146. szonett

146. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly

Sonnet 147 →

Bűnös poromnak magva, árva lélek,
Kit lázadó hatalmak hányva-vetnek,
Mért gyötrenek belül kín s szenvedélyek,
Míg drága díszt adsz a külépületnek?
Mért költesz annyit romladó lakodra
Holott a béridő olyan rövid?
Férgek leselgnek hamvadó porodra
S a testnek aztán vége lészen itt.
Jobb, lelkem, így szolgád vesztébül élned,
Elhagynod a kínt, mely rád nehezül,
A múlandót örökkel fölcserélned
S belülről lenni dúsnak, nem kivül:
Igy a halál neked javadra vál,
Nincs több halás ha meghalt a halál.