A leány szól

A leány szól szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Komor vagy, édes! E fehér márványhoz,
Mely képed' ábrázolja, hasonlítlak.
Életjelet nem adsz. Mint néma, mint vak
Állsz szembe azzal, ki téged bálványoz.

Nyilt homlok illik igaz jó baráthoz,
Paizs mögé az ellenség buvik csak.
Keres szemem, s kitérsz pillantatimnak.
Állj helyt s hasonlíts így a faragványhoz.

Hogyan vetek e gyötrelemnek véget?
Egyszerre hogy puhítsak én két bálványt?
Holott te élsz, de fagyosabb vagy, mint az?

Jó, nem pazarlom többé a beszédet,
De addig csókolgatom itt a márványt,
Míg féltve tőle, kebledhez szorítasz.