A szép hajó
Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát,
szépséged rajzolom eléd,
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.
Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna,
mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassu és édes ütem szerint.
Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!
Tükröt vetek feléd, óh Lány, hogy benne lássák
szemeid zengni lágy ifjuságod varázsát;
szépséged rajzolom eléd
hol a gyermekkor az értt bájjal frigyre lép.
Melled, a büszke mell, amint előreszökvén
feszíti selymedet, olyan, mint drága szekrény;
domború, szárnyas ajtaján
minden fény megcsuszik, mint sima pajzs falán.
Kihívó, hetyke pajzs, két rózsás gombbal ékes;
dús szekrény, titka van, és telisteli édes
bor, illat és drága likőr,
melytől az agy s a szív vad őrületbe dől.
Ha jársz, s szelet söpör bő szoknyád könnyü szárnya,
olyan vagy, mintha szép hajó tengerre szállna.
mely dúsan vitorlázva ring
egy lusta, lassú és édes ütem szerint.
Nemes, szép lábaid, verve a fodrok alját,
a sötét vágyakat ingerlik s fölkavarják;
ilyen két boszorkány, aki
mély üstjében sötét italát keveri.
Karod, mely Herkules-fiúkkal játszva vína,
mint a sikos boák, kőkemény, noha síma,
hogy makacsul szorítsad őt,
makacsul fojtva mély szivedbe, szeretőd.
Fejed a puha nyak s a széles rózsaszin váll
felett titokzatos bájjal pávázva himbál;
diadalmas-álmatagon
haladsz te, fenséges leányka, útadon!