Vesztegzár a Grand Hotelben/Második fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben
szerző: Rejtő Jenő

II

Feszült csend...
A nő bizonytalan hangon megszólalt:
- Ki az?...
- Sergius herceg...
Maud a férfihez fordult, hogy a fürdőszobába küldje...
A szemtelen idegen nem volt sehol. A kopogtatás valamivel türelmetlenebbül ismétlődött.
- Azonnal... - felelte tettetett frissességgel a leány - most fejeztem be az öltözködést. - Azután vidám hangon kiáltott: - Lehet!
Mialatt nyílt az ajtó, megigazította a ruháját, hogy a belépő előtt eljátssza az öltözködés utolsó pillanatát.
Belépett a herceg. Már közel járt a hatvanhoz. Finom arcú, ősz ember volt. Sovány, sápadt, feltűnően tiszta, okos szemekkel.
- Miért nem volt lent ebédelni, Maud?
- Öltözködés közben leszakadt egy csat a ruhámról. De most már mehetünk... - tette hozzá gyorsan.
"Aha!” , mondta magában a szemtelen idegen az ágy alatt. „ Szeretné elvinni az illetőt. Úgy látszik, nem szívesen venné, ha meghallanám, amit beszélnek. Voltaképpen be kéne fogni a fülemet. De nem teszem. Disznóság..." Ezt mondta magában a szemtelen idegen, és szeretett volna cigarettára gyújtani.
- Néhány szót csak... - tartóztatta a herceg. - Ebédnél nem leszünk egyedül: beszélt az illetővel?
- Ezt majd később... - ellenkezett idegesen Maud.
- Nem. Tudnom kell mindent, ha elfogadom az áldozatot. Maga börtönbe kerül, és akkor én...
- Hallgasson, kérem!...
- De hát itt magunk vagyunk...
- Igen... igen, de ha valaki hallgatódzik...
"Ejnye, ejnye. Szóval ez a nagyon szép és nagyon úri hölgy adott esetben börtönbe is kerülhet? Lám... lám..." - gondolta a szemtelen idegen.
Az öreg halkabban folytatta:
- Mit beszélt vele?
- Jöjjön, kérem, ebédelni... egy szót se beszéljünk...
- Úgy látszik, az idegei cserbenhagyták, kedves... Azt hittem, hogy maga erős...
- Nem... az idegeimmel nincs baj, de ma... rossz napom van és... most menjünk - mondta szinte sírva a leány.
- Még csak annyit, hogy este nyolckor egy hárommotoros gép Szingapúrba repíti, és a rendőrség...
- Menjünk... azonnal...
- No de...
- Ne kérdezzen! Jöjjön, kérem! Nyomban!
"Szépen vagyunk - gondolta a szemtelen idegen. - És ez akart engem a fürdőszobába zárni..."
- Jól van, Maud, menjünk...
A karját nyújtotta, és a leány megkönnyebbült sóhajjal indult el.
Kopogtak.
- Ki az?
- A rendőrség - felelte egy kemény hang.