Szonett

Szonett
szerző: Tóth Árpád

Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 10. szám

A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig s mélyen sohajtanak,
Már lángkocsin zenitre hajt a nap
S tüzet lehell a bimbók szűzi mélye.

Rád gondolok, ki vársz még rám remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak
S szived reszket s zeng vágyaid zenéje.

Oh, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...

S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajdúló szél vonaglik át a kerten
S az esti fák közt kialszik a fény...