Tust iszik a gazda kedves vendégeért
Tust iszik a gazda kedves vendégeért,
Bár mi is ihatnánk azon barátságért.
Nosza hát igyunk, vigan mulassunk,
Felejtsük el hogy van világ, s tök a tronfunk.
De mind ez nem elég, többet is kell innunk,
Hogy boros kancsókból kifogyjon a borunk,
Veszsz el szárazság, csak a szőlőág
Jól teremjen, jól ihassék ez a társaság.
Jaj de mit vétettek a szegény lengyelek,
Hogy nem iszunk értük, hiszen vitézkedtek.
Veszsz el szolgaság, csak a szabadság!
Éljenek a hős lengyelek és hazafiság!