35. szonett
Mit elkövettél, oly nagyon ne bánd:
Hűs érben is van sár, rózsás tövis;
Felhőt s fogyást tűr hold s nap egyaránt,
S rút féreg őr’l legszebb bimbóban is.
Mindenki vét, igy én is, főleg abban
Hogy egybevetve mentem bűnödet,
Téged feloldlak, bűnt látván magamban,
S védem hibádat jobban mint lehet.
Te vétkedért magam vallok kudarczot,
Ellenfeled lesz védőd, és velem
Magammal kezd pert és testvéri harczot
Szivembe gyűlölet és szerelem;
S ki megrabolva kárt tesz enmagamnak,
Bűntársa lészek édes tolvajomnak.