Az isteni (Goethe, Kazinczy Ferenc fordítása)
Légyen az ember
Segélleni kész s jó!
Mert egyedűl ez
Választja meg őtet
Azoktól, a miket
Ismérhetünk.
Üdv a nem-ismert
Egyedűl sejdítgetett
Főbb Valóságoknak!
A nemesb halandó
Példája tanít
Őket hinni.
Mert nem érező
A természet.
Jónak és gonosznak
Ragyog a napnak tüze,
S a bűnös felett,
Mint a tiszta felett,
Csillag és hold
Egyaránt sugárzik.
A szél, az árvíz,
Menny tüze, jégcső,
Járják útjaikat
S nyargalva-menve
Elkapjak az egyikét
A másika után.
így a szerencse is!
Vaktába kap ő
A sokaságba;
S most a gyereknek
Ártatlan fürtjeit
Ragadozza meg,
És olykor a kopasz,
Kaján koponyáját.
Ércztáblákba vésett
Örök törvény szerint
Kell mindenikünknek
Létele környeit
Megfutnunk, jól vagy balúl.
Egyedűl az ember
Hajthatja végre
A lehetetlent.
Különbözést teszen,
Választ, megvet;
Tartósságot adhat
A sebes pillantatnak.
Ő egyedűl
Nyújtja a jutalmakat,
Osztja a büntetéseket;
Ront, bontogat, alkot,
Minden hibást,
Minden kifeszűltet
Hasznosan összeköt.
Az isteneket
Mi a szerint tiszteljük,
Mintha halandók
Volnának ők is;
S nagyba csinálnák,
A mit a legjobbak
Tesznek, vagy tennének.
Legyen az ember
Segélleni kész s jó.
A jót teremtse
S a használatost
Fáradhatatlanúl;
Légyen. ábrázolója
Ama csak-sejtetteknek.