Bánk bán/Második szakasz

← Első szakaszBánk bán
szerző: Katona József
Második szakasz
Harmadik szakasz →
Setét boltozat Petur házában. Hátul középen egy fekete asztal,
mely körül Mikhál bán, Simon bán s a békételenek ülnek, sokan pedig
körülöttük állanak. Petur bán az előlülő; a feje felett, a falon egy
kép függ, melyen egy a trónuson büszkén ülő asszony látszik. Mindenik
békételen mellett a székhez egy béfedett paizs van támasztva.
Nagy függő lámpás világít. Az előbbeni éjtszaka.


ELSŐ JELENETSzerkesztés

PETUR
A hajnal érkezik, s még mind csak ily
Határozatlanúl? - Szorongatást
Okoz talán a jó szerencse? vagy
Csak összetett kezekkel várakoztok,
Hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors? -
Hát nem ti voltatok, kik oly mohón
Kapátok érc-pohártokat, midőn
Vagy három órával ezelőtt ivék a
Magyar szabadság hosszú életére!?
Úgy, Úgy! hiszen, meg kellett volna azt
Gondolni, hogy csak akkor mernek a
Kis gyermekek mást fenyegetni, a-
Midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.
SIMON
Boldog, ki hisz: mert meg nem váltja a
Jelenvaló kisebb rosszat talán
Rosszabb jövendővel. Mi lesz hazádból
Akkor?
PETUR
Megállja még az a sarat.
SIMON
De mégis - úgy lehet, hogy elmerül.
BÉKÉTELENEK (dörmögve).
Igaz.
PETUR
Hah! Ördög és pokol, biz' úgy
Kívántok itt világosíttatást, mint-
Ha a dolog csak engem érdekelne,
És bőrötökre tán építeni
Magamnak egy uralkodást akarnék.
SIMON
Mikhál, te szólj.
MIKHÁL (aki szundikált).
No mit? - csináljatok
Mit tetszik, és ahol közegyezéssel
Megállapodtok, ott megegyezek. (Ismét szundikál.)
SIMON
Hm! csalhatatlan a közegyezés?
BÉKÉTELENEK (dörmögve).
Kérdés!
PETUR
Tehát ti szűntelen csak
Visszhangi vagytok e szőrszálhasító
Fontolgatásinak? Mért jöttetek
Ide hát? vagy a pillantatnak közel-
Létébe' kívánnátok visszamászni?
Oh gyáva lelkek! mondom: a jövő
Éjjelre.
SIMON (homlokát dörgölve).
És olyan hamar.
BÉKÉTELENEK (nyughatatlansággal).
Hamar.
PETUR
Zárt néki, míg nekünk nem adja ő.
Tű asszonyok kezében, nem királyi
Pálcánk - le onnan édes asszonyom!
(A felette lévő képet ellöki.)
Egy olyan teremtés, akinek nem ez
Hazája, - cinteremjeinkben a-
Kinek lenyúgodott szülői nem
Tevék le csontjokat, - ki gyermeki
Játékainkban is nem osztozott volt:
Bennünket az vajjon szerethet-é?
BÉKÉTELENEK (elevenebben).
Nem, nem!
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne?
PETUR
Hallgass Simon! - Nem érdemes talán
Az, ami játékon forog, hogy a
Kockák vetésén kissé karjaink
Fárasszuk?
(Felkapván a mellette levő paizst, arról a takarót
lerántja és a címer rajta egy a trónus alatt vérében
fetrengő asszony.)
Im csak ide tekéntsetek!
Nem érdemes mászásra e derék
Szőlőgerezd? Nem érdemes, hogy a
Király megént király legyen? s nyakunkra
Ne hágjon a dölyfös Meránia?
(Mind bámulva vonják le mellettük levő paizsaikról a
takarót s mindeniken az előbbeni címer látszik.)
Egy véres asszony a királyi szék alatt. - - -
Nincs senki is? - no menjetek haza
Tehát s vegyétek fel magatokra a
Töredelmeseknek köntösét, ha ez
Vétek; s zokogjatok, mint a bolondok,
Kik vétkekért csapra ütik véreket -
BÉKÉTELENEK (felzúdulva kardot rántanak s az asztalra csapják).
Sokáig éljen a magyar szabadság!
MIKHÁL (felütődik).
Mi az? mi végződött?
SIMON (ingadozva).
Én nem tudom.
PETUR (egy szegletbe dobván a nála levő paizst).
Le a királyi székből asszonyom!
BÉKÉTELENEK
Véressen is!
MIKHÁL
Mit? Oh nagy Istenem!
PETUR
Mi lelt öreg? - vagy úgy! Hát a jövő
Éjjelre -
BÉKÉTELENEK
Pártütés!
MIKHÁL (felugorván, egyik széktől a másikig tántorodik).
Hah! Pártütés?!
PETUR
Utálatos beszéd! nem pártütés -
Kicsikart szabadság! - csak nyúgodj, öreg.
MIKHÁL
Oh nyughatatlan éjtszakám! Simon,
Petur - ti - emberek! - Irtóztató
Álomba rengettetek el engemet.
Mikhál - öreg! mi lett belőled? - ébredj!
(Magát mellénél rázza.)
PETUR
Csak csendesedj! neked semmit se kell
Csinálni -
MIKHÁL
Oh, bán, bán, ez már gyalázat!
Simon, Simon! te is közöttök? oh nem!
SIMON
De hátha mégis -
PETUR
Ő is fegyveres-
Társunk -
MIKHÁL
Csalárd vagy bán: az én öcsém ő?
Uram teremtőm szánj! mire
Jutottam? (Térdreesik.) Irgalom meg irgalom,
Irgalmas Isten! Ah, hová jutottam!
(Elhanyatlik.)
SIMON (felfogja).
Bátyám!
PETUR
No, hagyd el, üljetek le csak.
A vének ollyak, mint a gyermekek,
Kik mindenért sírva fakadnak. Nem is hal
Ő meg.
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne -?
AZ ŐR (kívül).
Ki vagy?
SZÓZAT
Szabad magyar.
AZ ŐR
Mi jelszavad?
SZÓZAT
Melinda.
PETUR
Jön.
BÉKÉTELENEK
Ki az?
SIMON
Melinda?

MÁSODIK JELENETSzerkesztés

BÁNK (betoppan).
Bánk.
Az Isten e gyülekezet álmodott
Céljával, az, ha elsül, és igaz, jó.
PETUR
Nem álmodott ez, elsül, és igaz, jó.
BÁNK
Úgy hát szerencsét kívánok.
PETUR s a BÉKÉTELENEK
Köszönjük.
MIKHÁL (feleszmélkedvén Bánkhoz siet).
Bánk, kedves, édes öcsém! Isten hozott
Egy ősznek oltalom-pajzsúl! Te ments
Meg engem e haramiák közűl.
BÁNK (kardjához kap).
Haramia?
BÉKÉTELENEK
Hogyhogy?
PETUR
Semmitől se tarts, bán!
BÁNK
De hát miért reszket ez az ősz?
PETUR
Mivel
Csak gyermek.
MIKHÁL (égre vetett szemekkel).
Oh, uram, bocsásd magadhoz
E gyermeket, s adj neki jó éjtszakát!
BÁNK
Öreg! világosíts meg e dologban.
MIKHÁL
Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy
Vitézi társaság lesz célja, mint-
Hogy a Kalandosok már elhagyatnak.
Azonban képzelhedd érzésimet
Midőn felébredék s kiáltani hallom:
Le a királyi székből! - Pártütés!
BÁNK (egészen kirántja a kardját).
Való tehát?
PETUR
Nem egészen. Csak hogy egy
Asszonynak engedelmeskedni nem
Fogunk.
BÁNK
S miért?
PETUR
Miért? miért? te kérded
Azt bán? szegény lélek, sajnálhatom
Szép gyengeséged.
BÁNK
Gyengeségemet?
PETUR
Ne erőszakoskodjál magadon! Tudom
Én jól, hogy elvesztette lelked egy
Részét arany nyugalmának. - Panasszát
Nem hallod elnyomattatott
Hazádnak és nem látod, mint potyog
Hazádfiának orcáján le könnye? -
Ez a merániaknak izzadoz;
Amaz merániaknak a hasát
Hizlalja vérverejtékével; ez
Bőrét siratja, mert merániak
Takargaták be abba testeket.
Román ugyancsak zendítő vala
Meg is fizette Zavichosztnál halállal;
De a szegény Miciszlavic Miciszláv
Mit véte, e meráni büszke asszony
Hogy tartományait kívánja el?
Bánk bán! barátim! a szülők Polyák-
Ország felé néznek kisírt szemekkel,
Mert tán fiuk Endrével ott veszett,
Azért, hogy egy ötesztendős gyerek
Nyerhesse a galíci tartományt.
Légy boldog, Endre! ha te királyi pálcád'
Kezébe adtad asszonyodnak, és
Jóságodat dicsérni hallván, úgy veszed
Incselkedését, mint jó pénzt - íme:
Alattvalóid így segítenek.
BÁNK
S mit véte nektek e meráni asszony?
PETUR
Oh bán! ez a derék asszony nagyon
Értett azon közönséges szokáshoz -
De engemet csak nem fog lépre csalni -
Jól tudta ő azon mindennapi
Fogást, miképp kelljen az alattvaló
Nagyoknak orrára az édes reménység
Üvegszemét nevetve tenni fel;
De úgy, hogy azt ők észre sem vegyék -
Az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr,
Ő rang, igéret és aranyhegyek
Zacskóba zárt szelével el tudá
Mázos kegyelmét osztogatni,
S a jó bolondok, hogy helyét találják,
Kiveték zsebekből ön vagyonjokat.
BÁNK
Amit magok vetettek el, királyok
Vérén vegyék meg azt ismét?
BÉKÉTELENEK
Nem úgy van.
PETUR
Mi a királyt imádjuk - ámde egy
Endrében - egy férfiú-királyt imádunk,
Meráni asszony nem kell itt soha.
BÉKÉTELENEK
Nem, nem!
PETUR
Görög, gubás, bojér, olasz,
Német, zsidó, nekem mihelyst fejét
A korona díszesiti, mindegy az,
Mert szent előttem a királyom, és az
Asszonyt becsűlöm - ah, de mégis annak
Én engedelmeskedni nem tudok,
Nem, nem tudok, mint Endre a királyunk! -
Midőn Pozsonyvárban Erzsébetet
Általvevé Lajos thüringi herceg
Számára a követség - oh mikép
Állt ottan ő! Egész ország csupán
Nyelvén lebegni láttatott: "Köszöntöm
Uratokat (így szólt), mondjátok neki,
Hogy ezen csekélységgel elégedne meg;
Ha Isten éltet, még idővel a leg-
Több drágaságokkal fogom tetézni," -
S kirakta a szörnyű sok kincseket,
Amelyeken Thüringia elvakult.
Hogy álla ottan Endre, hátul egy
Szegletben - Endre, a magyar király! -
Pirúlva morgott a magyar, s te Bánk
A köntösét rántád, hogy előbbre menjen. -
Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlást
Szemléltem és minden magyar szeme
Könnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?
Bánk, nem felelsz? - Tulajdonunkat el-
Vevé s od'adta a hazájabéli
Cinkosinak, s kihúzta a szegény
Magyarnak a kezéből a kenyért s azt
Megette a meráni fegyveres.
Lerontatá atyáink várait,
S meráni fegyverest rakott oda;
Elszedte hivataljainkat és
A puszta bán-névvel cifrázta fel.
Eckbert, az öccse, alig törölte le
Fülöp királynak a vérét kezéről
S itt a scepúsi földet elnyeré.
Berchtold az üstökét se tudja még
Befonni, s már érsek, bán, vajda s Bács-
Bodrog megyékben főispán leve.
Bánáti Bertalan kihal fimag
Nélkül: s ez asszony egy jött-ment Jerindó
Di Vegliát atyafivá teremt -
BÁNK
Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok -?
PETUR (megütközik s ajkát harapja).
A sógorom? Hm! A derék s hasznot-
Hajtó pohárnok a vámot valóban
Elnyerte Újfalun, mert szorgalommal
Töltötte a királyné kancsóit. - Sokáig éljen!
(Egy kancsót magasan felemel, azután kiönti a földre.)
MIKHÁL
A gyermekek tapossanak anyjokon,
Midőn az atyjok messze tartományban
Fárad szerencséjek miatt? - Gonoszság! -
PETUR
Minő szerencséért? hogy enged egy
Asszony kevély áhítozásinak
S Kálmánnak, a fiának, hogy dobot,
Vagy egy kicsiny kürtöt nyerhessen - űzi
Galiciából el Miciszlavict?
BÁNK
És így hazátok elbúsultjait
Játszani akarjátok s királytokat
Úgy tenni a királyi székre, hogy
Gertrúdis estén szíve megrepedjen?
Fájdalmiban megölni érzeményit,
Hogy társitoknak könnyeit soha
Se lássa többé, - egyszersmind szeretni
Is, ölni is szándékoztok; mivel
Gertrúdis éppen a király maga!
PETUR
Ne élne vissza hát azzal s ne kapna
Vasas marokkal a magyar javak
Közé; mivel részemről én bizonnyal
Orrára kész vagyok koppintani.
BÉKÉTELENEK
Mi is!
BÁNK
De ő azért mégis csak az marad.
PETUR
No nekem ugyan nem az! ha egyszer ő
Rabló, királyném is megszűnne lenni -
Ezt esküszöm, míg Endre élni fog.
Meg kell erősítenie régi (szent
Első királyunktól kitett) szabadság-
Beli jussainkat; vagy ha megmutatja,
Hogy a hazám boldogságán segít
Ezen szabadság eltörlése - egy szót
Se szólok: ámde míg ez a szokás,
E század, Árpád vére, a magyar
Érzés, magyar javak virágzanak,
Mindaddig azt fogom kiáltani; üsd az
Orrát, magyar, ki bántja a tied'!
BÉKÉTELENEK
Üsd, üsd!
BÁNK
S ezen szokást tekintve, mi
Szükség setétben bódorogni? Ha
Törvény s szokás szerént cselekszetek, nem
Csak én, hanem minden magyar segítő
Kezét sietve nyújtaná -
MIND (Peturon kivül mintha hályog esne le szemökről).
Igaz.
BÁNK (csendességgel).
Az őseink becsülettel s vitézi
Lélekkel estek egykor el, kicsiny
Vagyonoknak elnyeréséért, vagy inkább
Értünk: s mi azt mostan magunk javára
Tartsuk hazánknak omladékain?
Azokon; mivelhogy zendülésbe' nem
Fog-é kiömleni az ártatlanok-,
A felebarátjainknak vére is? mely
Bugygása közben fogja a szabadság
Jajos tüzét átkozni - hörgeni.
És tagja légyek e rossz társaságnak
Itt én is? ártatlan vért ontani
Segítsek? és abban eszköz legyek, hogy
Jajgasson a szabadságunk miatt
Szegény magyar hazám? -
Az éltöket s a nyúgodalmokat
Kockára tégyük polgártársainknak,
Kik, mint szülőinket, bennünket is
Táplálnak! - És miért? mivelhogy ez
Asszonynak a hatalma bűntetetlen
Teszi azt, mit a közönséges zsivány
Talán fizetne életével is?! -
Vétkűl tulajdonítsuk azt neki,
Hogy a felekzetét jobban szeretné,
Mint a magyarságot? - Ha németek
Között közűletek király lehetne
Egyik, nem elsőbb volna-e előtte
Még ott is a magyar?
BÉKÉTELENEK (gondolkozva, dörmögve).
Hisz az való.
BÁNK
És ennek ellenét kivánja még-
Is mindenik; sőt azt akarja, hogy
Úgy tégyek én is. - Nem, magyarok! soha
Azt tenni nem fogom. Való, hogy engem
Az emberek bolondozása meg-
Mulattat; oh, de a vérekbe és
Az életekbe forró ösztönöm
Markolni nem kíván, se játszani. -
Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
Gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb
Mint bánki sértődés kivántatik.
BÉKÉTELENEK (egymásra nézvén).
Jól, jól beszél.
PETUR
Nem jól beszél, ha mondom.
SIMON
Ispán! de hátha mégis úgy lehetne -?
BÁNK
Ha oly hatalmatok lehetne is,
Mint volt Leventa- vagy pedig Kupának -
De nékik is elsűlt-e?
SIMON
Mikhál! gyerünk!
MIKHÁL (örömmel).
Öcsém!
BÉKÉTELENEK (mind felkerekednek).
Gyerünk!
PETUR
Pokolba! hát talán nem
Esküdtetek meg itten?
BÉKÉTELENEK (ismét le akarnak telepedni).
Az való!
BÁNK
Kérlek, ne bántsd őket, különben én
Tőlük fogok kivánni egyet itt
Mindjárt. Ne engedj jönni annyira -
Úgyis felelned kell még egyre - egyre,
Mely őrülésre hoz: de félre ezt
Most egyszer! - Emberek, jertek velem!
Előbb való a hit parancsolatja;
Istennek a kenettje egy király felség.
BÉKÉTELENEK (Bánkhoz állanak).
PETUR (eleikbe futván).
Az Istennek kenettje Endre, nem
Gertrúd! ez a rabló az nem lehet!
Azért csak érjem el, torkon fogom,
S királyi széke kárpitjának a
Zsinórjával fojtom beléje lelkét.
Mint vizözön zúgok mindenfelé,
S ahol találom, ottan rontom öszve
Ez asszony annyit átkozott fejét.
BÁNK
Várdán, belőled most a nemzeti
Rút gyűlölet, nem az igazság beszél.
Jertek velem, magyarok! szánjátok őtet,
Mert nem gonoszságért gyűlöl, hanem
Azért, mivel más más köntöst visel.
MIND
Gyerünk!
PETUR
Kiholtak szabadítóid, oh
Te vasravert hazám? no nyeld le a bilincsed
Jajgatva s edd magadnak a halált!
Nem kényszerítelek - magam is tudok
Hóhérja lenni azon utálatosnak! (El akar.)
BÁNK
Megállj! - Ezen haza- s felségárulót
Láncokba verjétek - parancsolom.
Én, a király személye, én - maga
Parancsol Endre a király! -
PETUR (Bánk lábaihoz hajol).
Királyom!
BÁNK (elérzékenyedve felemeli).
Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!
Látod, hová tud téged csak neve
Is vinni Endrének! ládd, mint buzogsz
Érette, mégis a szívét akarnád
Kitépni! - Hát jut-é eszedbe még a
Testvéri háború? Te ott is Endre
Pártján valál, - s midőn jószágidat
Elszedte Elmerik király -
PETUR
Eressz!
BÁNK
Hozzám jövél szökésed éjjelén,
Még egyszer elmentünk a cinterembe
Együtt - lerogytál ott atyádnak a
Sirjára, s azt mondád: "Igazad vala
Atyám, - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! Nem maradt
Semmim, csak egy szivem: már legyen a
Föld, melybe' nyugszol, akárkié; de sirod
Ölelése s e mondás enyim marad."
PETUR (Bánk nyakába esik).
Öcsém! - az Isten nem segít soha
Felkent királyok ellen! - Már legyen
Akárkié a föld és a vagyon -
Egy szív marad; s így - szent haza, békesség!
MIND (Bánkhoz tolakodnak).
Az - békesség! -
MIKHÁL
Öcsém! Uram-teremtőm!
BÁNK (mintha mind egybe akarná ölelni).
Oh Endre! győzedelmeskedj te bár
Országokon; de ilyen győzedelmet
Mint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!
AZ ŐR (kívül).
Ki vagy?
SZÓZAT
Szabad vitéz.
AZ ŐR
Jelszód?
SZÓZAT
Melinda!
BÁNK
Melinda! oh, ki gyógyít engemet meg?!
MIND (egy oldalra tolódnak).
Hah! árulás!

HARMADIK JELENETSzerkesztés

BIBERACH (jön).
Csak Bíberach.
BÉKÉTELENEK
Hah! halj meg!
BIBERACH (nyugodtan visszalép).
No lassan! ejnye milliom! biz úgy
Nekem estek, énhelyettem hogyha itt
Más állna, tán a nyavalya is kitörné.
Kedves vitézek, csendesen! biz' az
Ördög nem alszik! - ej, szégyen, gyalázat
Kardot ragadni! (Csalfa alázódással).
Egy magyar csak egyik
Bajúsza végével pokolba űzhet
Egy ily szegényke németet.
SIMON
Melinda!
MIKHÁL
Hol loptad el húgomnak a nevét?
BIBERACH
Ahol magát más lopta: a királyné
Dombérozó mulatságában.
BÁNK, MIKHÁL, SIMON
Ember!
BIBERACH
No hadd beszéljem hát magam ki; de -
(Igazán megszeppenve).
Ördögbe is! valóban most eszem'
Fel kell tekerni - átkozott hajón evez szerencsém,
S elül, hahogy reája nem vigyázok.
BÁNK
Kóbor! hogyan jött a Melinda név
Nyelvedre?
BIBERACH
Páh! tehát mégsem tudod? -
De igaz! hisz a királyné prüszkölő-
Becs-rang-porától egész bolondulásig
Elszédültél te. No de, szó ami szó,
Ők szépen is fogának a dologhoz,
Úgymint: "Nagyúr - ej - Bánk bán - így, meg így;
Nem illik, ország első nagyja, hogy -
Így meg-meg így." - Felhozta hát ide
Szép együgyű feleségét a nagyúr,
Bármint dörömbözött szerelme-féltő
Nagy szíve.
BÁNK
Ember!
BIBERACH
Csak csendesen, óh
Bán most az egyszer úgy kell már viselni
Magamat, hogy a hajlandóságodat
Megérdemeljem; mert ebűl leszek.
Ládd bán, sokan tudták ezt a regét;
És ha igazat kell szólni, addig én is
Sípot faragtam nádatok között,
Míg benne ülhettem s hiú szemekkel
Néztem magam körül - nevetve mást.
Véletlen így tanultam azt ki, a-
Mit szorgalommal sem tudtak sokan.
Ispán uram, te oly merőn tekéntesz
Reám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát
Lett volna szükség el nem lopni Bánk bán
Nagyúrtól, és hogy addig, míg ti itt
Vele vagytok - otthon Ottó és Melinda -
MIKHÁL, SIMON, BÁNK (egyszerre).
Melinda, húgom? Fattyú megöllek!
BIBERACH
Ezt ugyan bizony
Szolgálatomra nem reményleném.
Ládd bán: királyod a kezedbe adta
Egész hatalmát; s így hogy egyikének,
Vagy másikának útjában ne légy,
El kelle ország-vizsgálásra menned.
PETUR (mérges kacajjal emeli fel ökleit).
Gyalázat! Ellágyulhattam? - No Bánk,
Hát nem kacagsz velem?
BÁNK (összecsapván kezeit).
Pokolbeli
Irtóztatóság büntetései -
Földünkre jöttetek hát már? hiszen
Ni, itt világos egészen, amit én
Üres fejű ki nem tudtam találni? -
El, a királyhoz - a császárhoz, - a
Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,
Lerántom e parázna bíborosról
A szép álorcáját kacagtatón.
Oh, légy velem hidegvér, légy velem!
Ne hagyj el állhatatosság! hogy merőn
Nézvén szemek közé, becsűletes
Tekintetemnél elvakúljon a
Szentségtörő. Meggyilkolom ott előtte
A bíboros gazembert; és ha a
Vesztőpiacra hurcolnak, kiáltom:
Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert
Hitvesse virtusát bosszúlta meg!
BIBERACH
Páh, milliom! bizony tán nem tudod,
Hogy csóka csóka-társának szemét
Ki nem kaparja? mert ám mintsem oly
Nagyot bokázzon a bíbor, bizonnyal
Előbb feláldoznak tíz Bánkot is.
De gyilkod is haszontalan fened:
Az útakat jól tudjuk elállani;
Vesztőhelyet se fogsz te látni, hogy
Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót
Titokban szokták ám eloltani.
BÁNK
Német! te megnyitottad a szemem!
S ily kábaságot akartam tenni? - Nem!
Szeggel szeget! hisz a tilalmas és
Megengedődhető ravaszkodás
Úgy állnak el, mint a hazug s igaz.
Megmenthetem talán még - nemde, oh
Szólj, Bíberach, lehetne még talán
Meggátlanunk? szólj, szólj!
BIBERACH (öklét összeráncosított homlokához nyomván, igen mély,
de rövid gondolkozás után).
Talán. - Gyerünk!
BÁNK
Ember! ha még késő nem volna - oh
Angyal! szerezd meg üdvösségemet. -
Ne menjetek széjjel mindjárt barátim,
Hogy megtaláljalak, hahogy talán
Lehetne szükség rátok - (Mikhálhoz). Ősz, remélj
Egy nyúgodalmas éjtszakát.
MIKHÁL
Uram,
Szent isten! adj te!
MIND (morogva).
Ámen. Úgy legyen.
SIMON
Szabadítsd szerette húgomat, Melindát!
BÁNK
Csak egyszer őtet a kezem közé
Vehessem, oh mikép fogom kacagni
A gyáva herceget; s ha húsomat
Lerágja a kerítő asszony, akkor
Még csontomon is elviszem Melindát,
Hogy elhagyattatott helyen legyen
Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt
Pompában, bíbor és a hermelin
Bemocskolásra eszközül vettessen,
S szolgáljon egy bujának, akinél még
Drágább s becsesb előttem a kutyám. (El)
BIBERACH (maga eleibe dörmögve, követi).
És - jó ez is. Egyik csak nyerni fog! (El)
PETUR (egy ideig merően nézi mindnyájokat, kik elgondolkodtak).
No - üljetek le hát - azt mondta, hogy
Maradjatok. -
MIND (székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül
könyökölnek. A többiek körül-körül a fal mellett levő padokra
telepednek, és vagy térdekre bókolnak, vagy fejeket hanyatt a
falnak támasztják.)
Jó, jó! Maradhatunk.
MIKHÁL
Bojóth! Bojóth! - Kopácsolásokat
Lelkem menyasszonyi ágynak gondolá;
Pedig becsűletünknek egy koporsót
Szegeztek, Oh Melinda!
(Bánatosan lehajtja fejét s végre elszunnyad.)
SIMON (mellé ül).
Még hiszem,
Tán jóra fordulhat minden (Maga elébe néz.)
De hát
Ha nem? Kevély spanyol szív, hol maradsz? -
Hamar tünő örömremény, mi vagy
Te? játszi képzete a kívánkozó
Észnek: - mosolyg s - meghal. -
PETUR (az ablaknál egy székbe vetette magát).
Jó éjtszakát!
MIND (anélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik).
Jó éjtszakát!
PETUR (magába morog).
Virrad. - Nem úgy, nem úgy
Ti földi istennék! ne gondoljátok azt,
Hogy minden irtózik hatalmas hangotoktól!
(Hirtelen visszateként.) Hát alszotok?
MIND (lassabban).
Jó éjtszakát! -
PETUR
Aludj,
Mohón kilobbant hazafiság! -
(Elragadtatva néz ki a hajnalcsillagra.)
Dicső fény-
Csillag! (Hirtelen gúnyolva.)
Lopott fény! - ej! - (Lassan.)
Jó éjtszakát!
Függöny


Első szakasz Bánk bán Második szakasz Harmadik szakasz