Vesztegzár a Grand Hotelben/Harmadik fejezet

Vesztegzár a Grand Hotelben
szerző: Rejtő Jenő

III

Csend...
Az ősz ember lassan a hátsó zsebe felé nyúlt. Maud két kézzel megragadta a karját, mielőtt a revolver előkerült. Azután, mintha kicserélték volna az iménti ideges, nyugtalan nőt, higgadtan, szinte közömbösen kiáltotta:
- Nem értem, kérem! Engem keres a rendőrség?... Miféle ostobaság ez?
- A rendőrség a szálló valamennyi lakóját kéreti, hogy fáradjanak le a hallba.
- Miért?
- A Grand Hotel vesztegzár alá kerül - felelte a hang. Lépések távolodtak, és már a szomszédságból hallatszott a kopogtatás.
- Elvesztünk - mondta pillanatnyi csend után a herceg.
- Ostobaság. És ne kapkodjon állandóan a hátsó zsebéhez.
- Ez a mozdulat megnyugtat. Amíg a pisztoly nálam van, addig...
- Nem akarok ilyen szavakat hallani magától! - kiáltotta erélyesen Maud.
"Ezt is rögtön a fürdőszobába zárja" - gondolta az ágy alatt a léha ismeretlen.
- Most elsősorban lemegyünk a hallba, és megtudjuk, mi van itt a szállóban...
- De ha ma este nem menekül, akkor vége mindennek!
- Hallgasson, kérem. Látatlanban nem ítélhetjük meg a helyzetet.
A fiatalember hallotta az ajtót csukódni. Megkönnyebbülten sóhajtott. Még néhány másodpercig várt, azután elhatározta, hogy kimászik...
Zörrenés...
Gyorsan visszabújt. Ez mi? Lassan nyílt az ajtó, és lépés csikordult. Talán takarítanak? Nem valószínű. Ez az illető nagyon óvatosan jön be. Ez settenkedik, kérem!
Jó lenne kinézni. De csak lábat lát. Fehér teniszcipőt; kissé piszkos, és pontosan az orrán különös alakú barna folt van. Bizonyára kávé.
A teniszcipő távozik. Az ajtó becsukódik.
Most!
Gyorsan kibújt. Ha a vendégek a hallban vannak, akkor üres a kert. Szétnézett... Az asztalon egy levél. Nicsak! Ezzel settenkedett be a fehér teniszcipő, a furcsa alakú kávéfolttal... Gépírásolt cím:
"Maud Borckman kisasszonynak, I. em. 73-as szoba..."
Nem fontos, gyerünk tovább! Az ablakhoz osont. Azután hátrahőkölt...
Mi van itt, kérem? Hadszíntér lett a szálló? A kertben egy utászosztag dolgozott. Drótsövényt állítottak fel. Rövid ideje dolgozhattak, de már állt a tüskés akadály, félkaréjban a kerten túl, és szuronyos őrök állnak az akadály külső részén. Gúlába rakott puskák, gőzölgő kondér, táborozó legénység. A szálló környékét megszállta a katonaság.
A szemtelen idegen tanácstalanul állt az ablaknál... azután lehajtott fejjel, szomorúan távozott a fürdőszobába, önkéntes rabságba.