A híres Werther

A híres Werther szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

A hány hídat látsz vagy bürűt,
Lelsz Nepomukot, sokszerűt,
Faragva, föstve, érczből, fábúl,
Majd óriást, majd törpe bábút.
S keresztet ott mindenki vet,
Mert Nepomuk egyszer a vízbe veszett.

Ha megesik az emberen,
Hogy állig, fülig szent legyen,
Vagy híre száll világba szét,
Hogy hóhér vette életét,
Akkor azt várni nem elhittség,
Hogy képben is megörökitsék.
Elviszik fába, rézbe vésve
Orczáját az öt világrészbe,
S bármilyen csúf a képmás, tetszik,
Mihelyt a nevivel dicsekszik.
A mint, hogy e tan nem hamis,
Látszik sok Jézusképen is.
Hasonló csuda most esett meg,
S félig bünösnek, félig szentnek
Látjuk kitéve ott meg itt
Most Werther úr vonásait.
Valódi értékét mutatja,
Hogy ím fájdalmas arczulatja
Ott függ minden csapszék falán,
És bottal mutat rá talán
A vendég, szólván: Jaj, be jó,
Mindjárt eléri a golyó!
És nagyot isznak a vendégek:
Ő halt meg, nem mi, hála égnek!