Volt háromszál rozmaringom
Volt háromşzál rozmaringom,
Elvesztettem, jaj de bánom.
Szeretőmet de sajnálom,
Mikor más ölében látom.
Azt gondolod, nem is nehéz,
Mikor ölel téged más kéz,
Könyes szemem távolról néz,
Hidd el, rózsám, jaj de nehéz.
Azt gondolod, hogy én bánom,
Hogy te tőled el kell válnom;
Én előttem az csak álom,
Édes levendulaszálom.
Azt gondolod, mindig igy lesz,
Hogy szeretőm soha se lesz.
Dehogy nem lesz, de bizony lesz,
De náladnál hivebb is lesz.