A boszorkánymester inasa
| A boszorkánymester inasa szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos |
Hej, a vén boszorkánymester
Elment végre valahára,
Mozdúlj szellemhad, ez egyszer
Az inas parancsszavára.
A mit szól és művel,
Jól megfigyelém
És szellemerővel
Csodát teszek én.
Lábra, ábra!
Ott a meder,
Itt a veder!
Nyakra főre
Hozd a vizet, töltsd a kádba
Szavam szerint feredőre.
Jer vén seprő, zúgban álló!
Öltsd fel ezt az ócska rongyot,
Régen vagy már hű szolgáló,
Végezd pontig, a mit mondok.
Alól nőjjön lábad,
Nőjjön fön fejed,
Hamar töltsd a kádat,
Eredj, merj vizet.
Lábra, ábra!
Ott a meder,
Itt a veder.
Nyakra főre
Hozd a vizet, öntsd a kádba
Szavam szerint, feredőre.
Lám, alá a parthoz szalad,
Lám a vedret vízbe dönti.
Meri, hozza egy szusz alatt,
Ujra meri, ujra önti.
Másodikat fordúl,
Soha ily csudát!
A medencze csordúl,
Színig van a kád.
Állj meg! Állj meg!
Elég ennyi!
Térj pihenni
Ős helyedben!
Jaj most érzem! Rémlet száll meg:
A varázsszót elfeledtem!
A szót, melyre visszaölti
Ős formáját, zúgba állva...
Megint hozza, folyton tölti!
Jaj, csak már seprővé válna!
Megint siet, fordúl,
Itt van ujra már!
Jaj, ezer folyóbúl
Zúg felém az ár.
Nem! Nem hagyom
E bolondot,
Neki rontok,
Ez gyalázat.
Jaj, hogy néz most, félek nagyon!
Milyen szemek! Mily ábrázat!
Óh, te pokol ádáz fattyja!
Nem fürdő ez, ez vízözön.
Már a vizek áradatja
Keresztűlfut a küszöbön!
Bárgyu dorong, vessző,
Légy, a mi valál,
Átkozott vén seprő.
Szóra meg nem áll.
Hagyod abba
Seprő-ember?
Van ám fegyver
Markomban itt!
Állj meg, mondom, vén darab fa,
Vagy e fejsze ketté hasít!
Lám, megint jő, vizet ontva,
No most, rajta, lesz itt halál!
Nesze manó, dőlj a porba!
Fejsze csattan, fejsze talál.
Volt seprő, de nincsen,
Ketté vágtam, haj!
Hála, uram isten,
Nincs már semmi baj.
De, mit látok!
Mindkét darab
Im lábra kap,
Éled, mozdúl...
Ketten vannak! Oh mily átok!
Ki segél ki ily bajombúl?
És hogy futnak! Csurog minden,
Szoba, terem, küszöb, lépcső.
Uram, mester! Baj van itten!
Oh jövel már! - Itt jő, itt jő!
Jaj, segíts e vészben,
Oh, ez egyszer csak,
Lelkeket idéztem
S most ők az urak! -
- Zúgba, sarkba
Seprű! Ott állj!
Légy, mi voltál,
Add ki lelked.
Szellemcélra, szolgálatra
Csak a mester szava kelthet.