Vakok a hidon
szerző: Babits Mihály
A csöndnek
folyóján
pár deszka-
darab.
Mi zajból van e csönd? Zubog zúg a hab.
Támolygva
tolongnak
a hídon
vakok
kis görnyedt, japános, naiv alakok.
A lelkük
a testből
ki sem lát
soha.
A deszkát belepte iszamlós moha.
Se korlát Padlóig
se hídrács derékban
legörbülve letörpülve
mind mind
lenn útat magának kezével tapint
üres szemgolyójuk faruk meg feltolva
szanaszét tekint a zord égnek int.
Mind bukdos És olykor És olykor
botorkál kezével tört lécen
gyámoltalanul a semmibe nyul hintázni tanul.
És néha És néha
fülükbe szemükbe
jön egy csap egy
csobbanás: loccsanás:
a Csöndbe taszítja le társát a társ.
S mi zajból
van e Csönd?
Zubognak a
habok.
A Csöndnek kis hídján tolongnak a
vakok.
Egy bús fűz hullatja ágak záporát.
Széles hold kacagja, mint gúnyos barát
szegény kis támolygó vakoknak farát.