Alkotás és ihletés
Ádám göröngy volt, míg az Ég
Embert csinált belőle,
De anyaméhből kelve, még
Esetlen volt és dőre.
Orrába fújt most Elohim,
Megérzi Ádám, reszket...
Ez haladás volt, mivel ím'
Már prüsszenteni kezdett.
De így is fél tuskó maradt,
Járó kelő fajankó,
Míg Noé nagyobbat haladt
És létre jött a kancsó.
Mihelyt nyelvéhez ért a bor,
A tuskó szárnyra lendűl.
Mint a kovásztól tészta, forr,
Fölgerjed s elevendűl.
Igy visz, o Háfiz, ajakad,
Mely a bort bőven issza,
Dal közben, koczintás alatt
A teremtőhöz vissza.