A dalnok (Johann Wolfgang von Goethe)
| A dalnok szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos |
Mi hangzik a magasba fel
A várkapúval szembe'?
Szóljon az ének itt közel
Kedvünkre a terembe'!
Szólt a király, apródja fut,
Biztatja a megtért fiut:
Bocsásd be csak az aggot.
Köszöntlek, hősök és nagyok,
Köszöntöm a szép nőket!
Csillag mellett csillag ragyog,
Ki tudná néven őket?
Mily gazdag ég e szép terem!
Zárulj be, elvakult szemem,
Nem érsz rá gyönyörködni.
Szemét behúnyja s jár a kéz,
A húrt erővel ütve.
Tüzes levente bátran néz,
A szép hölgy szemlesütve.
A király gyönyörködve űl
S a hárfás illő béreűl
Hozat egy aranylánczot.
Nem hordok aranylánczot én,
Lovagjaid viseljék,
Kiknek daczos tekintetén
Megrémül az ellenség.
Korlátnokodnak add talán,
Hadd hordja más teher után
Még ezt az arany terhet.
Én dallok, mint a csalogány
A lombok árnyékában,
A dal a költő ajakán
Bő jutalom magában.
De hogy ha adsz, adj egy nagy árt:
Legjobb borodból egy pohárt
Szinarany billikomban!
Fölhajtja és üdűlten szól ─
(Szemében tiszta láng ég)
Oh százszor boldog ház, a hol
Ez is csekély ajándék!
Gondolj rám, ha szerencse ért,
S áldd Istent, mint ez italért
Én áldalak szivemből!