A fonó lány

A fonó lány szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

1792.

Rokka mellett ültem én,
Másra sem ügyelve;
Egyszer jött egy szép legény
Egész közelembe.

Dicsérte szép fonalam'
A fiatal ember,
S hogy aranyosabb hajam,
Mint a sárga kender.

S nem űlt veszteg az alatt,
Addig izgett nálam,
Míg egyszer csak elszakadt
Régen őrzött szálam.

Azontúl is fontam én,
Még serényebb lettem,
De fontommal én szegény
Nem dicsekedhettem.

Hogy elvitte a takács
Orczám pírja lobbant,
És éreztem mocczanást,
Melytől szívem dobbant.

Fejérítni - itt a nyár -
Viszem a mezőre.
De nehezen bírok már
Hajolni előre.

Mit titokban fontam én,
Bár az éj befödte,
Azt a nyári verőfény
Immár kisütötte.