55. szonett

← 54. szonett

55. szonett szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly

56. szonett →

Márvány s aranyozott fejedelmi emlék
Nem éli túl hatalmas énekem’;
Azokra az időktől szenny gyülemlék,
Mit itt neved mindegyre szebb leszen.
A vészt hozó harcz szobrokat ledönt,
Falat leront a lázadás tövig;
De Mars vasát, s a harczi láng-özönt
A te hired s neved nem félhetik.
Irigy mindent felejtés, zord halál,
Mind, mind hijába szállnak szembe véled:
Hired a legkésőbb korig fenáll,
Mig a világra jő a vég itélet.
        Igy élsz – mig új életre kelsz jövőben –
        E dalban és szerelmesek szemében.