Vigan élem világom
Vigan élem világom,
Mig virit ifjuságom.
Eszem, iszom, vigadok,
A búnak utad adok.
Búsuljon a ki tud hozzá, nem busúlok,
Búmban ugyan soha meg nem bolondulok.
Ez az élet ugy sem sok,
Használják az okosok.
Zivataros néha bár,
Vesztegetni mégis kár.
Nem kell mindjárt lemondani a világról,
Mézet lehet szedni itt minden virágról.
Szerezz jó barátokat,
Szeresd híven azokat.
A barátság kebele
Égi örömmel tele.
Ha megcsal is egy vagy kettő álnoksága,
Kipótolja csak egynek is igazsága.
Elégedj meg sorsoddal,
A magad vagyonoddal.
Senki kincsét ne kivánd,
Gazdagodjék más, ne bánd.
Keress csak annyit, a mennyivel beéred,
Költsd azt vigan, s e lesz a te földi béred.
Tarts örömünnepeket,
Szeress minden szépeket.
A szerelem melege,
Legkedvesebb csemege;
Élj vele módjával, magadban ne tégy kárt,
Jó ugyan az, de a mi sok, minden megárt.
Tiszteld Bakhus oltárát,
Ivogassad nektárát.
Bakhus jó izű teje,
Az örömnek kútfeje.
Ki e kúrával mértékletesen élhet,
Vig órákat, s hosszú napokat szemlélhet.
A mosolygó kikelet,
Váltja fel a mord telet.
A sötét éjszakára,
Feljön a nap sugára.
Igy tehát ha ér bennünket keserűség,
Követi azt majd csak nyomban gyönyörűség.
Fussatok hát pokolba
Bús gondok, hamarjába.
Rám ugyan ne nézzetek,
Semmi közöm veletek.
Semmi bajom, mert barátomnak szemébe
Olvasom, hogy fel vagyok írva szivébe.
Ez az élet boldogság,
Igy élni már okosság.
Bolond, a ki epeszti
Magát, s bunak ereszti.
Mert igy kiki e világon boldog lehet,
S e világi jókbul is legtöbb részt vehet.
Barátim, hát igy éljünk,
És senkitül ne féljünk.
Együnk, igyunk kedvünkre,
Ne hajtsunk irigyünkre.
Eb az anyja, a ki bántja barátságunk,
Tegyen róla, ki irigyli boldogságunk.