istennek remekje.
(Somát, ki anyja fejénél térdel, magához vonja.)
Gyermek! te is sírsz? - könnyű a te könnyed,
Mint egy határtalanságban repülő
Porszem: te kis szegény, hisz nem is
Tudod, mitől fosztottak meg, - nem. Oh
Melinda! serkenj fel; hisz' esmeréd
Te Bánkodat - nem ezt akartam én -
Nem ezt? - siket fül - szem homályosúl -
Hasadj ki szív - (Fejét a földhöz nyomva görgeti.)
SIMON
Melinda! nincsen a
Testvéreid számára egy nyögésed? -
Világot érő szép szemed berogy, -
Melled hideg, mint a márvány, - nem éleszt
Többé fel egy jajszó is tégedet!
MIKHÁL
És mégis ez még hátra volt! Ezért
Kellett kifutni a hazánkból? ezt
Még hátra hagyták a mohádik!?
Miért hogy egy mennydörgés nem csapott
Beléd fiam gödrébe, hisz' a keservek
Is édesebbek otthon a hazában!
KIRÁLY
Szólj!
TIBORC
Rám parancsolt, hogy vigyem haza.
Kevés idő múlván körülvevék Bánk
Házát. Tüzet hánytak mindenfelé.
Nagyúr rokonjait lángok közé
Szórták - alig tudám szerette asszonyom
Testét kimenteni. Még élt akkor egy
Kissé - csak azt mondá: Bánkomhoz, és
Én eltökélém, hogy hozzá viszem,
Akárhol is legyen.
BÁNK (szemei előtt kapkodván).
Itt - itt - itt a világ.
A könnyek eltakarják azt előlem.
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
KIRÁLY (magába - indulatoskodik).
Nincs? - - Mostan érzi veszteségemet.
Ő boldog ember! enyhülést szerezhet;
Szabad folyáson úszhat a dühe:
Hallgatni kell nekem - király vagyok.
Fájdalminak lehetne istene;
De ember is lehet ha tetszik: én
Isten vagyok csak lenni kénytelen;
Azonban ember lennem nem szabad. -
Ti, akik oly halványan állotok
Körülöttem - itt, ártatlanul megölt
Szerette hitvesemnek teste mellett
Kérdez királyotok, hogy mit tegyen
Most ő -?
IZIDÓRA
Igazságot, az árván hagyott
Királyfiak nevében.
MYSKA (halkkal).
Vannak oly
Esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.
BÁNK
Az én siket fájdalmaimra -
Vég semmiség az én ítéletem -
Az Isten engem büntetésre nem
Tart érdemesnek; - az angyal, mely jegyezte
Botlásaimnak számát, ily következést
Húzó legelső lépésemkor el-
Rémült dicső helyén és félrefordult
Könnyes tekintettel törölte ki
Nevemet az élet könyvéből.
KIRÁLY
Csak egy
Szót most - mulandó egy szót: és oda
Ő visszahozhatatlanúl! Megáll
Egy szóra a természetnek folyása.
Atyám halálos ágyadon nyögéd
Még gyermekid fülökbe: "Legnagyobb
Fájdalmatokban is királyi széktek
Előtt jelenjen meg tekintetem,
És intsen emberi uralkodásra."
(Nyájasan visszafordul, de Gertrúdis látásán fellobban, midőn
Izidóra a lépcsőkön félig lejött, mintegy könyörögve a királyfiakkal.)
Ottan hever meggyilkolt hitvesem,
És gyilkolója azon törvényeket
Tapodta, melyek édes tartományimat
Zöldeltetik, Buzogj te meglopattatott
Szív, árva gyermekeid kiáltanak!
Serkenj fel összerontatott igazság;
De én elégtételt veszek. - Vigyétek.
(Merően néz maga elébe.)
TIBORC (csak egy lépéssel előbbre jön s térdre esik, és rémülve kiált).
Uram! beteg feleségem s éhező
Öt gyermekim kínos nyögések az
Istennek irgalmáért felmenő
Végső fohászkodásodat ki fogják
Zavarni a mennyekből, ha megölöd
Gyámoljokat.
SOLOM (szánakozva Bánkra mutat).
Nézd, uram, e csüggedést! - Király,
A büntetés már ennek irgalom.
KIRÁLY (semmire sem figyelmez).
Nincs a teremtésben vesztes csak ő -
Nincs árva, úgy mond, csak az ő gyermeke.
Jól értelek; kivetted a kezemből
Pálcámat; - én imádlak! Igy magam
Büntetni nem tudtam - (magában) - nem mertem is.
Magyarok! előbb mintsem magyar hazánk -
Előbb esett el méltán a királyné!
IZIDÓRA (a lépcsőn hagyja a királyfiakat s Gertrúdisra borul).
Gertrudis! a gyilkos szabad!
MIKHÁL
Szabad!
BÁNK (alig érthetőleg).
Engedd meg illendően eltemettetnem.
SOLOM mély tisztelettel hajtja meg magát. Mindenik azt követi s
kardjaikat a király előtt lerakják).
KIRÁLY
Magyarok! Igen jól esmérem - szeretnek,
Enyimek! - Hogy ily nemes szívekkel egybe
Férkezni nem tudtál, Gertrúdisom!
(Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsőkön
álló gyermekei, azokhoz, általölelve, letérdepel.)
Függöny
Negyeddik szakasz Bánk bán Ötödik szakasz