A lélek hajnala
Mikor a részegek a hó- s vérszínű hajnal
Jöttén sajogva már érzik az Ideált,
Rajtuk titkos erő üli meg bosszuját,
És az ittas barom mélyén felsír egy Angyal.
Elérhetetlenűl Átszelleműlt Egek
Azúrja ínt nekik, szívük gyötörvén,
És mélyűl és ragyog és vonz, miként az örvény-,
Így, istennőm, Te szent, Te tiszta és remek,
Sok kába orgiám füstölgő éji üszkén
Emléked egyre szebb, rózsásabb lángban ég,
S kitágult két szeme káprázik egyre még,
Mint ha a gyertyafényt a nap sápasztja büszkén,
Én fantomom! Tüzed rám egyre győzve csap,
Óh fényem lelke Te, örök világu Nap!