A durczás
1791.
Tavasz legszebb hajnalán
Sétál a pásztorleány
A szép, ifju, gondtalan
És énekli nagy vigan:
Lala, tiralla, lala...
Thyrzis két bárányt ígért
Egy kis czuppanásáért.
Nevetett ő s tova kelt
S még vigabban énekelt:
Lala, tiralla, lala.
Másik kínált pántlikát,
A harmadik önmagát,
De ő rá se hederint:
Bárány, szív, egy néki mind...
Lala, tiralla, lala.