Nézz ki rózsám ablakodbul

Nézz ki rózsám ablakodbul,
Most búcsúzom városodbul,
Nézz utánam keservesen,
Vagy látsz többet, vagy soha sem.

Itt hagynál-e, nem szánnál­-e?
Vajjon szived nem fájna­-e?
Kő volna is, meghasadna,
Üveg volna, elpattanna.

A lelkem sír leborulva,
Még egyszer hozzád fordulva;
Mert te vagy az a drága kincs,
Mellynél én előttem szebb nincs.

Tőled rózsám, elválasztnak,
De szivemhez szorítalak;
Még jobban foglak szeretni,
Mennél többet kell szenvedni.