Bánk bán/Ötödik szakasz

← Negyedik szakasz

Bánk bán
szerző: Katona József
Ötödik szakasz

A királyi nagy palota, melyből hátul a középen egy nagy bolthajtás

egy másik szálára vezet, mely eleintén földig érő fekete kárpittal

el van fedve. Udvornikok, nép, majd a király több zászlósurakkal,

Izidóra, asszonyok. Mind gyászban.

ELSŐ JELENET

UDVORNIK

A népet immár tartóztatni nem

Lehet a halottnézéstől. A király, azt

Mondják, hogy a lováról is lefordult -

De sérelem nélkül mégis. Egyéb-

Iránt, barátim, a vén Myska bán

Legtöbbre ment; mert elnyeré Zalában

Zelelgeh jószágot, fiastól együtt.

Hm! mintha más szintúgy megmenteni

Nem tudta volna a királyfiakat.

(Kívül lassú zúgás hallik: a király! a király! a bolthajtás kárpitjai

kétfelé nyílnak, melyeket végig két udvornikok tartanak. Látszik,

miképpen Gertrudis királyi pompával nagy emeleten egy koporsóban

fekszik. Mellette az epekedő Izidóra a királyfiakkal. Az emelet

lépcsőin körül az udvari asszonyok. A király az emeleten állván,

egy ideig csendes magaalávetésével a sorsnak, összekulcsolva kezét,

néz a halottra.)

UDVORNIK (lassan a többiekhez).

Szánom szegény királyunkat -

(Király meghallja. Egy nehéz sóhajtással magát hidegségre erőlteti.

Már lejött a lépcsőkön, midőn gyermekeit utána indulni észreveszi.

Szívrehatóan öleli egybe mind a hármat..)

IZIDÓRA

Csak azt

Tudnám, ki volt azon gonosztevő! Oh

Mert kész lehetnék e fájdalmaimban

Öngyilkosommá lenni! - Ah igaz,

Hogy a királyné kedves nem vala;

De ezt ugyan mégis nem érdemelte!

(Király, ki ezalatt gyermekeit magától elhárítván, azok Izidórához

visszamentek, most elfogódva kijön előre. Néhány zászlós urak

követik.)

UDVORNIK (magok közt).

Sír a király.

KIRÁLY (hirtelen közikbe tekint).

Ki mondta azt? - Nem úgy van.

Csak víz - (tenyerével eltakarja).

UDVORNIK (tartózkodva közelít hozzá).

Királyom, miért takartad el?

KIRÁLY

Mert nem szabad.

UDVORNIK

Dehogy nem!

KIRÁLY

Én király

Vagyok.

UDVORNIK

De ember is -

KIRÁLY

Érzem - Egy királynak

Kell látni minden könnyeket: magának

Könnyezni nem szabad.

UDVORNIK

Ne kéne bár!

KIRÁLY

Ő Isten. Istenit kivánva néz

Reája minden. Éppen akkor sírhat egy

Szegény, midőn királya; s a király

Nem látja azt meg a könnyek miatt. -

Gertrudis! így kellett találni meg!

(Székbe váncorog s lebókol.)

MÁSODIK JELENET

SOLOM MESTER (bejön, mélyen meghajtván magát, egy véres kardot tesz a király lábaihoz).

Engesztelődjél sorsoddal királyom!

Elérte bosszúálló fegyvered

Karom által a gyilkost.

KIRÁLY

Ifjú vitéz!

IZIDÓRA (égre vetett szemekkel).

Oh nyújts borostyánt bosszúlónk fejére!

SOLOM

Királyom azt parancsolá: siessek

Előre, mint győzedelmes érkezése hír-

Mondója. Tűzben s vérben leltem itt

Mindent. Atyám is a királyfiakkal

Futott előmbe: alig küldhettem el

Egy biztos ember által őket. Az

Apám kiáltá vissza még: "Megölték

Nagyasszonyunkat, és ártatlanúl".

Tüstént rohantam fel, s a gyilkos Ottó

Hercegre mondta épp a halált.

KIRÁLY

Ottó! tehát még ő is?

SOLOM

Elfutott;

De nem tudom hová. A zendítők

Kitörtek. Én nyomokban voltam a

Legényeimmel és körülvevék egy

Házat - meg is jutalmazám: azon

Vason Petur bán vére gőzölög.

KIRÁLY

Petur?

UDVORNIKOK (lassú zúgással viszonozzák).

Petur.

SOLOM

Királynénk asztalán ezen

Levelet találtam, hogy jövék.

(Király mohón elkapja a levelet, de halkan adja azt egy zászlósúrnak.)

ELSŐ ZÁSZLÓSÚR (olvassa).

"Glogonca:

1213. Kilencedik hava 20-án, mint Sz.-Lestár napján.

Áldás s szerencse néked nagy királyné!

Országod alsó részei nemsokára

Inkább mutatnak egy kovácsműhelyt,

Hol vízre lesz csak szükség a tüzet

Öntözni, melyben most a kardokat

Edzik. Nagyasszonyom! vegyen Kegyelmed

Kormányozásban más szabásokat -

Itt pártütéstől félhetünk. - Igaz

Ember tanácsol -

Pontió di Cruce,

Templomvitézitek nagymestere,

S jóvoltotokból itt az illirok

Között királyi helytartótok."

KIRÁLY

Úgy van!

ZÁSZLÓSÚR

Mi van úgy, királyom?

KIRÁLY

Ő hibás; hiszen

Másképp nem ölte volna meg magyar.

SOLOM

Az istenemre akit imádok; ősz

Atyám fejére esküszöm - magyarról

El nem hiszem, mert az előbb a világ

Láttára tenné, mint alattomosan.

KIRÁLY

Remény! remény! becsületes hazug,

Mely egy igéretet sem teljesítsz,

És végre gúnyolódva hagysz el ott,

Ahol csak egy-két könnyet tudhatunk

Hullatni éktelen kárunkon.-

SOLOM

Engedj!

(Elsiet, majd bevezeti Simon bánt.)

HARMADIK JELENET

SOLOM

Ez itt az öszveesküdtek közül

Egy. - Lásd, mitévő léssz. (Hátra áll.)

KIRÁLY

Háláadatlan.

SIMON (kard nélkül, szomorúan).

De hátha mégis.

KIRÁLY

Látod ott!

SIMON (megilletődve néz a halottra, azután fejével int).

Igen.

KIRÁLY

Minden tökéletességgel ruházta

Fel őtet a természet, - benne csak

A halhatatlanság hibáza: itt

Kétségbe lévén, azt irigyelétek,

SIMON

Mi? Uram király!

ZÁSZLÓSÚR

Petur.

SIMON

Petur? esküszöm,

Hogy nem Petur bán ölte meg a királynét.

ZÁSZLÓSÚR

Pártos.

SIMON

Talán az sem vagyok -

ZÁSZLÓSÚR

Miért

Vagy elfogatva? -

SIMON

Az való! de én

Csak a folyó szerént úsztam. Petur bán

Gyűlölte a királynét, s mégis, a-

Midőn öreg bátyám rimánkodék,

Hogy várakozzanak csak addig, amíg

Ő a királynéval beszéllene -

Meg tette még azt is Petur; de egy

Kevés időre Mikhált láttuk a

Tömlőcbe kísértetni - melyre az

Egész gyülekezet összeháborodva

Rontott ki, s megszabadítá.

KIRÁLY

S a királynét?

SIMON

Már halva leltük -

KIRÁLY

És Ottó?

SIMON

Petur bán

Halált kiálta a fejére. Ez

Ifjú vitéz betört ránk és meg-

Mentette. - Majd Peturtól elszakadtam, -

Mentemben egy fedél alatt nyögést

Hallottam: éppen az volt ez, kinél

Nagyasszonyunk (mint e polgár maga

Vallá ki) hétezer márk aranyat el-

Tett bérbe. Ottó azt erőszakosan

Ragadta tőle el; magát pediglen egy

Halált-hozott sebbel jutalmazá.

KIRÁLY

Gertrudis! - Ottó -

SIMON

Hogy Peturt veszély

Közt lenni hallám, védelmére mentem;

És e vitéz ifjú ott elfogott - -

KIRÁLY

Háláadatlanok! ne szóljatok!

Miért akartok már megfosztani

A holtakért való bánattól is? -

Vigyétek el!

NEGYEDIK JELENET

Mikhál bán a kis Somával jön

MIKHÁL

Király - - Uram - -

KIRÁLY

Te is?

MIKHÁL

A jó nevében összerontatott

Ősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - -

Ha egykor ősz hajad leszen, fogod

Érezni, hogy minő keserves annak

Megmocskolása. - A mohádik el-

Vették szerencsém, nyúgalmam, fiam. -

Azt gondolám, hogy mindenem: nem! én

Még nem valék szegény, Gertrudis azzá

Tett.

KIRÁLY

Mit beszélsz?

MIKHÁL

Késő vénség fehérlik

Fejemen - mocsok nem volt rajtam soha

Más, mint kiontott vére a haza

És szent igazság ellenséginek;

Most mint közönséges tolvaj vitettem

Tömlöcbe, és a külső nemzetet

Anélkül is megútált nép szeméttel

Dobála. Ezt Gertrudisod tevé,

Mert nem akarám testvéremet megölni.

SIMON

Érettem ennyit -

MIKHÁL (elragadtatva).

Fiamért annyit! oh

Simon, hogyan felejthetném el azt? (Öleli.)

KIRÁLY (magában küszködve).

Utálatos beszédek! lopjatok

Csak a szememből minden könnyeket

Ki, melyek oly édessen törlik a

Fájdalmamat szívemből el. Miért

Kell félelemnek a bánat helyére

Férkezni? meg volnék rabolva? meg?...

Oh félre! félre! a nyájas halott,

Mely fekszik oly víg ábrázattal ott

Nem törheté ki azt a támaszot,

Melyhez királya úgy ragaszkodott. (Fenn.)

Vigyétek el! vigyétek el! hazudnak!

MIKHÁL

Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,

Nincs e világon. Átok fekszik a

Bojóthi Mortundorf fajon! - Minek-

Előtte mennék: király! ne ez!

(Somát elébe vezeti.)

Melinda gyermeke. Atyja adá ide;

Csak Endre az, kinek kezére bízni

Bátorkodok. (Megöleli a gyermeket.)

Ha az anyád kérdezi,

Hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy ő

Simonnal elment számkivetésbe. Élj.

(El akarnak.)

ÖTÖDIK JELENET

BÁNK BÁN (egész elszánással belép).

Hová? (meglátva Somát, a király mellől elkapja).

Szerencsétlen, mi vitt ide?

UDVORNIKOK (dümmögik).

Bánk!

BÁNK

Gyermekem! Szerette gyermekem!

(Körülnézi magát)

Mi bennem ilyen bámulásra méltó?

Zavart eszem? Nem. Borzadó hajam?

Király! Magyarság! Jól emlékezem,

Hogy atyja vétke végett egykor a

Kis Béla elvesztette két szemét -

MIKHÁL (hirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével elébe szorítja).

Gyermek! (Mind zúgnak.)

BÁNK

Király! Gertrúdisod koporsó-

Aljára vágom a hatalom jelét -

(Nyakláncát odaveti.)

Ott van. Vereslik is még vére rajta.

(Nagy zúgás van.)

IZIDÓRA (bosszut szomjúhozásának elaludt reményével a testre hanyatlik).

Oh!

KIRÁLY (elfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz

sóhajtással székébe sikamlik.)

BÁNK

Vége - !! -

MIKHÁL

Meg van a bojóthi faj

Átkozva - eltört végistápja is!

BÁNK

Szükségtelen beszélni tetteit:

Felért az égre a sanyargatott

Nép jajgatása s el kellett neki

Akármiképp is esni, hogy hazánk

Ne essen el polgári háborúban!

KIRÁLY

Polgári háborúban! -

BÁNK

Zendülés

Lappanga mindenütt, s csak ő vala

A gyűlöletnek tárgya; a legelső

Magyar, ki hazáját kedveli,

Megtette volna rajta áldozatját.

KIRÁLY

Magyar?

BÁNK

Vagy azt hiszed, hogy az engedi,

Mint egy kifestett kép, magát nehány

Szoros vonás közé szorítani?

Nagy volt az a hatalom, melyet kezembe

Tettél le. Itt dörgött markomban egy

Ország felébe mért ménkőcsomó;

S mégis kezét csókoltam volna a

Gyilkosnak, aki véremet megölte,

Csak azért, mivelhogy gyűrűjére egy

Rangbéli címer volt felmetszve?

KIRÁLY

Gyilkos?

BÁNK

Az. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,

Ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-

Szaggatta gyermekeimet, feleségemet -

Még tán megengedhettem volna; de

Ő jó nevét ölé meg nemzetemnek

Rút öccse által s a feláldozott

Becsületet kiűzte udvarából.

KIRÁLY

Hallgass! (Magába küszködve.)

Ez a győzedelmi pompa, mely

Galiciából jöttömet fogadja?

Reszketni kell Endrének hitvese

Holtteste mellett önmagyarjitól!

Gertrudis, ennyit érdemeltem én,

Hogy győzedelmes jöttöm ünnepén

Romlásodat könnyeznem sem lehet!? - -

(Nagyon.)

Vigyétek el míg el nem érkezik

Bírája!

BÁNK

Az te nem lehetsz, szerette

Királyom! Árpád és Bor vére közt

Folyó dologban bíró csak Magyar-

Ország lehet. Jobban be van neved

Mocskolva, mint az enyém. (Kimutat az ablakon.)

Nézd azt! amott

Hurcoltatik Petur bán és egész

Háznépe lófarkon. S azt kurjogatják,

Hogy: éljen a király!

KIRÁLY (az ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak meg szemei).

SOLOM

Uram király!

Ezt, istenemre mondom, nem tevém. (Elsiet.)

BÁNK

Azok tevék ezt, akiket te külső

Földekről országodba csőditél,

Mint pártosok feje és nagyasszonyunk

Gyilkosa úgy ölettetett le, és

Midőn alig mozogva ott hevert,

Házára törtek ismét és nevedben

A gyilkolásért e bosszút veszik:

Holott csak én öltem meg a királynét!

KIRÁLY (maga eleibe néz).

Még azt akarják, hogy kivessem itt

A kedvesért való fájdalmamat

Szívemből és egy pártoson kesergjek! -

BÁNK

Midőn te bátyád, Elmerik király

Ellen kikelvén, Kheene-várban el-

Zárattatál; jut-é eszedbe még,

Mit szenvedett ő érted? és ezen

Egész az őrülésig téged kedvelő

Ember hideg gyanúból veszti el

Irtóztatólag éltét s házanépét:

Pedig én, csak én öltem meg a királynét!

SOLOM (visszajön).

Késő! kiszenvedett már - gyermekit

Kérdezte. Egy átkot nyögött ki még

Nagyasszonyunkra és az alattomos

Gyilkosra; téged áldott csak királyom

És a hazát - nem hallá többet egy

Szavunkat is - lelkét kiadta ott.

KIRÁLY

Tépjétek el csak mind mellőlem azt,

Amelyhez a sors édesen ragaszt -

Tépjétek! én is embernek születtem.

BÁNK

Petur engem átkozott alattomos

Gyilkosnak -

MIKHÁL

És a nagyasszonyt.

SIMON (magában felsóhajtva).

Petur! -

KIRÁLY

Nincs senki a jelenvaló leventák

Közül, ki e szennyet nagyasszonyán

Nem undorodna hagyni?... senki sincs?

MIND (gondolkodva szegzik le szemeiket).

BÁNK

Petur engem átkozott alattomos

Gyilkosnak - ámde őt is átkozá!

KIRÁLY

Nincs senki a jelenvaló leventák

Közül, midőn Árpád s Bor vére közt

Folyó dologban bíró csak Magyar-

Ország lehet? hiszen úgy szerettelek

Titeket szünetlen, mint szintén magam.

Minden javam tinektek engedém,

Királyi székem koldussá tevém -

Azt hittem: a jobbágynak csak legyen;

Ugy addig a király se lesz szegény!

Szegény, szegény király! be megcsalatkozál.

(Könnyes szemekkel elfordul.)

IZIDÓRA (sírva fakad s kitakarja Gertrudist).

Nézzétek e halottnak arculatját:

Hol itten egy hamis vonás? hol itten

A gyáva lelkiismeret nyoma?

Ezen szelid arcával hagyja el

Az öszvebékült ellenségeket

A békitő vitéz - ezen mosolygó

Vidám ajakkal vál el egy zarándok

A jótevőitől s ezen vonással

Megy vissza egy eltévelyedettnek a

Vezére kedves kunyhójába - s egy

Se volna?

KIRÁLY (magában).

Nincs, egy sincs. Jobban remeg

Előtte minden, mit előttem. - Endre!

Te gyenge Endre!

(Egy kardot kap.)

Magyarok! Második

Endrét tehát lássátok vívni meg-

Holt hitvesének jónevére.

(Bánkhoz.) Állj ki!

BÁNK

Királyom! én veled nem harcolok!

Szent vagy te énelőttem - Istenem,

S hazám után a legszentebb.

(Kardját leoldván, elébe teszi.)

Megölhetsz.

SOLOM (tisztelettel előlép.)

Tehát velem.

KIRÁLY

Fiam!

IZIDÓRA

Segítsd vitézedet,

Elköltözött! -

BÁNK (merően nézi).

Kedves fiú, miért

Akarod fejed bezúzni egy gonosz

Asszony miatt? Szánd e tüzet hazánknak.

Kétségbe kéne esnem, hogy egy

Meráni asszonyért hasítanék

Ilyen nemes szivet ketté. Eredj!

SOLOM

"Ártatlan" ezt nyögé utolszór az

Elhunyt szerencsétlen, hallotta ezt ősz

Atyám - az ő szavára megvívok.

Gyerünk!

BÁNK

Gyerünk szegény buzgólkodó!

(Kiindulnak.)

MYSKA BÁN (sietve jön).

Fiam hová?

SOLOM

Megvívni a nagyúrral!

Nagyasszonyunk haláláért.

MYSKA

Megállj!

Az orozva-gyilkoló hát ő?

BÁNK Orozva?!

MYSKA

Igen; mivelhogy a nagyasszonyunk

Ártatlan.

KIRÁLY

Az?!

MYSKA

Semmit sem is tudott

Ottónak ízetlenkedéseiről.

Meghittje Bíberach, ki a saját

Házamban holt meg, azt vallotta. Ő

Hörgése közt tevé az újjait

Keresztre és lelkét kiadta e

Végszóval: "Esküszöm hogy a királyné

Ártatlan!" - Ő mindent tudott - bizony

Mindent tudott! az ördög is igazat

Mondana halála óráján, bizonnyal.

SOLOM

Úgy hát átkozott legyen, ki a nemes

Kardot bemártja egy alattomos

Gyilkosnak a vérébe - (félreveti)

KIRÁLY

Oh igaz!

Ártatlan ő! ártatlan áldozat!

Mindent bocsáss meg vérző szív, csak ezt

Ne hagyd magadtól elrabolni.

ZÁSZLÓSÚR

Őrzők!

Vigyétek el fiával együvé!

MIKHÁL

Fiát is? ezt bocsájtni nem fogom.

Király! Király! ne hagyd el e szegény

Árvát: vagy aminő igaz, hogy isten

Van, mintsem ő az ősi szokásnak áldozatja

Legyen - hüvelykemet nyomom feje

Lágyába inkább -

KIRÁLY

Nem - nem áldozott

Le szennyel a nap szent koronám felett.

Ártatlan ő! Király, férj, és atya!

MIKHÁL

Légy atyja hát e gyermeknek, király! -

Magyarok! velem jön számkivetésbe és

Öcsémmel, e szegény kicsi - mindenét

Itthagyja nektek, csak az egy életért

Rimánkodik.

KIRÁLY

Nem a tiéd -

MIKHÁL

Enyim,

Melinda s atyja bízta rám: nem is

Adom ki senkinek. Tűz, víz, veszély

És gyilkosok közt is karomon viszem,

És rongyokat s kenyért fogok neki

Koldúlni. Ez szegény, nem vétkezett, mint

Az atyja - ezt fogom kiáltani -

Magyarok! nem ölte ez meg a királynét,

Nem pártütő ez, mint az atyja; oh,

Engedjetek csak egy arasz helyet

Ez árva gyermeknek, hová fejét

Hajthassa - (zokog) Kérlek adakozzatok

Ezen kicsiny mártírnak - oh!

KIRÁLY (mélyen gondolkodván, halkkal szól).

Vigyétek

Csak félre kissé -

BÁNK (aki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett szemekkel,

most hirtelen felkapja kardját).

Ki? mit?

ZÁSZLÓSÚR

Hah! kardot

Emelt -

UDVORNIKOK

Királyi-gyilkos! El vele!

(Hirtelen messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind

közelebb-közelebb. - Álmélkodás.)

BÁNK (elcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de ez is végre

kisikamlik alóla s a földre esik; melynek zördülésére mintegy

álomból felébred).

Mikhál, Simon!

SIMON (aki földre szegezve szemeit, csak hallgatja).

Melinda éneke.

BÁNK (fájdalommal)

Melinda! - Sírján ezt fuvassam, így

Enyelge sokszor. Oh Melinda! eltünt

A szép idő - te fúvasd síromon.

KIRÁLY

Gertrúdisén!

(Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe

akad Tiborc).

HATODIK JELENET

Tiborc, ki kevéssel előbb bejött, csak a szegletbe húzza magát.

KIRÁLY

Ki vagy?

BÁNK (odateként).

Jaj! ismered te?

Nem ismerem - nem ismerem.

TIBORC (csak ottmarad).

Tiborc.

BÁNK

Nem igaz. Tiborc ez nem lehet. Tiborcnak

Becsületesebb ábrázatja volt.

Hol van Melinda?

MIKHÁL és SIMON (megrémülve).

Melinda?

TIBORC (kucsmáját rágja).

Hol?

BÁNK

Hová

Tetted? ki ott az, akit erre hoznak

Oly lassan? (Merően néz az ablakon által ki.)

Oh, hogy egy zivatar le nem

Csavarja szemfedelét képéről! Éktelen

Lakossa a pokolnak, mit gyötörsz?

TIBORC

Ha kénytelen -

BÁNK

Mit? úgy? - Te sírsz? no hála

Istennek, amíg sírnak az ördögök,

Addig talán az emberiség örülhet! (Ki akar.)

(Néhány jobbágyak öszvekötött botokon hoznak egy betakart halottat

és a szín hátulja közepén leteszik.)

BÁNK (visszarezzen s a parasztokat mint esmereteseket merően nézi).

IZIDÓRA (nagy várakozással egy lépcsővel lejjebb jön az emeletről).

TIBORC (tipeg topog, nyögdécsel).

BÁNK (reszkető kézzel vonván le a szemfödelet - nem hisz a szemeinek

és elcsukló inain erősen akar megállani).

IZIDÓRA (öröm s fájdalom közt Gertrúdisra borulni visszasiet).

Melinda!

BÁNK

Oh, felelj te mindenütt

Jelenvaló! ki tette ezt? (Lerogyik előtte.)

MIKHÁL és SIMON

Melinda!

(Odafutnak és mögötte térdre esvén, reáborulnak.)

KIRÁLY (ki azalatt visszament az asztalhoz).

Ki tette ezt?

TIBORC

Azt kiabálták azok,

Hogy: "éljen Ottó - nénje bosszulója!"

KIRÁLY

Ottó!

TIBORC

"Hogy a határon várja őket

Ottó, jutalmazással."

KIRÁLY

Mindenütt

Ottó! az akit én olyannyira

Szeretni kénytelen valék, - kiért

Szintén alattvalóim gyűlölésit

Vontam magamra - Ottó! átkozott!

Örökre zárva lesz előtted az

Országom!

BÁNK

Oh, hogy néked is csak egy

Volt életed, te is hogy sebhető

Valál! Hol a könny, amely ennyi kárt

Fel tud olvasztani? Szaggassatok

Homlokotokon sebeket s vért sírjatok;

Letépetett az Istennek remekje.

(Somát, ki anyja fejénél térdel, magához vonja.)

Gyermek! te is sírsz? - könnyű a te könnyed,

Mint egy határtalanságban repülő

Porszem: te kis szegény, hisz nem is

Tudod, mitől fosztottak meg, - nem. Oh

Melinda! serkenj fel; hisz' esmeréd

Te Bánkodat - nem ezt akartam én -

Nem ezt? - siket fül - szem homályosúl -

Hasadj ki szív - (Fejét a földhöz nyomva görgeti.)

SIMON

Melinda! nincsen a

Testvéreid számára egy nyögésed? -

Világot érő szép szemed berogy, -

Melled hideg, mint a márvány, - nem éleszt

Többé fel egy jajszó is tégedet!

MIKHÁL

És mégis ez még hátra volt! Ezért

Kellett kifutni a hazánkból? ezt

Még hátra hagyták a mohádik!?

Miért hogy egy mennydörgés nem csapott

Beléd fiam gödrébe, hisz' a keservek

Is édesebbek otthon a hazában!

KIRÁLY

Szólj!

TIBORC

Rám parancsolt, hogy vigyem haza.

Kevés idő múlván körülvevék Bánk

Házát. Tüzet hánytak mindenfelé.

Nagyúr rokonjait lángok közé

Szórták - alig tudám szerette asszonyom

Testét kimenteni. Még élt akkor egy

Kissé - csak azt mondá: Bánkomhoz, és

Én eltökélém, hogy hozzá viszem,

Akárhol is legyen.

BÁNK (szemei előtt kapkodván).

Itt - itt - itt a világ.

A könnyek eltakarják azt előlem.

Nincs a teremtésben vesztes, csak én!

Nincs árva más több, csak az én gyermekem!

KIRÁLY (magába - indulatoskodik).

Nincs? - - Mostan érzi veszteségemet.

Ő boldog ember! enyhülést szerezhet;

Szabad folyáson úszhat a dühe:

Hallgatni kell nekem - király vagyok.

Fájdalminak lehetne istene;

De ember is lehet ha tetszik: én

Isten vagyok csak lenni kénytelen;

Azonban ember lennem nem szabad. -

Ti, akik oly halványan állotok

Körülöttem - itt, ártatlanul megölt

Szerette hitvesemnek teste mellett

Kérdez királyotok, hogy mit tegyen

Most ő -?

IZIDÓRA

Igazságot, az árván hagyott

Királyfiak nevében.

MYSKA (halkkal).

Vannak oly

Esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.

BÁNK

Az én siket fájdalmaimra -

Vég semmiség az én ítéletem -

Az Isten engem büntetésre nem

Tart érdemesnek; - az angyal, mely jegyezte

Botlásaimnak számát, ily következést

Húzó legelső lépésemkor el-

Rémült dicső helyén és félrefordult

Könnyes tekintettel törölte ki

Nevemet az élet könyvéből.

KIRÁLY

Csak egy

Szót most - mulandó egy szót: és oda

Ő visszahozhatatlanúl! Megáll

Egy szóra a természetnek folyása.

Atyám halálos ágyadon nyögéd

Még gyermekid fülökbe: "Legnagyobb

Fájdalmatokban is királyi széktek

Előtt jelenjen meg tekintetem,

És intsen emberi uralkodásra."

(Nyájasan visszafordul, de Gertrúdis látásán fellobban, midőn

Izidóra a lépcsőkön félig lejött, mintegy könyörögve a királyfiakkal.)

Ottan hever meggyilkolt hitvesem,

És gyilkolója azon törvényeket

Tapodta, melyek édes tartományimat

Zöldeltetik, Buzogj te meglopattatott

Szív, árva gyermekeid kiáltanak!

Serkenj fel összerontatott igazság;

De én elégtételt veszek. - Vigyétek.

(Merően néz maga elébe.)

TIBORC (csak egy lépéssel előbbre jön s térdre esik, és rémülve kiált).

Uram! beteg feleségem s éhező

Öt gyermekim kínos nyögések az

Istennek irgalmáért felmenő

Végső fohászkodásodat ki fogják

Zavarni a mennyekből, ha megölöd

Gyámoljokat.

SOLOM (szánakozva Bánkra mutat).

Nézd, uram, e csüggedést! - Király,

A büntetés már ennek irgalom.

KIRÁLY (semmire sem figyelmez).

Nincs a teremtésben vesztes csak ő -

Nincs árva, úgy mond, csak az ő gyermeke.

Jól értelek; kivetted a kezemből

Pálcámat; - én imádlak! Igy magam

Büntetni nem tudtam - (magában) - nem mertem is.

Magyarok! előbb mintsem magyar hazánk -

Előbb esett el méltán a királyné!

IZIDÓRA (a lépcsőn hagyja a királyfiakat s Gertrúdisra borul).

Gertrudis! a gyilkos szabad!

MIKHÁL

Szabad!

BÁNK (alig érthetőleg).

Engedd meg illendően eltemettetnem.

SOLOM mély tisztelettel hajtja meg magát. Mindenik azt követi s

kardjaikat a király előtt lerakják).

KIRÁLY

Magyarok! Igen jól esmérem - szeretnek,

Enyimek! - Hogy ily nemes szívekkel egybe

Férkezni nem tudtál, Gertrúdisom!

(Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsőkön

álló gyermekei, azokhoz, általölelve, letérdepel.)

Függöny

←Negyeddik szakasz

Bánk bán Ötödik szakasz