A különös gyerek
A „Római elégiák“-ból
Hogyha meséled, nem tetszettél senkinek Édes,
mint gyerek és fitymált, rejtegetett az anyád,
s hogy növekedvén, csöndbe kinyíltál, elhiszem én ezt:
kedvvel idéz lelkem, mint különös gyereket.
Bár formára se, színre se szép a borág, ha virágzik,
embert, isteneket csábit a fürt, ha megért.