A kedves közelléte

A kedves közelléte
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

1797.

Eszembe' vagy, ha tenger tükrén látszik
          A déli fény.
Eszembe' vagy, ha hold remegve játszik
          Az ér vizén.

Veled vagyok, ha porfelhő borít el
          S köd fojt sürűn,
S ott reszketek veled és lépteiddel
          Keskeny bürűn.

Hallak, midőn a zúgó hab megrekken
          A szírt fokán,
És hallgatózom, mint súg a berekben
          A halk magány.

Bármerre szállj, mindég nyomodba' járok
          Közel, közel...
A nap lenyugszik... csillagomra várok.
          Jövel! jövel!