A sonett

A sonett szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Hogy a megújult vers-szokást szolgáljad,
Az kötelesség ─ nem szabad kitérned,
Te is a sort hát pontossággal mérjed,
Parancsra, millyent ősi szent szabály ad.

Hisz ép', hol a szellem csapongva árad,
Az önkorlátozás legtöbbet érhet ─
Hát rántsa a szilaj erő a féket,
Ki jót akar, hiába mégse fárad.

Így én is, mit hő érzésim sugalnak,
Szeretném zengeni kimért sonettben,
Büszkén, hogy nincs nyelvében semmi csorba.

De nem merek örvendni még e dalnak,
Mert én faragni egészből szerettem,
S itt toldni-foldni kell tán hébekorba.