47. szonett
Szivem s szemem most szövetségre lépett,
Hogy egy a más segítségére lesz:
Ha szemem látni sovárogja képed’
Vagy szerelmedért szívem epedez.
Ha képed’ látja: szemem ünnepet tart
S meghivja rá vendégül szívemet;
Majd szívem terít szerelmeddel asztalt
S üdvéből akkor szemem részt vehet.
Igy, távol bár, de szerelemben, képben.
Lényed szünetlen birtokomba’ van.
Gyors gondolatom kísér minden lépten,
S én véle, ő veled van untalan.
Álmában is: képed meg-megjelen,
S gyönyörre költi szívem’ és szemem’.