56. szonett
Kelj új erőre, édes szerelem,
Ne mondják: éled tompább mint az éhség,
A mely habár betelt ma szertelen,
Holnap megint új benn az enni-készség.
Te is ilyen légy, s bár éhes szemed
Megtöltöd úgy ma, hogy telten lezárod:
Nézz holnap újra, s önnön szellemed’
Ne hagyja veszni örök lomhaságod.
E bús időköz légyen mint az ár
Két park között, a hol két új jegyes
Naponta megjelen s epedve vár,
És boldog ujra-láthatást keres.
Vagy télnek hivd, mely által – mert sivár –
Háromszor oly óhajtott lesz a nyár.