A zene (Tóth Árpád fordítása)
Gyakorta a zene, mint tenger, úgy ragad,
Hűs égbe sodorva,
Vagyok, tág éteren vagy ködplafon alatt,
Hab kósza bitorja.
Mellem előre dűl, tüdőm telin dagad,
Akár a vitorla,
Megtiprom a torló, hátas hullámokat,
Bár éj fedi sorra;
Érzem, hogy át meg át egy remegő hajó
Fájdalmai járnak;
Vihar és forgatag s lágy szél, lebegni jó,
Keblén a nagy árnak,
Visznek. ─ Máskor a mély, mint vad kínom fagyott,
Nagy tükre ragyog!