Vita:A hír lantja
| Információ erről a kiadásról | |
|---|---|
| Eredeti kiadás: | |
| Forrás: | MEK[1] |
| Szerkesztő(k): | Zlajos |
| Feldolgozottsági szint: | Ellenőrizve és kijavítva 
|
| Megjegyzések: | |
| A szöveg pontosságát ellenőrizték: | Zlajos 2009. január 18., 18:02 (CET) |
szerző: Tompa Mihály
A vers szövege korábbi fogalmazásában ez volt:
Vak haragban, győző vitéz
Borzadalmas, mint az éji vész;
Vérben húny a béke napja le,
Merre villog gyilkos fegyvere,
Melyet vágya egy világra fent...
Nincs előtte, nincsen semmi szent!
Merre szem lát, dúlva a vidék,
Nemzet és hon eltörölteték;
Kínos átok kél a föld alúl,
Börtön-éjben foglyok ajkirúl:
És hogy élne híre ezrekig:
Mely felér a barna fellegig,
Óriási emlék idomúl
Tört hatalmak omladékibúl.
Még a szent ligetnek árnyinál,
Énekes lant illetetlen áll;
S im, riadva, mint kelő vihar,
Szent ligetbe ront a büszke kar:
Sujt,... zokogva a lant földre hull,
S a ligetre néma éj borúl.
-------------
Századokkal vénül a világ,
Nép enyészik, nép nyomába hág;
S áll az emlék, büszke és magas,
Szédül ormán a felhői sas;
S im kelet felől a vén idő
A világot átröpülni jő;
Rozzant sírgödör sötét szeme,
Jobbján leng a romlás szelleme;
A jövőnek titka homlokán, -
Szállva, mint a gondolat: nyomán
Fény s dicsőség halvány árnyibúl,
Elmulandó pára, köd vonúl.
Ősz szakállán ezredek hava,
Mennydörögve harsan el szava,
Visszanézvén, mert ég s föld között,
Szárny-hegyével kőbe ütközött:
,Szólj halandók hitvány műve te:
Melyet elfú szám lehellete!..
Vagy te, hír beszédes angyala!
Hagyja értnem húrjaid dala
A merész halandónak nevét,
S érdemekkel gazdag életét,
Akiért a barna fellegig
E kevély emlék emelkedik...
Szólj: ki által lőn e kőhalom,
Hála-é, vagy zsarnok hatalom?'
Ámde a hír lantja nem zeneg,
Melyet a szörny karja ronta meg:
Hallgat ő beszédes angyala,
- Csak dicsőek élnek általa!
És ki volt az átkozott vitéz?
Ő nevével vak homályba vész.
-------------
Reng a föld... az emlék széthasadt;
- Átok élt a kőrakás alatt;
S most sohaj- s nyögésben ront elő,
Vádja méltó, vádja terhelő! -
S a kelő szél zúgó szárnyirúl,
Mint silány por, tengerekbe hull;
Hűlt helyén gaz s hitvány dudva nő,
S míg tovább röpűl a vén idő:
Agg regének kósza hanginál
Gyász feledség gyász ölébe száll.
Megbeszélés indítása a(z) A hír lantja lapról
A vitalapokon lehet megbeszélni másokkal, hogy hogyan lehet a(z) Wikiforrás tartalmát a lehető legjobbá tenni. Ezen a vitalapon indíthatsz megbeszélést másokkal a(z) A hír lantja továbbfejlesztéséről.
