Velencei epigrammák
I.
Mint ringadozó bölcső, e gondola itten,
S mint koporsó, a házika rajta. Helyes!
Mert bölcső s sír közt evezünk mindnyájan, az élet
Nagy csatornáján, ringva lebegve tovább.
II.
Pöröly ez és üllő: az a fejedelem, ez meg az ország;
S a lemez, a közben görbedező, meg a nép.
Jaj te lemez, néked ha találom módra az önkény
Ver s kalapál, s még sem lesz soha készen az üst!
III.
Én a szabadságnak papolóit sohasem szíveltem:
Önkény és érdek után futkosa mindenike.
Ha szabadítni sokat vágysz, merj szolgálni sokaknak.
Kérded, nincs-e veszély benne? Kisérsd meg, eredj!
IV.
Fejedelem s demagog, mindegyik jót akar, ugymond;
Csakhogy tévednek, mert csak is emberek ők.
Tény hogy a nép sohasem volt képes akarni magára;
És a ki mindünkért tudjon akarni: ki az?
V.
Frank volt a nyelve soká a nagyoknak, guny vala azt nem
Tudni folyón. Ma a föld népei mind s örömest
Őrlik a frank nyelvet. Nincs ok haragudnotok érte:
A hintettétek mag, nagyok, íme kikelt.