A fedő
Vizen vagy szárazon járjon bár, messzi térve
vad égi láng alatt, vagy hűlt napú fagyon,
Krisztust szolgálja bár, vagy csalja víg Cythére,
setét koldus legyen, vagy nyomja fény s vagyon,
legyen polgár, paraszt, pihenjen, űzze vére,
üljön vad láz, avagy rest kín a csöpp agyon,
mindegy:fájó titok csap az ember szivére,
S ha a magasba néz, reszketni kell nagyon,
mert fölötte az Ég! s lenn fojtó pince, kínpad,
fenn csillogó tető, s lenn tréfás, szörnyű színpad,
hová minden bohóc vérben gázolni jő;
kéjenc félelme és bolond reménye: Ég ez!
fenn fekete fedő, és lenn roppant fazék ez,
hol az emberi Lét rejtett, nagy átka fő.