Bánk bán/Első szakasz

← Előversengés (prológus)Bánk bán
szerző: Katona József
Első szakasz
Második szakasz →
A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok.
Gyertyák égnek. Gyakor jön be néhány vendég, iszik, s ismét megy.
Kívül táncmuzsika, mely hellyel-hellyel megszűnik.
Mikhál egy asztalkánál szundikál.


ELSŐ JELENETSzerkesztés

SIMON (belép).
Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
(Meglátván Mikhált.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony
Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
Nézgélnek (Mellé ül.)
MIKHÁL (felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
Ősz hajam vagyon Simon,
Jó lelkiesméretem: azért biz én
Nem gondolok velek.
SIMON
De mégis, én-
Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)
MIKHÁL (eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
Ah!
Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
(Felkapván az ezüstpohárt.)
No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne itt is?
MIKHÁL
Olyan csodálatos hangon felelsz.
Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!
SIMON
Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked - neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.
MIKHÁL (feláll).
Simon!
SIMON
Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.
MIKHÁL
Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
Zöldelni -
SIMON
Vagy Magyarországban. Magam
Is gondolám már s elvégeztem azt,
Hogy minden országból Bojóthra vinném;
De itt nem aljasúl el a spanyol -
Elég ha mindmegannyi jó magyar
Háznépnek ők lehetnek törzsöki.
MIKHÁL
Ők?
SIMON
Hét fiú.
MIKHÁL (elszomorodva leül).
De már ez csúnya tréfa.
SIMON
Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És - egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el-
Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
"Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
Ő egykor egy szegény koldús személyt
Elkergetett magától s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindulván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessen, egy fiat
Megtart magánál - a többit, hogy öljem
Meg, azt parancsolá" -
MIKHÁL
Tigris-anya!
SIMON
Megesketém és titkon általa
Neveltetem mindnyáját.
MIKHÁL
Hát az anyjok?
SIMON
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?
MIKHÁL
Aztán mi lesz?
SIMON
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
Endrének udvarát, s velek leszek. -
Mikhál, miért sírsz oly keservesen?
MIKHÁL
Nem hal ki a bojóthi nemzetem!
SIMON
Nem. Nem. De hát ne sírj!
MIKHÁL (poharat kap).
Öröm miatt. -
Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -
Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)
SIMON
Nézd, ezek nem.
Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran,
minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.
SIMON (Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
Kullog be némelyik. Manó vigye
Vígságtokat, hol a szabad magyar
Érzés az itt erőltetett feszesség
Láncába kénytelen harapni.
EGY BÉKÉTELEN (rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
No! -

MÁSODIK JELENETSzerkesztés

PETUR BÁN (belép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát).
Igy? - Ördög és pokol! Bizony majom
Mind egyről egyig. - Oh te szép nevű
Magyar - Magyar? - Hej, félre oktalan
Aggodalom! mit használ itten a fog-
Csikorgatás?
(Főbe üti magát.)
Bolondos agyvelő!
(Dörmög.)
Szabad kivánna lenni mindenik,
És torkukon kegyes nagyasszonyuk
Sült-főttje oly mohón rohan le, hogy
Majd szinte megfulladnak. Lévnyalóvá
Lettél dicső Árpád gyümölcse te?
SIMON
Bán, hát mi lelt?
MIKHÁL
Petur, nem vagy magad,
Nyelvedre vigyázz.
PETUR
Úgy? igaz - helyes - -
Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,
Bojóthotokban nem maradtatok?
MIKHÁL
Csitt, csitt, ez itt (szívére mutat) sebet ver.
Ó fiam!
SIMON
Ember, belőled a rossz lélek ordít!
Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-
Ország halálos ágyában nyögött
Ránk nézve, hogy kiléptünk abból egykor.
Azóta megholt.
MIKHÁL
Meg bizony. De csak
Békével -
PETUR
Átkozott jámbor te! ki
Békével? Én talán! Ég és pokol!
A békés egy bolond; s az is bolond, ki
Békételen: de én békételen
Mégsem leszek, míg nem bolondulok meg.
Oh, célra! célra! így különben egy
Bárányi békesség - mi több, maga
Epét okádna itt a békességes
Tűrés, kiáltva: ördög és pokol!
MIKHÁL
De, ember! Ej, eredj, eredj haza,
Aludd magad ki - menj, menj!
PETUR
Én?
MIKHÁL
No, leg-
Alább beszélj hát egy kicsinyt alantabb
Hangon: az emberek néznek -
PETUR (felugrik, de majd leül).
Ki? Hol? -
No, jó! - nem is beszélek - még csak egy
Szócskát se. Mindenik kimondatott szó
Hazud, s az emberekben nyargaló
Tüdő csak a hazugság ördögének
Lakása. Így ni (az asztalra könyököl) hallgatok.
MIKHÁL
S kiálts
Jó éjtszakát.
PETUR
Jó éjtszakát? igen -
Majd amidőn egy nemzetség kipusztul;
Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek
Fognak tekézni, - akkor - - Most, fogok
Hallgatni - még ma néma lenni, mint egy
Carthusianus. (Ismét dörmög.) Ó mikép tekéntett
Le ránk! csak a merániakra néz.
Bámulja a harisnyát - a magyar
Csak hátul áll s sóhajt az ily hazánk
Nagyasszonyán. Haj! Istenemre leg-
Alább csak egy vidám tekéntetet
Mutatna hát, ha színből is: nem esne
Olyan nagyon szívére a magyarnak! -
Ő is meráni! - -
SIMON
Hát honnét akarsz
Már most barátokat? midőn sem a
Meráni, sem pedig magyar - -
PETUR
Ki mondta
Azt? Én s meráni?! Hát mikor nevezte
Testvérnek a tűz a vizet? - csupán
Csak bennetek van még egyetlenegy
Bizodalmam! A ti húgotok -
MIKHÁL, SIMON
Melinda?
PETUR
Felesége a nagyúrnak: ő, vele
Kedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.
MIKHÁL
Szegény teremtés vagy, ha célodat
Csak asszony által gondolod kivinni! -
Hát nemzeted? - -
PETUR
Ne ingerelj fel! - Oh
A nemzet! - ahány fő, szintannyi ész.
Kényes becsűlete, mint a köntöse -
Sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
Neki hirtelen egy jó szót s világot
Teremtve öszverontja ellenségidet.
Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnak
A többi lévnyalók közül, miképpen
Egy medve több vakondokok közűl.
Nem méreg az, mely őket oly komorrá
Teszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,
De ami egy fillérbe se kerülne -
Jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

HARMADIK JELENETSzerkesztés

Myska bán egy ritterrel jön
MYSKA (egy üres ivóasztalhoz megy s tölt).
Úgy, úgy vitéz úr: a magyar bor olyan,
Mint a magyar barátság - mentől óbb,
Annál erősebb. (Leülnek.)
PETUR (bosszankodva néz reá).
Hogyha nem dohos.
MIKHÁL
Csak a dologra mostan.
PETUR
Ah, soká jön.
MIKHÁL, SIMON
Kit vársz?
PETUR
De el fogjátok-é hát hinni?
MIKHÁL, SIMON
Szólj!
Szólj!
PETUR
A nagyúrt.
MIKHÁL
Bánk bánt?
PETUR
No csak ne oly
Csodálkozást! - Utána küldtem egy jó
Futó legényt titokban. Lássa azt,
Hogy itt mik esnek.
SIMON
Petur, Petur!
PETUR
Csitt! - nektek erről egy kukkot se kell
Ám tudni. Nagy - nagy, ami fenn forog
Játékon: a haza és Melinda.
MIKHÁL, SIMON (hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják).
Mit?
Melinda, mondod?
MYSKA (poharat emel).
A mi nagy királynénk!
VENDÉGEK
Éljen sokáig!
PETUR (vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével
süvegét szemére nyomván, ordítja).
A magyar szabadság! (Iszik.)
BÉKÉTELENEK (felugrálva, dörömbölve viszonozzák).
Éljen soká!
(Myska s a vendégek bámulnak.)
EGY UDVORNIK (jön).
Utolsó tánc! (Ismét elmegy.)
MIND
Jerünk. (Elmennek.)

NEGYEDIK JELENETSzerkesztés

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában
mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott
tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás
azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.
Petur meglátván Bánkot, hátramarad.


BÁNK (midőn mind eltakarodtak, előre siet).
Petur! Ha! - hogy mindent így kelletik
Találnom! -
PETUR
Jaj kegyes nagyúr! sokat
Fogsz még te itt találni, ami akkor
Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,
Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.
BÁNK
Hazánk külön-külön vidékein
Jajt s bánatot találtam; s itt ime
Ellenkezőt találok, s nem tudom,
Melyik tehet rémítőbbé - Köjön
Táján talála engem a serény
Követ. Petur, miért hivattatál
Te engem vissza? még pedig titokban!
PETUR (körültekint).
Titokban bán, titokban - azonban szólni
Itt nem lehet - hiszen magad tudod, sőt
Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett
Asztal legyekbe nem szűkölködik.
Ezek donognak, és lehet talán, hogy
A titkom is kidonganák -
BÁNK
Titok?
PETUR (szinte súgva).
Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,
És még pedig setétben -
BÁNK (megijed).
Bán!
PETUR
Te is
Bele vagy keveredve, és ha veszteségre
Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.
BÁNK
Bán! bán! hamar beszélj!
PETUR
Nem, óh nagyúr!
Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak
Mindent az emberek, csak annyi, mint
Abban találni kedvet, hogy ha sok
Irigye, ellensége van: pedig
Mindenkor a legördögebb nadály
A sugdosó maga, - én az nem vagyok; de
Jőjj még az éjjel - itt ha eloszlanak -
Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)

ÖTÖDIK JELENETSzerkesztés

Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,
belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe
magát és alighogy Petur elvégzé beszédét - hamarébb kisuhan.
BÁNK (elkiáltja magát).
Melinda!? (Sok ideig nem tudja magát szóra venni)
Az - Melinda - Jelszavok!
Melinda szép, mocsoktalan neve
Ma szemfedélűl szolgál egy setétben
Ólálkodó csoport között! - Titoknak
Lett zára a Melinda szabad neve!

HATODIK JELENETSzerkesztés

TIBORC (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).
Ni, boldog Isten! Mégis ő biz' az!
Bánk bán - nagyúr -!
BÁNK
Elárultattam?
TIBORC
Én
Tiborc vagyok, kegyes nagyúr - no, lám!
BÁNK
Tiborc - (Gondolkodva járkál).
TIBORC
Igen - mert szólni kellenék
Nagy dolgokat -
BÁNK
Melindáról?
TIBORC
Nem arról.
BÁNK
Nem!
TIBORC
Lopni jöttem ide; mivel a szegény
Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)
BÁNK
No jól van - úgy.
TIBORC
Oh, én szerelmes Istenem! hiszen
Nem is figyelmez rám - Bánk! - bán! - nagyúr -
BÁNK
Melinda! és mindég Melinda! - szent
Név! égi s földi mindenem javát
Szorosan egybe foglaló erős
Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,
Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)
Mennyben lakó szentséges atyám! ide
Mindentudásod égi cseppjeit!
Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolon
Átlássak és eszemmel a halandók
Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.
TIBORC
Nagyúr -
BÁNK
S ugyan továbbra láttak ők,
Mint a szerelmes? És azért futom-
E én az országot, hogy addig itthon
Fojtsák meg üdvösségemet? - talán
Ez a királyos asszony azért tetéz
Munkákat a munkákra, hogy szemem
Elkábulásakor, szívemben a benn-
Lakó becsűletet megölje? - Jaj! -
S most már ezen setétben bujdosók
Volnának, akik engemet bolond
Álmomba' szánva háborítani
Igyekszenek s a végveszélybe' forgó
Becsűletem felett rikoltanák:
"Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"
Azonban - ezek talán csak úgy fogadt
Szolgái voltak egy veszett irígy
Embernek, aki nyúgodalmamat
Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,
S döbbentni szívemet kívánta - (Megijed.)
Meg-
Döbbenni? ezt előttem egykor úgy
Festék le, jól tudom, mint egyikét a
Lélek betegségének - - - - - -
Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)
Bánk! Bánk! te nem mered kimondani
Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a
Visszhang is árva gyengeségedet -
TIBORC
Oh szent teremtő!
BÁNK
A szerelme-féltő
Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!
(Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)
Mit nyughatatlanítsz setétes álom-
Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?
Hát a világnak egyik pólusától a
Más pólusáig, szerelmeimben, én
Miért öleltem mindent egybe? mért
Mindent? miért te benned, óh Melinda!?
S egy ember - egy haszontalan por - az
Ütné ki őtet karjaim közül?
Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? - -
Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben
Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)
TIBORC
No itt hágy. -
Ah, mintha jönnének - jönnek - csak el! -
Éhezzetek szegény férgek: nem ért
Még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.
(Rettegve Bánk bán után siet.)

HETEDIK JELENETSzerkesztés

Ottó és Biberach jönnek.


OTTÓ
Frissen - beszélj - találhattad magát?
BIBERACH (jelentőleg).
Találtam - a galamb helyett oroszlánt.
OTTÓ
Talán haragszik? Mit szólott?
BIBERACH
Hogy: eljön.
OTTÓ (örömmel).
Eljön!
BIBERACH
No csendesen! - Dicsérd csupán
Múltával a napot.
OTTÓ
Hiszen maga
Mondá Melinda, hogy eljön?
BIBERACH (fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit, melyen Bánk elment).
Maga.
(Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)
Germanciust, ki elrejté magát,
Hogy majd kilesse, mit beszéllenek
Felőle, nem jó ám követni mindég,
Mert a szelíd Germancius tudá
Az indulatjait mérsékleni.
OTTÓ
Miért beszéled ezt nekem?
BIBERACH
Csak úgy -
OTTÓ
Te indulat nélkül való teremtmény,
Esmérlek-é immár én tégedet?
Vagy egy csodálatos embernek óhajtsz
Látszani úgy-e? - Légy nekem barátom.
BIBERACH
Én nem.
OTTÓ
Nem? és miért?
BIBERACH
Hogy más legyen.
OTTÓ
Derék.
BIBERACH
Azon bolondság, amidőn
Az állapotját elfelejti az
Ember, nevetségesebb, mint ha a
Természetét erején fellyűl feszíti.
OTTÓ
No, adj tehát tanácsot most.
BIBERACH
Miben?
OTTÓ
Te esméred Melindát -
BIBERACH
Tán - igen.
OTTÓ
Szólj!
BIBERACH
Hm -! minden, ami a fehérszemélyek
Szív-büszkeségeinek hízelkedik,
Egyúttal az már tetszik is nekik.
Ők a legundokabb kirugdalódzót
Is még dicsőségesnek esmerik,
Ha benne egy kis rendkívül-való van.
Egy herceg - egy királyi néne - egy
Kereszt - arany lánc, mind egérfogók
Az asszonyokra nézve.
OTTÓ
S a derék
Bánk bán, Melindára?
BIBERACH
Férj, kit szeret.
OTTÓ
Elvesztem!
BIBERACH
Oh, dehogy! A férj se várjon
Az asszonyának szívétől soha
Többet, csak amit egy becsületes
Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel-
Fogadja a kiválasztott jószáginak
A félretételét - mégis hazud -
Egész örömmel adja által a leg-
Elsőnek, aki értek többet ád.
OTTÓ
Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?
BIBERACH
Ez éppen a fő bökkenő! Uram,
Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily
Esetben, mint az ördög, amidőn
Az elragadni egy bűnöst törekszik.
OTTÓ
Oh, hát enyim Melinda!
BIBERACH
Nem hiszem.
OTTÓ
Nem?
BIBERACH
Mért akarsz elvenni egy szerencsét,
Melyet nem adhatsz vissza?
OTTÓ
Biberach!
Mi lesz hát ebből? hisz' egyszer így,
Máskor pedig másképp szólsz -
BIBERACH
Mert sem a
Búdban, sem a szerencsédben soha
Ok lenni nem kivánok.
OTTÓ (felbosszankodván; megvetőleg).
Ostoba! (El.)
BIBERACH (egyedül).
A repkedő kicsinyke lelkek oly
Sokan donognak a világba', mint
A szúnyogok; de vajjon hol van az
Az ember, aki abban elhitetné
Magát, hogy ő közikbe tartozik?
Sokszor derék, ha egy ily ostobát
Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,
Hogy ő megént mást légyen kénytelen
Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:
Ugorj! de Biberachod hátra áll.
S ilyen szegény egy ember? éspedig
Uralkodó ember! mégis kezében
A nénje szíve, akit egy nagy ország
Fél -! Tartományok hát csak machinák,
Amelyeket kis gyermek is megindít,
Ha félelem s reménység mindenik
Kereket helyén maradni kényszerít.
(Gondolkozik.)
Itthon vagyon tehát - Melinda a jel -
Jó, jó - - de csak vigyázva. Meglehet,
Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,
Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?
Hisz' aminek meg kell történni, az
Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)
Ha! más
Oldalra a palásttal Bíberach.

NYOLCADIK JELENETSzerkesztés

IZIDÓRA (sietve jön).
Ő volt az! Úgy-e ő -?
BIBERACH (vállat vonyít).
Kisasszony! én
Száraz reménnyel nem tudlak tovább
Éltetni.
IZIDÓRA
Mit? - Leselkedő! ezért
Csaltad tehát ki titkomat -?
BIBERACH
Hisz' Isten
Én nem vagyok - ha mást szeret.
IZIDÓRA
Való
Tehát? Melinda -
BIBERACH
És te is tudod?
IZIDÓRA
Ha mások észre vehetik, én legyek csak
Vak? - Bíberach, oh, szólj, tudná magát
Melinda elfelejteni?
BIBERACH
Talán. Hisz' asszony.
IZIDÓRA (dölyfösen).
Asszony? Te érzéketlen ember! és
Te is tudod közelről e nemet
Esmerni -
BIBERACH
Megtanultam, emberi
Elmém ezernyi baklövésivel.
IZIDÓRA
Melinda e szerént -?
BIBERACH
Asszony.
IZIDÓRA (méreggel).
S azok -?
BIBERACH
Az ördögökkel is elenyelgenének,
Ha nincsenek körülöttök férfiak. (Kitekint).
Jönnek! (A legnagyobb hidegséggel ott akarja hagyni.)
IZIDÓRA (szemeit tenyerével elfedi).
Jaj a szemeknek, melyek ezt
Látják - jaj a szívnek, mely érezi! -
Oh Bíberach, ne hagyj el!
BIBERACH (visszaballag).
Érted azt
Is megteszem. - De térj ki most előlök!
Egyetlenegy tanácsadásom ez:
Kövesd Melindát, szép kisasszonyom,
S ne ess utána Ottónak nagyon.
Sok férfiak - tudom magamról - az
Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,
Azért se' szívelik; de légyen a
Meghódítás nehéz, már akkor ők
Csak puszta büszkeségből is belé-
Szeretnek.
IZIDÓRA (megsértetve).
Ah te szemtelen! (Elsiet.)
BIBERACH (könnyű vállvonyítással).
Szegényke!
(Szünet után.)
Kár ilyen csinos főért, hogy a
Velő hibáz belőle! Benne van
Szép két szem, amely hódítón beszél;
Szép ajkak, édesen beszéllenek;
És még egy elcsábíthatóan beszélő
Szajkói nyelv - és minden, ami csak
Beszélhet, azt beszéli, hogy:
Az ész hibázik, a fejecske kong. (Elkullog.)

KILENCEDIK JELENETSzerkesztés

Melinda s Ottó belépnek
MELINDA
Távozz!
OTTÓ
Melinda!
MELINDA
Távozz, mondom!
OTTÓ
Egy
Szót csak, Melinda -!
MELINDA
Édes Istenem,
Mi lett belőle! -
OTTÓ
Énbelőlem?
MELINDA
Ál-
Orcádból, undok ember! oh szerelmes
Jó Istenem, be megcsalatkozék!
OTTÓ
Oh én is - én is megcsalatkozék!
MELINDA
Kiben?
OTTÓ
Melindában. Midőn bejöttem ez
Országba - mindjárt a szemembe tűntél.
Egy szív után esenkedék, hogy e
Szívem' felosszam. A sok udvari
Szívek között - bocsáss meg - a tied volt
Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!
MELINDA
Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem
Ide jönni és ezért nem ille Bánk
Bán hitvesének a magányba' lakni?
Mert udvarunknak nagy szüksége volt
Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh
Ez fáj - kimondhatatlanúl.
OTTÓ
Midőn
Fülöp király ölettetése végett
Gyanúba jővén, szenvedésemet
Elbeszéltem, oly szerelmes érzés
Csillámla kedves könnyeidben -
MELINDA
Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!
OTTÓ
Engedj
Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó
Többé nem az, ki volt. Ottó oda
Maradt Merániában: más terme itt
Már általad, Melinda. Akkoron
Levék teremtve, amidőn először
Megláttalak; mint gyertya által a
Világ lesz - úgy valék melletted, úgy
Követtelek; s levésemnek legelső
Pillanatában eltünt lételem.
Vétek-e ez?
MELINDA
Oh én csak sírhatok!
OTTÓ
Melinda, kéméld könnyid záporát!
És mégis - esküszöm - drágák ezek
Előttem és vigasztalói meg-
Átkoztatott jövendőmnek -! (magában)
Helyessen
Mondád, ravasz kölyök!
MELINDA
Sajnállak. - Oh
Herceg! Szerelmem által egy lehet
Csak boldog és szerencsés - az pedig
Bánk.
OTTÓ
Oh bizonnyal az ő - egy boldog ember!
(Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt
hosszasan homlokához nyomja.)

TIZEDIK JELENETSzerkesztés

BÁNK (az ajtócskán ismét visszajön).
Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?
(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)
Oh véghetetlen, szent könyörületesség!
(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)
MELINDA
Ah oszlanak!
OTTÓ
Csak egy szót még, Melinda!
MELINDA
Bocsáss!
OTTÓ (szavakat láttatik keresni).
Melinda! Oh mért kell nekem
Olyan nagyon szeretni, mint soha
Még nem szerethetett egy szív is! Oh
Mért kell nekem csak nyögni ott,
Hol minden érző szív megrészegedne
Örömébe'! - Mért hogy reményem, szerencsém
Vígságait haladja és szerelmem
Oly vágyakat nevelni kénytelen,
Melyek talán elmémtől fosztanak meg -!
(hevesen)
Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy
Az álmot útálnám, mivel szemed
Szememtől elvenné - a szelet, mert elragadná
Tőlem lehelleted' - s a napvilágot,
Mert képedet csókolná tőlem el.
Eszelős szerelmem egy egészen új
Világot álmod őrültségiben,
Melynek csak Ottó a lakossa és -
Melinda. (Letérdel.)
MELINDA (megretten).
Térdepelsz?!
OTTÓ
Előtted, akit
Imádok. Oh engedd meg gyermeki-
Báb-módra minden gondolatjaim'
Enyészni, és csak a Melinda édes
Nevével agyvelőm betölteni.
MELINDA
S ő térdepel! - Bánk, Bánk emlékezek
Szavadra -
OTTÓ (felemelkedik).
Bánknak a szavára?
MELINDA
Arra.
Midőn kezem' megkérte, nem rogyott
Ő térdre -! szép se' volt igen; de egy
Alphonsus, egy Caesar állott előttem.
"Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
Szó, kézbe kéz és szembe szem, - minálunk
Igy szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít."
Ő mondta ezt, ámító! és bizony
Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.
(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)

TIZENEGYEDIK JELENETSzerkesztés

Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,
hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll
hátulról; végre szúrósan felszólal.
GERTRUDIS
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
MELINDA (keserűn).
Édes - mulatság -!
GERTRUDIS
Nem reményleném!
MELINDA
Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
GERTRUDIS (ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. - (Azok elmennek.)

TIZENKETTEDIK JELENETSzerkesztés

GERTRUDIS
Ottó! hát mi volt ez?
OTTÓ
Kedves királyi néném!
GERTRUDIS
Félre azzal!
OTTÓ
Ő - ő -
GERTRUDIS
Mi ő? mi ingerelte oly
Nagyon fel őtet?
OTTÓ
Szívem.
GERTRUDIS
Szíved?
OTTÓ
Az.
GERTRUDIS
Ottó!
OTTÓ
Mi lelt?
GERTRUDIS
Azt kérded, biborunk
Bemocskolója?
OTTÓ
Istenemre -!
GERTRUDIS
Mit?
OTTÓ
Tűrtesd magad -
GERTRUDIS
Ki vagy te? és ki én?
Az én anyám, s hazám Meránia
Szült téged? a nagy Berchtold vére így
Fajúlt el?
OTTÓ
Egyszer minden útakat
Számomra készíted - azután pedig meg-
Gyalázol!
GERTRUDIS
A célod nem; de a módjaid
Útálhatom. Magam készítek útat,
Mivel beteg testvérem megvidámítása
Volt késztetőm; nem tiltottam soha
Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,
Minden csak a szolgálatodra volt;
S most fajtalan véred tilalmas úton
Melinda bírására csörgedez.
Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a
Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,
Amott meg - útálván ezt, engem is
Kerűl.
OTTÓ
De hallgass meg!
GERTRUDIS
Meráni herceg -
Egy férfiú nem tud kifogni egy
Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egy
Asszony tud országok felett megállni.
OTTÓ
Na jó! tehát lemondok róla.
GERTRUDIS
Le-
Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy
Lelkemre mondom hát nem is szeretted.
OTTÓ
Szerettem, esküszöm: de most eszem
Szólt fel.
GERTRUDIS
Hazudsz! - Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észbe bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.
OTTÓ
De könnyeit tekintvén -
GERTRUDIS (elkomorodik).
Sír is!
(Keserűen elmosolyodik.)
És
Te róla mégis le akarsz mondani?
Nem ösmered tehát az asszonyi
Szív gyengeségeit? sem a hanyatló
Virtusnak e fogásait? - Hiszen
Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett
Becsét nagyítsa és a könny az a
Gyöngy, mellyel a halálos ágyba' fekvő
Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor
Is még lemond, az oktalan - bolond.
OTTÓ (unatkozva).
Néném, tehát mi lesz kedved szerént?
Majd bíborunk bemocskolása, majd
Megvettetett szerelmem által a
Rád háromolható szégyen gyötör.
GERTRUDIS
Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,
Ha Melinda érdemét temette volna
El, úgy kikergettetni kész lehetnék
Országaimból - és mégis, ha azt
Megérni kellene, hogy reám mutatva
Susogni hallanám: ni itt megyen
Gertrúd, az öccse kinek kontár vala
Melinda elszédítésében - Ottó!
OTTÓ
De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?
GERTRUDIS
Te engemet megláncolál, s magadnak
Egy gödröt ástál, mostan mégis én -
Én húzzalak ki abból?
OTTÓ
Csak te, oh
Gertrudis! add tanácsodat nekem.
Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?
GERTRUDIS (elsárgulva visszarezzen).
Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)
Asszonyok! - - Megyek.
OTTÓ
Kegyes
Néném! (ölelni akarja Gertrudist).
GERTRUDIS (visszalöki).
Hah! Vessz el itt arany kalitkád
Ürében, árva bíboros teremtmény -
Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)
OTTÓ
Hah!
(A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)
Bíberach!

TIZENHARMADIK JELENETSzerkesztés

Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de
ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az
elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.


BIBERACH (vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi. Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkező oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):
Eredj utána - mutass előtte ki-
Derűlt tekéntetet - kérj engedelmet -
Mondd, hogy sokat hallottál a magyar
Feleségek állhatatosságáról - ez
Csak próba volt. Örömében még maga
Fog a királyné elvezetni hozzá,
S a résztvevésig úgy is megpuhult
Melinda tán öleléssel is köszön
El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz
Elútazásod végpillanatán
Egy János-áldását üríteni.
Ott leszek én majd a pohárnok; a-
Vagy légy magad - ne, itt egy kis hevítő;
(Porokat ád által.)
Emez pedig nénédnek altató.
Ha ezt az álom elszólítja onnan
Te vissza is mehetsz Melindához megént -
(Elmosolyodik.)
OTTÓ (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való útálat s szeretet között).
Irtóztató - de köszönöm. Úgy van! ő
Enyim bizonnyal. - (A királyné után siet.)
BIBERACH
Hogyha bőkezűbb
Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot
Is adhaték. Most jobb lesz tartani,
Jó herceg, a magyarsággal. - No csak menj!
(Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott
volna eszébe, halkkal felemelkedik, és a belépő Izidórának,
Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)

TIZENNEGYEDIK JELENETSzerkesztés

Izodóra fájdalommal néz mind a kettő után, azután elsiet Ottó után.
BÁNK BÁN (eléjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magán kívül
sok ideig tipeg-topog).
Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek
Vakok, hogy e fülek dugúlva nem
Valának! - Egy királyné és - Melinda -
Oh, oh!
(Hidegülve.) Megént lehelhetek, megént,
És érzem azt, hogy élek. A homály
Eloszla - megvirradt - felébredék.
Irtóztató kilátás a jövő
Nappalra! - Vond ki lelkem, most magad
Azon setét ködből, mely eltakarta
Előled a világot s emberi
Vak bízodalomba szőtt! - És ilyen asszony
Őriz meg, oh magyar hazám? Hah, egy
Fertelmes asszony, kit, hogy ördögi
Érzésiben ne lephessen meg a
Jobb ember, érthetetlenül beszéli
Kétféleképpen gondolatjait. -
De hát Melinda! oh! hát a haza!
Itten Melindám, ottan a hazám -
A pártütés kiáltoz, a szerelmem
Tartóztat. - Énrám bíz a szúnnyadó
Gondatlan - énrám tevé le a
Szegény paraszt elfáradt csontjait:
Nem vélik ők a zendülést, mivel
Bánk a király személye - esküszöm
Meg is fogok felelni ennek, és
Habár tulajdon síromon fog is
A békességetek virágzani. -
Szedd rendbe, lélek, magadat és szakaszd
Szét mindazon tündéri láncokat,
Melyekkel a királyi székhez és
A hitvesedhez, gyermekidhez, oly
Igen keményen meg valál kötözve!
Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-
Midőn az alkotó szavára a
Reszketve engedő chaos magából
Kibocsátja. - Két fátyolt szakasztok el:
Hazámról és becsületemről. A
Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
Ha ölettetésem ezekért lészen! - Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét: de
Jóhíremet ki nem törölheti.
Függöny
Előversengés (prológus) Bánk bán Első szakasz Második szakasz